Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-27 / 26. szám
2 Független Budapest Az adóközgyülés. — Két napi vita az adójavaslatokról. — Az uj adók hosszú előkészítés után végre a közgyűlés elé kerültek s aki a viszonyokat közelebbről ismeri, azt talán nem fogja meglepni, hogy az adóközgyülés azzal kezdődött, hogy az adókigondoló huszas bizottság további fennállásáról gondoskodtak. Mint a »Független Budapest« már hetekkel ezelőtt jelezte, béke-átmeneti bizottsággá alakították át a bizottságot. Mindössze csak a cégtábla változott, ami annál kevésbbé fontos, mert a bizottság ez előtt is inkább a vezérlő- bizottság elnevezés illett rá s ez marad a jövőben is: a polgármester huszas városatya-tanácsa, amely továbbra is egymás közt előre fog határozni a főváros minden nagy kérdésében. Ezek után nyugodtan áttérhettek az adójavaslatok tárgyalására. Csupor tanácsnok referálása után megindult az általános vita a javaslatok fölött. Mintegy 8-10 tagú olyan radikális ellenzéke volt az adójavaslatoknak, amely minden antiszociális adót mellőzni kívánt és csaknem mindegyikük felszólalt. Becsey Antal, Stern Sándor, dr. Oláh Dezső és Szalui Mihály beszédeikben a negácio álláspontjára helyezkedtek és a szegényebb nép megterhelése helyett kölcsön felvételét kívánták. Szavuk azonban nem sok meg- szivlelésre talált A demokraták álláspontját Feleki Béla dr. fejtegette. Higgadt és okos érvekben bővelkedő felszólalása imponálóan hatott még azokra is, akik inkább elodázták volna rövid időre az uj bevételek egy részét, semmint hogy a háború alatt újabb terheket rójanak a szegényebb néposztályokra. Beszédének különösen az a része, amelyben a városi üzemek adómentességét sürgette, osztatlan helyeslésre talált. Utána Glücksthal Samu dr. szólalt fel, aki rámutatott arra, hogy a felszólalók egy része azzal argumentál, hogy szociális 'szempontból állják útját az újabb adók behozatalának, de azt senki sem mondja meg, hogy mit ért a szociális szempont alatt. Glücksthal szociális érzékét sokkal jobban ismerjük és becsüljük, semhogy ezt a kijelentését őszintének fogadjuk el. Glücksthalnak ezek a kijelentései a demokraták között visszatetszést keltettek, mert a javaslatok jelentékeny részéről elismerték, hogy szociális szempontból nem épen mintaszerűek és csak a főváros pénzügyi helyzete érdekében voltak hajlandók azokat megszavazni. De elismerte ezt maga Glücksthal is előző heti beszédében, amikor teljesen igazat adott Becseynek abban, hogy a mai adórendszer minden tekintetben rossz. Kifejtette Glücksthal azt is, hogy neki is vannak szociális szempontjai. Szem előtt tartja ugyanis, mi mindent kell csinálni a fővárosnak a háború után szociális téren. Kereseti alkalmakat kell teremteni és a főváros rokkantjain, árváin és özvegyein segíteni, arról azonban nem tett említést, hogy ezt nem ebből a háborús megélhetési nehézségek közt szerzett néhány milliónyi adóból, hanem egy nagy kölcsönbő^- fogják megcsinálni a háború után. A holnap szociális szempontjaiért feláldozta a máét s ezt annál könyeb- ben tehette, mert mint sajnálattal vettük ki beszédéből, ma nem lát ilyen szociális szempontokat fennforogni. Bárczy polgármester felszólalása következett ezután. Beszédének alaptónusa kissé kiábránditotta azokat, akik önálló progresszív jövedelmi adót, a háborús költségek átvállalását és egyéb jókat kivannak a kormánytól a főváros részére. Az önálló progresszív jövedelmi adót azért nem lehet megcsinálni, mert az állam már megcsinálta és mivel az államnak még nagyobb kötelezettségei vannak, mint a városnak és ez q, polgárság adózóképességét teljesen kimerítené. Jogosnak tartja, hogy a kormánytól kérjék az állam helyett teljesített feladatok költségeit, azonban túlságosan bizni ebben sem