Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-01 / 9. szám
iféenegyedik évfolyam. ВЧЦЯВИИИИК mm 1916. március 1. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ő Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. V8RÁ6H GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szöveiség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45-82. A választók összeírása. Audapest, 191G. március 1. Vázsonyi Vilmos szükségesnek tartotta, hogy hírlapi polémiában megvédje a központi választmánynak azt az eljárását, hogy minden határozatában szembehelyezkedett a kormány akaratával. Mihelyt csak arról van szó’, hogy a főváros alkotmányos, autonom jogai megvódehneztessenek, természetesen mi is azon az állásponton vagyunk, hogy nem szabad engedni a negyvennyolcból. De az az apödik- tilms kijelentés, hogy a választók irtása megengedhetetlen, kissé túlságosan tág fogalom a mai helyzetre, amikor amúgy is irreleváns, hogy kiket vesznek fel a- névjegyzékbe, mert hiszen az általános és a községi választások is a háború, után csak a visszatért szavazók aj és hü összeírása alapján ejthetők majd meg. Ebben az egyben tökéletesen egyetértünk a központi választmánnyal mi is. Nemcsak a jog, a méltányosság és a kormányzati bői - cseség diktálja ezt igy, hunéin a kényszer- helyzet is, amely az országos és községi politikai életet ideiglenesen megfosztotta polgárainak javarészétől, a szavazók akkora kvantumától, amelynek 'állásfoglalása bármely kérdésben az itthonmaradottak határozatát jogérvényesen megdönthetné. De azért nem helyénvaló, hogy Vázsonyi Vilmos most annyira védelmébe veszi azokat a fővárosi klikkeket, amelyek rendszerint a maguk szája izének megfelelően szokták ösz- szeállitani a választói névjegyzéket. Emlékezünk epetekre, amikor ezerszámra becsempésztek ezekbe a hivatalos okmányokba olyan neveket, amiknek tulajdonosai rég meghaltak s и választásoknál csodálatosképen minden ilyen névnek akadt élő gazdája. A klikkek bizonyosan ma sem szégyenkeznek, hogy ilyen kis manőverekkel tartósan a maguk javára billentsék a szavazatok mérlegét. Régi tapasztalat, hogy a kutyából sohasem lesz szalonna. A klikkuralom semmiféle eszköztől sem riad visz- sza, hogy a hatalmon maradhasson. Éppen ezért más megoldásokat kellene találni arra nézve, hogy miképpen lehet igazságosan és méltányosan összeállítani a választói névjegyzékeket. Talán a legalkalmasabb eszköz az volna, ha az összes érdekelt politikai faktorokat, kerületi tömörüléseket bevonnák az összeírás munkájába. Nem tudjuk megérteni, hogy ha már beleszólást engedtek ebbe a munkába a szociáldemokrata-pártnak is, mért zárják ki belőle megrögzött csökönyösséggel azokat a kerületi szervezeteket, amelyek a klikkeken kivül állanak, avagy azokkal állandó harcokat vívnak. Az alkotmányos jog, amelynek helyes megállapítására az összeírás az egyetlen eszköz, édes mindannyiunké. Ne zárjanak ki ebből a munkából senkit sem, akkor mindjárt megtalálták azt a formát és azt az utat, amelyen ez a kérdés a Vázsonyi által felvetett jog, méltányosság és kormányzati böl- eseség keretei között megoldható lesz. MÉRLEGEN. * * Közegészségügyünk mindenesetre lépést halad azokkal az igényekkel, amikét a megváltozott idők és viszonyok támasztanak. Ha elolvasunk egyes nyilatkozatokat, amelyek most, a tavasz járványos időszaka előtt a közegészségügyre vonatkozólag elhangzanak, leszűrhetjük belőlük azt a meggyőződést, hogy valamennyi faktorunk őszinte buzgalommal igyekszik elhárítani fenyegető veszedelmeket és lehetőleg megvédeni szeretné az emberi életet olyan eshetőségektől, amelyek intézményesen elháríthatok. A háborús köztevékenység terén nem is találunk még egy olyan területet, ahol annyira kifejlődött volna a közérdek megbecsülése, mint éppen a közegészségügy terén. 8 ha történnek hibák, ezek a felelős tényezők akaratán kivül állanak elő. Bár minden tekintetben olyan példátlanul szívós és becsületes tisztelete uralkodna a közérdeknek, mint amilyennel közegészségügyi szerveink megbirkóznak nagyméretű és alapos körültekintést igénylő feladataikkal ! * * * Még egy elismerés. . . . Szerény bokrétából kötött csokor mindössze az, amit a főváros adhat azoknak, akik a közgyűlési teremben elsősorban azt nem felejtik el soha, hogy a polgárok egyetemes érdekeit képviselik abban a szűkös gyülekezetben. Ezek közé a kevesek közé lehet sorozni immáron a törvényhatósági bizottságnak egyik fiatal tagját, Kransz Simon ■ ****** ii iii i A főváros pénzügyi bizottsága tudvalevőleg az elmúlt héten foglalkozott azokkal az uj kölcsönmüveletekkel, amiket a pénzügyi ügyosztály 1 ebon yol Kandóknak tart, hogy egyrészt Budapest különböző fizetési kötelezettségeinek akadálytalanul eleget tehessen, másrészt azért is, hogy a főváros áthidalja azokat a nehézségeket, amiket a világháború a pénzügyi igazgatás terén teremtett. Sok szó esett az utóbbi időben arról, hogy a tanács állítólag olyan gazdálkodást üz, amely anyagi romlásba is sodorhatja a fővárost. Különösen Polónyi Géza hangoztatta élesen ezt a vádat s látszólag olyan érveket hozott fel, amikkel könnyen megtéveszthette bankigazgatót is, aki alig néhány éve tagja a közgyűlésnek, de már is számi os tan n jel ét adta annak, hogy önzetlenül és nagy lelkesedéssel szolgálja olt a közérdeket. Apropóul szolgák erre a megállapításraaz a kölcsön, I amelyet a Kransz, Simon rezérigazgtdása alatt álló Magyar bank kiimli fel most á. fővárosnak. Más helyütt szakszerűen kifejti a főváros pénzügyi tanácsnoka, hogy ebből a köl-- csőikből milyen haszna lehet a fővárosnak. De ha nem is lenne semmi egyéb haszna, csak az, hogy megszabadul a márkabeszerzés súlyos gondjaitól, még ebben az esetben, is elismerés illeti, Kransz Simont, hogy bizottsági tag létére önként felajánlotta a pénzügyi megoldásnak azt a formáját, a mii a pénzügyi bizottság és a■ tanács is akceptált. Szándékosan, irtuk иду, hogy _«bizottsági tag létére'», mert i üzleti ügyekben túlsók önzetlenséget igazán nem vethetünk a szemére azoknak a bizottsági tagoknak, akik ilyenekkel is foglalkoznak. Oly ritka a Kransz Simon-féle ffihér holló. ... * * * Polónyi úr tetemrehivási komédiát rendezett a képviselő- ház ban azzal a különbséggel, hogy ezúttal ő szerette volna leteriteni Bárczyt, persze nem a Benőt. . . . Ám annyi naivitás, de határozott rosszakarat is foglaltatott mindabban, amivel megvádolta a tanácsot, hogv szinte felesleges is Volt, hogy a polgármester válaszoljon reá. De ha megtette, helyesen tette s abban is nyugodt lehet Polónyi ur, hogy Bár- •czy közölni fogja vele a pénzügyi bizottságban elmondott beszédének teljes és hiteles szövegét. Amihez nem is keli egyébként egyéb, csak az, hogy a volt bizottsági tag ur betekintsen a «Fővárosi Közlöny»-be, amely tudvalevőleg minden ülésről bő, kimerítő és hiteles gyorsírói feljegyzéseken alapuló tudósítást közöl. Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen álokoskodással fogja majd elcsavarintani akarni ■a volt igazságügyminiszter ur az igazságot?! •m ■ * *—------- L-rr---------||- - J-| I Iij.nj-| I. ,H_ az okat a hiszékenyeket, akik nem láthatnak bele a dolgok és az ügyek mélyébe s igen hamar hajlandók felületes bírálatot gyakorolni. Polónyi kitört dühe nem érdemelné meg, hogy részletesen és behatóan ismertessük a főváros pénzügyi helyzetét. De a pénzügyi bizottság üléséről ezúttal is, mint mindig, csak nagy általánosságban történt meg a nyilvános megemlékezés, ami egyenesen kötelességünkké teszi, hogy ezeken a hasábokon, amelyek kizárólagosan a, főváros naggyátételének ‘ megteremtésére szolgálnak, részletesen és kimerítőén beszámoljunk azoknak a kölcsönmüveleteknék lényegéről, céljáról és horderejűről, amikhez a pénzügyi bizottság a minap egyhangúlag A főváros pénzügyei. (Uj kölcsönműveletek. — Bérezel Jenő dr. pénzügyi tanácsnok a pénzügyi helyzetről. — A főváros vagyoni állapota.)
