Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-06 / 49. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. december 6. 49. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. MEGJELENIK minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre to kor. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B.VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45 — 82. Adózási rendszertelenség ugyan, amikép a főváros szaporítani akarja a jövedelmeit, de a kénytelenség nem tűr hosszas alkudozásokat a jobb érzékekkel, amelyek inkább azt szeretnék, ha kevesebb volna az adónem, de arányosan oszlanának meg az adóterhek, amely esetben a főváros pénzügyi egyensúlya bizonyára sokkal szilárdabb alapokon nyugodhatna. Az ábrándok idejéből azonban elég volt a múltban. Ezer és ezer tapasztalat sürgeti és követeli, hogy a kommunitás tegye rá a kezét azokra a jövedelemforrásokra is, amelyektől eddig álszociálisz- tikus alapokon annyira húzódozott. Ez azonban ne jelentse azt, hogy az adójavaslatok a kapkodás szellemét tükröz- tessék vissza. Épen a szociális alapokon nyugvó kritikának szüksége van arra, hogy egyszerre lássa meg az összes uj adónemek lényegét: mi bennük a hasznos s mi a haszontalan. A »Független Budapest« esztendők óta állandóan hangoztatja, hogy a fővárosi jövedelmeknek szaporítását nem lehet kikerülni. Eleddig tulon-tul átlátszó volt az a törekvés, hogy a monopóliumokkal rendelkező osztályuralom minél enyhébben érezze a közszolgáltatási kötelezettség terheit. Igazságos elbírálás szerint a vagyonos osztályok adóterhei sokkal alacsonyabbak ma, mint az alsóbb nép- retegekéi. Miért? Ez nem is szorul bővebb magyarázatokra. A megélhetési viszonyok és a jövedelmi eshetőségek mindenesetre kényelmesebbek, könnyebben kezelhetők az ezer korona jövedelemtől felfelé, mint lefelé s akinek eddig az is megadatott, hogy az otthon kényelmeit jobban kiaknázhassa, mint azok, akik a külvilágtól elzárt életüket csak a kényszerűségek alapján rendezhetik be, mért ne adózhassanak többet a szegényebb sorsuaknál a gázért és villanyért, ami ugyan a technikának fejlődéséből eredő közhaszon, de egyelőre legalább, amig nem lehet teljesen általánosítani, inkább a jobbmóduak luxus-igényeit szolgálja ki. Szociális szempontból szükségesnek tartjuk teltilt hogy a főváros azokból a forrásokból szaporítsa jövedelmeit, amelyek jelenleg még inkább a luxushoz, mint a nélkülözhetetlenséghez közelálló igényeket elégítenek ki. S ha rendszertelenséget találunk is az uj adónemekben, ez főleg abból a generális felfogásunkból ered, hogy az uj adóforrások megállapítása még mindig nem közelíti meg a progresszív adózás ideáljait, mert a kivételes osztályok terhei ezekkel az uj adónemekkel korántsem merítik ki azt a mértéket, amelyet vagyoni és jövedelmi viszonyaik szerint lehetne és kellene rájuk huzni. MERLEGEN. Ж Királyunk a napokban Budapestre érkezik s bár ezúttal csak két napra látogat el hozzánk, ez a negyvennyolc óra épen elegendő lesz, hogy újra megismerje a szeretetünk és ragaszkodásunk impozáns méreteit. Ez alatt a két nap alatt, mar csak a paritásból kifolyólag is, a főváros vezetősége is tisztelegni fog az uralkodó pár előtt. S nem tartjuk szükségtelennek felhívni reá a tisztelt tanács figyelmét, hogy már ezt az alkalmat is meg kell ragadnia, hogy a királyi szivekbe Budapest világvárosi fejlődésének szükségességét plántálja bele. »A főváros nem volt, hanem lesz«, ezt a királyi mondást várja az egész polgárság, mert tisztában van vele, hogy enélkül sohasem oldhatja meg azokat a problémákat, amelyeknek megoldásába annyi lángolással fogott. S ha hinni szabad annak a látszatnak, hogy az uj uralkodó egészen más szemüvegen át nézi a vérten ázott és megujhodott világot, akkor szabad istápolni szivünkben azt a reménységet is, hogy néhány esztendő múlva fejlődésünk is újjászületik,.. * A háziurak tiltakozó nagygyűlést tartottak. Milyen szemforgató fárizeuskodás ez már megint ?! Polónyi Géza, az öreg kavarómester, hivatkozik arra, hogy a házbér- rendelet veszélyezteti özvegyek és árvák megélhetését! Istenem, milyen sokoldalú az emberi