Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-27 / 26. szám
Független Budapest 3 záloglevélforgalomnak egy soha nem képzelt fellendülését és valutáris hasznát. Az uj állami altruista intézményt tehát a nagybankok bevonásával feltétlen meg kell csinálni és bizonyosra vesszük, hogy jól megcsinálva az sohasem válik feleslegessé. A új városháza problémája. (Az elhelyezés három alternatívája. — Harrer tanácsnok az újabb eszmei tervpályázat ellen.) Mint már megirtuk, az uj városháza építése kérdésében kiküldött bizottság múlt héten tartotta első ülését, amely után két hétre kiállították az öszes eddigi terveket Krátky tanácsnok hivatlaában. Az ülésen Harrer Ferenc dr. tanácsnok ismertette az eddigi terveket és a megoldásnak azokat az alternatíváit, amelyek közt dönteni kell. Előadásából a következőket emeljük ki : A régebbi tervek. 1901-ben indultak meg a tervezések, a Devecis és Heuffel-féle tervekkel. Itt mindig két megoldásról volt szó, az egyik a városháza közepéről indul ki, a másik a Dob utca felhasználásával kívánta a kérdést megoldani. Volt azonkívül egy Cziegler-féle terv, amely szintén- a Dob-utca kitorkolását foglalja magában, s tulajdonképpen amazoktól csak abban tér el, hogy a Damjanich-utca betorkolásánál kisebb teret helyez el. Felmerült az az eszme, hogy meg kell építeni mint főútvonalat azt az uj Erzsébet-ulat, s akkor felvetették a Jósika-utca kérdését is, amely azzal a jelleggel birt volna, hogy a Városligeti fasor és a Damjanich- utca közötti telkeket átvágta volna. Később jött a Höpfner-féle terv, amely tulajdonképpen nem az Erzsébet-út ügyét oldotta meg, hanem felvetette azt a kérdést, hogy nyittassék ki az Erzsébet-tér ? Ennek a nyomán keletkeztek azok a tervek, amelyek az Erzsébet tér kérdését akarták megoldani, az Andrássy-út betorkolásának a megoldásával és igy került mindig a városház megoldása is az Erzsébet-térre. Itt volt Lajta Pál terve, amelynél a városházát kívánta idehelyezni, azután ugyanezen időből való Bedő mérnöknek egy terve, amely a régi keretek között m zog. Itt volt a Heteés-Fenyő-féle terv, amely tulajdonképpen az Erzsébet-út terve, s amely az Erzsébetién városházától a Baross-térre utat keresett, s rájött, hogy egy vonallal összeköthető, természetesen keresz- tül-kasul mindenféle telkeken. Ezek elejtődtek. Ez volt a közbenső stádium. A három alternatíva bírálata. Ezeknek a hatása alatt alatt alakult ki azután a közbeeső bázis, amely tulajdonképpen ma is azt a három fő alternatívát tartalmazza, amelvről tulajdonképpen beszélni lehet. Ezek tanulmánytervek voltak, amelyek közül az egyik a központi városházát a mai helyén kívánta elhelyezni egy a kőrútról rámenö merőleges vonalon, a második volt az Erzsébet-téren elhelyezendő városház terve, a harmadik az, amely a városházát a mai helyével szemben kívánta elhelyezni. Mindezeknek a terveknek az érvei gyakorlati szempontokból közismertek. A nem mostani helyén való elhelyezések mellett szól az, hogy a központi városházát üzletileg jobban kihasználni kívánták, másrészt különösen elkerülni azokat az adminisztratív nehézségeket, amelyek abban állanak, hogy ha építeni akarunk, a lebontásra kerülő rész hivatalainak az elhelyezéséről kell közben gondoskodni. Az Erzsébel-téri városház a legtetszetősebb, mondhatni, a legjobban hat, megoldja az Andrássy-út torkolatának a kérdését és az is megvalósítható, hogy az Andrássy-út és a Károly - körút útvonala összehozható a központi városháza épületében. Egy nagy hátránya