Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-20 / 25. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. junius 20. 25. szám. Független Budapest Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45—82. Vázsonyi a demokratizmus képviselőjeként, a polgári öntudat felébredésének élő szövétneke gyanánt került be az új kormányba. Szándékosan választottuk külön az egységes alapot, amely a demokrata vezérnek vezető helyet biztosított az új alakulásban. A demokratizmus ugyanis nem egyéb, mint a polgári öntudat uralma, s a közérdek abszolutizmusa az egész vonalon. De nyilvánvaló, hogy Vázsonyi minisztersége a demokratizmus szempontjából az egész ország jövőjére döntő, mig a polgári öntudat felébredésének megbecsüléséből elsősorban a főváros remél sok, igen sok erkölcsi hasznot. Budapest székesfőváros, mint ezt már annyiszor fájlaltuk, az eddigi kormányok részéről csekély kivétellel méltatlan mellőzésben részesült. Erényeit letompitották,hibáit kiélesitették. Hasznát sohasem igyekeztek előmozdítani, de káraira, amelyek az erőszakos fejlődésből fakadtak, mindenkoron vad zenebona nyomta rá a kormányellenszenv bélyegét. Gyakran érezte és sokszor panaszolta ezt Vázsonyi is, aki nemcsak karrierjével, de a szivével is hozzánőtt ahhoz a néhány decenniumhoz, amely a főváros fejlődésében örökké korszak- alkotó fog maradni. Ennek a szomorú, agyonhajszolt, soha meg nem értett alkotási időnek ő és Bárczy polgármester épitették meg az alapjait. A gyermeknek, aki még rongyos cipőben járt, amikor gondjaik alá vették, kemény, erős férfivá való serdülésében a nevelés érdeméből az oroszlánrész az övék. Úgy dolgoztak együtt, harmonikusan, mint két idős testvér, akiknek szárnyai alá adta a végzet ugyancsak árván maradt, gyámoltalan testvérkéjüket .. . ük ketten a felelősséget sem hárították el sohase maguktól. Vázsonyi, mint a demokraták vezére, a felelősségből, ebből a közéleti ódiumból, igen gyakran annyit akceptált magának, amennyi csak a közgyűlés korlátlan hatalmú vezérét illethette meg. Aminek nyilván az volt , mindig a magyarázata, hogy egész szeretőiével csüngött a fővároson. Ha jónak és hasznosnak tartott valamit, példátlan eréllyel tudta megvalósítani, de amit károsnak Ítélt, arra nézve nem ismert semmiféle regardot. Mindezt csak azért tartottuk szükségesnek igy elmondani, hogy rávilágítsunk Vázsonyinak és Bárczynak harmonikus együttműködésére, melyből Budapest fejlődésének nyugatias lendülete fakadt. Nincs szükség tehát arra, hogy Vázsonyi minisztersége alkalmából fohászok szálljanak az uj kormányzat berkei felé: a demokrata vezér egész szeretető, amellyel a főváros boldogulásán idáig munkálkodott, Budapest polgárságának most már a hatalom polcáról egész nagyságában és erejében rendelkezésére áll. Vázsonyi, ahogy őt ismerjük, minden körülmények között meg fogja tenni a magáét: a kormány a főváros minden becsületes törekvésének gyámo- litója lesz a jövőben. De ehhez szükséges az is, hogy a főváros polgárai az öntudatra ébredés első mámorából felocsúdva, szildaszilárdan tömörüljenek abban az irányban, hogy az autonómia adott keretei között minden közérdekű törekvés testet is ölthessen. A többi aztán megjön magától. Vázsonyinak és az új kormánynak elsősorban a polgárság teljes megújhodására van szükségük — tisztitó munkájukhoz. MERLEGEN. * A király a kormányválság alatt most másodszor jött el magyar székesfővárosába, hogy itt intézze el ezt az államjogi aktust. Nyilvánvaló ebből, hogy Budapest paritása teljes egészében kidomborodott a fiatal uralkodó előtt, aki sohasem mulasztja el tróarajutása óta az alkalmat, hogy a főváros polgárságával való szoros, benső kapcsolatát dokumentálja. A főváros' pedig igazi, őszinte szeretettel köszönti mindannyiszor, amikor ide jön, nemcsak azért, hogy lojalitását bizonyítsa vele, hanem azért is, hogy megbecsülje benne az új szellemet, amely Budapest egyenjogúsításán alapszik. Nagyon nagyon jól esik konstatálni ezt, mert széles és ragyogó perspektívát nyit a jövőre. ж К '<riánk nehány bírája csodálatos módon avatkozott bele az aktuális politikába: megtörtént az a hihetetlen eset, hogy Vázsonyit hivatalbalépése előtt olyan oldaláról igyekezett bemutatni egy-két végrehajtója a törvény- hozás jogalkotó akaratának, amely mindenképen ■— hamis. Hogy Vázsonyi, ez az izig-vérig törvénytisztelő, aki fanatikusan küzdött mindig az igazságért, korlátozni kívánta volna a bírák akciószabadságát 