Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-12 / 37. szám

Független Budapest 2 rendőrség külön is felkeresi s a nem kívá­natos elemek eltávolításáról haladéktalanul gondoskodik. — Hangsúlyozni kívánom, hog\r nem az ártatlanok, az itt szórakozó idegenek vagy a tisztességes szándékkal, komoly üzleti cél­ból ideérkező külföldiek üldözéséről van szó, mi nem óhajtjuk bántani a kereskedelmi for­galmat, hanem azokat az élősdi'eket akarjuk elsősorban eltávolítani, akik mindnyájunkra nézve veszedelmesek. A kivitel technikai ré­szét most alapozzuk meg. Remélhetőleg egy­két hét múlva teljes gőzzel folyik már a munka és működésünknek eredményei is mutatkozni fognak már, mert fel akarjuk téte­lezni azt, hogy igen sokan be sem fogják várni a rendőrségnek akár enyhe figyelmez­tetését, akár radikális beavatkozását, hanem maguktól eltávoznak. soha meg nem valósított népebédek nem Jognak to­vábbi halasztást szenvedni. Hadik János gróf megbízta Biró Henrik bizottsági tagot, hogy szervezze ezt a népélelmezési akciót, másrészről pedig gondoskodott a szükséges élelmiszer készletekről. Harmincfilléres ebédeket fognák kiszolgáltatni 40—50.000 adaggal s ennek jelentőségét a téli hónapok nyomorát tartva szem előtt, nem lehet lekicsinyelni. Helyes, hogy ez­zel párhuzamosan meg akarják valósítani a két koro­nás polgári ebédeket is, amelyeket a főváros hadi­konyhái nyújtanának s a melyek a szegényebb pol­gári elemeknek adnának alkalmat az olcsó étkezésre. A főváros uj adói, (Felebbezések késleltetik a jóváhagyást. — A Közúti és a közlekedési adó.) A főváros élelmezése. (Paradicsom-hét. — A burgonya-fejadag és a pro­letárkonyha. — Népebédek.) A főzelék-felhozatal a lefolyt héten végre javulást mutatott. A főváros erősen megkésett a rekvirálással s most is csak olyan főzelékfélében tudott nagy fel- hózatalt produkálni, amely nem szolgálja a napi fo­gyasztást. Befőzésre szánt paradicsommal árasztotta el a piacot. Félmillió kilogrammnál több paradicsom ér­kezett, amit a különféle piacokra osztottak el. ahol 64 filléres áron hozták forgalomba. A téli hónapok szükségletei szempontjából mindenesetre üdvös volt ez a paradicsom-rekvirálás, amit a főváros környékén levő községekben hajtottak végre. A momentán szük­séglet számára azonban fontosabb lett volna, ha egy­idejűleg más főzelékféle is érkezik. Ezt megnehezíti a gyenge termés, amely például babban feltűnő hiányt okozott, de épen ezért különösen fontos lett volna, hogy a felkutatható mennyiségeket megszerezzék. A jelek szerint ez fog történni a káposztával, amelyből a Nyírségben még nagy termés vár lefoglalásra. A fő­város végre megkapta a rekvirálási jogot erre a ká­posztára s ha lassan is, de Budapest mégis főzelékhez jut. A paradicsom-hét után a káposzta-hét következik s nyílt kérdésnek csak az marad, miért létesült a zöld­ségközpont., amikor a főváros és a Közélelmezési Hi­vatal egészen magukra vannak utalva és még annyit sem érhettek el a központ segítségével, hogy mind­egyik főzelékből állandóan legyen felhozatal? A Zöld­ségközpont tisztára úgy fest, mintha az osztrákok ki­viteli intézménye volna. * A heti egy kilogrammos burgonya-fejadagot napi fél kilogrammra akarja emelni a főváros. E célra évi 15.000 vaggon burgonyát kellene biztosítani. A Köz- élelmezési . Hivatal azonban erre nem nyújt határozott Ígéretet s nem hajlandó a szabad vásárlás jogát sem megadni a fővárosnak. Méltatlankodással kellene fo­gadni a