Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-21 / 47. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. november 21. 47. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pár (szervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára a „N A G V BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-82. Ketten egyszerre hagynak itt minket. Mindkettőjüket kielégítetlen ambíciók hajtják az érvényesülés más-más végállomásai felé. Bódy Tivadar dr. alpolgármester és Márkus Jenő dr. tanácsnok is azért távoznak a főváros szolgálatából, mert tehetségüknek szűk a keret, amelyben eddig mozogtak, uj utakat keresnek, uj ambíciók oltárán akarnak áldozni ezentúl. Mindenesetre nekik van igazuk, ha úgy ére- zik, hogy az eddigi érvényesülésük elé tornyosuló akadályokat nem lehet elhárítani. Az élet ismeretében és megismerésében nem lehet kitérni egy ponton annak az igazságnak, hogy a salus reipublicae elve sokat kopott az évezredele folyamán s bár, mint erkölcsi erőforrás, még mindig tiszta talapzaton áll, mindazonáltal mint anyagi hajtóerő, súlyát már régen elveszítette. Kinek lehet például jogában azt követelni Bódjdól vagy Márkustól, hogy kitűnő képességeiket ne vigyék el máshová, mert a város üdve, amely maradásukat követeli, mindenek- felettvaló ?! Ezt csak akkor tehetné meg a magisztrátus, ha ambícióikat is ki tudná elégíteni. Sajnos, a helyzetinek ilyen korrektúrája lehetetlen. Bódy alpolgármester ugyan távozása után is eminens városi érdek szolgálatában marad, de már Márkus tanácsnokot még ilyen formában sem lehetett a köznek megmenteni. Szép és hosszú frázisok helyett mondjuk meg itt őszintén, hogy mindkét főtisztviselő távozása a legérzékenyebb veszteség, ami a főváros köz- igazgatását érhette. Bódyban például nemcsak a hallatlanul nagy munkabírás, a tisztviselői összeférhetőségnek zseniális diplomatája távozik, hanem a közért való lelkesülésnek az az ős- erejü valamije is, ami hovatovább egészen megoldódik a közigazgatási lajtorja bürokrata kerékfogói között. A bürokratizmusnak ez a szerencsétlen felépítése még sok igazi tehetség méltó karriérjének szegheti nyakát a városházán. Aminthogy Márkus tanácsnokot is, aki szervező erőben, kezdeményezésben, agilitásban és hely- zetenergiában rengeteg értéket nyújtott át eddigi pályáján a köznek, semmiesetre sem az távolítja el a közigazgatási szolgálattól, hogyuj pályáján a tiszta és becsületes tőkegyűjtés alkalma mosolyog reá. Lehetetlen észre nem venni e két abszolút közigazgatási érték távozásából azt a sajnálatos ingadozást, amit a köz szolgálata ezen a tehetségek ambíciójának kielégítésében mutat. Mikép, milyen eszközökkel kellene ezt kiküszöbölni, olyan feladat, amelyet szerintünk csak az abszolút várositással lehetne valamikép megoldani. Ha a város, mint erkölcsi tényező, olyan tereken adhatna érvényesülési lehetőséget legnagyobb tehetségű tisztviselőinek, ahol azok ambícióikat is kielégítve láthatnák, aligha lenne valamikor is szükség arra, hogy egyszerre ketten, a legsúlyosabbak közül valók, lépjenek ki a főváros szolgálatából. Ez azonban egyelőre csak a jövő zenéje lehet s nem változtathat a szomorú és fájdalmas tényen : Bódy udvari tanácsossággal vonul el, Márkus még a legparányibb elismerést is elutasította magától. Távozásukkal nem a sablonos ür marad a közigazgatásban, hanem annál jóval több : a közért hevülő emberek lelke legmélyén az a titkolt keserűség, hogy két nagyszerűen kipróbált és bevált pillért mindenki hibáján és akaratán kívül most másokkal kell felcserélni. MÉRLEGEN. * A deákmenza ügye is egyike azoknak^ a közigazgatási rákfenéknek, amik ellen, úgy látszik,'hiába küzd a jóizlés nevében a nyilvánosság egyetl n ellenőre, a. sajtó. Valami, aminek a bürokrácia nem az élet rendes törvényei szerint vetette meg az alapját, hanem a maga rendszeréből csinálta meg hozzá a kereteket; úgy is fest az egész a maga tipikusan bürokratikus visszásságával, Huberttel, az ellenőrzéssel stb.