Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-23 / 8. szám

Tizenegyedik évfolyam. _______1916. február 23. 8, szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint ez összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja mindem szerdán, a szükséghez képest tßbfeiZ'är is. Ф Előfizetési ára a „HA®Y ВУЭАРЕЗТ“ melléklettel együtt: Egész évre 15 kor. о Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D«-S0U06YI LAJOS Felelős szerkesztő: Ш. vmÁOH ВЕЖЛ Szerkesztőség és kiadóhSvaial; Bydapest VI3. Sső¥etség-w. 22, TELEFONSZÁM «József 45—S2. ИЕГСТР.аимЫ1 - шг д-та^з-.-д— A propeller. Most már nem vitás, Hogy a közgyűlés valamennyi tagjának véleménye megegyezik ab­ban, hogy bizonyos koncessziók üzleti kezelése árt a közérdeknek. A propeller-társaság nagy állami kedvezménykép kizárólagossági joggal bonyolíthatja le Budapesten a dunai személy­közlekedést. Nem vagyunk annyira elfogultak, hogy ne tudnék, mi kép rendes időkben fejlett közlekedési politika mellett a csavargőzös-for­galom nem jár túlságosan nagy haszonnal. De éppen ebből folyik az a szükségesség, hogy az ilyen koncesszió ne is legyen magánüzlet tárgyává tehető. A propeller-vállalat csakis úgy működhetik tökéletesen, ha közérdekű jogi személy az, amely a kezében tartja. A modern közlekedés paragrafusai egyenesen kizárják azt, hogy ott, ahol egy vállalatnak csak igen je­lentéktelen haszonnal lehet ideális forgalom - lebonyolítást elérnie, nem szabad magánspe­kuláció tárgyává tenni sem állami, sem vá­rosi koncessziót. A propeller-társaság, amely természetsze­rűen a maga üzleti hasznának legmesszebb­menő fokozására törekedett, esztendőkön át úgy tudta csak ezt biztosítani, hogy a leg­minimálisabb gondol fordította vállalati esz­közeinek modernizálására. Inkább nem is igyekezett együtt haladni a korral, semmint- hogy üzleti hasznának akár a legcsekélyebb hányadát kockáztassa. Nem lepődtünk meg soha ezen, de viszont a felháborodásunk ép­pen ezért nagyobb is volt, mint másoké, mert meztelenül láttuk magunk előtt ugyan­azt a periódust, amely hasonló természetű vállalkozásoknál már annyiszor megismétlődött. Láttuk a rideg üzleti szellemet és sejtettük, hogy ez egyszer súlyos katasztrófához fog vezetni. Sejtésünk szomorú és vérlázitó va­lósággá vált. Ki a hibás? Mindenki, akinek része volt abban, hogy a dunai személyközlekedés lebo­nyolítása magánspekuláció tárgya lehetett. De kár volna most már több szót vesztegetni arra, bog}' milyen megtorlást érdemelnek meg a bűnösök. Azokat a szerencsétlen áldozatokat, fájdalom, nem. lehet többé feltámasztani. Ámde biztosítani lehet azt, hogy hasonló katasztrófa soha többé meg ne ismétlődjék. Az autonom főváros törvényhatósági bizottsága, amikor unisono a propeller-közlekedésnek községesi- tése mellett foglalt állást, kifejezte azt a szilárd akaratát is, hogy az az állami kon­cesszió, amit ma a propeller-társaság élvez, köztulajdonba, a fővárosi polgárok birtokába menjen át. -A közgyűlés tisztában volt azzal, bogy eme állásfoglalásával nem jelentéktelen terhet vesz a nyakába. A propeller közlekedés­nek modernizálása nemcsak nagy tőkéket fog felemésztem, de egyelőre azzal a negatívum­mal is járhat, hogy a főváros deficites üz­letet vesz a kezébe. De a polgárok életbiz­tonsága nemcsak megéri, hanem meg is kö­veteli ezt az üzleti kockázatot. A propeller­üzemet házi kezelésbe kell venni. Я minél előbb teszi meg erre a szükséges előkészüle­teket a főváros, annál inkább tesz eleget a közérdek sürgetéseinek. Nem szabad halogatni, vagy elmulasztani ennek a kérdésnek végle­ges tisztázását. A tanács jöjjön, tisztába mi­előbb a kormánnyal s azután tegye теп/ mindazt, ami szükséges a/ioz, hogy a profiéit er­f ársasáig koncessziója mik lejárta után házi ke­zelésbe vehesse ezt az üzemet. A tanács ere­idével.. tisztában vagyunk. Csak azt szeretnek már expresszis verbis hallani, hogy a -kor­mány is úgy véli .legmegfelelőbben megold­hatni. ezt a kérdést, ha a magánspekulációt megfosztják ettől a közérdekű koncessziótól. Ha ez a kötelező nyilatkozat a főváros zsebé­ben lesz, a többi már azoknak a dolga, akik eddig is bebizonyították, hogy a községesités keresztülviteléhez tökéletesen értenek. MÉRLEGEN. * * A tüdőbetegeken illetve azoknak a szerencsétleneknek a sorsán,, akik a tuberkulózis baciilusait hordják a tüde­jükben, mindenesetre változtatni fog valamit, ha uj szanatórium épül számukra a főváros­ban. Hiszen nem is arról volt itt szó, hogy a főváros ilyen célból ne hozzon áldozatokat, ha arra módja és alkalma nyílik, de immo­rális, hogy 'ezt ,az 'áldozatot olyankor hozza meg, amikor olyasvalakinek jótékony hajlamait se­gítheti vele a megvalósuláshoz, aki amúgy is megtehetné, hogy a gombokhoz megvásárolja a ruhát is. Mert minket a közérdek szempont­jából csak ez az egy körülmény érdekel abból az egész ügyből, amely Weisz Manfréd isme­retes alapítványa körül kifejlődött. Már meg­mondtuk egyszer, hogy ha nem Weisz Man­fred kérte volna az ingyentelket, hanem más­valaki, aki kevesebbet keresett a világháborún, szivvel-lélekkel, amellett lettünk volna mi is, hogy a főváros hozza meg a megfelelő anyagi áldozatot. No de sebaj. A közérdeknek akkor is megelégedettnek kell lennie, ha a róka az egyik bőrt leizzaclja magáról. . . . * * Szegény tatárok, az úgynevezett népélelmező bizottság tagjai, mennyire jégre tette őket a megvál­tozott közélelmezési állapot! Sajátságosán иду fordult a dolog, hogy az élelmiszerek árai túlnyomóan maxim áltatták, a fővárosnak ár­szabály ózó működése állandó és normális ke­rékvágásba jutott, sőt a gabonabeszerzés kö­rül sem lehet már akadémikus izü vitákat inszcenálm, mert hiszen a kenyér jég у rend­szerrel ez a kérdés egészen kiküszöbölődött a főváros hatásköréből s a hatóságok, akik vég­zik az utalványozás munkáját, bámulatos pre­cizitással oldják, meg ezt a feladatukat. Mért tanácskoznának tehát a tisztelt népéielmezők? De egyáltalán mért él és létezik még ez a bizottsági Felesleges dolgoknak senki sem le­het a barátja. Már pedig azt a vak is látja, hogy erre a bizottságra a közélelmezésnek semmi- szüksége nincs. Avagy talán a cso­dálatos keztyüs kézzel való bánásmód e bi­zottsággal szemben azon alapszik, hogy egyik másik tag ur e minőségét is rányomatta a névjegyére s most, ha megszüntetnek a bi­zottságot, uj névjegyeket kellene csináltat­ni ok? * * * Az idegenforgalom kérdése nem olyan egyszerű dolog, amilyen­nek első pillanatra látszik. A feladat kompli- káltsága főleg abban jelentkezik, hogy ebben a kérdésben a főváros egészen magára van hagyatva. A kormány, amely sokat könnyít­hetne Budapest székesfőváros e természetű/ teendőin, teljes nemtörődömséggel kezeli ezt a . kérdést, annyira, • hogy még képviselőt sem küldött arra az .idegenforgalmi értekezletre,, amit a német körök kezdeményeztek. Ilyen, körülmények között nem jósolhatunk nagy jövőt a tanács legszorgosabb igyekezetének sein. Nálunk az ilyen kérdések annyira a kormány jóakaratától függenek, hogy nélküle minden törekvés hiábavaló. Előbb meg kell mozgatni az alvó medvét s csak azután lehet álmodozni a kacagányról. . . . A szerdai közgyűlés. (A propeller. — Weisz Manfréd ingyentelke.) A szerdai közgyűlés meglehetősen unal­masan kezdődött s meglehetősen unalmasan végződött, amiben nagy része van annak, hogy amikor a propeller ügye a közgyűlés elé került, már úgyszólván agyon volt csépelve. Ami rosszat erről a vállalatról el lehetett mon­dani —- s igen sokat, lehetett — azt elmon­dották már a lapok, nem csuda, ha a bizott­sági tagok nem tudtak valami újai és meg­lepőt kitalálni. Szó sincs róla, minden föl­szólalónak igaza volt és minden felszólalás jogosult volt, még ha kétszer annyi is lett volna, hogy uj dolog nemigen volt bennük, talán nem is olyan fontos altkor, amikor ezek a régiek olyan fájdalmasan és szégyeletesen igazak. A csavargőzös ügyével kapcsolatban talán Rácz Dezső vetette föl a legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb eszmét. Rámutatott arra, hogy a Dnnagőzhajózási Társaság, amely Bu­dapesten is tart fönn helyi járatokat, éven - kint 200.000 körömi szubvenciót kap. A szub­venció engedélyezése ez év végén lejár, tehát ha a főváros a maga részére szerzi meg a helyi hajózás jogát, beleszólása lesz a szub­vencióba is, illetve jog szerint majd a fő­városnak fog járni a szubvenció egy része. Ez a kérdés pedig annál fontosabb, mert a Dnnagőzhajózási Társaság osztrák vállalat, amelyre nem kell tekintettel lenni, különösen akkor nem, amikor Becsben állandóan akadá­lyokat gördítenek a magyar hajózási vállalat útjába. A tüdőbeteg-szanatórium telkének engedé­lyezése, mint előrelátható volt, nagy vitát kel­tett. Igen sokat beszéltek, helyeset és helyte­lent is, egyet azonban egyetlen bizottsági tag sem említett. Azt, hogy ha Weisz Manfréd olyan jó szívvel van a tüdőbeteg katonák iránt, hogy 750.000 koronát ad egy szanatóriumra, mért nem ad, telket is hozzál? Weisz Manfréd, aki kiszámíthatatlanul sokat keres a háborún, a fővárostól koldul telket, akárcsak valami sze­gény jótékony egyesület? Az bizonyos, hogy az igazi adakozók, ha adnak, két kézzel ad­nak, nem pedig csak féllel, mint Weisz Man­fred. Ezt kellett volna elmondaniok a bizott­sági tagoknak. Az a 750.000 korona, amit Weisz Manfréd jótékony célra ad, egyáltalán nem imponáló összeg, arról igazán leheteti volna beszélni, hiszen Weisz Manfrédnak egye­nesen kötelessége is a rokkant katonákért ál­dozni. A háborús konjunktúra senkinek sem használt úgy, mint neki, a véren és a hala-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom