Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-12 / 2. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. január 12. fes szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 4$«a$ párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. о Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. <> Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivata!; Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45—82. кззапоавзну Deficit. Búrczy István polgármester a pénzügyi bizottságban védelmébe vette a főváros háztartását. Hosszú beszéde, amellyel a deficit megnövekedését megindokolta, szigorúan a szakszerűség keretei között mozgott és Semmivel sem akart többet mondani, mint amennyi szükséges ahoz, hogy a bizottsági tagok és a polgári közvélemény helyes megvilágításban lássák azt a gazdálkodást, amit a tanács és a közgyűlés a rábízott javakkal folytat. A kritika álláspontja ezúttal szerfelett könnyű. Nem lehet tagadni, hogy a világ- városias fejlődés szempontjából csecsemő-korát élő főváros nagy lendülettel fogott hozzá ahoz, hogy rohamosan szaporodó terheinek fedezésére uj jövedelemforrásokat nyisson. A perspektíva erre nézve szép volt és kielégítő. De közbejött a világháború s a helyes jövedelmi spekuláció kátyúba jutott. Az adóbevételeknek az a csökkenése, amely a balkáni háborúk alatt az általános pénzügyi krízis egyik természetes következménye volt, most kezdte végzetesen megboszulni magát. A háborús állapot uj terheket teremtett, de a jövedelemforrások zsilipjeit mesterségesen elzárta. A főváros, mint az a becsületes kereskedő, aki szívesen, fizetne, ha volna miből, máról-holnapra a legkomolyabb pénzügyi válságba jutott. Ezért valóban nem lehet felelősségre vonni senkit sem. Hiszen az általános vélemény is megegyezik abban, hogy a főváros háztartása rendes körülmények között legfeljebb öt esztendő alatt eliminálta volna azt a deficitet, amely pozitívan legelőbb a balkáni háborúk örökké emlékezetes esztendeiben jelentkezett. Éhez sem jós-tehetség, sem optimizmus nem kellett, mert a kommu- nizálás és a befektetések arányosítása tiszta számítást nyújtott abban a tekintetben, hogy a pénzügyi kerekek újra neki lendülnek. Előrelátónak kellett volna lennie a tanácsnak'? Furcsa érv, ha meggondolja az ember, hogy a városi gazdálkodás évekre kiszámítottad olyan tételekkel dolgozik, amelyeknek normális viszony ok között be kell folyniok. Nem lehet tehát a deficit kérdését sem a gyűlölködés, sem az elfogultság 'szemüvegén át nézni. A legrosszabb esetet véve is, a busz milliós deficit egyesegyedül a szomorú viszonyok és állapotok áldatlan gyümölcse, S tökéletesen igaza volt a polgármesternek, amikor azt mondotta, hogy most ne is tőrjük rajta a fejünkét, mikép lehetne eltüntetni ezt a horribilis deficitet. Olyan állami feladat lesz ez is, mint az ország gazdasági helyzetének rendbehozása. (leneralis okok szülte bajokat csak generálisan lehet kiirtani. A kormány kötelessége lesz, hogy a deficit fedezetének megteremtésével megadja a főváros vezetőségének a módot és lehetőséget arra, hogy Budapest fejlődését ugyanolyan arányokban valósíthassa meg, amikép az már fiz évvel ezelőtt megindult. A törvényhatósági bizottságnak a költség- vetéssel ebben a szellemben kell foglalkoznia s a generális baj orvoslási módjainak keresgélése helyett arra fordítson gondot, hogy a költségvetésből minden felesdeges és halasztható tételt kiküszöböljön. Ebben a tekintetben utalunk arra az okos és mindenképpen figyelemre méltó fejtegetésre, amelyet e lap jubiláns száma .Feleki Béla dr. tollából közölt. Azok a szakszerű tanácsok, amikkel Feleki dr. szolgál a közgyűlésnek és a tanácsnak, feltétlenül megérdemlik, hogy megszívleljék őket. IMIér legezit-. * Ä kenyérjegy-rendszer még sok gondot fog okozni a fővárosnak. Nem kis . dolog valóban, béklyók A őzé szpriiayik. a szabad és csapongó gazdálkodást, amely eddig ezen a téren folyt. Az emberek nem szívesen fognak lemondani arról, hogy ezentúl csak annyi kenyeret fogyaszthatnak, amennyit a hatóság előír. De hihetőleg a végrehajtó közegek ezúttal tényleg a sarkukra fognak állami. Félerély és félszigor a legnagyobb képtelenségeket szülhetik. A kenvórjegyek formája megfelelő. De a rendezer igazságos végrehajtásához még nem elegendő, ha csak a fogyasztóknak írják elő, hogy mennyit fogyaszthatnak. Feltétlenül szükséges az is, hogy hétről-hétre ellenőrizze a hatóság azokat az elárusitóhelyeket is, ahol beváltják a kenyér- utalványokat. Hiszen a pékek a fővárostól kapják túlnyomóan a lisztet, tehát’ a közélelmezési ügyosztálynak módjában lesz ellenőrizni, hogy akár szánalomból, akár jóindulatból át ne léphessék ezek az adagok megszabott nagyságát. Miután minden botnak két vége van,, ezúttal azt a végét is éber figyelem alatt kell tartani, amelyet az elárusítók vesznek a kezükbe. * * * A Népopera ügye, иду, látszik, nem fog sok vizet zavarni. Ez helyes is. Már egyszer kifejt ettük', hogy a főváros nem tehet okosabbat, mint azt, amit tenni akar. Mimién ellenkező okoskodás és к ulturszem pontok felhánytorgat ása csak bombaszija a hangzatos szavaknak, de nem számol a rideg ténnyel, amellyel pedig okvetlenül számolni kell. Egészen bizonyos, hogy a fővárosi gazdálkodás ólait csak csökkenhetnek a terhek'. 8 őszintén örülünk, hogy Vá- zsonyi Vilmos dr. is ugyanezen az állás ponton van, aminthogy józan ésszel és a szigorú tárgyilagosság kritikai eszközeivel nem is lehet más álláspontot elfoglalni. A közgyűlés is bizonyára elinvinálni fogja ebből a kérdésből azokat a személyes szempontokat, amelyek a mull feszegető,sével valóban idejüket múlták s a rideg tények alapján simán átesik a kellemetlenségen, még ha az egy béka. is, amit le kell nyelnie. * -+* Krausz Simon és Szabó József bevonulnak a leg’illusztrisabb és legtekintélyesebb bizottságba: szerdától tagjai lesznek a főváros pénzügyi bizottságának. Krausz Simon novicius lesz ebben a körben és szinte feltolul a kérdés: mért ily későn, mért csak most veszik észre, hogy hol is veheti a főváros legtöbb hasznát ennek a kiváló financiernek. Szabó József viszont redivivus, aki sokáig buzgón tevékenykedett már a bizottságban, de kerületi párt viszály kodás miatt a legutóbb 2—3 esztendőre kinnrekedt. A világháború hozta meg a Józsefvárosnak békéjét és Szabó József újból elfoglalja a törvényhatósági bizottságban azt a helyet amelyre tudásánál, képzettségénél és buzgalmánál fogva is hivatott. A költségvetés. A közgyűlés, amikor a főváros 1916-iki költségvetését tárgyalja, nem helyezkeclhetik arra” az álláspontra, mint egyébkor: nem részesítheti részletes és tárgyilagos kritikában ezt az előirányzatot, amely valóban kivételes állapotok mutatója. Meg kell állapítani, hogy az előirányzat meglepő realitással készült; nem leplez és nem takargat semmit, hanem úgyszólván odatárja a főváros sebeit a figyelmesen és érdeklődéssel szemlélő ele. Lehet, hogy a valóság ilyen nyílt és szinte tüntető föltárásában tendencia van, amelyet azonban természetesen nem lehet hibáztatnunk, hiszen a főváros javát szolgálja. A deficit, mely soha nem álmodott összegben jutott érvényre, nem a főváros gazdálkodásának hibája, hanem az általános viszonyok kifejezésre juttatója és. eredménye, amit legjobban az bizonyít, hogy a balkáni háborúval föllépett gazdasági válság sodorta a deficit fele a fővárost. A polgármester statisztikája, melyet a pénzügyi bizottságnak mutatott be, uj oldalról és uj megvilágítással mutatta be a főváros vagyoni állapotát. A jövedelmek kis növekedésével, sőt több helyütt csökkenésével szemben a természetes fejlődés követelte kiadások állanak, amelyeket nem lehetett megtagadni, sőt meg sem lehetett szorítani, mert ez annyit jelentett volna, mint erőszakosan visszalökni Budapestet a múlt század nyolcvanas éveibe. Azt a kultúra utáni vágyakozást, amely e város lakóiban fölgyülemlett, azt a sok igényt, mely együtt jár a művelődéssel, ki kellett elégíteni s igazán helytelen lett volna, ha ehelyett garasos politikát csináltak volna Budapest urai. Még az sem bizonyos, liogy egy nagyon meg nem fontolt takarékosság nem jelentett volna-e igen jelentős kárt nemcsak a mi számunkra, hanem, az egész országra nézve. Nem akarunk mást említeni, mint azt, hogy a főváros az uj
