Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-22 / 34. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. augusztus 22. 34. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képesí többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAQV BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. + Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45—82. Wekerle váltja fel gróf Esterházy Móricot a miniszter- elnöki székben. Ha elődjének működéséhez olyan reménységeket fűztünk, amelyekből a demokrácia vívmányai lettek volna hivatva ki- sarjadzani, úgy mindezek a remények már sokkal biztosabb formát ölthetnek azáltal, hogy a sokszor kipróbált Wekerle kerül a kormány élére. Hetven évhez közel, de munkabírásának teljességében veszi át az egyházpolitikai reformok egykori hőse s a koalíció félreállott vezére újra a kormányzást. A polgári társadalom szempontjából mindenesetre jelentős ez a változás. Wekerle, amint olvastuk is már valahol, erősen polgári szellemű politikát űzött eddig is. Ha most újra kezébe kerül a kormányzás gyeplője, régi ideáljain sokkal nagyobb szeretettel csünghet, mint eddig. Abban az időben, amikor legutoljára vezette az ország üg}Teit ez a nagy koncepciójú államférfiig két nagyhatalommal kellett viaskodnia a polgári uralom megtestesítése körük Az egyik az arisztokrácia volt, amelynek hatalma és befolyása ekkor élte fénykorát, a másik a bankok- rácia, amely a bonyolódó nemzetközi helyzet előszeleiből ekkor kezdte először mutogatni oroszlánkörmeit. Wekerle hosszú ideig sikeresen megbirkózott mind a kettővel. Végre is leszúrta kormányzási politikáját az arisztokrácia, amely a kaszinókban építette fel Tisza uralmának alapjait. Visszajövetelével újra diadalt ülhet a polgári szellem, amely most visszaköltözik az őt megillető helyére. Ezúttal sokkal erősebb lehet Wekerle, mint a koalíció idején, mert öntudatra ébredtek a népmilliók s polgári uralmához sokkal biztosabb támasztékokat adhatnak néki. Erős és szilárd lehet a bázis, amelyen az ország konszolidálási épületének kell felépülnie, ha egyformán megbecsülik egymást mindazok, akik oly hosszú távoliét után ismét egymásra találtak. Ami pedig a főváros szempontjából illeti a kormányelnöki székben bekövetkezett változást, erre nézve elég garancia legyen annak a felemlítése, hogy Wekerle szereti Budapestet, akarja a nagygyátételét s ennek a múltban már sokszor tanujelét is adta. A lakás-akció, amelynek tökéletes felépítésére a háború után bekövetkező lakásínség miatt olyan égető szükség van, bizonyára nyílt erőre kap azáltal, hogy Wekerlénél ez a kérdés is a legteljesebb megértésre fog találni. Elvégre ez a politikus, akinek nevéről nevezték el Budapest legszebb munkástelepét, nem lehet tegnapról-mára hiite- len azokhoz az ideálokhoz, amikből ez az alkotás kisarjadt. A megváltozott időkben, amelyek százszorosán fokozott mértékben kívánják, sőt követelik, hogy a tömegek lakásviszonyai megjavuljanak, Wekerle bizonyára fokozott erővel fog támogatására sietni azoknak, akik a főváros lakosságának nyomorán, túlzsúfoltságán és szociális bajain segíteni hivatvák. A főváros polgárságának minden oka meg van arra, hogy Wekerle kormányzásához nemcsak reményigen tisztelt pártvezér Ur! Nagyméltóságod jónak látta hallgatással napirendre térni a »Független Budapest« f. évi augusztus hó 1-én megjelent 31. számában közzétett nyílt levelünk felett, amelyben rámutattunk azokra a sérelmekre, amelyek az új kormányzati rendszer alatt a régi ellenzéki pártokat és a mai kormányhoz hű függetlenségi pártot az adókivető bizottságok megalakulása körül érték. Szóvá tettük még azt a szerintünk megengedhetetlen, — mert erkölcsiden — tényt is, hogy a legutóbb Nagyméltóságod vezérlete alatt megalakult »Országos Demokrata]]árt« végrehajtó bizottságába beválasztották a főváros leg- prononszirozottabb klikk- és munkapárti fészkének két vezéremberét: Kovács Jenő dr.-t, az Erzsébetvárosi kaszinó elnökét és Benedek De- zső-t, a VII. kerületi polgári kaszinó elnökét. Ezekben a tényekben mi nem véletlent, hanem valóságos rendszert látunk, melynek az a burkolt célja, hogy a főváros községi és politikai ügyeinek intézése a jövőben is a régi, korhadt, tipikusan korrupciós rendszer kezében megmaradjon. És mert a régi rendszer hívei sem akarhatnak ennél egyebet, egészen világos, hogy a fentebb is vázolt sérelmek súlyos arculcsapását jelentik mindazoknak az elemeknek és pártoknak, amelyek eddig az ellenzéken Vázsonyi Vilmos, Batthyány Tivadar, Apponyi Albert és Andrássy Gyula oldalán harcoltak az igazi demokráciáért, harcoltak legkülönösöbben az Ön községi programúi járnak megvalósításáért azokkal szemben, akiket ma dédelgetőén csábit részint a kormányzati rendszer, részint a Nagyméltóságod vezérlete alatt álló »Országos Demokrata Párt.« Bármennyire elismerjük is, hogy Nagyméltóságod mai elfoglaltsága mellett nem fordíthat magának időt arra, hogy minden apró-cseprő dologgal törődjék, egyúttal kénytelenek vagyunk figyelmeztetni Excellenciádat arra, hogy ez a kérdés egyáltalán nem tartozik az ilyen karakterű dolgok közé, mert bár látszólag nem kavarja fel a pillanatnyi szituációt, horderejében a döntő jelentőségű kérdésekkel is felér, miután elmérgesedése esetén könnyen vezethet arra, hogy olyan demokratikus elemek, amelyek eddig is a legnagyobb lelkesedéssel tömörültek Nagyméltóságod zászlaja alá, máról hónapra kénytelenek lennének a legélesebben szembehelyezkedni ezzel a zászlóval. A demokrata párt vezérének, még ha aktiv miniszter is, kötelessége ezért, hogy nyíltan állást foglaljon a felvetett kérdésben. Ha Nagyméltóságod helyesnek tartja az eddig történteket és célszerűnek a hallgatást a dolgok gyors szanálása helyeit: nem mulaszthatjuk el, hogy ujólag a legnagyobb tisztelettel, de éppen oly határozottsággal megkérjük Nagy méltóságodat : öntsön tiszta bort a poharunkba, derítsen világosságot erre a nagyon is ódiózus ügyre. A VII. kerület független és 48-as pártja, amely ségeket fűzzön, hanem biztosan számítson is arra, hog}^ benne a polgári öntudat nem is csa- lódhatik. Nagyméltóságod minisztertársát: Batthány Tivadar grófot vallja elnökének és vezérének, augusztus hó 1-én tartott választmányi ülésén foglalkozott a pártot ért sérelmekkel, ismételten tárgyalta az adókivetőbizottságok megalakítása körül történt bűnös eljárást, és egyhangúlag hozott határozatában egyrészt rosszalását fejezi ki az eddig történtek felett, másrészt örömmel üdvözölte a »Független Budapest« akcióját, mely a sérelmek orvoslását célozza és a megindított akcióban e lap felelős szerkesztőjével teljes szolidaritást vállal. Ezt a határozatot talán még sem fogja Nagyméltóságod lekicsinyleni. Nagyméltóságod tudja legjobban, hogy sehol a fővárosban a klikkeknek oly erős, nagy és szervezett ellenzéke nincsen, mint éppen a VII. kerületben, és ezt az ellenzéket évtizedeken át kitartó munkálkodással és fáradhatatlan propagandáiul szeverztük meg. Ha már most Nagyméltóságod a klikkeket veszi védőszárnyai alá, vagy — ami éppen ofyan sultyal esik a latba — közömbös hallgatással és talán nem kis örömmel is látja ezeknek Nagy- méltóságodhoz való csatlakozását, elkerülhetetlenné válik, hogy a legközelebbi választásoknál szembe kerüljünk Nagyméllóságoddal: gaudiu- mára a régi rendszer ama táborának, amely görcsösen a hatalomhoz kapaszkodik. Még a fülünkben csengnek Nagyméltóságodnak emlékezetes szavai: »Felfrissülni vagy meghalni!« Tisztelettel kérdezzük, hogyan értette ezt Nagyméltóságod? Mi és velünk együtt minden haladó gondolkodású, tiszta demokrata érzésű polgára a fővárosnak ezt úgy értelmezte, hogy irtó hadjáratot kell vezetni azok ellen, akik eddigelé minden szociális haladás gátlói, kerékkötői voltak. Mi álljnk ezt a harcot megalkuvás nélkül. De kik ellen akar harcolni Nagy méltóságod és pártja, lia a klikkek exponenseit ma gárdistákul fogadja, és a közhatalmi funkciók ellátását továbbra- is rájuk bízza ? Mi ellenünk akarja-e hát felvenni Nagyméltóságod a harcot azokkal együtt, akik ellen másfél évtized óta harcolunk épen Nagy méltóságod prógrammjának diadaláért ? Higyje el Nagiunéltó- ságod, a múltnak szomorú tapasztalatai után mi erre is el vagyunk készülve. Átéltünk mi már olyan időket, hogy nekünk egy magunkban kellett megküzdenünk a Vázsonyiékkal szövetkezett Ehr lieh-párttal. Hogy ez az eset megismétlődhessék, abban Ehrlichék a maguk elbizakodottságában reménykedhetnek, mi azonban - a demokrácia diadalának beköszöntésekor — ezt elképzelni is alig tudtuk. Nem kételkedünk benne, hogy Nagyméltóságod politikai és községi programmja ma is csak az, ami volt és amelynek hívei és propagálói voltunk, vagyunk és maradunk mi is. Ennek a programúinak csak árulói lehetnek azok, akik mindig ellene voltak és arra hirtelen felesküsznek. Mi ezeknek nem hiszünk! És nem is vagyunk hajlandók velük a jövőben együtt haladni, Második nyílt levél VÁZSONYI VILMOS dr. miniszter urhoz, a Választójogi Biokk és az Országos Demokrata Párt vezéréhez.
