Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-31 / 44. szám
4 Független Budapest mot változatlanul fenntartva szeretném látni, mint a múlt kedves emlékét, mint a haladás útját jelző mértföldkövet. Szabályozó tervem másik része a központi városház városházutcai homlokzatának megtartásával az Erzsébet-város új főútvonalának bevezetését a Belvárosba — oldja meg. A jelenlegi központi városház műemlékjellegű főhomlokzati traktusát teljes egészében, változatlanul megtartom, úgyszintén a középső kápolna kereszttraktust is és szárnyak, valamint hátsó új főhomlokzati traktus hozzáépítésével itt két nagy udvarral biró monumentális középületet alakitok. Ez a középület akár mint tartalék- vagy fiókvárosház, akár mint városi könyvtár és múzeum céljaira használtatnék, a főhomlokzati részt nem tekintve, a földszinten vagy még a mez- zaninban is üzlethelyiségeket tartalmazhatna. Az Erzsébetváros főútvonalát, mely külső szakaszaiban a jelenlegi Dob-utca kiszélesítéséből áll, a Klauzál-tér északi részétől egyenes vonalvezetésben viszem az Andrássy-út pen- dantját képező széles útig, itt enyhe hajlattal fordul be és merőlegesen, körülbelül 40 m széles térré kiszélesedve vezet a régi központi városházból alakitott középület új homlokzatára. A jelenlegi központi városház telkén négy bérháztömb keletkezik, melyeknek legalább az ottani tér felé eső homlokzatai árkádosán építve, ezt a teret, az Erzsébetváros új útvonalának kiinduló pontját, intim és hangulatos térré tehetnék, a középrész szőnyeg-kertészeti parkozásával. Az Erzsébetváros uj útvonala szélességét a Kossuth Lajos-utca szélességében teljesen elegendőnek tartom megállapítani, mivel ennek nem lehet a disz-utvonal szerepét játszania ; rendi 1- tetése inkább gyakorlati, az, hogy a külső Erzsébetvárost közvetlenül kapcsolatba hozza a Belvárossal, a Király-utca és a régi Dob-utca közötti rendkívül mély, gazdaságosan ki nem használható telkeket elosztván, ezek értékét növelje és ebbe az ez idő szerint túlságos sűrűn beépített városrészbe levegőt és világosságot vezessen és a Belváros és Erzsébetváros különböző jellegű kereskedelmi életének átmenetét biztositó ütőerét adja, úgy, amint azt a Rákóci- ut eleje teszi a Kossuth Lajos-utca meghosz- szabbitásában. A Király-utca déli oldalának részben kiszélesítésével ez a nagy kereskedelmi fontosságú útvonal is megszakítás nélkül szervesen nyeri meghosszabbítását a Károly-utca és Sütő-utcán át a Belváros szivébe, a Szervita-térre. A Dob-utcának azt a szakaszát, mely a Klau- zál-térről ma a Károly király-utra vezet, 9 öl- nyíre szélesítem. Szükségét láttam az Erzsébetvárosnak ebben a részében, mely a Belvároshoz csatlakozik és ma túlságos sűrű beépítése következtében egészségtelen, a Király-utcára, az uj útvonalra, a Dob-és Wesselényi-utcára nagyjából merőleges utcát nyitni, részben meglévő utcák fölhasználásával, részben uj utcák nyitásával, hogy az Andrássy-ut és Rákóci-ut között elterülő ez a nagy terjedelmű városrész ez irányában is a küzvetetlen és rövid utón való közlekedés a fő útvonalak tehermentesítésével lehetővé tétessék. így a Laudon-uteát, a Király- és YVesselényi-utca közötti áttöréssel a Sip- utcán át köz vet etlen ül összekötöm a Rákóci- uttal. A még igy is megmaradó túlságos nagy tclektön fcök gazdaságos osztása céljából a Dob- és