Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-07 / 6. szám
Független Budapest 5 PÉNZ ÉS HITEL Glosszák. (A szállítási nehézségek. — Központok. Gyászbaborult falvak.) Általános a panasz, hogy ma a vasúton szállítani nem lehet. Aki vaggonárut akar az ország egyik részéről a másikra szállítani, egész kálváriát jár meg, amig a vasút átveszi az árút szállításra. Az üzletvezetőség beleegyezése nélkül ma egyáltalában nem vesznek fel árut, kivéve élelmiszert vagy élő állatot* Nyílt titok, hogy a Máv. csődbe jutott, napról-napra súlyosabb akadályokkal kell megküzdenie, s nem tud azoknak az igényeknek megfelelni, amelyek előfeltételei a legminimálisabb teljesítőképességű vasútnak. Elismerjük, hogy a vasútnak a csapatok szállítása, a batonaság igényeinek kielégítése óriási gondokat okoz, de egyéb körülmények is közrejátszanak abban, hogy a szállítás annyi akadályba ütközik. Ezek között kell első sorban felemlíteni a Hadi Termény-Részvénytársaság szervezetlen és ötletszerű diszpozícióit. Mi úgy képzeljük, hogy a H. T. egy olyan szerv, amely az ország termelési viszonyait alaposan ismeri, jól tudja, hol van felesleg és hol van hiány, s eszerint intézi a szállításokat. Ezzel szemben napról-napra előfordul hogy a H. T. a legrendszertelenebb diszpozícióira adja. így például tudunk eseteket, hogy a H. T. eldiszponál kukoricát a Bácskából Kőbányára s rá egy hétre egy másik vidékről szállíttat a Bácskába kukoricát. Vagy például Nyitrából Biharba diszponál árpát, ahelyett, hogy egy közelebbi helyről fedezné Bihar árpaszükségletét. Ez csak két példa, de millió és millió ilyen eset tarkiija a H. T. kiutalásait, amelyek kivétel nélkül arra vallanak, hogy a H. T.-nél még ma is ötletszerűen és rendszertelenül intézik az ügyeket, a melyek visszahatnak, még pedig igen pregnáns formában az egész ország kereskedelmére, iparára, sőt még a közélelmezésre is. Ki tudja, mikor tesszük a pontot a háború után, s már ma éles vita tárgya, hogy a háború befejezése után a központok fenmaradjanak-e. A központok mai' működését véve alapul, a legridegebb és legmerevebb álláspontra kell helyezkednünk a központok későbbi fentartása ellen. A központok a fogyasztók legundokabb ellenségei. Elükön a legtöbb esetben olyanok állanak, akiket a háborús konjunktúra vetett partra s ezek a hirtelen meggazdagodott elemek visszaélnek hatalmukkal. Ok a háború borzasztóan nyomasztó terheit nem érzik, mert részint csere, részint panama utján minden szükségleti cikküket megszerzik. Ha azonban a fogyasztó, az éhes és agyonkinzott pária terjeszt eléjük bármilyen kérelmet, diktátornak képzelve magukat, a kérés teljesítésével nem sietnek. Emellett a központ a fogyasztást alaposan megdrágítja. Amig a produktum eljut a termelőtől a fogyasztóhoz, rárakódik a központ jutaléka, amely érzékenyen drágítja a termelvényeket. Amit ma Budapesten a központok véghezvisznek, az már játék egy nyomorult ország tönkre fáradt idegeivel. Erélyes program- mot hirdetett Kürthy Lajos báró, amikor uj hivatalát átvette. Erezzük az erős kéz működését — de csak egy irányban. Amikor ugyanis rekvirálásról s árdrágítók drákói megbüntetéséről van szó, akkor a Kürthy- féle erély érezhető. Amikor azonban a központok tűrhetetlen basáskodása és hivatalos hatalommal való visszaélésük a panasz tárgya, akkor nincs drákói igazságszolgáltatás. Kérjük és követeljük, hogy a központok működését vegyék ellenőrzés alá, s épen olyan szigorral járjanak el a hatalmukkal kérkedő központokkal, mint azzal a paraszttal, aki az utolsó zsák kukoricáját egy disznó kihizlalására a rekvirálás elől eldug. Vasárnap délután egy Budapesttől egy kilométerre fekvő faluban akadt dolgom. Összeszorult a szivem, amikor a jóságos svábok elsírták keserveiket, hogy mi mindenről kell fokozatosan lemondaniok. Az egész faluban — melynek 8.000 lakosa van — nincs 5 kg. cukor. A kávét már csak hírből ismerik. Nem kapható továbbá gyertya, szén, fa és még néhány fontos szükségleti cikk. Ami azonban a legtragikusabb és egyúttal a legrémesebb, hogy nincs petroleum. A faluban 4 órakor meghalt az élet, s amig a természet reggel a világosságot vissza nem adja, addig minden munka szünetel. Rám borzasztó hatást tett, hogy a falu fő útvonalán egyetlen világos ablakot sem láttam, mindegyiket homályos sötétség borított. A világosság hiánya cinikussá és egykedvüvé tette a falu lakosságát. Lefekszenek este 6 órakor és 12 órán keresztül kénytelenek az ágyban fetrengeni, mert a sötétben nem tudják napimunkájukat végezni. A petróleum- hiány súlyos problema a kenyéradagok elszállításánál is. A kultúrát, a munkát, a nap egy részét kiütni az emberek kezéből, ez a legnagyobb sorstragcdia. Nem tudjuk, mi az oka az országra ráterpeszkedő petro- leumhiánynak, de hogy a petroleumfinomitók kezei nem teljesen tiszták ebben a manipulációban, ez minden kétségen felül áll. Ha pedig nincs petroleum, miért nem használjuk ki a román fölöslegeket. Nincs vaggon, nem lehet szállítani. Ebben hibás a kereskedelmi kormány, amelynek módjában állana a vaggon- hiány bajait orvosolni. Bármint áll is a dolog, a be- sötétitett falvak ennek a háborúnak, a front mögötti életnek legrettenetesebb momentumai. Ezen segíteni, még pedig sürgősen kell segíteni. —D.~ * A pénz értéke. Mindenki érzi, hogy fokozatosan több pénz terheli a forgalmat. A háborús pénzügyi 'gazdálkodás egyik speciális tünete ugyanis a pénzkészletek fokozatos emelkedése. Amilyen arányban nő a drágaság, olyan mértékben kerül több pénz a forgalomba. Ez az állapot azt eredményezi, hogy a pénz vészit értékéből. Amig ugyanis kevés pénz van forgalomban, addig tekintélye nagy, addig a vásárlóereje minden kétségen felül áll. Amint azonban a pénz szaporodik s mindenki ugyanazért a szolgáltatásért több pénzhez jut, vészit tekintélyéből, kisebbedik vásárló ereje és előidéz egy hallatlan drágaságot. így kapcsolódik egymásba az értékéből vesztett pénz és a drágaság. Ha azonban határt lehet szabni a pénz szaporodásának, ha tehát szabályozzuk az árakat, úgy nincs nyomasztó pénzforgalom, ellenben alacsonyabbak az árak, csökken a drágaság. Ez a különbség a német márka és a magyar korona között, mert Németországban korán rájöttek arra, hogy csakis a szervezettség, a helyes árpolitika biztosíthatja a pénz értékét s ezért a maximális árak megállapításánál igyekeztek megfelelő határt betartani. Nincs remény nálunk arra, hogy a pénz értékét garantálhassuk, hogy vásárló erejét emeljük, mert nálunk az árak olyan tobzódáson mentek keresztül, hogy az összes hadviselő államok között ma az agrárius Magyarországon a legdrágább a kenyér. Az ötvenéves Hitelbank. Félévszázados múltra tekint vissza a Magyar Általános Hitelbank, amelynek legközelebbi évi rendes közgyűlése lesz az ötvenedik évi közgyűlés. Az. a fél évszázad, amely a Magyar általános Hitelbank alapítása óta eltelt, nemcsak a Hitelbank történetében jelent fejlődést, hanem a magyar gazdasági élet, különösen a magyar hitelélet újjáalakulását és fejlődését is jelenti. A jubiláns közgyűlés ki fog emelkedni az átlagos közgyűlések sorából, mert a Hitelbank igazgatósága javaslatot fog tenni néhány nagyobb alapítvány létesítése érdekében, amelyeknek kamatait elsősorban a háború folytán súlyos helyzetbe került rokkant katonák és hadiárvák fogják élvezni. A bank félévszázados történetét is meg- iratta a Hitelbank igazgatósága egyik kiváló közgazdászunkkal, ár. Bari Ágosttal, aki ennek a megbízatásnak gyönyörűen megfelelt. Fúzió. A Magyar Agrár- és Járadékbank és a Telepitő- és Parcellázóbank fúziója immár befejezett tény. A fúzió hire önként érthetőleg nagy feltűnést keltett és ma egyik legfőbb témája a tőzsdének és a pénzvilágnak. A fúzió egyébként olyformán fog megtörténni, hogy a Telepitőbank beolvad az Agrárbankba és — értesülésünk szerint — minden tiz Telepitőbank részvényre tizenegy Agrár-részvényt fognak adni. A részvények kicserélésére nézve egyébként ez a megállapodás még nem végleges A Telepitőbank részvényének az árfolyama 620, az Agrárbanké pedig 600 korona. A fúzióra vonatkozólag megszólal a két bank igazgatósága és egy hivatalos kommünikében azt közli, »hogy ezek a közlemények nem mérvadó körökből származnak, hanem csupán tőzdei hírek és kombinációk csoportosítását képezik.« A fúzió azért mégis meglesz, sőt a tárgyalások már a részletkérdésekre is kiterjeszkednek. A két intézet február közepén tart közgyűlést, amelyen a felszámolás, illetve a beolvadás módozatait terjesztik elő. Felelős kiadó : B. Virágh Géza.
