Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-11 / 2. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. január 11. 2. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. # Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁG!! GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. A polgármester részletes programját még nem ismerjük ugyan, de eleve feltételezhetjük, hogy ennek alapján az erők egyesítése egyáltalán nem tartozik a nehezebben megoldható feladatok közé. A helyzet ma olyan, hogy a városi párt megszervezésének semmiféle akadálya sincs. Bizonyos, hogy lesznek olyan elemek, akiknek ez az uj tömörülés nem lesz ínyükre. Magától értetődik, hogy a kiformálandó uj rezsim ennek az elemnek ellenzéki szereplését sem fogja nélkülözhetni. Minél erősebb lesz ez az ellenzék, annál több garanciája lesz a polgárságnak arra nézve, hogy a városi párt minden feladatát a legtisztább közérdek szerint fogja megoldani. Leszögezvén ilyenformán a feltétlen szükségességét annak, hogy a városi igazgatás jövője szempontjából egységes városi párt a felelősség minden súlya szerint vezesse a jövő városfejlődést, természetszerűen kínálkozik az a megoldás is, hogy az egyesitett közgyűlési erők élére a polgármester álljon s melléje szegődjenek mindazok, akik ideális polgári célokért harcolnak. Bárczy olyan egyéniség, amilyennek meg kell adni a szabad alkotás teljes lehetőségét. Ez a fogalom nem uj, legkevésbé az a polgári önkormányzatok körében. Módját kell ejteni legelsősorban annak, hogy a Bárczy égisze alatt tömörülő városi párt olyan fővárosi törvényt alkosson, amely mindenek felett tisztázza a felelősség kérdését. Ma — s ez szomorú tanulsága az önkormányzati működésnek — nincs felelőssége a városházán senkinek. A tanács függ a közgyűlés akaratától s mindig azoknak a kompromisszumos megoldásoknak köszönheti egy-egy adminisztratív lépés megvalósulását, amelyet az ad hoc többség nagy kegyesen engedélyez a számára. Ez az állapot arra az anomáliára vezetett, hogy adott esetben, ha felelősségrevonásról van szó, a tanács az elkövetett hibákért vagy mulasztásokért a közgyűlésre hárítja a felelősséget, — mondjuk meg mindjárt, teljes joggal, — mig a közgyűlés arra hivatkozik, hogy kebelében nincs olyan szilárd többség, amely az úgynevezett politikai felelősséget vállalhatná. Csak emlékezzünk vissza azokra a méltatlan támadásokra és gyanúsításokra, amelyek néhány hónappal ezelőtt hangzottak el a parlamentben és a sajtó egy részében a főváros ellen. Volt-e akkor valaki, aki törvényben megállapított felelősséggel foghatta volna fel e támadások özönét? Vázsonyi Vilmos dr., akit »megvádoltak« azzal, hogy ő a városi közgyűlés vezére, milyen keserűen utasította vissza, ugy-e, a teljes felelősségnek ezt a bázisát ?! S vájjon a polgármester, aki egyéni súlyával és presztízsének, majd elvitathatatlan érdemeinek teljes latba- vetésével végül leszerelésre kényszeritette az alattomos támadókat, úgy léphetett-e fel, mint akinek szilárd többség áll a háta mögött s érzi a felelősségből reá háramló kötelezettség egész súlyát ? ! Súlyosan téved az, aki azt hiszi, hogy ez doktrinär vitustánc a felelősség kérdése körül. Sajnos, ma tényleg senkinek sincs igazi felelőssége a városházán. Mi nem csinálunk titkot belőle, hogy ezt a felelősséget épen olyannak képzeljük a városházán is, mint a parlamentben a miniszteri felelősséget. .Sem többet, sem kevesebbet. Ehhez persze szükséges az is. hogy az adminisztráló feje megfelelő többséggel rendelkezzék, ha alkotni s alkotásáért a felelősséget viselni akarja. Magától értetődik, hogy ilyen álláspont mellett az üdvös váltógazdaság minden fajtája megvalósulhat. S épen ebből a szempontból is szükséges és elkerülhetetlen, hogy végre-valahára abba a mederbe terelődjék a városigazgatásnak mai felelőtlen rendszertelensége, amely minden tekintetben megfelelő garanciákat nyújt az üdvös fejlődésre. MERLEGEN. * Meglepetéssel határozott