Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-27 / 52. szám
8 Független Budapest téve a tudatlanság, a nemtörődömség s legfőkép a nyomor- és szükségokozta pusztulásnak. д főváros az utóbbi évek alatt igen sok áldozatot hozott a beteg gyermekek érdekében és hiszem, hogy e téren szünet aligha fog beállani, de ez nem minden. Az egészségnek érdeke is nagyfontosságu, mert ha itt alkotunk nagyot és maradandót, amott bizonyára kevesebb tennivalónk leend. Tehát gyermekgondozóintézelek és gyermekkórhazak. Ezek mindennél jobban biztosítják a jövőt! Dr. Hennyei Vilmos: — A feltett kérdésre adott válaszomban nem kívánok kiterjeszkedni a városi nagy politika, a pénzügyek, a közlekedés, a Tabán-rendezés stb. nagy ügyeire, amelyekről nálam illetékesebbek fognak nyilatkozni. Kizárólag a lakosság nagy tömegeit érdeklő közélelmezés ügyének rendbehozatalát kivánom szóba hozni A háború alatt az élelmicikkek természetes áremelkedésétől eltekintve, fokozatosan kifejlődött közvetítői szervezkedések indokolatlan nagymérvű árdrágításokat idéztek fel. Attól kell tartani, hogy ezek a szervezkedések a jó üzletre tekintettel, a háború után is meg kívánják tartani az elfoglalt pozíciókat. Egyik föfeladata- tehát a fővárosnak, hogy a normális piaci viszonyok helyreállUtassanak. Nem kételkedem, hogy az a rendkívüli buzgalom és tevékenység, amelyet a főváros vezetősége e téren a háború alatt kifejtett, meg fogja találni a módokat és eszközöket, hogy ezt a rendkívül nehéz problémát kielégítő módon a megoldás felé vigye. Holzer Sándor: — Mik a főváros legsürgősebb feladatai a háború után ? A főváros költségvetésének ez évi húsz milliós deficitje nemcsak a felületesen Ítélkező polgár, de nagyon sok alaposan gondolkodó és a fővárosi ügyekben otthonos ember lelkében is mély visszatetszést, sőt talán megrovást szült. Hogy a polgárságnak eme ítélete mennyiben jogosult, vagy jogosulatlan, annak részletesebb vitájába jelen cikkem keretén belül nem kívánok bővebben kitérni ; elvégzik ezt azok, akiknek a támadásokkal szemben majd védekezniük kell; a magam részéről csupán néhány momentumot kívánok kiragadni az egész komplexumból és azt teljesen objektivitással tárgyalni. Mint ismeretes, a főváros deficitje kétféle : az egyik a még békeidőben keletkezett mínusz, a másik, amelyik a háborúban keletkezett. Ebből szinte önként következik, hogy a megoldás, illetve a deficit szanálása nem történhetik egyazon módon. A béke-deficit keletkezése, tudjuk nagyon jól, a nagy beruházásodban keresendő és ennek realizálása nem is sürgős természetű, egyrészt, mert számokban kifejezve nem oly nagy, de mert a beruházások ez- időszerinti immobilis értéke akkor, amidőn mobilizálható lesz, azaz, amikor a fővárosnak jövedelmet fog jelenteni, minden nehézség nélkül át fogja hidalhatni ezt a költségvetési mínuszt. Ennél sokkal sürgősebb tehát és ennek közvetlen a háború befejezése után rögtön megkell történnie : a háborús deficit kiküszöbölése. De álljunk fneg egy néhány pillanatig a háborús deficitnél és kutassuk, vájjon mely okok vezettek ehhez a — nolens volens — nagy deficithez. Nem a könnyelmű kezelés — amint ezt sokan feltüntetni szeretnék — hanem a háború természetrajzában fekvő általánosan ismert okok. A mozgósítás adminisztratív keresztülvitelét, a sorozást és a népfölkelés behívását elrendelő plakátok és egyéb nyilvántartási munkák szinte fantasztikus kiadásai, a bevonult községi tanítók és tanárok pótlására szolgáló tanerők fizetése, az iskoláknak kaszárnyákká való átalakítása, a szükségbarakkok építése, továbbá szükségkórház és egyéb barakkok építési költségei, végül a bevonult községi, tanítók, tanerők és egyéb hivatali közegek fizetése és sok-sok olyan kiadás, amelyet a háború okozott, de amelyre fedezetet a főváros az államtól nem kapott : holott a háborút vezető államot, tehát, mint aki ezen többletköltségnek közvetlen okozója (ezen megjegyzősemnek semmiféle politikai célzata nincsen) terhelné tulajdonképen. Elvitázhatatlan tény tehát, hogy a háború nemcsak az államot sújtotta óriási kiadással, hanem a fővárost is ; de való tény az is, hogy mig az ollam sok olyan utat nyitott meg a maga számára, amelyen a polgárság (mondhatni súlyos) megadóztatása által magának bevételi forrást biztosított; a főváros itt áll a deficittel, de fedezete nincs. Fáz volna tehát első és legsürgősebb dolga, amelyet realizálni kellene ; semmi esetre azonban egyenl itlen módon, hanem mindenképen úgy, hogy a terhet kevésbé biró néprétegek természetesen ne legyennek túlságosan megadóztatva, akár pótadó, akár pedig fogyasztási adó révén. A háborús deficitnek realizálását 50 évre felveendő amortizációs kölcsönnel kellene keresztül vinni, hogy ezen mérhetetlen nagy terhek viselését ne csak a jelenlegi, de az ezután következő generáció is törlessze A magam részéről nagyon helyeselném továbbá a háború után az összes közüzemek, mint pl. a Budapesti általános villamos társaság, a Közúti vaspályatársaság kommunalizálását, mert úgy láttam és tapasztaltam, — és itt külföldi példákra is bátran hivatkoz-- hatom, — hogy a közüzemek kommunalizálása mindig megfelelő jövedelmet biztosított a városnak, amely jövedelem nemcsak az amortizáció terheit, de a deficit lefaragásának összegeit is elbírja.*, Mint mondám feltétlen hive vagyok a közüzemeket kommunizáló várospolitikának és ép ezért a háború befejezését követő időszakban műiden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a tervet keresztülvigyük és hogy a tranzakció, de a vezetés stb. tényleg olyan eredménnyel járjon, aminő eredményt joggal elvárhatunk a főváros vezetőségétől és komoly ambiciózus hivatásának magaslatán álló mukásságától. De megoldásra vár szintén a háború után közvet- vetlenül — a kórházkérdés helyes és sikeres megoldása. Ez alatt nem értem tisztán a kórházi intézmény kibővítését, u. m. betegágyak nagyobb számban való felállítását, orvosi műszerek stb. tágabbkörü szervezé sét, hanem a betegápolási és kórházi dijak szabályozását a főváros költségvetésének előnyére, de a polgárság különösebb megterheltetése nélkül. Mert ha a főváros kénytelen ezer és ezer szegény beteget ápolni, akiktől soha egy fillért sem kap, amely kontingensbe a vidéki több ezerre rugó ingyenes (hisz nem térül meg) betegápolás és ellátás is bele veendő és mivel ezen kiadás számokban kife ezve több miilót jelent-; joggal követelheti a főváros a pótadó bizonyos hányadának kiutalását a államtól. Körülbelül ezek volnának azok a reformok, amelyeket én a főváros szempontjából a háború befejezése után legsürgősebbnek tartanék, amit nemcsak megállapítani kívántam volna, hanem amelyek keresztülvitele érdekében — úgy gondolom — úgy a főváros, mint annak képviselői mindent meg fognak tenni. Krammer Károly: — Arra a kérdésre, hogy »a háború befejezése után mi a legsürgősebb teendője a fővárosnak«, mint nemzetgazdasági porszemnek ez a feleletem : fokozni a jövedelmeket! Mert sok a sürgős feladat és ezek megvalósítása sok pénzt, ez viszont fokozódó jövedelmet igényel. Sürgős: a feltétlenül bekövetkezendő lakásínség enyhítése okából: a városi bérházak és kislakások építése. Sürgős: a főváros és az ország népesedése szempontjából : közegészségügyi intézmények létesítése, kórházak, különösen szülészeti és egyéb különleges kórházak építése, valamint a végleges csatornázás megalkotása. Sürgős.- a Balkán és általában a Kelet felé meginduló nagy gazdasági tevékenység előmozdítása okáj ból: a cscpelszigeti téli kikötő s álrakodó megépítése. Sürgős : a háború által megakasztott közlekedésügyi kérdéseknek gyors és helyes megoldása és sok más tennivaló, amelyet a térszüke miatt itt nem sorolhatok fel. De éppen a háborúnak tanulságai nyomán kétségtelen, hogy a legsürgősebb tennivaló a közélelmezés terén jelentkezik. Sürgős: a főváros saját sertéstelepének megalkotása is, de legsürgősebb: Folkusházy Lajos tanácsnok ama nagyszabású tervének megvalósítása, amelyet 1911. év őszén, a már akkor fellépett drágaság kérdésének megoldása okából, Bárczy polgármester által összehívott bizalmas értekezleten terjesztett elő és amely akkor általános helyesléssel fogadtatott, de mint nem azonnal ható gyógyszernek alkalmazása későbbre ha- lasztatott s helyette, surrogatumként megalkottatott, a szintén kitünően bevált községi élelmiszerüzem. Ez a tervezet dióhéjban : Az országos élelmiszer- nagyvásárnak Budapesten való központosítása. Ez a nagyvásártelep a főváros egy olyan pontján lett volna megépítendő, nagyszabású tárházakkal, közraktárakkal, hűtőházakkal, megfelelő irodákkal és kezelési épületekkel, amely a fennálló vasúthálózattal minden irányban könnyen lett volna bekapcsolható, a Dunával is összeköthető és az ország élelmiszer-nagykereskedésének egy oly központot teremtett volna, mely nem csak a kiviteli üzletet könnyítette volna meg, hanem a főváros rendszeres és aránylag olcsó élelmezését is minden időben biztosította volna. A most dúló világháború beigazolta, hogy minő nagy jelentőségű kérdés ez és hogy minő nagy hiba volt akkor a kérdés megoldását elodázni. Kicsinyes eszközökkel nagy eredményeket nem lehet produkálni. Ha akkor megszerveztetett volna ez a központi nagyvásár, azok a nehézségek, amelyekkel a beszerzések körül a városnak meg kellett küzdenie és ezek a most érvényre jutott roppant magas árak nem is következhettek volna be. A háború utáni években várható gazdasági fellendülés s hatványozott ipari tevékenységnek éltető eleme : a jó, az olcsó közélelmczés lesz. Lajta Pál: — Mik a f őváros legsürgősebb feladatai a háború után? Erre a kérdésre a választ megtaláljuk hétről-hétre azokban a folyóiratokban, tehát az Ön becses lapjában is, amelyek a főváros ügyeivel annyi szeretettel és odaadással foglalkoznak. Ha most csak a legfőbb és legégetőbb kérdéseket veszem ki az elintézendők sokaságából, természetes, hogy ^elsősorban a pénzügyi helyzet orvoslását tartom a főfeladatnak. A pénzügyi helyzet orvoslása, ha azt akarjuk, hogy bizonyos ideig végleges legyen, azt követeli, hogy a főváros végre állapítsa meg az egész vonalon, hogy melyik kiadás tartozik a fővárosra és melyik tartozik az államra. A közoktatásügy terén, a kórházak körül, a közigazgatásban, a közjótékonyság és sokféle szociális intézkedések terén a székesfőváros rengeteg és sok millióra menő oly kiadásokat vállal magára, amelyek elsősorban állami feladatok és ha csak az államot illető közoktatási és kórházi kiadásokat vesszük tekintetbe, ez már is oly nagy összeg, amely egymagában is egy nagy kölcsönt emészt fel. El kell választani az állami feladatokat a székes- főváros feladataitól. E tekintetben elismerem a székesfővárosnak, mint a magyar állam legnagyobb és legelsőbb törvényhatóságának azt a feladatát, hogy példával előljárjon, amikor a korszellem haladó követelményének meg к 11 felelni. Ez azonban mindenképen csak reális költségvetés keretén belül történhet és sohasem a székesfőváros polgárai jogos igényeinek rovására. Főfontosságunak tartom ezek között elsősorban A lakásügy rendezését. Ahol a városok központjai nincsenek teljesen lefoglalva az irodák és üzletek által, ott azt látjuk, hogy a város belterületének nagy része kiépítetlen. Látjuk a számtalan üres telket, földszintes bódékat, lakások szempontjából hasznavehetetlen, vagy ki nem elégítő építkezéseket. Sohasem lehet a lakásügyet anélkül alaposan rendezni, hogy a város belterületét, ott, ahol lakásnak való hely van, lakásokkal be ne épi- tenők. Régóta hallunk a better ment-kérdésről. E kérdés tárgyalásai már szinte nevetségszámba mennek, akár az Erzsébet-sugárut, vagy a Vlí. kerületi elöljáróság építése. Döntő határozatokat kellene hozni, hogy a főváros minden kerületének sok üres telkére és földszintes házainak helyére modern, hygíenikus bérházakat kell építeni. Attól, aki nem akar építkezni, vegyék el a telket és építse fel vagy maga a székesfőváros akármilyen formában, vagy adja el annak, aki építkezni akar. Utalok egy szép és kevetendő példára, amelyet Leipzigban láttam. Ott az állapotok majdnem ugyanazok voltak, mint itt, és körülbelül fél évtized alatt egész városrészek épültek fel szép, egészséges, világos utcákkal, modern, három- és négyemeletes házakkal, amelyek építési és szépészeti szempontból a modern kor követelményeinek minden tekintetben megfelelnek. És ezek az uj ézitkezések nem a kültelken, szántóföldeken, vagy mezőkön történtek, hanem bent a városban, a központban és a központtal szerves kapcsolatban levő úttestek mellett. Ez képezheti azután a Közlekedésügy rendezésének kiindulási pontját is. Ha a székes- főváros közönsége a város belső részeiben el tud helyezkedni és ez nálunk igy van, akkor megszűnik az a harc, amelyet a polgárságnak meg kell vívni, mig ma a külső varosterületekbe hazajuthat. A körúti forgalom gyarlóságáról olvasóink napról-napra meggyőződhetnek és folyton azt halljuk, hogy utat és módot kell