1 Fittler kúriai bíró úr, úgy látszik, a maga vakmerő konzervativizmusából meriti ezt a meggyőződését, anélkül, hogy erre Vázsonyi szereplésében a legcsekélyebb alapot találhatná. S mit mondjunk arról a kúriai bíróról, aki Vázsonyiról csak annyit tud, hogy a Lukács-pörben ő védte Désy Zoltánt ? Ez az a struccpolitika, amely a kor fejlődése fölött egyszerűen homokba dugja a fejét s nem veszi észre, hogy a legkiválóbb egyéni érték is semmivé válhatik, ha nem él benne a fejlődésnek abban a levegőjében, amit a rohanó idő teremi magának. ж Az egységesítésre, amely a villamos vasutak tarifájában bekövetkezik, sok ellenvetés hangzik el minden oldalról. Ezek között az antiszociális adó-jelzés a leggyakoribb, holott nyilvánvaló, hogy a közlekedési adó sokkal anti- szociálisabb jellegű javaslat volt, mint ez az egységesítés. Nem lehet egy pillanatig sem vitás, hogy az egységes tarifából a legszegényebb néposztályokra nem háramlik uj teher, mert ezeknek a tagjai a szakaszokat amúgy is gyalogosan koptatják le s csak hosszabb útvonalakra váltanak villamosjegyet. Egészen más kérdés persze, hogy az egységesítésből miért kapjanak egyenlő részt a villamos társaságok, valamint az sem fér össze az egységesítéssel, hogy a 20filléres egységárnál drágább jegyek is kerüljenek forgalomba. Ezeken az anomáliákon valamiképpen segíteni kell. A demokrata blokk és a közgyűlés. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő úr ! A radikális választójog tehát útban van. A fővárosi polgárok és munkások blokkja továbbra is együtt marad és gondja lesz reá, hogy a jog, amit megígért a királyi szó, csorbítatlanul váljon valóra. Még bizonytalan, mikor kerül tárgyalásra a képviselőházban a választójogi javaslat s igy az is, hogy a városi blokk mikor látja elérve azt a célt, amelyért alakult. Azt hiszem azonban, hogy felesleges is kombinációkba bocsátkozni a blokk élettartama fölött, mert a blokknak, a választójogi javaslat elfogadása után sem szabad megszűnnie. Nyolcvannál több fővárosi egyesület és testület csatlakozott már a blokkhoz, jelentette Vfizsonyi (aki nekünk mint miniszter is, egyszerűen csak Vázsonyi marad) a blokk minapi ülésén. Nagyszerű egységben olvadtak itt össze a főváros polgárságának azok a csoportjai és rétegei, amelyeknek demokratikus törekvéseiben nincs okunk kételkedni. A demokrata akarat hozta együvé őket és ennek az akaratnak elszántsága elválaszthatatlan szövetségbe kovácsolta össze őket a jövőre. A fővárosi blokknak nem lehet és nem szabad megszűnnie a választójog megvalósulása után sem. Együtt kell ma- radniok és össze kell tartaniok azoknak, akik eltökélt harci szándékukkal ezekben a napokban megállották a demokrácia nagy erőpróbáját. A választójog tabula rasa-t csinált a főváros polgári vezetői között. Most világlott ki minden kétséget kizáróan, kik azok, akiket az igazi demokrácia szelleme hat át s akik azt akarják, hogy az ország a népé és Budapest a fővárosi népé legyen. Akik most nem állottak a választójog mellé s nem csatlakoztak a blokkhoz, azok szint vallottak amellett, hogy a maguk uralmi egyedárusága a legfőbb cél, amelyért hevülnek. Jó lesz ezeket számon tartani, mert ők azok, akik eljátszották hitelüket s akikben többé őszintén bíznunk nem lehet, hogy becsületes demokrata érzéssel akarnak közreműködni a közgyűlés munkájában. Ne mondja azt senki, hogy a főváros közgyűlése túlnyomórészt nem politikai jellegű ügyek fölött határoz. A városi politikában csakúgy megvan a mindenkori demokrata szempont, mint az országos politikában, amelynek közvetlen függvénye A demokrata-blokknak fenn kell maradnia Budapesten és meg kell alakulnia a többi városokban is, hogy a városi polgárság többi nagy kérdéseiben, amilyen például elsősorban az autonómia kiterjesztése, ugyanolyan impozáns eredményt tudjanak elérni akaratuk demonstrálásával, mint a választójog esetében. De ezenkivül is: állandóan előfordulnak olyan kérdések a városi életben, amelyek a haladó érzésű és a köz javát szem előtt tartó városatyák egységes állásfoglalását kívánják meg. így például az antidemokratikus háborús adók esetében máris élénken nélkülözzük azt, hogy a polgárság szélesebb rétegeinek nincs meg az egységes érdekképviselete a közgyűlésen. Azokból a felszólalásokból, amelyek a múlt szerdai közgyűlésen elhangzottak, kitűnik, hogy a törvényhatóság demokrata erői ma szétforgácso- lódnak, a felszólalásokban és a taktikában nincs
