Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-05 / 49. szám
i Tizenkettedik évfolyam. 1917. december 5. 49. szám. Várospolitikai lap, ajBüdapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. . « Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Feladatok, amelyek kimagaslanak a hétköznapi szürkeségből, eszmék, amelyekre kényszerítő jelleget rakott az idő, kivételes energiát fognak követelni attól a közgyűléstől, amely a békekötés után a főváros fejlődésének megalapozására lesz hivatva. S vájjon milyen a mai közgyűlés, a melyre ez a súlyos közéleti kötelezettség vár ? Szomorú perspektíva, amely ezen a téren elénk tárul. Nincs az egész közgyűlésen olyan kialakult helyzet, amely a legkisebb irányban is biztosítékot nyújtana, hogy a korszakos feladatok a városatyák túlnyomó részében megértésre fognak találni. A klikkeknél, amelyek ma uralkodnak, ilyesmire nem lehet számítani. Azok az elemek pedig, amelyek semmiféle érdekszövetkezetbe nem tartoznak, még a legerősebb tömörülés esetén sem volnának képesek majorizálni a klikkeket. Ebben a rettentően szomorú perspektívában nincs is aztán egy vigasztaló fénysugár sem. Komoly férfiaknak az a szilárd akarata, hogy közszelíemet teremtsenek a közgyűlésen, különféle intrikák gránitkockáiban megbotlott, sőt végleg megfeneklett. Nincs szégyenkezni való annak a bevallásánál, hogy a bábák között tényleg ezúttal is elveszett a gyerek. Kinek bűne marad, hogy a városi párt nem alakulhatott meg? Ne firtassuk. A tény, amely rettenetes teherként a nyakunkon maradt, továbbra is az, hogy az egyéni érdekek hálózatát még csak megingatni sem lehetett. Hiúság, vagy egyéb szempontok, amelyek ezt a kétségbeejtő eredményt szülték, megteremtették azt a visszás helyzetet is, hogy a meglobogtatott zászló a lomtárba került. Nincs okunk rá, hogy ezért akár Bárczy polgármesterre, akár V ázsonyira nehezteljünk. Mindkettőnek meglehetett a döntő oka, hogy nem találta meg egymással azt a szoros kapcsolatot, amelytől a főváros polgársága a kommunális élet megújhodását várta. De vájjon ürügy lehet-e ez a körülmény a regenerálódásra szomjuhozó elemeknek, avagy nekünk, hogy elkedvetlenedéssel veszendőbe hagyjuk menni azokat a súlyos érdekeket, amelyek a közgyűlés megreformálását követelik ? Semmiesetre sem. A polgárságnak, ha azt akarja, hogy a közérdek levegője kiszorítsa a közgyűlési teremből az egyéni érdekek nehéz és fojtó gőzét, továbbra is keresnie kell azokat az utakat, a melyeken ehhez a végcélhoz mégis csak el lehetne jutni. Szükséges és elkerülhetetlen, hogy ez a folyamat független és önálló kerületi szervezkedések révén induljon meg. Ha kerületenként tömörülnek mindazok az elemek, amelyek a gyökeres megújhodást kívánják s nem várván be azt az időt, amig a fővárosi törvény reformja erre bázist teremt nekik, már most, a revízió előtt megteremtik a szükséges közhangulatot, lehetetlenségnek kell tartani, hogy a poshadt klikkszellem meg ne rettenjen s a szemek, a melyek eddig lecsukva voltak, ki ne nyíljanak és tisztán ne lássanak. Azok a közgyűlési eleinek vegyék kezükbe ezt a szervezkedést, amelyek ' mindenféle klikken kívül állanak. Sajnos, ezek közé nem sorozhatjuk a demokratákat, Vázsonyit kivéve, aki önakaratán, többnyire tudtán kivül is kénytelen elviselni, hogy pártja az ő háta mögött éppoly erős klikkszervezetet alkot, mint azok, amelyek a szabadelvű politikai korszak maradványaiként rágódnak a testünkön. MÉRLEGEN. * Vártuk. hogy az első komoly békehírre megmozdul a hivatalos apparatus s valamilyen formában lehetővé teszi, hogy külsőségeiben és űgv fessen ez a gyönyörű metropolis, mint a fiatal ara,’ amikor ünneplőben az oltári szentséget várja. Vártuk, de hiába vártuk. Semmisem történt, amiből arra következtethetne a járókelő, hogy megkezdődik a kibontakozás a hínárból, hogy jön gyönge szárnyakon a várva-várt békegalamb. Ez az érzéketlenség nem volt szép azoktól, akiknek módjukban lett volna megszerezni nekünk ezt a csekélyke örömet. Mert ha mirajtunk állott volna a dolog, most már valóságos zászlóerdők hirdetnék szana- széjjel, hogy nemsokára jogunk lesz örvendeni az életnek, a fiainknak, a testvéreinknek, a felebarátainknak. hál végre valahogy ezt a bizonyos cselédkérdést, amely esztendők óta rákfene' gyanánt fekszi meg a mindennapi pihenésre szint idegeinket. Legyen egészséges, helyes szociális érzékkel megoldva ez a dolog, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megma- r ad jón. Mert hova-tovabb