Wesselényi-utca között, ezekkel nagyjában fát huzamos utcát vezetek az előbb említett áttüréses utcából a Klauzál-tér felé, mely tétészaki részének kibővülése következtében a déli részen új bérháztömböt helyezhetek el. Ugyané célból a Gerlóczy-utca folytatásában pedig utcát vezetek, nagyjából merőlegesen a rombach- utcai zsidótcmplomra, Wagner Ottó nevezetes alkotására, a templom homlokzata szélességében ez új utca betorkolását a kiszélesített Rombach-utcába térszerűen lekanyaritva. A Belvárosnak a szabályozás által érintett részében forgalmi szempontból ajánlatosnak mutatkozott egy olyan útvonalat létesíteni, mely a Vilmos-császár úttal és annak új folytatásával nagyjából parallel halad ; ezért a Nagykoron a-utca forgalmát a Deák-téren átvezetve, összekötöm a Semmelweiss-utcával és igy közvetlenül kivezetem a Kossuth Lajos-utcáig, egy a jelenlegi központi városház megmaradt részéből alakitott középület új homlokzati vonalával párhuzamos utca nyitása által. Közvetlenül e középület új homlokzata előtt elvonuló utca, a Sas-utcának az Erzsébet-téren való átvezetése a Miatyánk-utca közvetitésével, Deák Ferenc- utca és a Hajó-utca közt levő épülettömb, valamint a Gerlóczy-utca és Kossuth Lajos-utca közötti három épülettömb áttörésével egy összefüggő útvonalát ad, mely a Kossuth Lajos- utcáig vezet Ez utóbbi útvonal létesítésének és az ehhez szükséges áttörések végrehajtásának időpontját természetesen csak az igen távoli jövőben látom elérkezendőnek, mikor az itt fölsorált épülettömbök érintendő épületei már a természetes elavulás folytán megérettel? a csákányra,. ami előreláthatólag száz év alatt bekövetkezik, ezér ma csak e vonal elvi megállapítására kelt szorítkozni. Részletkérdések a Szervita-tér szabályozása, a Trattner-udvar helyén a Koronaherceg-utca és Városház-utca között a Pilvax-közhöz hasonló utca nyitása, az új vármegyeház homlokzati vonalának hátratolása, a Rákóczi-út betorkolá- sának megoldása, új utca nyitása a Rákóczi-út és Dohány-utca között, melyek azonban ez ismertetésem elején hangoztatott négy alapeiven fölépülő szabályozó terv főútvonalait, alapeszméit nem érintik. Jól tudom, az általam javasolt szabályozás végrehajtása tekintélyes összegeket igényel; de az is bizonyos, hogy kicsinyes eszközökkel, kevés pénzen nagyszabású, fejlődő világvároshoz méltó megoldása e kérdésnek el nem képzelhető. Az anyagi kérdés részleteibe bocsátkozni korainak és a jelenlegi abnormális körülmények között különben is időszerűtlennek tartottam, mert minden mai keletű■ kalkulálás, akár erre a tervre, akár más tervre vonatkozzék, csak irreális eredményeket szülhet, melyeket a holnap fölmerülhető és előre nem látható tényezők megeáfolhatn ak. Megrendithetetlen azonban a meggyőződésem, hogy a háború utáni új Magyarország Nagy- Budapestje közigazgatási központjának s a világváros szivét alkotó környezetének az utókor szigorú kritikját megcilló megoldása ma merésznek látszó gondolatok alapján lesz csak megtalálható. A ma élő és felelős tényezők gondoljanak utódaikra és arra a Budapestre, melyet késő generációk is büszkén nevezhessenek az ország- gyönyörű szép fővárosának! Az utak és módok tekintetében lehetnek különbözők a vélemények, de fővárosunk rajongó szeretetében egyeknek kell lennünk. Ez a szeretet adja meg az erőt a helyes elhatározásra