Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-16 / 20. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. május 16. 20. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ^ Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. * Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM: József 45 — 82. A választók névjegyzékének ügye tényleg nem olyan egyszerű, mint első pillanatra látszanék. Bucliinger Manó csak azt a kiáltó sérelmet tette szóvá, amely a szocialista választóknak a névjegyzékből való kihagyása folytán állott elő, de vájjon csak ez az egyetlen meghamisítás, amelyet a névjegyzékek lényegén elkövettek ?! Korántsem. Nem is kívánhattuk a szocialisták képviselőjétől, hogy felszínre vesse azt az anomáliát is, hogy az ipari üzemeknél dolgozó munkásokon kívül ezrekre menő olyan szavazókat is kihagytak, akiknek ez a jogosultságuk kétségtelen, de emellett ugyancsak ezrekre menően vettek fel olyan neveket, amelyeknek tulajdonosai régóta — a rákosi temetőben pihennek. Ez a vád tulajdonképen nem mai keletű. Valahányszor a választók összeírása napirendre került, a Független Budapest mindannyiszor tiltakozott az ellen, hogy a névjegyzékeket ugyanazoknak a klikkeknek emberei állították össze, akiknek okuk volt arra, hogy uralmuk fenntartása érdekében pártoskodjanak. A szocialistáknak könnyű volt az ellenőrzés, hiszen valamennyi hívük, akik szervezetekben tömörülnek, gondot fordíthatnak arra, hogy az összeírás ellenőrzése alatt ráolvassa a klikkekre a pártoskodást. Amelyik munkás ezt elmulasztotta, megtette helyette a pártvezetőség. De mikép koppinthatott volna a klikkeknek körmére az a sok más független polgári tömörülés, amelyeknek nem lehettek meg ugyanehez az ellenőrzéshez szükséges anyagi eszközei és egyéb fegyverei ? Mit tehettek volna e visszaélés ellen, például azok a függetlenségi szervezetek, amelyeket mesterséges terrorral és a többségi elv erőszakos alkalmazásával kirekesztettek még a központi választmányból is ?! Buchinger csak a munkásszavazók érdekében emelte fel a szavát, de tulajdonképen visszatükrözte felfogását, sőt felháborodását is annak az egész polgárságnak, amely már régen meg- csömörlött a klikkek garázdálkodásától s csak most öntudatának felébredése után eszmél rá arra is, hogy üt, a választói névjegyzékek összeállításánál kell keresni a nyitját annak, hogy mikép tarthatta fenn magát a legegészségesebb áramlatokkal szemben is olyan sziklaszilárdan a klikkuralom. A független meggyőződésű polgárokat megfosztották a lehetőségtől is, hogy beleszólhassanak a város ügyeinek intézésébe. De megadták ezt a beleszólást olyanoknak, akik már rég porladtak a föld alatt, de helyettesíthetők voltak lelkiismeretlen és lelketlen strohmanokkal, akik néhány koronáért hajlandók eladni az üdvösségüket is. Ezzel a rendszerrel hiábavaló volna keztyiis kézzel felvenni a versenyt. S ha a Bárczy-féle alakulás nem azért kívánja elsősorban a fővárosi törvény revízióját, hogy a klikkeknek ezt a ma kivédhetetlen orvtámadását egyszersminden- korra lehetetlenné tegye, úgy semmivel sem járulhatna hozzá ahoz a célhoz, hogy alapjaiban reorganizálódhassék az autonómia mai gépezete. De ugyanez a megállapítás áll azokra a klikkekre is, amelyek ma feltűnő sietséggel nyilatkoztatják ki készségüket a Bárczy-féle szervezkedéshez való csatlakozás dolgában. Ha ezek is pusztán azért akarnának most Bárczy zászlaja alá seregleni a fővárosi törvény revíziója során a választási eljárást minden fázisában a mai módszer szerint továbbra is a kezükben tarthassák, úgy hamar el fog következni az az idő, amikor a felébredt polgári öntudat egyszerűen ki fogja seprüzni őket mindenünnen ezzel a törekvésükkel. A választói névjegyzékekben mindazoknak benne kell lenni, akiknek ehez joguk van s nem szabad előfordulni bennük egyetlen olyan névnek sem többé, amelynek tulajdonosa már nem él. S ha ezek után is a szavazók többsége a klikkuralom fenmaradása mellé szegődik, akkor tényleg hiábavaló minden lelkes törekvés, hogy becsületes önkormám’zata legyen ennek a hatalmas metropolisnak. Addig azonban, amig ez a fordulat el nem következik, senki se merészeljen a budapesti városházán többségi akaratról beszélni. MERLEGEN. Ж Dénesnek az ügye, amint a törvényszéki tárgyalásból kiderül, sokkal jobban felfújt közigazgatási panama, amint a nagy garral hirdetett támadások idején várni lehetett. Elejétől végig csupa negatirumok szerepelnek, ahelyett, hogy a laikusok megismerhetnék az igazi vád igazi lényegét. Hiszen nem kétséges, hogy Dénes jelentéktelen személyén keresztül a főváros az a kiszemelt médium, amelynek hátán egynéhányat porolni .akarnak. Magától értetődik azonban, hogy ebből következik legkevésbbé az, mintha özönvíz előtti állapotok uralkodnának a városházán. Ha fordultak elő szabálytalanságok, azok bizonyára nem maradnak megtorlat- lanul s tanulságaikat is megszívlelik azok, akikre az ilyenek tartoznak. De maga az egész, a közigazgatás, az összeműködés, a fegyelem s a becsületes felelősség mindenféle praktikáció dacára halad tovább a maga eddigi tisztességes utján. ж A hang ellen, amelylyel Buchinger szóvá telle a választói névjegyzékek összeállítása körül elköveted visszaéléseket, kár volt úgy összerezzeni, mint amikor a bujkáló lelkiismerelet ér a vizsgálóbíró tekintete, Nem lehet többé kesztyűt húzni a kézre és szorclinót tenni a hangra, amikor arról lesz szó, hogy milyen eszközökkel szerezték meg maguknak egy, s érdekkörök a hatalmat, A polgárság felébredt öntudata sutba dobja az ilyen diplomata-fegyvereket, mert bebizonyult, hogy ez is jelentékenyen hozzájárult ahoz, hogy a klikkek mindmáig szabadon garázdálkodhattak. Ha már régen megkezdődött volna ugyanaz az ostrom, mely most megindul a klikkhalalom ellen, s ma már csak a foszlányai élnének a visszaéléseknek, amiket ezek esztendőkön át egymásra halmoztak, mindenki, bizonyára még Buchinger is, megtenné nekik azt a szívességet, hogy lágy fuvolahangon suttogná a fülükbe, hogy — pusztuljanak a közélet színteréről. De addig, amig ez be nem következik, mindenféle hang jogosult velük szemben. Ж Támogatást sürgetnek a tisztviselők, ugyanolyan élelmezési elbánást és segitséget, mint az állam alkalmazottai s ebben — ki merhetné kétségbevonni ?! — mindenkinek melléjük kell állania. Kicsinyes és kisded anyagi eszközökkel hihetetlenül nagy és értékes szolgálatokat tudott lekötni magának a főváros tisztviselőinek kritikán felül álló értékéből. Mi sem természetesebb tehát, minthogy most minden eszközzel segítségükre siessen. Semmisem sok, amit ők kérnek s minden megvalósítható, amiből hasznot húzhatnak. Ha ez lesz az elv, ami az intéző köröket és a közgyűlést is vezetni fogja, bizonyára még tökéletesebbé válik az a harmónia, amely ma a polgárságot és a főváros alkalmazottait összeköti. Szterényi József Bárczy akciójáról. 1 A »Független Budapest« munkatársa azzal a kéréssel fordult Szterényi József nyugalmazott államtitkárhoz, aki tudvalévőén a városok ügyeinek alapos ismerője és a városok kongresszusán is gyakran felszólal, mondaná el véleményét Bárczy akciójáról. Szterényi a következőkben volt szives nyilatkozni munkatársunk előtt: — Még hivatalban voltam, ha jól emlékszem, ra városok első kongresszusán volt, amelynek tiszteletére a székesfőváros vacsorát adott. Mint nálunk vacsorákon szokás, bőven hangzottak el a lelkesnél lelkesebb tósztok a városi polgárság és a városok érdekeinek szükséges védelméről. Provokáltatván, felszólaltam és kifejezést adtam annak az álláspontomnak, hogy mindaddig meddő minden törekvés, mig a városi lakosságnak nem lesz az a súlya, hogy országgyűlési képviselőit befolyásolhatja, hogy azok a pártkeretektő függetlenül foglaljanak állást mindannyiszor, valahányszor speciális városi érdekről van szó. — Azóta sem történt ez irányban semmi. A városok és a városi lakosság érdekei épen úgy hanyagoltatnak el, mint azelőtt. A leg- vitálisabb városi érdekek kerülnek az ország- gyűlésen döntés alá, a városi lakosság és maguk a városok, mint olyanok, el vannak keseredve, képviselőik azonban aszerint foglalnak állást a konkrét kérdésekben, hogy minő pártállásuak. A kormánypártiak mellette szavaznak, ha a kormány úgy kívánja vagy ha kormányelőterjesztésről van szó, az ellenzéknek ellene, mert kormányjavaslatról van szó. — Utaltam az osztrák birodalmi ülés volt példájára, ahol a városok képviselői különbeni politikai pártállásuk mellett külön blokkot, u. n. városi blokkot alkottak és minden