nem lesz nagyobb ellensége a világháború akármelyik 'népe a másiknak, mint a gazdasszony a cselédjének és megfordítva. A szervezetlenség és a bürokratikus nehézség ebben a fontos kérdésben már egészen fejtetőre állított mindent s ember legyen a talpán, aki rendet tud csinálni benne. De rendnek kell lennie ill isiméit tűrhetetlen, hegy épp az úgynevezett családi szentélyben legyen a bizonytalanság érzése a legerősebb. A rendőrség sok jóakarattal kezeli ugyan ezt a kérdést, de kevesebb hozzáértéssel és szociális érzékkel, mint kellene. A telterősnek látszó főkapitánytól elvárnék a polgárság családi nyugalmának érdekében, bogy gyökeresen orvosolja a cselédkérdést, mielőtt még — cselédkrizis fakadna ki belőle. * A leszereléshez természetesen előkészületeket kellene tennie a fővárosnak is. Nem tudjuk, hogy kinek a hatáskörébe tartozik ez a dolog, de bizonyos, hogy a leszereléssel kapcsolatosan akadni fog egynéhány olyan közigazgatási teendő, amelyet nemcsak gondosan meg kell vitatni, de amelyeket ügy kell elhatározni, hoey nyomukban a legteljesebb rend és harmonia legyen a katonai leszerelés és a polgári munka felkészülődése között. Különösképpen all ez a meghatározás a munka- alkalma’; megszervezésére vonatkozólag. A főváros szociális érdekei úgy kívánják, högy ezen a téren ne legyen kizárólagosan az állam kénye-kedvére utalva. Egy kis önállósággal ezt a problémát is meg lehetne oldani. A krisztinavárosi választás előtt. — A Független Budapest tudósitójától. — Szigethy János, aki a krisztinavárosi függetlenségi párt végrehajtó-bizottságának helyes érzékű, de elhamarkodottan keresztül vitt akaratából lett képviselőjelöltje az első kerületnek, az elmúlt héten váratlanul ellenjelöltet kapott. A kerületi radikálisok felléptették Supka Géza drt, akinek pártja nyomban a legélesebb akcióba lépett s tagadhatatlanul olyan elánnal indította meg a választási küzdelmet, amely a kerület független érzelmű polgárait valósággal meglepte. A mai szituáció szerint az esélyek teljesen bizonytalanok s előreláthatólag mindkét párt nagy erővel fog felvonulni a választási urnához. A függetlenségi párt súlyosan érzi azonban, hogy a három kandidált közül nem az kapta a legtöbb szavazatot, aki a választó polgárok, között a legnépszerűbb, hanem az, akinek érdekében az országos függetlenségi párt központi választásvezetője, Platthy György dr. a kulisszák mögött a leghevesebb korteskedést folytatta. Platthy dr., aki ezzel ismét a városházi csatamező küzdőterére lépett, legalább azt akarta megakadályozni, hogy a választók . között legnépszerűbb Ripka dr. gázgyári igazgató ne kapja a végrehajtó-bizottságban megejtett titkos szavazás folytán a többséget, ha már azt - nem tudta meggátolni, hogy kandidálják. Terve sikerült is, de ez súlyosan meg is boszulhatjá magát, mert a helyzet ma az, hogy a Supka-párt a leghevesebb agitációt fejti ki s könnyen megtörténhetik, högy a függetlenségi jelölt, bár általános tiszteletnek örvend, a népszerűség hiánya miatt vereséget is szenvedhet. Supka pártján a kerületben nagy számmal lévő tisztviselők sorakoznak leginkább. Ezek ma túlnyomó részben radikálisok, akik Szigethyvel szemben felszabadultnak érzik magukat a személyi nexusok alól s inkább annak az elvnek akarnak hódolni, amely azt követeli tőlük, hogy a fővárosból küldjék az első radikális képviselőt a parlamentbe. A Supka-párt szenvedelmes agitációjával szemben a kerületi függetlenségi párt alig-alig veszi ki a részét a választási harcból. A kerület vezetőinek az az álláspontjuk, hogy most már vigye végig Platthy dr. az egész akciót, ha sikerült neki elérnie, hogy egyes tekintélyes választópolgárok egészen elkedvetlenedtek. A legkisebb szavazatot nyert jelöltnek,. Perezel Béla bizottsági tagnak hívei nem is csinálnak titkot belőle, hogy Szigethy megválasztása nem fekszik túlságosan a szivükön, mig akár Rip- káért, akár Per özeiért- akár tüzbe is mentek volna. Az országos függetlenségi párt, az Apponyi- féle beszéd dacára, nem elég gonddal fogta meg érdekeinek képviseletét ebben a kerületben, ahol könnyen megeshetik, hogy a nyíregyházi példa követésre talál. Mindenesetre nagyon jellemző, hogy éppen a főváros egyik konzervatív hajlamú kerületében alakult ki ilyen izgalmasan a választási helyzet. Ezt feltétlenül annak a rendszernek rovására kell Írni, amely nem a sikert, hanem a személyi érdeket nézi elsősorban s ennek kedvéért kockára teszi a legszentebb pártérdeket, sőt pártegységet is."
