Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-25 / 17. szám
2 Független Budapest dühhel, mint engem a testvéreim ! A cikkíró elgondolása szép, csak azzal nem vet számot, hogy nem olyan emberek között élünk, akikkel egy ilyen ideális pártot meg lehetne csinálni. — A polgárság szervezkedését politikai színezet nélkül, halva született eszmének tartom. Nem értem, ezt a jelzőt sem, hogy valamely párt »városi«. A cikk írója helyesen állítja be a kérdést, amikor a szociális haladás szempontjából elválaszthatatlannak látja az országos politikát a várositól. Csak egy politika van. az, amelynek a polgárság boldogulását kell szolgálnia és ez az állami politika, amelyben természetszerűleg benne van a városi is. Nincs értelme a »városi« disztinkciónak azért sem, mert inlajdonképen magyar demokratikus politikáról van szó, hiszen statisztikai adatok bizonyítják, hogy a magyarság a városokban van többségben és ez Ugyanúgy magyarság, mint a falubeli, ha nem is jár nemzeti népviseletben. — A cikkíró azt kívánja, hogy az uj polgári szervezkedés a közjogi kérdésekre ne fektessen súlyt. Igaza van annyiban, hogy a ■magyar parlamentben tulajdonképen mindenki hatvanhetes alapon áll s a negyvennyolcas elvi alap csak a beszédekben van meg. De a helyzet mégis az, hogy szükség vau közjogi politikára, hiszen csak el kell olvasni a bécsi Politische Gesellschaft szombati ülésén történteket, a centralisták szemtelenkedéseit és nyilvánvaló, hogy erre a hangra is szükség van a magyar parlamentben. — Bárczy szép programmja határozott politikai színezet nélkül nem sok reményt nyújt a megvalósulásra. A múlt tapasztalatai feljogosítanak a kételkedésre és szkeptikusan állok szemben a nagy programmal, amíg legalább kis tetteket nem látok. Nem bizok az ilyen politikától mentes alakulás komoly sikerében. Csak arra akarok emlékeztetni, hogy amikor a parlamentben a háborús adójavasiátokat tárgyaltuk, kísérletet tettünk arra, hogy a városok összes képviselőit parikulömb- ség\ nélkül tanácskozásra hívjuk össze. Az elő- értekezleten Khnen-Héderváry elnökölt, a . munkapárt elnöke. Amikor azonban összeültünk tanácskozásra, az elnök úr már nem volt jelen és alig néhányan gyűltünk össze a parlament külön termében. Tisza István ugyanis közben megtiltotta párthiveinek, hogy a konferencián részivegyenek. Lehetséges ezek után, hogy Tisza István híveivel párttekintetek és pártkülömbség nélkül közösen dolgozzunk a városokért? — A magam álláspontját a mostani város- politikai helyzetben kifejtettem abban a cikkben, amit az általános községi választójogról és a virilizmus eltörléséről szóló javaslatom idejében írtam a Népszavába. Megírtam, hogy hajlandó vagyok egy utón haladni a munkássággal. Hogy ez mikor és kiknek részvételével valósulhat meg, még nem tudom, azt hiszem azonban, hogy csak a háború után. Mindpillfi megszereti és dicsén már első próba ifIIIIUGIlixl után a kitűnő szabású, szabályozható nyakbőségü férfi-ingeket. Ajánlják kiváló minőségben és jutányos árban Vértes és Sebestyén cs. és kir. szab. fehérneműkészitők, IV., Muzeum-körut 15. sz. A közgyűlésről. A szerdai közgyűlés simán elintézett mindent, a mi csak a napirendre került. Igaz, hogy fél kilencig eltartott az ülés, viszont választás is volt közben, amely mégis csak igénybevett egy kis időt. A közgyűlés legfontosabb tárgyát: az Általános Villamossági Részvénytársaság telepének megváltására vonatkozó előterjesztését ifj. Stern Sándor hozzászólása után egyszerűen elfogadták, ami természetes is, mert a telep megváltása befejezése a főváros megkezdett közsé- gesítő programjának. Az is lehet, hogy ez a harminc és fél millió korona, melyet a főváros vételárképen fizet, talán egy kissé sok a békében volt árakhoz képest, de ugyan hol vannak ezek az árak és ha visszatérnek valaha, ugyan mennyi ideig kellene erre várni? Az bizonyos, hogy ennek a harminc és fél millió koronának nincs akkora vásárló ereje, mint volt a békében, amit persze nyilvánosan nem is lehet bővebben fejtegetni, viszont tisztában kell vele lenni. A közélelmezési jelentéshez rövidebb vita után hozzájárult a közgyűlés, sőt a referáló Folkus- házy tanácsnok sűrű tapsokat kapott. Erre mondotta el az egyik bizottsági tag: — Olyan ez a Folkusházy, mint az egyszeri szabó, aki nem varrt éppen kifogástalan kabátot, mert folyton ráncot vetett. Hol itt, hol ott tűnt föl a ránc, szóval a kabát nem feküdt úgy, ahogy kellett volna. A szabó megnézte, simított rajta elől egyet, hátul egyet és a tükörben csakugyan úgy látszott, hogy csak ez a kis simitás kellett, mert a kabát jó. Sehol sincs ránc rajta. Az utcán aztán vagy otthon megint előtűnt a sok ránc. Folkusházy nagyszerűen megmagyarázza, hogy nincs semmi baj, semmi zavar. Csakugyan, az ő előadása alapján szentül meg vagyunk erről győződve. Aztán a közgyűlési teremből kimegyünk az utcára r itt is tolongás, amott is tolongás ... szóval — ráncos a kabát. .. A fogaskerekű vasút tarifaemelésének pontjánál érdekes vitában volt részünk. Köztudomású, hogy a fogaskerekű vasutat, amelynek tarifaemelési kérelmét még a régi tulajdonos adta be, a Magyar Bank megvásárolta. A Magyar Bank »Parkváros« címen új részvénytársaságot alapított, amely a Svábhegyet akarja föllenditení s itt kétségtelenül találkozik az érdeke a fővároséval és a közönségével. Pető Sándor nem volt ezen a véleményen. Neki a Magyar Bank, mint a Svábhegy földesura, nem tetszik és nem örül ennek a tranzakciónak. Itt Bárczy polgármester közbekiáltott: — Én örülök rajta! Amire Pető úgy akarta kivédeni ezt a ki • jelentést: — Szóval a polgármester ur annak is örül, ha a bankok az élelmiszert összevásárolják. — Annak nem, de ennek igen, — volt a polgármester válasza. Oláh Dezső közvetítő indítványt tett. Az ő véleménye, illetve javaslata az volt, hogy mielőtt a tarifaemelési kérelem dolgában határoznának, kérdezzék meg magától a Magyar Banktól : mi a szándéka a vasúttal ? Aztán még mindig ráérnek határozni. Rcnyi tanácsnok kijelentette, hogy a Magyar Bank, illetve a fogaskerekű vasút uj területhasználati szerződést akar kötni a fővárossal: ennek tárgyalásakor a bizottsági tagok előterjeszthetik Kívánságaikat. A közgyűlés erre Oláh indítványát fogadta el, a minek természetes következménye az lesz, hogy a Magyar Bank közölni fogja a fővárossal a maga programmját. Egy kis vita volt a kereskedelmi kikötőre vonatkozó bejelentésnél is : Havass Rezső, Végh Károly és Krammer—Kászouyi Károly mondottak érdekes beszédeket, sajnos azonban, a fölvetett ideák legnagyobb része túlnő azon a körön, amelyen belül a fővárosnak határozati joga van. De igy sem volt fölösleges a vita, hiszen a nívós vita sohasem fölösleges. Politzer Gusztáv bírálta még alapos tudással a közraktárat bérlő Leszámítoló bank tevékenységét, azután vége volt minden vitának, mert a napirend többi pontját szép csöndesen lemorzsolták fél kilencre. Közben