lehet. Hogy a főváros kölcsönt vehessen fel, rendbe kell hozni a szénáját. Minden költségvetési hiány háborús deficit, mert a háború előtt nem volt deficit. Ő is bizalommal van a kormány iránt, de még sem lehet most arról beszélni, hogy mit tehet a kormány, amely csak most alakult meg. Ezzel a kijelentéssel végződött Bárczy beszéde, amely után a hangulat teljesen megérett az adók megszavazására. A közlekedési adó kivételével, amelyet az egységes tarifával együtt fognak tárgyalni, általánosságban elfogadták a javaslatokat, pénteken pedig a részletes tárgyaláson is minden nagyobb emóció nélkül túlestek. Az átírási illetéknél egy kis vita fejlődött ki a körül, hogy azt az öröklő törvénytelen gyermek is fizesse-e és a közgyűlés igen liberálisan mutatkozott, megengedvén azt, hogy törvénytelen származású polgárok is szaporítsák a főváros bevételeit. A vizdij- emelésnél a budai vízhiányt hozta szóba Székely Ferenc s utána Becsey Antal beszélt szakszerűen a kérdésről, Szekula Gyula a vízmérőórák felállítását sürgette és miután Feleki Béla dr. is elmondta figyelemreméltó véleményét, áttértek az ebadóra, amelynél az adó nagysága körül hangzottak el különböző javaslatok. Végül az előírásos névszerinti szavazás formaságain is túlestek s a legközelebbi közgyűlésekre nem maradt hátra más, mint a tetekériékadónak és villamosvasúti viteldij emelésnek tárgyalása. Még egy említésre méltó epizódja volt a pénteki közgyűlésnek. Folkusházy tanácsnok tett sürgős előterjesztést, hogy írjanak fel a kormányhoz annak a hátrányos helyzetnek megszüntetése érdekében, amelybe az uj gabonarendelet hozta a főváros lakosságát. Nem tehetünk róla, nekünk ez a felszólalás volt a legrokonszenvesebb és legkedvesebb ezen a közgyűlésen mert ez volt az egyedüli momentum, amelyben a mostani súlyos helyzet javítása, a ma annyira küz- ködő polgárság jobb sorsáról való gondoskodás volt a főszempont. És ez volt az egyetlen perc, amikor azt is érezték a teremben, hogy háború van és sivár gondok nyomorúságában él Budapest nJpe. I * i I »1. Az építkezési hitel. Irta: Steiner József építész, közgazdasági mérnök. A >■ Magyar Mérnök- és Epitész-Egyesület« által összehívott és a f. évi május hó 31-én Wekerle elnöklete alatt megtartott nagy lakás- épitésügyi ankétnek máris vannak eredményei. Ezek közül a legértékesebb az új kormányelnöknek a képviselőházban mondott programbeszédében foglalt kijelentése, mely szerint a kislakások építését és a magánépitkezések megindítását elsőrangú szükségnek és kormánykötelességnek ismeri el. Nem kevésbbé tartom örvendetes eredménynek azon nagy érdeklődést, mely az ankét nyomán, a kérdést megillető módon úgy a nagy- közönség széles rétegeiben, mint a szakkörökben megnyilvánult. A »Független Budapest« junius 6. száma a bankérdekeltségek egyik jeles tagjának, dr. Halom Dezsőnek érdekes hozzászólását közli, melyre mint a Magyar Mérnök- és Epitész-Egyesület javaslatát kidolgozó bizottság egyik szerény tagja és a javaslat előadója reflektálni óhajtok. Az egyesületi javaslat az emlitett cikkel szemben nem szorul védelemre, — mert azzal egy ügyet szolgál, egy cél felé tör — csupán felvilágosításra van szükség és akkor — azt reményiem — divergáló útjaink egy nyomon fognak haladni. Dr. Halom vezérigazgató úr cikke ugyanis minden kérdésben egyezik a javaslatban foglalt elvekkel, csupán a megvalósítást nem egy új altruista intézményre, hanem a meglévő hitetintézetekre kívánna bizni. Amidőn hangsúlyozom, hogy az eg3msületi javaslatot ab ovo már úgy készitettük, hogy az uj két-háromszáz milliós altruista alapon álló intézmény a meglevő nagyobb, ugyanazon eélt szolgáló hitelintézeték bevonásával létesitessék; azt hiszem máris egyirányba vezető csapásra értünk. Ha volna még felfogásunkban