megütközéssel olvastuk a Független Budapest hasábjain annak a fővárosi tanárnak feljaj dulá- sát, aki panasszal fordult hozzánk amiatt, hogy a Hungária-fürdőben uzsora-árak vannak. Igazat kell adnunk e polgártársunknak abban, hogy a főváros gyógyfürdői nem képesek maguknak ugyanezt az üzleti bázist megteremteni. Ez bizony elég szomorú tünet, de semmi esetre sem szabad a közegészség- ügyi ügyosztályt okolni érte. A reklám és az üzleti politika is kétféle: tisztességes és tisztességtelen. A jelen esetben alapos a gyanúnk, hogy a népszerűség kiaknázásának olyan visszaéléseiről van szó, amiket legelébb a főváros vezetőségének kellene kikérnie, mint amely rendelkezik azokkal az eszközökkel, amikkel ilyen uzsorarendszert ki lehet küszöbölni. Bízzuk csak a dolgot Márkus tanácsnok erélyére, ő bizonyára módot fog találni arra, hogy a Hungária-fürdőben is megbecsüljék az üzleti szellemet. Glücksthal dr. igen ötletesen igyekezett kitérni az alól a kötelezettség alól, amely abból hárult reá, hogy tulajdonképen ő volt az, aki egy közgyűlésen felvetette az erők egyesítésének szükségességét. Azóta gondolkodott bizonyára a dolgokon s rájött arra is, hogy a lipótvárosi bizottsági tagok által inaugurált kormánytámogatási rendszerrel mindjárt megalakulása után szembekerülhet az uj tömörülés, amelynek az autonómia kifejlesztése lenne a legelső feladata, mig a mindenkori kormányoknak éppen az a legfontosabb teendőjük, hogy mikép nyirbálják meg minél jobban ezt az autonómiát ? ! De ha igy áll a dolog, miért tételezi fel Glücksthal dr., hogy egy ilyen alakulásnak nem volna meg a szükséges ellenzéke, amikor kinyilatkozta lőtt álláspontja szerint éppen ő is egyik vezére lenne egy ilyen ellenzéknek ? ! Hiszen mi elhissziik, hogy nagyon nehéz lesz a választás a klikkrendszer mai vezérei számára, de mindeneseire egészségesebb lesz, ha végre el fogják dönteni magukban azt a Pókainé-féle problémát: »Melyiket szeressem ?« * A közlekedési adó úgy látszik, végleg lekerül a napirendről, amiben nincs semmi hiba, de az már végzetes tévedés lenne, ha ezzel együtt maguk a közlekedési problémák is eltűnnének az éji homályban. Becsületes meggyőződésünk szerint a közlekedési mizériákat valamilyen egységes terv szerint okvetlenül meg kellene szüntetni s ha erre legalkalmasabbnak az egységes tarifa bizonyulna, ám nyúljanak végső esetben ehez az eszközhöz, de rántsák ki a kátyúból a megrekedt szekeret. Nekünk csak az ellen lenne késhegyig való kifogásunk, ha időrendben a tarifaemelés megelőzné az összes közlekedési eszközöknek a főváros kezében való koncentrációját. A részvényesek hizlalása nem lehet egy kommunitás feladata. Vázsonyi az erők egyesítéséről. Annak az akciónak, amelynek zászlaját a Független Budapest karácsonyi számában bontotta ki, tudvalevőleg az a célja, hogy a törvényhatósági bizottság liberális elemei a jövő várospolitika érdekében tömörüljenek egységes városi párttá. Mi azóta rendíthetetlenül hirdetjük, hogy az erők egyesítésének semmiféle akadálya sem lehet. Ebben a hitünkben teljesen megerősít minket az a nyilatkozat is, amelyet Vázsonyi Vilmos dr. adott ebben a kérdésben. A demokrata-párt vezérének álláspontja a következő : — A vezérlő elvnek annak kell lennie, hogy a városok politikája és az országos politika is használjon a városoknak. Súlyos tapasztalati tény, hogy mihelyt a napi politika a városházán felszínre kerül, csattogó fogakkal állanak szemben egymással az országos politikában ellenfelek. Ez pedig, egyik következménye annak, hogy szervezett városházi többség ma nincsen, amióta a községi demokrata-párt feloszlott. — Az országos politikának — megállapíthatom — semmi összefüggése sincs a napi élettel. A pártélet nálunk teljesen felforgatja a normális állapotot s gátat vet a progresz- sziv haladásnak. Egyedül helyes és lehetséges alakulás tehát az lesz, amikor két irányzat: a konzeruativek és a. progresszis- táli fognak egymással szemben állaui.