-vel. Régóta panaszoljuk, hogy az olyan kezdeményezésekhez, amiknél valamikép át kell hidalni a közigazgatási méreteket, jobban kell megválogatni a szervező erőket. Itt sem protekciónak, sem barátságnak nem szabadna érvényesülnie, hanem egyesegyedül a legkipróbáltabb hozzáértésnek. Enélkül minden intézmény, amelyben a bürokrácia közeledést akar teremteni a reális élettel, gyökerében beteg és egészségleien marad. ж Burkolt tarifaemeléssel кет lett volna szabad felzaklatni a közönség láncravert nyugalmát. Mi teljes mértékben akceptáljuk azt az érvet, hogy a mai nehéz közlekedési viszonyok között máskép nem volt lehetséges fenntartani a pénzügyi egyensúlyt, helyesnek tartjuk azt is, - hogy az alkalmazottak anyagi követeléseinek kielégítését fontosabbnak ítélték a publikum megrövidítésénél, de nem helyeselhetjük azt, hogy mindezt az energiapocsékolást azért csinálják, hogy mellékvágányokra tereljék a közlekedés megoldásának égető problémáját. Hiszen világos, hogy mindezzel nem tudják kikerülni a megoldást. Lehetetlen tovább odázni a közúti megváltását s az egész közlekedési kérdés gyökeres rendezését! Ezt csak a vak nem látja már s ha a városházán is tudják ezt, aminthogy bizonyosan tudják is, vájjon miért nem koncentrálják az egész energiát ennek a problémának megoldására ?! ж Az uj adók, amikkel az állam akarja sújtani a polgárait, közvetlenül éri Budapest adófizetőit is. Vájjon gondolt-e arra a kormány, hogy ellenértékűi minél gyorsabban teljesíteni kellene azokat a kívánságokat, amikkel a főváros polgársága lép fel vele szemben ? Ez állam uj adótételei tagadhatatlanul igazságosak. De mennyivel igazságosabb például az az évtizedes követelés, hogy revízió alá kerüljenek a szűkre szabott közigazgatási keretek s uj ruhát kapjunk, amiben elférhessünk mindannyian, akik az élet verejtékét itt kell letöröljük homlokunkról. Jő lesz minduntalan a kormány orra alá dörzsölni ezt a dolgot, mert a kormányok mindig előzékenyen sietnek, ha el akarnak venni tőlünk valamit, de rögtön évszázados kötvény szegezi le a lábukat, ha 'amiatt kell felkeresniük minket, hogy — adjanak valamit. Kié a bizalom? (Titkos jelölés — abszolút többség nélkül, — Az I. kerületi jelölögyűlés dodonai határozata.) Hegedűs János dr. tragikus halála következtében a főváros első kerülete uj képviselőt választ. A háború alatt immár másodízben jut időközi választás elé a kerület. Függetlenségi pártjának három elnöke közül Szebeny Antalt elhalálozása után Hegedűs János dr., a második elnök követte a választók bizalmában. A vasárnapon megiártott értekezleten pedig, amelyen megállapították, ki képviselje a kerületet a függetlenségi lobogó alatt a parlamentben, a harmadik elnök, Platthy György dr. elnökölt. A budai képviselőjelölő értekezlet lefolyásánál két egymásnak ellentmondó rendkívüli körülmény vonta magéira figyelmüáket: n titkos jelölés, a választási technikának ez a fejlett, modern, becsületes módja s ezzel szemben a választás eredményeként kihirdetett döntés, amely egyáltalán nem fedte az eredeti célt — mert ismét csak homályban lugyta a kérdést: kit akar képviselőjének a kerület függetlenségi többsége ? Platthy György elnök megnyitván a háromszázas bizottság jelölő értekezletét, meleg szavakkal paren- tálta el Hegedűs János dr.-t, a kerület elhunyt képviselőjét és. bejelentette, hogy a kerületre három egyformán érdemes reflektáns tart számot, akik a testvérharc elkerülése céljából kötelezték magukat, hogy megnyugszanak a háromszázas jelölő bizottság titkos szavazásának eredményében. A három jelölt mindegyike a kerületi életben eddig is jelentéken}'' szerepet játszott s a főváros közgyűlésén is egyaránt méltóan képviselték a polgárság érdekeit, Ripka Ferenc dr. működése sokkal közismertebb, és minden fázisában annyira a nyilvánosság előtt folyik le, semmint méltatásra szorulna. Perczel Béla is megállta helyét a közgyűlésen a polgárság s különösen a tisztviselői érdekek védelmében, Szigethy János pedig rokonszenves alakja a főváros közgyűlésének és a kerületi életnek. Az elnök előbb kioktatta a bizottság tagjait miként kell végbemenni a titkos szavazásnak s aztán kezdetét vette az érdekes aktus, amely ebben a nemben az első volt nálunk. Mindegyik jelölt nevét külön papírlapra nyomatták, minden szavazó tehát három szavazócédulát kapott- Miután kézhez vette a cédulákat, a másik teremben, spanyolfal mögé vonult s azt a két cédulát, amelyen nem az ő jelöltjének neve áll, az ott levő papírkosárba dobta. Ezután, az ellenkező ajtón át mint amelyen jött, visszatért a nagyterembe, ahol azt a cédulát, amelyen a maga jelöltjének neve áll, kétszer összehajtva átadta az elnöknek, aki azokat az átvételnél nem nézte meg, hanem csak a végén számláltatta össze, kire hány szavazat esett. A három jelölt mindegyikének érdekében egyébként bizalmi férfiak is működtek közre, Ripka dr.-пак Pakányi Ferenc, Hosszii István és Gerster Béla, Perczel Bélának Siidy Aladár, Szigethy Jánosnak pedig Báthory Ferenc voltak a bizalmi férfiai, akik a szavazás megkezdése előtt meleg szavakkal ajánlották jelöltjüket a választók kegyébe. A titkos szavazás eredménye ismeretes: Szigethy Jánosra 93, Ripka Ferenc dr.-ra 80, Perczel Bélára pedig 62 szavazat esett. Ezt a
