Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-16 / 7. szám
4 Független Budapest Kórháztervek. — Harminc milliós beruházás. — Még a háború kitörése előtt az a nagyszabású terv foglalkoztatta a városi tanácsot, illetve Bárczy István dr. polgármestert, hogy harminc-harmincöt milliós beruházásokkal égé szén uj alapokra fektetik a főváros kórházi egészségügyének ellátását. Ezt a hatalmas összeget a 370 milliós kölcsönből akarták volna kihasítani s Buzay Károly tanácsnok ügyosztálya már ki is dolgozta a részletes terveket, amiknek alapján több uj kórház létesült volna. Sajnos, a rendkívüli idők beköszönése mindeme nagyarányú tervezgetéseknek gátat vetett. Kitört a háború, a nagy beruházási kölcsön perfektuálása természetesen jobb időkre maradt s ilyenformán egyelőre kútba esett az a törekvés is, amely uj kórházak építésével végre egészséges alapokra akarta fektetni a fővárosnak ezt az egyetlen szégyenfoltját: betegeinek kórházi ellátását. Mindamellett a háború nem akaszthatta meg azokat a munkálatokat, amelyek a kórházépítési programm keretében az illetékes ügyosztályban megindultak. Értesülésünk szerint Hőnic/ műszaki főtanácsos már végleg elkészítette a megfelelő terveket, amiket minden tekintetben megfelelőknek tartanak, de a részletek eldöntése most még bizonytalan időre függőben marad. Illetékes helyen erre a kérdésre nézve a következő lakonikus értesülést kaptuk: A kórházépítési programúiról elterjedt hírek tényleg megfelelnek a valóságnak, de ezek az adatok nem újak, mert hiszen még abból az időből valók, amikor a világháborúnak hire-hamva sem volt. A háború alatt persze lassan dolgoztunk ab ügyön anélkül, hogy a döntést előbb várhatnék, mint a háború után, amikor már a viszonyok teljesen szanálódtak s a helyzet pénzügyileg is megérett e nagyszabású reform keresztülvitelére. Addig ebben az irányban semmiféle döntő lé- I pés nem történhetik. A nagy beruházási kölcsön, amiből a kór- házépítési programúra szánt milliók is kikerülnének, még erősen a jövő zenéje. Egyelőre tehát a kórházilag szegényes ellátású Budapestnek meg kell elégednie azzal a dicsőséggel, hogy a közegészségügyi ügyosztályban készen állanak a tervek arra az eshetőségre, ha a fővárosnak pénze lpsz arra, hogy végre felépíthesse modern kórházait. Hat hústalan nap egy héten. — Mit mondanak a mészárosok. — Az Omge tudvalévőén a jövő hónapban országos állattenyésztési értekezletet tart Budapesten. Az a javaslat, mely az értekezlet elé kerül, igen fontos a főváros lakosságára nézve, mert nem proponál egyebet, mint hogy a húsfogyasztást korlátozni kell a vasár- és ünnepnapokra az ország állatállományának kímélése céljából. Természetes, hogy a mészárosok és henteselv azok, akik a legnagyobb riadalommal fogadják az Omgének ezt az akcióját, maga a közönség — legalább a túlnyomó része —- már régen megvalósította az Omge indítványát, puszta kényszerűségből. A. polgári családok már ott tartanak, hogy túllicitálhatják az Omgét is, mert nem jut pénzük minden ünnepen és minden vasárnapon húsra. Ilyen körülmények között nem is inkább a nagy polgári társadalom érdekével kell itt foglalkozni, hanem a mészárosokéval és a. hentesekével, akiket természetesen nagyon közelről érint, hogy heti két hústalan nap helyett hatot proponálnak a gazdák. Erre vonatkozólag Kisiparosok köréből a következő információt adták nekünk: Mindenesetre jogos az a kívánság, hogy az állattenyésztés érdekeit figyelembe kell venni, de azáltal, hogy a húsfogyasztást a minimumra korlátozzák, még nem segítették elő az állomány gyarapodását. A legutóbbi állatszámlálás alkalmával, melyet még a háború kitörése előtt tartottak meg, 6,030.000 darab marhát, 7,400.000 darab sertést és 7,170.000 darab juhot találtak az országban. Ez tehát összesen 20,600.000 darab. A földművelésügyi kormány most márciusra rendelte el az uj állatszámlálást és ennek eredményéből majd ki fog tűnni a helyzet. Azt hisszük, hogy 8—9 millió darab a csökkenés, tehát 11—12 millió darabunk még van. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy a csökkenés nem számottévő, de mégsem akkora, hogy bármiféle aggodalomra volna ok. A kormány megígérte, hogy tenyészállatokat hozat s ez sokat segít a- helyzeten. De mit érnek azzal, ha a Kisiparosokat zaklatják és tönkreteszik? Ki van zárva, hogy egy Kisiparos meg tudjon élni egy héten egy napi elárusitásból. De ha nincs árusító, kinek az utján értékesítik álla-, taikat a tenyésztők? Mint adófizető polgároknak meg kell kapnunk a megélhetés feltételeit s azt hiszem, hogy a főváros már csak ebből a szempontból sem fogja helyeselni a heti hat hústalan nap tervét. PÉNZ ES HITEL A háború költségei. Minden nap, minden újabb puskalövés szaporítja a háború költségeit, s minél tovább tart a háború, annál rohamosabb emelkedést mutatnak a