lelketlenség. Ezek a szegény háziurak, akik eddig sem tettek egyebet, minthogy kiszipolyozták a pártátokat, sőt saját házmestereiket is, most kétségbeesetten tördelik a kezüket, hogy a kormány nem tűri meg a szabad garázdálkodásukat! Nos, csak szórják a rágalmakat jobbra- balra. Minél jobban dühöngenek, annál inkább kiderül az igazság, hogy a kormányrendelet hasznos és szükséges valami volt. mert idejében megakadályozta, hogy a különféle uzsorásokhoz a régi világból való uzsoratipus megujhodottan csatlakozhassák . . . * Kár, nagy kár, hogy a pénzügyi bizottság már kompromisszumokon töri a fejét, amikor egyenként tárgyalás alá veszi az uj adónemeket. A szórakozási helyek tulajdonosai tűzzel-vassal dolgoznak azon, hogy valamiképen szabaddá tegyék a maguk számára azt az utat, amely a vigalmi adó folytán a jövőben konzervatív lépteikre vár. S a pénzügyi bizottság mintha hajlana is az engedékenység felé. Már pedzik azt a megoldást is, hogy egy összegben vethessék ki az uj adót a .->megbizható« szinháztulajdonosokra. Ugyan, ugyan, mit jelenthet ez? Semmi egyebet, mint azt, hogy a magánszínházak sorra emelnék a helyárakat s uj jövedelmüknek csak egy hányadát juttatnák közcélokra, a többi pedig az ő zsebükben maradna. Mert csaknem hiszi valaki olyan naivnak a szinházdirektorokat, hogy mindössze csak az ui adókulcs arányában emelnék a helyárakat?! Korántsem. Igaz, hogy csak »kikerekite- nék«, de ezzel azután tényleg tetemesen megdrágítanák a szórakozást. Az összes adój avaslatokat együttesen kell tárgyalni. (Határozatban mondta ki fél évvel ezelőtt a közgyűlés.) A pénzügyi bizottság szombati ülésén Vázsonyi Vilmos tudvalévőén megütközésének adott kifejezést afölött, hogy a bizottsági tagokkal szinte az utolsó pillanatban és úgyszólván minden indokolás nélkül közölték a világítás drágítására vonatkozó javaslatot, a világítási adóról szóló előterjesztést pedig a Fővárosi Közlöny szombati számában hozták csak nyilvánosságra. De Vázsonyin kívül még igen sokan ítélik el az adótervek publikálásának ezt a megrohanás- szerű módját, amely mellett nem jut elég idő sem a javaslat áttanulmányozására és a felfogások kialakulására, sem pedig az esetleges szervezett állásfoglalásra. Mi továbbmenve, ezenkívül azt sem tartjuk helyesnek, hogy az adóterveket is egyenként szedegetik elő és tálalják a bizottsági tagok, illetve a nyilvánosság elé. A múlt héten a vigalmi adó tervezetét publikálták, ezen a héten pedig a világítási adójavaslat felett tárgyaltak. Ezt a módszert helyeselni nem lehet, mert voltaképen nem nyújt kellő áttekintést a törvényhatóságnak arra, hogy tájékozódjék arról, mit kellene a már ismert és még ismeretlen javaslatok közül inkább megvalósitani. A bizottsági tagok ekként nem tudják mérlegelni az adóeszméket s nincs módjukban eldönteni, hogy a különböző szempontok figyelembevételével mely adóeszméket ejtsék el, vagy valósítsák meg úgy, hogy ezekből kiteljék a főváros deficitje anélkül, hogy tényleg méltánylást érdemlő adózói érdekeken ejtenének sérelmet. Ha már megalakult az adókigondoló huszas bizottság, akkor ott le lehetett, volna tárgyalni az összes felmerült adóeszméket s ezek egész komplexumát egyszerre kellett volna a közgyűlés elé terjeszteni, hogy a közgyűlés közülük kiválogassa azokat, amelyek megvalósítása a leghelyesebb. Ezzel a bizottsági tagok teljes perspektívát kaptak volna a lehető adóobjektumokról és olyan kétes hasznú adóeszme helyett, mint a világítási adó, talán találtak volna megfelelőbbet is. Különösen ha arra gondolunk, hogy az adókigondoló bizottság bizonyos kimé- leti szempontok mellőzésével tárta volna fel a megadóztatási lehetőségeket és példának okáért a lelekértékadót is a közgyűlés plénuma elé vitte volna. Általában pedig nemcsak a középes munkásosztályt terhelő fogyasztási adók, hanem a nagyvagyont terhelő progresszív fényűzést adók lehetőségét is dokumentálta volna. Az adókigondoló bizottság azonban azért .dolgozott hét titok pecsétjével lezárt ajtók mögött, hogy ne engedje a közgyűlés napfényére a progresszív fényűzési adók eszméit, mint amilyen a négynél többszobás lakások megadóz-