hivatal magatartását, ha nem fegyverezne le az a messzemenő gondoskodás, amit e kérdésben a hivatal eddig tanúsított. A múlt héten százhúsz vag­gon burgonyát biztosított a fővárosnak s kétségtelen, hogy a jövőben is fokozott mértékben fog törekedni, hogy a burgonyából, amely a háborús proletárkony­hán annyira nélkülözhetetlen, kellő mennyiség kerül­jön piacra. A főváros buzgalma minden dicséretet megérdemel s ha nem is koronázza az a siker, hogy kívánságait ki fejezetien teljesítenék, kétségtelen, hogy a célt nagyban segiti elő. Budapest proletár lakossá­gának jó és olcsó tömegtáplálékra van szüksége. En­nek felismerése nyilatkozik meg, ha kissé későn is. a főváros akciójában, amzly nem maradt viszhang nél­kül a Közélelmezési Hivatal részéről. A Közélelmezési Hivatal komoly céltudatosságára vall, hogy a Kürthy báró által annyit hirdetett és A főváros csak e héten terjeszti fel az uj adókról szóló közgyűlési határozatokat a kor­mányhoz. A hosszú késedelem oka, hogy a javaslatokat a rajtuk ejtett számos módosítás miatt át kellett dolgozni s ezenkívül kommen­tálni kellett a határozatokra beérkezett feleb- bezéseket is. A telekértékadó és a szemétfuvarozási, tűz­oltási és vizdijemelés ellen felebbezést adtak be. A közlekedési adót a Közúti felebbezte meg. Nem ismeri el az adó behajtásának kötelezett­ségét, mivel az adó a forgalom csökkenése folytán anyagilag is hátrányos volna reaja nézve, ílykép a közlekedési adó megvalósulását oly komplikációk gátolják, amelyeket nehéz lesz megoldani, hacsak a megváltás gordiusi csomó­jával nem segítenek. A közlekedési adó helyett a tarifarevizió állott komolyan előtérben s a főváros nem is szívesen exponálja magát ennek a nem egészen a kedve szerint való uj adónak megvalósításá­ért. Újabb időben megint kisértett a meg­váltásnak, majd pedig a tarifarevizió felújításá­nak hire s ez utóbbira a tanács hivatalos cá­folatot is adott ki A tarifarevizió — az irat­tárban címen, de ez már nem akadályozhatta meg a közúti kurzusainak tőzsdei emelkedését. A városházi hitetlenek egyébként a cáfolatból csak megerősítését látják annak, hogy később mégis újra előveszik a tarifareviziót, különben a tanács most nem helyezne súlyt arra, hogy megcáfolja ezt a hirt. Nem tudjuk, milyen stádiumban van a köz­úti megváltásának titokzatos ügye, bizonyos azonban, hogy a közlekedési adó, a mai viszo­nyok közt hosszú pereskedés magvát hordja magában, ebbe pedig sem a főváros, sem a közúti nem szívesen menne bele egymás ellen. Igv sem lépne egyhamar életbe a közlekedési adó, de ha per gátolja, akkor évekig is el fog húzódni, amig a jogkérdés tisztázódik, feltéve, hogy" a közlekedési adó közben el nem érte azt a nem szándékolt célját, hogy bebizonyítsa, mennyire szükség van a közúti megváltására. A főváros szegényebb polgári lakosságának mindenesetre megnyugtatásul szolgálhat, hogy — hála a közgyűlésnek, amely nem a tarifa­reviziót, hanem a jegyadót szavazta meg — a mindennapi közlekedése még jó ideig nem fog megdrágulni. APOLLÖ Ä ROKAUSZÁLLÓ ÉPÜLETÉBEN. Az előkelő világ mozgóképszínháza. A lakásínség. (A nagylakások bérlői önkéntesen ajánlják fel a lakás felesleges részét!) A lakáskérdés az elmúlt héten is sokat foglalkoz­tatta a közvéleményt és a napisajtót. Berlini lapokban is olvashattunk már hirt arról, hogy »Budapesten a háztulajdonosok nap-nap után emelik a házbéreket, mert a lakók a súlyos lakásínség közepette nem véde­kezhetnek a lakásdrágitás ellen.