Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-08 / 32. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. augusztus 8. 32. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ♦ Félévre tokor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45 — 82. A kedves Vázsortyi ime, az engesztelődés jobbját nyújtotta a volt kedves Polónyinak, amelylyel az igazságügyminisztérium védőszentjének megzavart álmai továbbra is csendes derűben folyhatnak: a megbillent harmonia, amely felbomlással is fenyegethette a szent politikai egységet, ismét helyreállott s a több évtizedes ellenfelek akár pipa- toriumba is vonulhatnak, hogy az igazságügy és a politika nagy problémáiról elmélkedjenek. Mindenesetre az az első kérdés, hogy a Vázsonyi-Polónyi kibékülésből milyen haszna lehet a közérdeknek ? Sohasem helyezkedtünk arra az igazságtalan álláspontra, hogy kicsinyeljük azokat az egyéni értékeket, amik a közpályán Polónyi nevét közismertté s egyéniségét tagadhatatlanul imponálóvá tették s kicsinyeljük csak azért, mert esztendőkön át politikai ellenfelünk volt nekünk is, akik ugyanazon a mes- gyén, de más ethikai parancsok szerint igyekeztünk előrehaladni. Polónyi mindaddig, amig nagy egyéni értékeit el nem homályositotta az ellenfeleinek nyeregbemaradásán fellángolt gyűlölet, a város autonómiája szempontjából többet jelentett és ért, mint egy pártirányzat egyszerű vezére. Még akkor is, amikor már párt nélkül maradt s mérges nyilainak özönét a népképviselet terméből szórta a fővárosi autonómia gyülekezete felé, mindig arra figyelmeztettünk, hogy támadásaiban nem az a lényeges, ami elfogultságból, sőt gyűlölködésből származik, hanem az, ami a közintézmények bírálatánál súlyt és erőt ad a szavának. Annak ugyan soha sincs igaza, aki haragszik, mondja egy példaszó, de viszont Polónyi haragja közben is a legtöbbször fején találta a szöget s mondott olyasmit is, aminek igazsága a vak gyűlöletből is kiütközött. Ebből a szempontból véve a dolgokat, arra a döntő kérdésre, hogy háramolhatik-e haszon a közérdekre a kibékülésből, józan tárgyilagossággal csak igennel lehet felelni. Akármilyen szerepet szánt is a jelenlegi kormányzat a béke örömére Polónyinak, egészen bizonyos, hogy a közérdek nem vallhatja kárát annak, ha a volt Sasvezér gazdag tapasztalatai ismét az önkormányzat - szolgálatának valamilyen ágazatába állíttatnak. A kibékülésnek ez a kritériuma minden kritikán felül áll, — ez kétségtelen. Más kérdés, hogy szabad-e ebből precedenst csinálni abban a tekintetben, hogy most már az egész vonalon — mondjuk — a klikkekkel való kibékülés esetén is meg kell valósítani az »ajándékozás« módszerét ?! Ez viszont azután, ha rendszerré válna, kihívná a legélesebb kritikát. A kormányzati opportunitás sohasem terjedhet odáig, hogy a közérdek rovására oldjon meg ilyen gyakorlati problémákat. S bár távolról sem akarunk csatlakozni azokhoz a gáncsos- kodókhoz, akik azt hirdetik, hogy az ilyen »kibékülések« csak a »kormányzati uralom« megszilárdításáért történnek, mindazonáltal óva intjük az uj kormány hiveit attól, hogy a Vázsonyi-Polónyi esetből iskolát csináljanak. Ez a speciális Qset maradjon a legsporadikusabb tünete az4}$ jldalakulásnak, de ne szerepeljen soha egy pillanatra sem olyan aranyhid gyanánt, amelyen a bukott rendszer exponált korifeusai egy békepohár révén egyszerűen besétálhassanak az uj paradicsomba. M ERLEGEN. * A bérkocsisok sztrájkkal fenyegetőztek arra az esetre, ha a főkapitány nem szolgáltatja ki nekik ismét a főváros utaspublikumát. A sztrájkból ugyan nem lett semmi s az uj rendhez szép lassan hozzászoknak a kocsisok is, mert tudtul adták a bérkocsiiparosoknak, hogy valamennyieket berendelik sztrájk esetén hadimunkára, de azért a bérkocsisok felsüléséből mégis levonható egy-két tanulság: először az, hogy csak egy erős kéz kellett s abban a pillanatban rend lehetett az egész vonalon. Másodszor az, hogy minden csodaszernek van egy még csodásabb ellenszere, a jelen esetben az a válasz, amit a sztrájkkal való fenyegetőzésre válaszul kaptak a bérkocsisok. Ha minden téren rendszerré épitenék ki az anomáliáknak és sérelmeknek gyökeres kiirtását, ne feledkezzenek meg az illetékes körök arról, hogy a bérkocsisokon sikerüli kipróbálni az egyetlen igazi csodaszert, amely a garázdálkodások megszüntetésére vezethet. * Vízhiány lépett Jel a legforróbb kánikula idején s löbbé-ke- vésbé tragikus helyzetet teremtett: a Dunával megáldott főváros napokon át nem tudta öntöztetni a gőzölgő utcákat s ezzel tűrhetetlenné ' váll a járáskelés. A perifériákról pedig kétségbeesett jajveszékelések sürgették, hogy a főváros adjon több vizet, mert elegednek érte az emberek. Ez a dolog is egyik furcsa tünete a háborús időknek s bár csak múló epizódnak szabad tekinteni, amely komoly bajt egy pillanatra sem okozott, bizonyos, hogy a főváros illetékes hatóságainak gondoskodniok kell arról is, hogy a jövőben hasonló esetek elő ne fordulhassanak. * Elment a veszedelmes két hónap, amely az aratás befejezéséig béklyókat rakott a gyomor vágyaira s az uj kenyérrel uj reménykedések köszöntenek reánk. Mindenünk lesz, amire szükségünk lehet, hogy kitartsunk, csak az a döntő, hogy a Közélelmezési Hivatal jól fogja meg ;most a dolgokat. Minden rendszabály, amely közelebb viheti a lakosságot ahoz az ideálhoz, hogy az összes élelmiszerek igazságosan osztassanak szét s mindenkinek simán jusson a mindennapi betevő falatja, indokolt, helyénvaló és könyörtelen megvalósítást követel. A szegényeknek épp úgy joguk van a nyugodt megélhetéshez, mint a gazdagoknak. Ha Hadik gróf ezt tartja zsinórmértékül a szeme előtt, egész bizonyosan a legmesszebbmenőleg be fogja váltani a dikiátorságához fűzött reményeket. Hadik János gróf közélelmezési reformprogrammja. A hét háborús közélelmezési eseményei során első hely ezúttal egy beszédet illet meg. .4 világháború hatalmas cselekvéseinek özönében mintha megfogyatkozott volna a beszédeknek, a szónak súlya. A békéről is töméntelenszer hallottunk szónoklatokat vezető egyéniségek ajkáról s a közélelmezés körül is a legszélesebb hullámokat vetette a szavak áradata, a remélt eredmény azonban alig mutatkozott. Kiirthy Lajos báró, a Közélelmezési Hivatal elnöke is inkább nyájas hangú interjúkban, a szavak ügyes megválasztásában remekelt, mint lendületes cselekedetekben. Ma már mindenki tisztán látja, hogy Kürthy báró csak az a fajta jó doktor volt, aki barátságos, kedves szavakkal próbálja vigasztalni a beteget és enyhíteni a sebeket, igazi, radikális kúra alkalmazására azonban nem is gondolt s az oparativ művészetnek az a tehetsége, ameltyel ki kellett volna metszenie háborús közélelmezésünk nagy fekélyeit, távol állt egyéniségétől. Hadik János gróf bemutatkozó beszédét, amelyben kifejtette programját, mégis hittel és várakozással fogadjuk. Kiterjeszkedik ez a programm a közélelmezés végtelenül nehéz és komplikált kérdéseinek minden fontosabb részletére és az igazság, a szociális érzés, a gyengék védelmének szellemében akarja megoldani a tömegek élelmezését. Kürthy bárótól ezt sohasem hallottuk, viszont igaz, hogy nem is tapasztaltuk. Gróf Hadik gondol a gyermekre, a szegényre, az ácsorgókra és már bemutatkozása alkalmával is több olyan gyakorlati tervet vetett fel, amely sok bajon segíthet. A városok ellátása, a munkásság élelmezése, a húsárak leszállítása, a központok ellenőrzése, az iparcikkek árának maximálása és az élelmiszer- uzsora megfékezése terén különösen fontosak Hadik gróf ígéretei. Nehéz viszonyok között vállalkozott Hadik János gróf Magyarország közélelmezési ügyeinek vezetésére. De éppen az, hogy a mai súlyos viszonyok között vállalta ezt a nehéz szerepet, ez az, ami kiválóan becsessé és impozánssá teszi az ő vállalkozását. Hadik János gróf sokkal súlyosabb tényezője Magyarország közéletének, semminthogy neki állami méltóságra, magas köztisztviselői tisztségre szüksége lenne. Az ő tekintélyét az Országos Közélelmezési Hivatal elnöki tisztsége emelni nem fogja. Ő lesz az, aki független, puritán egyéniségével, közismert befolyásával az elnöki tisztségnek erőt és tekintélyt fog adni. Az Országos Közélelmezési Hivatal jelentősége, komoly meggyőződésünk szerint, csak most fog kibontakozni. Hivatásának magaslatára csak most fog emelkedni. Aki Hadik János grófot közelebbről ismeri, az tisztában van azzal, hogy a közér- > dek rovására elnézést senkivel szemben sem fog tanúsítani. Nem fog ismerni sem merkanti- lis, sem agrárius érdeket, minden melléktekintet kíméletlen félretolásával nyilegyenesen ama cél felé fog törni, amelyet elérni iparkodik s amely nem lehet más, mint az ország közélelmezésének biztosítása és a létviszonyok megkönnyítése. Kezdettől fogva ilyen férfiú kellett volna az Országos Közélelmezési Hivatal élére. Az ő erélyes kezének vezetése alatt másként alakult volna ki a helyzet, mint ahogy tényleg kialakult. Az ő felügyelete és ellenőrzése alatt nem