különbség, úgy ezt a következőkben vélem tisztázhatni, illetve szerény felfogásomat és álláspontomat körvonalozni. Az állami felügyelet alatt megalkotandó külön hitelintézményre a lakásínség megszüntetése céljából feltétlenül szükség van, mert ezt az intézményt csakis altruista alapon szabad megcsinálni, hogy a meglevő és bekövetkező nehéz viszonyok mellett céljának megfelelhessen. Minden elismerés mellett, melyre a jelzálogkölcsönökkel foglalkozó nagyobb intézeteink joggal számot tarthatnak, meg kell állapítani azt a tényt, hogy a dolog természeténél fogva az ő tevékenységüket üzleti és nem altruista elvek irányítják; már pedig, ezen utóbbi szempont figyelembevétele nélkül, tisztán üzleti alapon a szükséges lakáspolitikát szolgáló és a szociális érdekeket is kielégítő hitelakciót kifejteni nem lehet. Mindenekelőtt a II. helyű kölcsönök kérdése az, melyet az új intézmény volna hivatva megoldani, mely eddig nemcsak hog}7 megoldva nincs, egyrészt a legkárosabb házépitő szédelgéseket tette lehetővé, másrészt a másik végletbe csapva át, lehetetlenné tett sok olyan építkezést, melyek csak azért nem valósulhattak meg, mert a II. hely fojtogató ölelésére nem vágyakoztak, vagy pedig, ha ezt elkövetni eléggé könnyelműek voltak, úgy esetleg késő bánattal nyögték a reájuk szakadt terheket. Az uj intézmény köteles lenne Il-ik helyű kölcsönöket folyósítani, esetleg törlesztéses alapon is, bizonyos elvek szerint előre megszabott mértékben és feltételek mellett. Az elvek és feltételek részletkérdések, melyek taglalásába most nem bocsátkozhatunk, annyit azonban mindenesetre leszögezni óhajtunk, hogy a Il-ik helyű kölcsön első feltétele gyanánt a felmondhatat- lanságot véljük. Az I-ső helyű kölcsönt az ingatlan értékének 60°/o-ig, a Il-ik helyű kölcsönt az I-es helyűnek 25°/o-ig feltételezve, összesen 75°/o volna a nyújtandó hitel és igy 25°/o-ot kellene az építtetőnek a sajátjából befektetnie, mely befektetés, tekintve a vállalkozási kockázatot is, elég garanciát képez a hitelt nyújtó intézménynyel szemben. Ez az intézmény természetesen különböző kedvezményeket élvezne, de éppen azért kell állami felügyelet alatt állania, hogy egyrészt a kedvezményekkel szemben altruista célokat is szolgálhasson, másrészt a kedvezményekkel visszaélések ne történhessenek és az elérhető haszonból akár szociális célok kielégítésével, akár más alapon a köz is húzzon hasznot. Mi egyáltalán nem tartunk tőle, hogy ez az intézmény — ha létesül — 5-6 év múlva feleslegessé válnék, mert a magyarországi lakás- politika helyes megoldása évtizedekre menő tevékenységet igényel és igazán szerencsésen kellene változniok a viszonyoknak, ha a budapesti lakásínséget 10 év alatt és a magyar - országi lakásszükséget 50 év alatt megszüntetni és a kulturkivánalmaknak megfelelő lakásokat előállítani lehetne. Az uj intézmény üzletkörébe vehetné a lakóház fentartásával járó biztosításokat is, mint amilyenek: a tüz-, viz-, betörés-, szavatosság-, üveg-, laküresedés elleni biztosítások, mely üzletág igen jövedelmező és mely a hitelt élvezők között esetleg kölcsönösségi alapon vagy viszontbiztosítás formájában volna kezelhető. Felkarolhatná a községfejlesztési politikát is, nemcsak a szükebb lakóház-építési értelmében, messze Magyarországon — csak a gyöngyösi pusztulásra gondoljunk — igen nagy szükség van. A záloglevelek produkálása és eladásának helyes irányítása a valutánk megjavítására is eszköz volna és már ebben is megtalálná az állam a hozott áldozatok rekompenzációjának egy részét. Csak az osztálysorsjáték propagálására és az ezáltal elért nagy nyereségekre kell gondolni és meg lehet teremteni a magyar KOVALD TSC7TIT V Gyár és főüzlet: В i J 1 Iwtoi Ilii Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.