és a tetterős munkára. A villamos-mizériák. A közlekedési bizottság múlt heti ülése megérdemli, hogy különös figyelemmel visszatérjünk reá. A villamosok téli menetrendjének tárgyalása kapcsán igen részletesen pertraktálták a forgalmi mizériákat, ami hosszú idő múltán történt most meg, holott az utóbbi hónapokban tetőpontjukat érték el a közlekedési bajok és hiányok. Voltaképen a közgyűlésnek kellett volna már régebben napirendre tűznie e bajok tárgyalását, mert a helyzet az utóbbi időkben oly súlyosan elfajult, hogy valóban csak szándékos vaksággal lehetett eddig kitérni ezeknek a dolgoknak megbolygatása elől. Nem mulasztásokról és bűnökről van szó, csupán azokról a mizériákról, amelyek a háborús viszonyok folytán alig kerülhetők el. A kérdést tulajdonképen két részre kell bontani. Külön probléma, hogy miként lehetne a le- és felszállásnál előforduló tolongást és baleseteket elkerülni. Amig azonban a mai forgalmi hiányokon nem tudnak segíteni, addig gondolni sem lehet arra, hogy rendezzék ezt a kérdést, amelynek megoldását békeidőben is folyton halogatták. Annyi azonban kétségtelen, hogy már most foglalkozni kellene azzal, hogy amint a viszonyok megengedik, végre mégszüntessék a fel- és leszállás bajait, mert a háború után nem lehet többé ezeket a régi rendszertelen állapotokat fentartani. Úgy tudjuk, több memo- 1 randum is készült e bajoknak praktikus módon való elkerülésére és kívánatos volna, ha ezeket mielőbb azzal a szándékkal vennék tanulmányozás alá, hogy a mizériákon komolyan segíteni akarnak. A legaktuálisabb a speciálisan háborús mizériák enyhítése volna ; azoknak a turbulens jeleneteknek megszüntetése, amelyek a forgalmasabb útvonalakon főként a déli és esti órákban oly megdöbbentő mértékben tapasztalhatók. Sajnos, a háborús viszonyok miatt a mai helyzeten változtatni rendkívül nehéz. A kocsivezetők száma kevés, szén pedig igen kevés van, a felhozatal nem rendszeres és állandóan zavarók fenyegetnek. A motorkocsikhoz egynél több pótkocsit nem lehet hozzákapcsolni, mert a motornál átütések következnek be. Sokan azt kívánják, hogy a kevésbé forgalmas vonalakon redukálni akarják a kocsik számát s az elvon', kocsikat a nagyforgalmu vonalakon felhasználni. így a Városinál a nagykörúti, a Közútinál pedig a Rákóczi-uti vonalon kellene elsősorban szaporítani a járatokat. Ezt azonban nem lehet megtenni abból az okból, mert akkor a kevésbé népes vonalakon billenne meg a forgalmi egyensúly. A kevésbé forgalmas vonalakon egyébként sem járatnak oly sok kocsit, hogy korlátozások volnának lehetségesek. A Városinál Pavlik Ferenc, a volt rendőrfelügyelő, aki a Városi szolgálatába lépett át, továbbá Debreczeni és dr. Patz főmérnökök foglalkoznak azzal*. hol lehetne elvenni kocsikat más vonalak forgalmának szaporítására. A Közúti is azon igyekszik, hogy a forgalmat ily módon javítsa, az említett nehézségek miatt azonban a kilátások fölötte csekélyek. A „MODIANO-CLUBSPECIALITE“ sodornivaló szivarkapapirnak ára пая fl£ ■ 1 könyvecskében 60 lap van. Minden könyvecskén rajta van a védjegy 'iWGAßlt kötvények a legelőnyösebbek élet-, tűz, baleset szavatossági-, betöréses - lopás elleni, üveg-, jég- és állatbiztosításoknál ffuPGÁQIJJ Felvilágosításokkal, prospektusokká és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—9S, 2—11,2—12'
