Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-01 / 9. szám

iféenegyedik évfolyam. ВЧЦЯВИИИИК mm 1916. március 1. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ő Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. V8RÁ6H GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szöveiség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45-82. A választók összeírása. Audapest, 191G. március 1. Vázsonyi Vilmos szükségesnek tartotta, hogy hírlapi polémiában megvédje a központi választmánynak azt az eljárását, hogy min­den határozatában szembehelyezkedett a kor­mány akaratával. Mihelyt csak arról van szó’, hogy a főváros alkotmányos, autonom jogai megvódehneztessenek, természetesen mi is azon az állásponton vagyunk, hogy nem szabad engedni a negyvennyolcból. De az az apödik- tilms kijelentés, hogy a választók irtása meg­engedhetetlen, kissé túlságosan tág fogalom a mai helyzetre, amikor amúgy is irreleváns, hogy kiket vesznek fel a- névjegyzékbe, mert hiszen az általános és a községi választások is a háború, után csak a visszatért szavazók aj és hü összeírása alapján ejthetők majd meg. Ebben az egyben tökéletesen egyetértünk a központi választmánnyal mi is. Nemcsak a jog, a méltányosság és a kormányzati bői - cseség diktálja ezt igy, hunéin a kényszer- helyzet is, amely az országos és községi po­litikai életet ideiglenesen megfosztotta polgá­rainak javarészétől, a szavazók akkora kvan­tumától, amelynek 'állásfoglalása bármely kér­désben az itthonmaradottak határozatát jog­érvényesen megdönthetné. De azért nem helyénvaló, hogy Vázsonyi Vilmos most annyira védelmébe veszi azokat a fővárosi klikkeket, amelyek rendszerint a maguk szája izének megfelelően szokták ösz- szeállitani a választói névjegyzéket. Emléke­zünk epetekre, amikor ezerszámra becsempész­tek ezekbe a hivatalos okmányokba olyan ne­veket, amiknek tulajdonosai rég meghaltak s и választásoknál csodálatosképen minden ilyen névnek akadt élő gazdája. A klikkek bizonyo­san ma sem szégyenkeznek, hogy ilyen kis manőverekkel tartósan a maguk javára billent­sék a szavazatok mérlegét. Régi tapasztalat, hogy a kutyából sohasem lesz szalonna. A klikkuralom semmiféle eszköztől sem riad visz- sza, hogy a hatalmon maradhasson. Éppen ezért más megoldásokat kellene találni arra nézve, hogy miképpen lehet igaz­ságosan és méltányosan összeállítani a vá­lasztói névjegyzékeket. Talán a legalkalmasabb eszköz az volna, ha az összes érdekelt politi­kai faktorokat, kerületi tömörüléseket bevonnák az összeírás munkájába. Nem tudjuk megérteni, hogy ha már beleszólást engedtek ebbe a munkába a szociáldemokrata-pártnak is, mért zárják ki belőle megrögzött csökönyösséggel azo­kat a kerületi szervezeteket, amelyek a klikke­ken kivül állanak, avagy azokkal állandó har­cokat vívnak. Az alkotmányos jog, amelynek helyes megállapítására az összeírás az egyet­len eszköz, édes mindannyiunké. Ne zárjanak ki ebből a munkából senkit sem, akkor mind­járt megtalálták azt a formát és azt az utat, amelyen ez a kérdés a Vázsonyi által fel­vetett jog, méltányosság és kormányzati böl- eseség keretei között megoldható lesz. MÉRLEGEN. * * Közegészségügyünk mindenesetre lépést halad azokkal az igé­nyekkel, amikét a megváltozott idők és vi­szonyok támasztanak. Ha elolvasunk egyes nyilatkozatokat, amelyek most, a tavasz jár­ványos időszaka előtt a közegészségügyre vo­natkozólag elhangzanak, leszűrhetjük belőlük azt a meggyőződést, hogy valamennyi fakto­runk őszinte buzgalommal igyekszik elhárítani fenyegető veszedelmeket és lehetőleg megvédeni szeretné az emberi életet olyan eshetőségektől, amelyek intézményesen elháríthatok. A hábo­rús köztevékenység terén nem is találunk még egy olyan területet, ahol annyira kifejlődött volna a közérdek megbecsülése, mint éppen a közegészségügy terén. 8 ha történnek hi­bák, ezek a felelős tényezők akaratán kivül állanak elő. Bár minden tekintetben olyan példátlanul szívós és becsületes tisztelete ural­kodna a közérdeknek, mint amilyennel köz­egészségügyi szerveink megbirkóznak nagy­méretű és alapos körültekintést igénylő fel­adataikkal ! * * * Még egy elismerés. . . . Szerény bokrétából kötött csokor mindössze az, amit a főváros adhat azoknak, akik a közgyűlési teremben első­sorban azt nem felejtik el soha, hogy a pol­gárok egyetemes érdekeit képviselik abban a szűkös gyülekezetben. Ezek közé a kevesek közé lehet sorozni immáron a törvényhatósági bizottságnak egyik fiatal tagját, Kransz Simon ■ ****** ii iii i A főváros pénzügyi bizottsága tudvalevő­leg az elmúlt héten foglalkozott azokkal az uj kölcsönmüveletekkel, amiket a pénzügyi ügyosztály 1 ebon yol Kandóknak tart, hogy egy­részt Budapest különböző fizetési kötelezett­ségeinek akadálytalanul eleget tehessen, más­részt azért is, hogy a főváros áthidalja azo­kat a nehézségeket, amiket a világháború a pénzügyi igazgatás terén teremtett. Sok szó esett az utóbbi időben arról, hogy a tanács állítólag olyan gazdálkodást üz, amely anyagi romlásba is sodorhatja a fő­várost. Különösen Polónyi Géza hangoztatta élesen ezt a vádat s látszólag olyan érveket hozott fel, amikkel könnyen megtéveszthette bankigazgatót is, aki alig néhány éve tagja a közgyűlésnek, de már is számi os tan n jel ét adta annak, hogy önzetlenül és nagy lelke­sedéssel szolgálja olt a közérdeket. Apropóul szolgák erre a megállapításraaz a kölcsön, I amelyet a Kransz, Simon rezérigazgtdása alatt álló Magyar bank kiimli fel most á. főváros­nak. Más helyütt szakszerűen kifejti a fő­város pénzügyi tanácsnoka, hogy ebből a köl-- csőikből milyen haszna lehet a fővárosnak. De ha nem is lenne semmi egyéb haszna, csak az, hogy megszabadul a márkabeszerzés sú­lyos gondjaitól, még ebben az esetben, is el­ismerés illeti, Kransz Simont, hogy bizottsági tag létére önként felajánlotta a pénzügyi meg­oldásnak azt a formáját, a mii a pénzügyi bi­zottság és a■ tanács is akceptált. Szándékosan, irtuk иду, hogy _«bizottsági tag létére'», mert i üzleti ügyekben túlsók önzetlenséget igazán nem vethetünk a szemére azoknak a bizott­sági tagoknak, akik ilyenekkel is foglalkoz­nak. Oly ritka a Kransz Simon-féle ffihér holló. ... * * * Polónyi úr tetemrehivási komédiát rendezett a képviselő- ház ban azzal a különbséggel, hogy ezúttal ő szerette volna leteriteni Bárczyt, persze nem a Benőt. . . . Ám annyi naivitás, de hatá­rozott rosszakarat is foglaltatott mindabban, amivel megvádolta a tanácsot, hogv szinte fe­lesleges is Volt, hogy a polgármester válaszol­jon reá. De ha megtette, helyesen tette s abban is nyugodt lehet Polónyi ur, hogy Bár- •czy közölni fogja vele a pénzügyi bizottság­ban elmondott beszédének teljes és hiteles szövegét. Amihez nem is keli egyébként egyéb, csak az, hogy a volt bizottsági tag ur bete­kintsen a «Fővárosi Közlöny»-be, amely tud­valevőleg minden ülésről bő, kimerítő és hi­teles gyorsírói feljegyzéseken alapuló tudósí­tást közöl. Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen álokoskodással fogja majd elcsavarintani akarni ■a volt igazságügyminiszter ur az igazságot?! •m ■ * *—------- L-rr---------||- - J-| I Iij.nj-| I. ,H_ az okat a hiszékenyeket, akik nem láthatnak bele a dolgok és az ügyek mélyébe s igen hamar hajlandók felületes bírálatot gyakorolni. Polónyi kitört dühe nem érdemelné meg, hogy részletesen és behatóan ismertessük a főváros pénzügyi helyzetét. De a pénzügyi bizottság üléséről ezúttal is, mint mindig, csak nagy általánosságban történt meg a nyilvános meg­emlékezés, ami egyenesen kötelességünkké te­szi, hogy ezeken a hasábokon, amelyek ki­zárólagosan a, főváros naggyátételének ‘ megte­remtésére szolgálnak, részletesen és kimerítőén beszámoljunk azoknak a kölcsönmüveleteknék lényegéről, céljáról és horderejűről, amikhez a pénzügyi bizottság a minap egyhangúlag A főváros pénzügyei. (Uj kölcsönműveletek. — Bérezel Jenő dr. pénzügyi tanácsnok a pénzügyi helyzetről. — A főváros vagyoni állapota.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom