Független Budapest, 1917 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-04 / 1. szám
Tizenkettedik évfolyam. 1917. január 4. 1. szám. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt : Egész évre 20 kor. + Félévre tokor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÄM : József 45—82. A városi párt megalakításának gondolata tényleg nem uj, de a jelen pillanatban a dolognak ez a része a legkevésbbé fontos. A kérdés mindössze az, hogy vájjon fennforognak-e azok az okok és körül ménjük, amelyek egy város törvényhatóságában ilyen alakulást szükségessé tesznek ?! Bármennyire paradoxonnak tetszik is, bizonyos, hogy Budapest közgyűlési termében nincs törvényhatósági többség. Ami Európa bármely más városában épp olyan természetes, minta viz vegyülete,Magyar- ország székesfővárosában ezidőszerint teljesen hiányzik. Am szemléltetni lehet ennek bizor^ű- tására a közgyűlés mai összetételét: minden kerület, ugyebár, lakosainak, természetesen a korlátolt választójog szerint igazodóknak megfelelően bizonyos számú városatyát választ, s aszerint, ahogyan a kerület vezérlő eleme az országos politikában domináló párthoz tartozik, igazodik tulajdon képen ennek a kerületi lokálpatriotizmusnak városi politikája is. Az első kerület függetlenségi, a második mérsékelt munkapárti, a harmadik vegyes politikai, a negyedik erősen konzervatív, az ötödik tisztára munkapárti, a hatodik demokrata, a hetedik munkapárti, a nyolcadik munkapárti, a kilencedik és a tizedik kerület vegyes politikai elveket vall. A túlnyomóan munkapárti áramlásnak ebben a tengerében csupán csak egy kis szigetecske az az irányzat, amely a demokrata, születésénél fogva városi politika erős szirtjére támaszkodik. Vá- zsonyi Vilmosnak az a többé-kevésbé keserű kifakadása, hogy ő nem a vezére a törvényhatósági bizottságnak^végeredményében, nagyon is valóság s a haladásnak ama attribútumai, amelyeket a Bárczy-éra alatt a főváros felmutathat, sokkal inkább okos és diplomatikus kompromiszumnak az eredménye, mint egy lángoló városi programm erőfeszítéseinek. Ebben azután az eddigi eredmények legsúlyosabb kritikája is bennfoglaltatik Esetröl-esetre kell összekovácsolni a haladásnak valamilyen lépéséhez a többséget, ami persze többnyire azt is jelenti, hogy a különböző politikai árnyalatoknak tett koncessziók miatt a kommunális gondolat nagyszerűségéből és gyakorlati értékéből annyi vész el, amennyiből a kultúra lépcsőzetén felfelé haladó metropolisok már évtizedekre szóló polgári töket gyűjtöttek maguknak. Mindenkinek természetesnek kell találnia tehát, hogy mindazok, akik lelkesedéssel, szeretettel és hozzáértéssel akarnának munkálkodni a főváros javán, ezeknek a kompromiszumoknak összekovácsolásában annyi energiát pocsékolnak el, amennyivel egy másodperc alatt bázist lehetne teremteni a leggigászibb technikai feladatnak is. Helyes, avagy helytelen-e, hogy ennyi energia-érték veszendőbe megy, afölött kár volna most doktrinér vitatkozásokba kezdeni. De a dolognak praktikus oldalát tekintve, lehetetlen nem odakonkludálni, ahová — bizonyára alapos megfontolás után — Bárczy István dr polgármester jutott, amikor a Független Budapest karácsonyi számában a mai időknek megfelelő határozottsággal hangsúlyozta, hogy a »jövő városigazgatás munkatervihez megfelelő közgyűlési többséget kell szervezni«. Ezekből a szavakból mindenki kiolvashatja, GlücksfFai <.uvis,- aki megoldhatatlannak találja; ;a pAÁ'Cnváf Springer dr. is, aki rajong az ideáért, Me- eddigi tapasztalatai alapján pesszimista s a többiek is, akik.’ma még vitustáncpí p>róbálnak lejteni az uj alakulás kényszerűsége s a mai rendszernek bevált hatalmi bázisa között, okvetlenül' kiolvashatják ebből a polgármesteri nyilatkozatból, hogy egy több évtizedes kommunális tapasztalat oly annak látja a helyzetet, hogy a, városi párt megalakulása nélkül Budapest, ez a mi gyönyörű, szivekhez nőtt Budapestünk csak tengődhetik, de megoldani nem tudhatja azokat a kolosszális feladatokat, amelyek a világháború után fognak erős vállaira nehezedni. Szükséges és elkerülhetetlen ilyenformán, hogy a városi önkormányzat szilárd tengelyt kapjon. Alakuljon egy városi part, amely biztos többséggel rendelkezhessek a főváros törvényhatósági bizottságában. Hogy milyen programmal indul meg ez az első alakulás, ez e pillanatban jóformán teljesen irreleváns. Egységes programmja legyen s erős közgyűlési többsége, amely e programm végrehajtásáért egységesen síkra száll. Glücksthal Samu dr.-nak, akinek egyéniségét egyébként őszintén becsüljük és tiszteljük, semmikép sem tudunk igazat adni dodonai hasonlatában. Egyszerűen nem gyakorlati tapasztalat az, hogy ennek a városi pártnak nem lenne ellenzéke, ami nélkül megint ott volna az önkormányzat, ahol az a bizonyos madi izraelita. Mi egész bizonyosak vagyunk benne, hogy a mai közgyűlésnek egy jelentékeny része azonnal a legszélsőbb ellenzékbe menne át, mihelyt megalakulna a városi párt, zászlaján olyan évtizedes tradíciók és hatalmi polcok gyökeres kiirtásával, amelyek ma egészen jelentéktelen közgyűlési elemeknek teljes lélegzési szabadságot adnak. Ilyen körülmények között, amikor maga Bárczy István dr. polgármester szögezte le a Független Budapest karácsonyi számában, hogy a jövő városigazgatás munkatervének keresztülviteléhez megfelelő közgyűlési többségre van szükség, varjuk Barczynak erre vonatkozó részletes programmjál, amelynek alapján az erők egyesitese keresztülvihető lewie. Nem tudjuk feltételezni, hogy a lényegben : vagyis a fővárosnak uaggyátételében, a polgárság önérzetének megteremtésében s a kommunális szellem teljes kiépítésében csak a legcsekélyebb nézeteltérés is lehetne a közgyűlésnek vezéregyéniségei között. Vegye a polgármester a kezébe a kezdeményezést s az eszme, ametynek megpenditője nem mi voltunk, hanem a reális élet. igen gyorsan valóra váíhatik. Csak kezdeni kell, hogy a pici porszemből olyan lavina váljék, amely végiggázol a legnehezebb akadályokon is. MÉRLEGEN. . * A koronázási ünnepek fényéből és melegéből nekünk, szerény polgároknak csak épp annyi jutott, amennyit drága pénzen megvásárolhattunk belőlük. De nem rekriminálunk. Az ősi szertartás rendjén, amely csak a kiváltságosaknak engedi meg, hogy ténylegesen résztvehessenek e par excellence államjogi, tehát polgári aktusban, a polgárság kedvéért igazán kár lett volna változtatni. Mi megelégszünk azzal is, hogy meggyőződhettünk róla: az uj királyi pár minden iránt melegen érdeklődő, — ha szabad igy kifejezni magunkat — szociálisan érző szivet sugároztatok be a szent korona fényével s ez nem megvetendő érték, a jövő szempontjából semmikép sem az. Mihelyt elérkezik ez az idő, hogy a háború súlyos bilincsei leszakadnak agyunkról és kezünkről, óhajainkról és elhatározásainkról, az uralkodó megértését bizonyára ott fogjuk találni azok mellett a vágyak mellett, amelyek össze fogják kovácsolni a ma még elszórt egyedeket. A fény, mint valami álomkép, elszállt a pillanattal, amit nem lehetett megállítani. De az érték, amely a szabad ég alatt való eskiivésben rögződött meg, örökre megmarad s belőle bizonyára jutni fog egy por- szemnyi nekünk is, uj koronázó város tisztes polgárainak. akik végeredményében nem vágyódnak másra, mint olyan boldogulásra, amilyenre a királyi hatalom az egész magyar nemzettel eljegyezte magát . . . * Az uj esztendő még olyan régi, hogy már jóformán emlékezni sem tudunk olyanra, amely valóban újnak ígérkezett. A vérontás befejezésének pillanatában kezdődhetik csak meg az igazi uj esztendő, addig bizony ócska marad a naptár is, hiába kezdi az évezredes nótát élőiről. És régiek maradnak benne az emberek is, akik a hozzátörődés fásultságával rójják a napokat, mint fanyar, álmos korcsmáros a duhaj banda adósságjeleit. De nvhelyt kitisztul a láthatár s a nap régi melege uj köntösben terül szét reánk, bizonyosan u Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja.