választás volt, amely azzal a meglepetéssel végződött, hogy az I. kerület hivatalos jelöltje, Némethy Ernő csak 117 szavazatot kapott a tabáni plébánosi állásra, ellenben Angyal Kálmán az angyalföldi káplán 132-őt. Angyal lett tehát a plébános a VI. kerületi bizottsági tagok segítségével. Pözel István, Kirchknopf Ferenc, Pálföldi Lajos, Kisfaludy László, Hermann Sándor és Fuchs Jenő alügyészek lettek, Ullrich Gyula pedig tisztiorvos. Ezzel a választások is befejeződtek egyelőre, hogy nemsokára a tanácsban folytatódjanak. A Mérnökegylet, a politika és a polgárság szervezkedése. * A »Független Budapest« részletesen ismertette azt a nagyszabású programmed, melyet a Magyal Mérnök- és Epitész-Egylet mű- és középitési szakosztályai dolgoztak ki a háború utáni lakáskérdés megoldása, illetve az építkezés lehetővé tétele tárgyában. Számos vitaülés során alakult ki az épitészkörök követeléseinek az a sorozata, amelynek megvalósításától remélik az évek óta tartó építkezési pangás megszűnését és: az egyre fokozódó lakásínség veszedelmeinek megelőzését. A programmpontok között szerepelt többi közt egy altruista állami, esetleg községi épitőhitelbank. létesítés:, az építőanyagok árainak maximálása és a telek- értékadó behozatala. A szakosztályok, amelyekben a fővárosi építészek, építőmesterek és mérnökök csaknem teljes számban helyet foglalnak, még március elején, egyhangúlag elhatározták, hogy tekintettel az érintett kérdések fontosságára, ezeket a követeléseket memorandum alakjában a kormány elé terjesztik, hogy a kormányt végre cselekvésre bírják. A memorandum gyorsan elkészült, azonban az egyesület választmánya még máig sem juttatta el a miniszterelnökhöz. A budapesti építészek a lakáskérdés közérdekű ügyében nem hozhatták tudomására a kormánynak a szükséges tennivalókat s ennek okai. élénken illusztrálják azt a tényt, hogy még e rendkívüli időkben is megtörténhetik, hogy olyan komoly színvonalú egyesület, mint a Mérnök-Egylet, a városi polgárság vitális érdekeinél előbbre valónak tartja azt, hogy a kormány kegyét ne kockáztassa Az építészek dezavuálása. Az építési szakosztályok tagjai nagy érdeklődéssel várták a felterjesztés sorsát s ezért érthető megütközéssel vették tudomásul, hogy,az egylet választmánya nem engedi meg a memorandumnak ily formában való átnyujtását. Azt hitték, hogy a választmány csupán formalitás okából fog a memorandummal foglalkozni, ehelyett azonban úgy intézkedett a választmány, hogy az összes követeléseket ki kell kapcsolni a felterjesztésből, csupán azt a pontot hagyta meg, melyben ankét összehívását kérik az építőipar és, a lakáskérdés ügyében, ezt is azonban akként, módosította, hogy az ankéten csupán egy »lakásközpont« felállítását és a háborús építési tervpályázatok ügyét kívánják megvitatni. ( Ezt a határozatot azzal indokolta meg a választmány, hogy a Mérnök-Egylet nem érdékképvisetet, hanem tudományos egyesület Érthető ez az; állás- foglalás, tekintve, hogy a választmányban többnyire magasrangu műszaki köztisztviselők, műegyetemi tanárok és többé-kevésbbé kiérdemesült állami '■ építészek ülnek, akik a kormányhoz való függőségi viszonyuk alól még az egyesület kebelében sem tudják, vagy nem is akarják kivonni magukat. Természetes, hogy számukra a lakáskérdés és az építkezés ügye. nem reKOVÁI 0 FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. ■ V HLU Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