« A budapesti lakás­ínség hire tehát már elterjed külföldön is s hogy milyen súlyosnak tartják, mi sem bizonyítja inkább, minthogy álhireket is kovácsolnak hozzá. A ház- tulajdonosok nap-nap utáni lakásdrágitásai a lakbér­tilalmi rendelet jóvoltából, nem felelnek meg a való­ságnak, a lakásínség azonban tényleg megvan és sürgősen segíteni kell rajta. A Lakásépítési Állandó Bizottság egyelőre csak az adatokat gyűjti a lakáshiány mérvéről. Kabdebó Gyula műszaki tanácsos, Steiner József és Sándy Gyula építészek a miniszterelnöknél jártak s Wekerle fel­hívására néhány héten belül összegyűjtik az adatokat arról, hogy mennyi lakásra van égetően szükség s mennyi új lakást kell teremteni a háború végére. Közben a miniszterelnök mellett Ugrón Gábor belügy­miniszter is foglalkozik a lakáshiány megszüntetésé­nek problémájával. Az indokolatlanul itt tartózkodó idegeneket el akarja távolittatni a fővárosból. Nem hisszük, hogy ez a lakásínséget számottevő mértékben enyhítené, mert a legtöbb idegen kétségkívül talál jog­címet az itt tartózkodásra. A miniszter másik, a fő­város tájékáról kapott eszméjét, hogy barakkokat kell építeni, szintén nem tartjuk szerencsésnek. Már hangot adtunk annak a szakvéleménynek, hogy a barakkok­hoz szintén sok építőanyag, munkaerő és fuvar kell. viszont a drága barakképitkezés csak átmeneti ered­ményt nyújt. Úgy tudjuk, hogy Wekerle sem helyesli a barakképitkezések tervét, mert a polgári osztály szá­mára nem lehet barakkokat építeni s elve egyébként is az, hogy a béke bekövetkezésével mindenkinek egyaránt legyen meg a maga otthona. A napilapokban is sűrűn merülnek fel eszmék a lakásmség enyhítésére. Lakásjegyek kiadását, lakás- rekvirálást és hasonló, gyakorlatilag értéktelen ideákat portálnak, amelyek inkább ártanak, mint használnak az ügynek. Ezzel szemben kétségtelen, hogy csak az építkezések lehetőségének megteremtése nyújthat ko­moly segítséget. A lakáskérdésnek végre valahára van gazdája, Batthyány Tivadar, a szociális ügyek minisz­tere. de mellette ott áll az ügy patrónusaként Wekerle Sándoj, aki ezt a kedvenc problémáját bizonnyal ki­elégítő módon törekszik megoldani. Mi olyan forrásból, ahol ismerik a miniszterelnök­nek az építkezések ügyéről való felfogását, úgy érte­sültünk, hogjr a miniszterelnök még a háború alatt, a legszükségesebb uj lakások megépítését végre fogja hajtani s e célra több száz hevonult épitőmunkás ka­tonai kirendelését kéri az építkezéshez s az anyag­gyártó vállalatokat ha kell a legradikálisabb eszkö­zökkel akarja rábírni arra, hogy az építkezést lehe­tetlen követelésekkel ne gátolják. A segítés egyéb módjai közül egyedül azt érdemes fontolóra venni, ne indittassék-e társadalmi akció arra a célra, hogy akik feleslegesen nagy lakást bírnak, önkéntesen ajánlják fel lakásuk egy részét, természe­tesen normális bér mellett. Ismerve a nálunk tradi­cionális kényelmi szempontokat, ettől sem remélünk nagy eredményt, bár nem kételkedünk abban, hogy7 a háborús viszonyokra való tekintettel a felhívás még­sem maradna teljesen eredménytelen. ^Ü8P*HöSll/Í megszereti ás dicséri már első próba S iUlElUtsIlm utdn a kitűnő szabású, szabályozható J nyakbőségii férfi-ingeket. Ajánlják kiváló minőségben ! és jutányos árban Vértes és Sebestyén cs. és kir. j szab. fehérneműkészitők, IV., Muzeum-körut 15. sz. | KOVÁI П FEST I W flniU GvüiíőteleDek a szék 3 TISZ TIT! Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom