Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-16 / 7. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. február 16. 7. szám. Függőién Budapest Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM József 45—82. Operette. A belügyminiszter ur végre szükségesnek tartotta, hogy tisztázza magát ama súlyos ódiumok alól, amelyek a városok közélelmezése miatt i^reá nehezednek. A képviselőházi drágasági vita során körülbelül ez a nyilatkozat foglalkozott - a legkimeritőbben azzal a feladattal, amit az élelmezés kérdésében a kormánynak meg kellett oldania. Sok jóakarat csendült ki a belügyminiszter ur szavaiból, de ennél több igazán nem jutott az agyonsanyargatott városi polgárságnak. A kormány — saját beismerése szerint — kissé tehetetlen volt mindama törekvésekkel szemben, amelyek árfelhajtásra spekuláltak. Sándor János szerint ezt az országnak kivételes helyzete hozta magával. Józan ésszel nehéz megérteni e rejtett szavak titkos értelmét. Mindenki tudja, hogy a közélelmezésben különböző érdekek ütköztek össze s a magyar kormány e harcokban túlnyomóan a termelő ésw elárusító érdekek támogatása 1 mellé állott. Eleinte az volt a jelszó, hogy talpra kell állítani a gazdákat s emiatt vérzett a városi lakosság. Később olyan nagyhatalmasságok kezébe kerültek az élelmicikkek, amelyeknek haszna miatt, csak csínján 'lehetett üldözni azokat az uzsoratörekvéseket is, amiket galíciai menekültek főkép a főváros területén szabadon és szemérmetlenül űztek. 'Mindeme szituációk között mikor jutott eszébe a kormánynak, hogy a városi lakosság segítségére siessen? Felelet: akkor, amidőn már nem változtathatott a nyomorán. Valóságos operette folyt itt a városi polgárság zsebe körül. Még hagyj án, hogy a vagyonosok kizsákmányolása óriási arányokat öltött. De a szegényebb lakosság képtelenül súlyos 'helyzetbe jutott, mert a legnélkülözhetetlenebb jélelmicikkekért olyan árakat kértek tőle, amiket mindennapi keresményéből nem tudott megfizetni. A kormány ezzel a népréteggel szemben követte el a legsúlyosabb hibákat. A fővárosban máról-holnapra lehetetlenné vált a megélhetés. S hogy miképen él meg 'ma a lakosság hatvan-hetven százaléka, arról talán jobb nem is beszélni. A kormány a városok polgárságát kiszolgáltatta az élelmiszerkereskedőknek. Ez a tiszta helyzet s nem az, amit a belügyminiszter ur megfesteni próbált. S az operette éppen az, hogy a kormány most mossa a kezeit és szerelmi nyilatkozatokat tesz a jóakaratáról. A nehéz pillanatokban senki sem szegődött a polgárok jóakarójául. Sőt azok, akik meggyőződhettek volna róla, hogy a vezetőségek mindent elkövettek, ami módjukban állott, verték félre a legjobban a harangokat, hogy eltereljék a figyelmet a kormány mulasztásairól. Nem mondjuk, sőt nem is hirdetjük, hogy mindezért meg lesz a kellő fizetség. Csak leszögeztük ismételten a tényeket, nehogy a kormány mentegetődzése megtéveszthesse a jó- hiszemüeket. A polgárságnak váljék vérévé az a meggyőződés, hogy az élelmiszerdrágaságot mérsékelni lehetett volna, ha a kormányintézkedések idejében vetnek gátat az uzsoratörekvéseknek. Ez a meggyőződés irányítsa azután minden állásfoglalását a jövőben. A magyar gazdasági politikának gyökeres átalakításáért még nehéz és súlyos harcot kell folytatnia a városok polgárságának. Ez a harc nem kisebb eszméért induljon meg, mint az igazságos mértékért, amely a fogyasztó és a termelő érdekei között okvetlenül felállítható. Mindaddig, amig a fogyasztói érdekek a termelői túlkapások miatt egészen háttérbe szorulnak, csak operette az,, ha egy-egy kormány- nyilatkozat gyengéden megcirógatja a polgárság arcát és szerelmes szavakat sugdos a fülébe. A kikapós menyecske ravasz hizelkedése ez, ha már a titkos légyotton egész szerelmével megajándékozta — a kedvesét. MÉRLEGEN. * * A rendőrség jelentése, amit a csavargőzös múltkori katasztrófája dolgában a közigazgatási bizottság elé terjesztett, semmiesetre sem az az alap, amelyen e vállalattal szemben a retorziónak megindulnia kell. A rendőrség csak tényeket konstatálhat, de arra