rendelkezésre álló terület kicsinysége. Az adminisztratív és nem adminisztratív városháza kérdése szerepelt az ankéten is, különösen az Erzsébet-téri megoldással kapcsolatban. A jövő képe azonban azt mutatja, hogy a reprezentatív szereplések meglehetősen meg fognak szűnni, s csak az adminisztratív, vagyis a dolgozó szempont fog érvényre jutni, úgy, hogy teljesen mellőzni lehet azt a luxust, hogy reprezentatív városházát tartsunk fenn, mert nem lesz, aki reprezentáljon, miután magának a polgármesternek is dolgoznia kell, talán éppen a legtöbbet, neki kell folyton a legtöbb emberrel érintkezésben állani. Úgy, hogy az egész szétválaszths egyáltalán nem valami ideális dolog. Egészen más a berlini városháza dolga. Ott pótépitkezések voltak, kicsiny lett idővel a régi épület. A Belváros magának követeli az uj városházát. Ezek voltak azok a tanulmánytervek, amelyek az ankét előtt feküdtek, melyet 1912-ben a képviselőházban tartottak. Azon az ankétén tulajdonképpen a mai elhelye és mellett Palóczy Antal szólalt fel, aki a középitési bizottságbán annak a csoportnak a vezetője volt, amely a mai helyen való elhelyezés mellett foglalt áfást. Még egy nagyon nehezen elhárítható érzelmi momentum van, amely a városházának a ma helyéről való elvitelét akadályozza, hogy tudniillik a Belvárosban van, a Belváros óriási erővel ragaszkodik ehhez, s minden kitolást merényletnek tekint a tradíciók ellen. Ellentmondó vélemények. Az ankéten azonban eltekintve, Palóczy felszólalásától, az a vélemény alakult ki általában, hogy nem a mai helyén kell elhelyezni. És itt meglehetősen megoszlottak a vélemények. A mostanival szemben fekvő- hely mellett leginkább dr. Schulek professzor ur volt, a többség azonban, főleg a művészi körök az Erzsébet-téren való elhelyezést támogatták, mert ezen megoldás mellett természetszerűen a művészi szempontok a legjobban érvényesülnek. Ezután uj stádium következett, tudniillik az Erzsébet-téri városháza megoldásának a tervezgetése odavezetett, hogy nem lehetne-e az Andrássy-ut kérdésének a megoldását elérni egy nagyobb városházzal. Ebben az igőben voltak itt a külföldi szakértők, Jansen és a többiek és a Deák-tér köpött akarták a városházát elhelyezni s ezzel elérni azt, hogy sokkal nagyobb területen oldható meg, másfelől eliminálni kívánták azt az aggályt, amely az Erzsébet-tér beépítésével szemben fennállott, szóval magmarad az Erzsébet-tér, a városháza odakerül a Bazilika és a Deák-tér közé, megoldja az Andrássy-ut torkolatának a dolgát és igy sokféle előnyt egyesit magában. Mikor ezt a dolgot hivatalosan tárgyalták, nem tudott a középitési bizottságon keresztülmenni, különösen azért, mert a központi városházát nem akarták innen elvinni. Sok tekintetben, különösen adminisztratív szempontból nem találták megfelelőnek, egyszóval annak dacára, hogy egyesíteni igyekezett az összes előnyöket, nem találkozott nagy tetszéssel s igy kombinációba venni nem lehetett. Ez a háromféle terv volt az, amelyek akkor szerepeltek s a középitési bizottság kimondotta egyelőre, hogy ezen a helyen kell maradnia a városházának. Ezen az alapon készült egy új nagy terv, amely számolt azzal, hogy itt kell maradni, itt el van ejtve a szemben való elhelyezésnek az ideájánál felmerült az a megoldás, hogy a hajó-utcai tömbön keresztül a kigyó-térig vezették volna az útvonalat. Mikor a közmunkatanács elé került a dolog, ott készült egy közmunkatanácsi terv és ez Andrássy Géza terve, amelyek tulajdonképen csak a részletekben