hadi költségek. A nyersanyagok beszerzése, az előállítási- és szállítási költség ugyanis napról-napra drágább, ezért a hadsereg szükséglete és a szükségleti cikkekért kifizetett összegek nem is állanak egyenes arányban egymással. Minden hadviselő országnak tehát már ma nagy gondot okoz az a kérdés, hogy a háború költségeit hogyan lehet a béke-költség- vetés kereteibe beállítani. A háború kitörése előtt Anglia azt az elvet vallotta, hogy a háborús költséget az utókorra soha sem szabad áthárítani, hanem azt a hadakozó nemzedéknek kell viselnie. Ezt az elvet a mai háborúban Anglia már nem tudta érvényesíteni, mivel a háborút hadikölcsönökkel finanszírozta s ezek kamatterhei évtizedeken keresztül szerepelni fognak az angol állam büdzséjében A háborús költségek fedezésének egyik módja uj adóalapok statuálása, illetőleg uj adónemek behozatala, tehát az adótörvények reformja. Ezen az utón haladva, fel kell emelnünk a fogyasztási adót, a földadó kontingensét magasabb összegben kell megállapítanunk, a háborús jövedelem is megadóztatásra szorul, szóval néhány tiz millió adóbevételi többletet el lehetne az uj adókkal, illetőleg adóreformokkal érnünk. Ezek a tiz milliók azonban nem fedezik a háború költségeit. Csak egyetlen számadatot vegyünk figyelembe, s pedig azt, hogy a három magyar hadikölcsön négy milliárdos összegének évi kamata harmadfélszáz millió korona. Ezt a hatalmas összeget lehetetlen uj adókból előteremtenünk, s a 250 millió koronás kamatteher megkétszereződik. Az uj adókkal szemben sokkal hathatósabb bevételi forrás az állam számára monopóliumok behozatala. Németország is — teljesen bizonyos — monopóliumokkal fog kísérletezni, s ilyen utón próbálja a háborús költségeket fedezni. Nálunk igen sok monopóliumra nyitna az államnak alkalma, igy: gyufa-, petroleum-, villamossági monopolium könnyen kereszti!Ivihetők és az állam jelentős bevételi forrást nyer. A monopóliumokra az az ellenvetés, hogy a fogyasztást csökkenti. Ez az érv azonban igen relativ jelentőségű, mert például a villamosság monopolizálásával —- drágább egységárak mellett is — ugyanannyi áramot fogyasztanának, mint akkor, ha nincs villamos- sági monopolium. A gyufaszükséglet sem csökkenne, s a gyakorlat itt is rácáfolna az elméletre. Az állami bevételek fokozása terén a monopóliumé a jövő s erre minden ország pénzügyminiszterének reá kell jönnie. A fiskális szemponton kívül ál-lamérdekek is fűződnek egynémely monopóliumhoz. így például a municiógyártás monopolizálása elsőrangú hadügyi érdek, nem azért, mintha a háború alatt a municiógyárak ellen a legkisebb panaszra is ok lehetne, de a köz szempontjából — mint most a háború alatt megtanultuk — igen lényeges, hogy a hadfelszerelési cikkek gyártásánál az állam parancsszava dominál. Korán meg kell kezdenünk ezeknek a kérdéseknek a tárgyalását, nehogy saját kárunkon okulva, legyünk kénytelenek évek múl va letörten Németország után kullogni. Domány Gyula. A takarékbetétek. Napról-napra nagyobb a pénzbőség, több pénz cirkulál a forgalomban s több tőke hever a bankok pénztáraiban kamatozatlanul. A. nagy pénzbőség oka elsősorban a takarékbe tétek szaporodása. A magyar és osztrák monarchiában a háború kitörése előtt 17 milliárd korona volt a takarékbetétek összege. Ez a 17 milliárd korona a másfél éves háború alatt 3 milliárd koronáról 20 milliárd koronára emelkedett. A takarékbetétek állandó emelkedése a nemzeti vagyon szaporodását jelenti. Minden megtakarított krajcár, minden félretett korona a nemzeti vagyont gyarapítja. Ez a teória azonban csak a normális viszonyok idején állja meg a helyét. Amikor van vállalkozási kedv, amikor a legitim ipari és kereskedelmi élet sok tőkét abszorbeál s ennek da cára a takarékbetétek szaporodnak, ilyenkor a legkedvezőbb tünet —- kétségkívül — a be- bétállomány növekedése. Ma azonban egészen más a helyzet. A háborús közgazdasági élet egyik jellemző tünete a nagy pénzbőség, amely abból állott elő, hogy a gazdának rekvirálták a lovát, ökrét, kocsiját, elvették terményeit s ezek helyett ,pénzt kapott. Lassanként minden átváltozik pénzzé, s ez éppen az aggasztó tünet, mert a nyersanyagok, árucikkek, agrártermékek fogynak, s helyüket pénz foglalja £l. A sok pénzből sok kerül a bankokba takarék- betét gyanánt, sok pénzt otthon rejtegetnek. A tömeges bankbetét a mai viszonyok között érthető, de — sajnos — korántsem kedvező gazdasági tünet, Sokkal több gazdasági érték, javak lesznek semmivé és pusztulnak el, mint amennyi értéket képviselnek az értük lei f izetett pénztömegek. Előállott tehát az a paradoxon, hogy a pénz folytonosan szaporodik, s a bankbetétek emelkedése nem jár a nem zeti vagyon növekedésével. Nagy aggodalmat ébreszt bennünk az a sok felületes frázis, amely a betőtemelkedós- ben gazdasági helyzetünk javulását és \agy>-