nincs joga, hogy rendszert kritizáljon. A csavargőzös társaság otyan üzleti bázisokon épült fel, amelyek élesen mutatják a rendszer égbekiáltó kinövéseit is. Bizonyos üzleti körök, amelyek a gyors meggazdagodásra és állami kedvezményeknek minél mohóbb kiaknázására vannak bazirozva, rendszert formáltak a lelkiismeretlenségből és könnyelműségből. A szolidság ezeknek a vállalatoknak nem kenyerük, mert akkor, ha szolid üzleti elvekkel dolgoznának, nem tudnának annyi hasznot kipréselni a vállalatból, ameny- nyit akarnak. Ez az átka nálunk rendszerint az úgynevezett, állami, vagy városi kedvezményes vállalatoknak és üzleteknek. Eleve tiltakozunk tehát az ellen, hogy a csavargőzös- társaság ellen megindult retorzió, mást is vegyen tekintetbe, mint azt a megdöbbentő tényt, hogy üzleti felületesség és a szabályok be nem tartása miatt kilenc emberélet veszendőbe ment. * * * A telet csak átusszuk valahogy, most már világos. A szegénység nem növekedett meg túlságosan, mert a főváros jótékonyságának éber figyelme nem engedte elharapódzni a bajokat, amik ütött felütötték a fejüket. Bárczy István po- desztai működésének legszebb eredménye ez: a szegénység a minimumra redukálódott, mert a segítés mindig ott és olyankor következeit be, ahol és amikor arra a. legégetőbb szükség volt. Nagy elégtétellel szögezzük le ezt a tényt, mert visszaemlékezünk reá, hogy a tél beköszönte előtt mennyi siránkozásnak tengerárja indult meg afölött, hogy a téli nyomorúság elborítja egész Budapestet s a tehetős embereknek elhullott szegények holttesteiből kö- veződik ki a mindennapi ütjük. A hivatalos jótékonyság megóvta ettől a veszedelemtől a tehetőseket. De mit tettek ők maguk, hogy ilyesfajta kellemetlenségek ne érjék őket? Jóformán semmit. A főváros egész jótékonysági akcióját kénytelen hivatalos eszközökkel biz- tositani. A társadalom vajmi keveset törődik most már a jótékonysággal, látván, hogy minden nyomorúságot kellően enyhíteni igyekszik a hatóság. Talán ezen a közönyön иду lehetne változtatni, hogy a főváros tényleg behozná. a jótékonysági adót. Ha már a felelősség áthárult a hivatali tevékenység vattaira, legalább az anyagi eszközök egy részét hordják össze azok, akiknek módjuk van arra, hogy jövedelmeiknek egy jelentéktelen hányadát átengedjék a közjótékonyságnak. ^ * * Kísért a tej árának újabb felemelése s erre nézve azt az indokot sikerült kitalálni, hogy a tej - fogyasztás arányait csak az árak felhajtásával lehet csökkenteni. Ha az urak magyarul beszélnének, egyszerűen azt mondanák, hogy a kisebb forgalommal nagyobb hasznot akar-, nak elérni. Nem szívesen foglalkozunk ezekkel a tej-machinációkkal, de ha már kénytelenek vagyunk hozzászólani ehez a dologhoz, csak azt ismételhetjük, amit már annyiszor mondottunk: Nem okvetlenül szükséges az, hogy áremeléssel redukálhassák a fogyasztás és egyensulyozódjék a tejbehozatal csökkenése. A hatóságnak kell annyi erélyének lennie, hogy akaratának érvényt szerezzen. Ne kapják a tejet mások, csak akiknek arra közegészségügyi szempontból szükségük van. De viszont a tej árának emelésével nem is szabad kizárni az egészségügyi fogyasztásból azokat, akik a megdrágított tejet nem tudnák megfizetni. A közérdek parancsolja ezt igy és mi szívesen vennénk, ha ennek a közérdeknek mindazok az üzleti körök, amelyektől a tej árának megállapítása függ, elsősorban és feltétlenül alávetnék magukat. Közegészségügi igazgatást! Sok a ragadós betegség. A tiszti főorvosi hivatal által a ragadós megbetegedésekről kiadott kimutatás hétről - hétre szomorú adatokat tár elénk. Az tűnik ki ezekből a kimutatásokból, hogy Budapestet egyre jobban hatalmukba kerítik a ragadós .betegségek, hogy hétről-hétre több a megbetegedések száma s hogy a halálozási arányszám nem változik. Nagyon sok a kanyaró s még az a szerencse, hogy bár a megbetege.- dések száma nagy, nem pusztít túlságosan: a halálozás arányszáma mindössze 4—5o/0, ami normális viszonyokat mutat. Nem mondható már ez a skarlátnál, ahol száz beteg közül 25—28 pusztul el vagy a roncsoló torok és