térnek el, új kérdéséket nem hoznak. Nem kell új pályázat ? A közmunkatanács ezen fejlődési fokozatokon keresztül a nagy tervhez járult hozzá úgy, hogy most tulajdonképen ezen a bázison állunk és ennek a térnek a megoldásánál kellene keresni egy olyan építési pályázatot, amely mindjárt kiírja a tervezetet magára a városházára. Nézete szerint új pályázat kiírásával foglalkozni teljesen felesleges, ami idea kialakulhatott, az már mind kialakult, s a kérdésnek az egész története mutatja, hogy folytonosan két-hároin dologra koncentrálódik minden, illetve a háromféle alternoiiv megoldási módra, a mai helyen, az Erzsébet-téren vagy a maival szemben való elhelyezésre. A városépítési ügyosztály álláspontja. A városépítési ügyosztály, főleg Warga műszaki tanácsos, a szemben való elhelyezés mellett foglal állást s hogy ez a megoldás szemlélhetőbb legyen, készített egy újabb tervet, amely még nem volt tárgyalás alatt. Két alternatívája van. Az egyik, ahol bevezeti magát a főutat a városházához s a városház előterét egészen klasszikusan kialakítja. Ez is egyik felállított követelés, mert folyton azzal támadták, hogy egy szűk tér nem megfelelő megoldás egy monumentális épület elé. A másik altern’ativa az, ahol a Dob-utcába kívánja vezetni a főforgalmat. Itt a városház elhelyezése megmarad, egy intimebb megoldás volna s az üzleti jelleg kidomboritása szempontjából is megfelelőbb. Ahoz képest, hogy nem főforgalmi vonal van a városháza mellett, még jobban szűkíti s ezzel az Erzsébet-út, mint probléma eltűnik s csak a városháztól magától a Klauzal-térig van behelyezve üzleti útvonal. Tisztázni kell az elhelyezés kérdését. Az első kérdés tehát az volna, hogy lehel-e mindezeket és a szabályozási problémákat ismerve s mindazokat a követeléseket, amelyek az új városháza építéséhez fűződnek, teljes megnyugvással azt állítani, hogy a városházának a mai helyén való elhelyezése kétségkívül ennek a kérdésnek a legjobb megoldása és a további dolgainkat már most teljesen erre a bázisra helyezni. Ez volna az első kérdés, amelyet városrendezési szempontból a bizottsághoz kell intéznünk, hogy még az utolsó órában ebben az irányban választ kaphatnánk. MinHonl/i megszered ás dicséri már első próba IVIIIlUulllVl után a kitűnő szabású, szabályozható nyakbóségü férfi-ingeket. Ajánlják kiváló minőségben és jutányos árban Vértes és Sebestyén cs. és kir. szab. fehérneműkészitők, IV., Muzeum-körut 15. SZ. A lakáspolitika és a telekértékadó. A főváros szerdai közgyűlése nemcsak a szociális adópolitika, hanem a lakásínség megszüntetése szempontjából is nevezetes dátum lesz. Ha a telekértékadót a közgyűlés elfogadja, ez lesz a főváros, illetve a remélhető felsőbb jóváhagyás titán a kormány részéről is az első nagy horderejű lépés a lakáskérdés megoldása felé. A telekértékadó behozatalának lakáspolitikai jelentőségéről a kérdésnek egyik kiváló ismerője a következőkec mondotta munkatársunknak. A lakásínség okai. — A fővárost fenyegető lakásínség élénken foglalkoztatja a szakköröket és nagy érdeklődését keltette már fel a társadalom egyéb köreinek s a hatóságnak is. Olyan lelkes és intenzív szellemi munkálkodást váltott ki ez a veszély, hogy már-már azt hihetnők, elő van készítve a talaj a pozitív, reális munkára is. Buzgón tanakodnak azon, hogy honnét szerezzék a sok anyagot, a nagy munkaerőt, a helyet, a pénzt a szükségessé vált tömeges építkezéshez ? Sőt vannak, akik már elérkezettnek tartják a pillanatot, melyben a várostól s a kormánytól követelhetik az építkezések sürgős megkezdését. — Kétségtelenül szükséges és sürgős is ez a munka. Mert a fővárosi lakásínség nem puszta agyrém, nem alaptalan félelem, hanem már meglevő súlyos baj, amelyet, hála a háborús lakbérrendeletnek, egyelőre még csak a lakáskeresők éreznek, de a lakók még nem sinylik nagyon. Ámde a lakáskeresők napról-napra szaporodnak és ha egyszer vége lesz a háborúnak, már a lakáskövetelők tömegei is jelentkezni fognak. — Honnét származik ez a lakásínség ? A háború alatt a lakosság inkább fogyott, mint szaporodott. Nemcsak a harctéren tűntek el sok százezren, de itthon a születések száma is nagy mértékben apadt. Ha tehát az ideiglenesen itt tartózkodó igen sok külföldit leszámítjuk, akkor a háború után meg fogjuk állapíthatni, hogy a fővárosi népszaporodás csak a vidék megdöbbentően nagy elnéptelenedésével együtt keletkezhetett. — Ha ezt a kétségtelen tényt elismerjük, akkor kötelességünk megkeresni annak okait is és értékelni úgy ezeket az okokat, mint a belőlük származó tényt. Vagyis feltenni azt a kérdést: vájjon jól van-e az úgy, hogy a népesség a vidékről a nagyvárosokba tódul ? Vagy ha ez nem kívánatos, hogyan lehetne ennek az okait megszüntetni ? Özönlés a vidékről. — Az, aki nagyon szép és értékes dolognak tart egy milliósból két milliós felé növekvő, hatalmas, büszke fővárost, vagy az, aki már tulajdonában levő, vagy ézután megszerzendő telkeinek nagy áremelkedését várja, bizonyosan, minden további fontolgatás nélkül jónak fogja találni ezt a nagyvárosba tódulást. De nemcsak a fővárosi lokálpatriotizmus és a telekspekuláció helyeslik ezt, hanem ellenállhatatlanul követeli az a népáradat is, amely az unalmas, elhagyott, világtól elzárt, visszamaradt, poros, sáros, ut- és vasuttalan, csatornázatlan, nád- és szalmafödeles vidékről vágyódik a fényesen világított, aszfaltos utakra, monumentális paloták közé, a megélhetés, a munka, a tanulás és a mulatság jobb alkalmaihoz, sőt még a nagyvárosi kalandor- és apas-élet kétségbeesett kockázataihoz is. — Úgy látszik, mintha ezen a kétféle : gazdasági és kulturális hatóerőn kívül még a tömegvonzás fizikai törvényének, a néptömegek elhelyezkedésében is ellenállhatatlan megnyilvánulása volna ez, amely oly magától értetődő, hogy nem is igen gondolunk arra, hogy ez másképen is lehetne. S ezért nem is kutatjuk és nem is bíráljuk tovább sem a tényt, sem okait. Kinek is lehetne azt megtiltani, hogy a szennyből és a nyomorból, vagy akár csak a szellemi tespedésből is, ne'igyekezzék kijutni és közelebb férkőzni a nagyobb biztonság, a jobblét, az élénkebb tevékenység és a könnyebb gazdagodás lehetőségéhez ? Lehetetlen ezt a természetes vágyat és jogot bárkitől megtagadni, akár a nagyvárosba tódulást, akár a kivándorlást eredményezi is. De kétségtelen az is, hogy nemcsak a tömegeknek ez a jogos vágya, hanem a nagyvárosi tőke — talán nem mindig egészen jogos — érdeke is okozza ezt a tolongást a városok felé. A munkáltatónak szüksége van a minél nagyobb proletár »munkástartalékra« és a telekspekulációnak a tömeglakások minél zsúfoltabb eleven »raktári készleteire«. A telekspekuláció és a háború. Ennek a háborúnak hosszú ideje alatt megtanultuk, hogy az árúhalmozó nem törődik avval, hogy az ő raktári készletének egy része megromlik, vat;y elpusztul, az árfelhajtás hasznát ez nem csorbíthatja. A telekspekuláció nemcsak a háborúban, hanem békében is űzi a készletgyüjtésnek és az ár- felhajtásnak, egyéb téren legalább a háborúban ti-
