Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-22 / 47. szám
Független Budapest 3 elhalasztásba és igy a javaslat részleteit a jövő pénteki pénzügyi bizottság ülésén fogják megvitatni. Az általános tárgyalás alkalmával már több olyasféle óhaj hangzott el, hogy a vigalmi adót ne pusztán a közönségre rójják, hanem részesedjenek abban a vállalatok is. Volt olyan felszólalás is, amely a vigalmi adót arra akaita felhasználni, hogy kiirtsa a hazárdjátékot, Vá- zsonyi azonban néhány szóval a tanács eredeti előterjesztése mellett foglalt állást. Nem bizonyos, hogy ez a vélemény fog kialakulni általánosságban, de valószinü, hogy nagyjában mégis a tanács eredeti előterjesztését fogadják el, mely másfél millió korona uj jövedelemmé kecsegteti a fővárost. egész ország lakossága számára, amikor ez igazán állami föladat. Márkus Jenő dr. tanácsnok a kórházi ápolási díjjal kapcsolatosan előterjesztést fog tenni a pénzügyi bizottságnak és a közgyűlésnek. Kívánatos, hogy a bizottság tagjai azzal a komolysággal tárgyalják ezt az előterjesztést, amely a helyzetnek megfelel és ha kell, tudjanak energikusadban föllépni a kormány ellen, mint eddig tették. A fővárost minden oldalról szidalmazzák, de kívánságait még akkor sem akarják teljesíteni, amikor azok a lehető legigazságosabbak. A budapesti polgárság nevében tiltakozni kell az ellen, hogy a kormány olyan terhet, amely az egész ország lakosságát illeti, egyedül és kizárólag a főváros polgárságára rójjon. A kórházak költségvetése. A pénzügyi bizottság a jövő péntekre halasztotta el a kórházak költségvetésének tárgyalását. A bizottságnak igen fontos és a főváros érdekeire nagy jelentőségű dologban kell a tárgyalás alkalmával állást foglalnia: a kórházi ápolási díj ügyében, mely súlyos megterheléssel fenyegeti a főváros költségvetését. A kórházi ápolási dijat a szükségletnek megfelelően a közgyűlés előterjesztésére a belügyminiszter állapítja meg, de talán még egyetlen egy esztendő sem volt, amelyben a belügyminiszter ne tett volna kifogást a kórházi ápolási dij megállapítása ellen. Az idei évre 5 korona 28 fillérben kérte a közgyűlés az ápolási dijat megállapítani, a belügyminiszter azonban máig sem hagyta jóvá ezt az összeget, úgy hogy a főváros nem követelhetett többet az előző évi 4 korona 44 fillérnél. 1917-re a költségvetés 6 korona 44 fillérben jelöli meg azt az összeget, amely mellett a főváros nem fizet rá a betegek ápolására, nagy kérdés azonban, hogy a belügyminiszter elismeri-e ennek az összegnek jogosságát, amikor még az idei évre megállapított ápolási dij felől sem nyilatkozott. Az ápolási dij növekedését kimutathatóan az élelmiszerek árának folytonos emelkedése okozza, úgy hogy az 1917. évre megállapítani kért ápolási díjnak fele a betegek élelmezésére szükséges. A belügyminiszternek kétségtelenül tudnia kell az élelmiszerek árának rohamos emelkedéséről, nem volna szabad tehát elzárkóznia egy olyan dij fölemelés elől, amelyet minden bizonnyal az élelmiszerek árának növekedése okozott. A kórházi bizottság tárgyalásán Szimély Árpád főszámvevő bejelentette, hogy a kórházi alapok kimutatható deficitje november 6-án több mint nyolc millió korona, ami annyit jelent, hogy ez a deficit a főváros költségvetését fogja terhelni, ha a belügyminiszter az ápolási díj dolgában nem teljesiti a főváros jogos és méltányos kívánságát. Elgondolni is képtelenség, hogy a főváros amúgy is óriási deficitjét még a kórházi hiány is rosszabbitsa és hogy a főváros minden egyes betegre kénytelen legyen ráfizetni az adófizető polgárok pénzéből. Ez lehetetlen helyzet, amelyben a főváros közigazgatását képtelenség vezetni. , Ezzel kapcsolatosan meg kell emlékeznünk arról is, hogy az országos betegápolási alap ápolási dijak fejében milliókkal tartozik a fővárosnak. Nem mondjuk, hogy a követelés nem jó, annyi azonban tény, hogy a fővárosnak e tartozások révén igen nagy összeget tesz ki a kamatvesztesége, amely természetesen szintén az adófizetők vállaira esik. A kormány, amikor késlekedik a felemelt ápolási dij jóváhagyásával, tulajdonképpen az országos betegápolási alap érdekeit védi, de fölötte igazságtalanul, mert hiszen olyan terhekkel sújtja a fővárost, amelyekhez a fővárosnak semmi köze sincs. Ha a kórház nem volna közszükséglet, ilyen körülmények között a fővárosnak meg kellene szüntetnie a kórházak működését, hiszen ki követelheti azt a főváros polgárságától, hogy milliós ráfizetésekkel olyan kórházakat tartson fenn amelyekben a betegek 80°/o-a nem Budapestről származik, hanem a vidékről. Senki sem kötelezheti Budapestet arra, hogy egészségügyi intézményeket tartson fönn saját pénzéből az Vizdíjemelést javasol az adóbizottság. — Egy újabb antiszociális lépés. — Az adókigondoló huszas bizottság a vizdíjak 40 százalékos felemelését is javasolja. Az erkélyek és utcai ablakok, vagyis a levegő és a napfény megadóztatása után — amelynek abszurditását már múlt számunkban is megállapítottuk — most a viznek megadóztatását is tervezik s ezek után épen nincs kizárva, hogy sor kerül a másik természeti elemnek, a tűznek, vagy reálisabban kifejezve, a takaréktűzhelyeknek megadóztatására is. Ezt egyébként részben már tervezik is, mert a gázadó-javaslat ki fog terjedni a főzésre szolgáló gázra is. Látható tehát, hogy az adókigondoló bizottság nem dolgozik valami túlságos nagy invencióval, mikor olyan szükségletekre készül kivetni az adót, amelyek a lakosság legegyszerűbb életelemét képezik s eddig oly természeti adományokként szerepeltek gondolkodásunkban, amelyek megadóztatását el sem tudtuk képzelni. A legszelídebb galambléleknek is keserű szatirikussá kell válnia, mikor ezekről az adótervekről hallunk és végre is fel kell vetnünk a kérdést. mi célja és haszna van állami és városi együttélésnek s miért fizetjük a nagy egyenes adókat, ha még külön is megadóztatnak minden olyan elemi szükségletet, amelynek kielégítése önmagától értetődő, legtermészetesebb járuléka volna a társas közösségnek ? ! A huszas bizottság mellőzte annak fontolóra vételét4 miképpen lehetne a főváros mai deficitjét uj adók nélkül, egyszerűen a főváros háztartásán takarékoskodva eltüntetni. Ennek folytán uj adókat kell behozni, de ennek nem szabadna olyan formában történnie, mely a főváros pénztárát több millióval gyarapítja ugyan, de a főváros erkölcsi tekintélyét ezzel arányban nem álló mértékben szállítja le a polgárság előtt. Az efféle címeken befolyó nehány millió korona uj adójövedelem nem ér fel azzal, hogy a fővárosnak az élelmicikkek mérhetetlen drágasága folytán annyit szenvedő és nélkülöző szegényebb lakossága kivételesen nehéz időkben exisztenciális küzdelmének kíméletlen ellenségét lássa abban a törvényhatóságban, amelynek éppen az volna hivatása, hogy megvédje az árúuzsora minden oldalról feléje tornyosuló hullámaival szemben. A törvényhatóságnak, amely a lakásdrágitás ellen oly gyorsan és energikusan tudott síkra szállni, nem szabad annak a gyanújába keverednie, hogy a lakbéremelésekkel szemben csak azért foglalt állást, mert a közönség teherviselő képességének végső maradványát a maga adói számára akarta igénybe venni. A főváros nem állhat be az árdrágítók lelkiismeretlen hadába, annál inkább, mert például az utcai ablakokon beözönlő napfény és az erkélyek megadóztatása burkolt formája volna a lakbéremelésnek. A lakbér nagysága ugyanis tudvalévőén az utcai szobák száma szerint igazodik s az erkélyes lakások bérét drágábban számítja a háztulajdonos. Ha a főváros megadóztatja az utcai ablakokat és erkélyeket, akkor a házbérnek válik felárává az uj adó, vagyis lesz házbéremelés, de azt nem a háztulajdonos, hanem a főváros csinálja. A vizdíjak emelése egyelőre csak a háztulajdonosokat sújtaná, kérdés azonban, hogy nem-e sikerül e címen valamely pótrendelkezéssel keresztülvinniök azt, hogy az új terhet még a háború alatt átháríthassák a lakókra, vagyis hogy a lakbéremelést 'eltiltó rendelet mellett külön szedhessenek vizdíjat. Miután szó van arról, hogy vizmérő órát állítanak be a lakásokba, nem tartjuk valószínűtlennek, hogy maximálni fogják az eddigi házbéreknek megjelelő vízfogyasztási mennyiséget és a többlet felszámítására jogot adnak a ház- tulajdonosnak. Ha ez megtörténnék, akkor hosszú időre emlékezetessé lenne az a keserű gúnyolódásra méltón alkalmas tény, hogy a világháborúban a nagy megélhetési nehézségek idején olyan volt Budapest vezetőinek szolidaritása a százszorosán agyonsanyargatott néppel, hogy még a vizet, a napi ivó- és mosdóvizét is, amelyet eddig szinte ingyen kapott, árucikké tették. Ha azonban a vizdíjak emelését, amig a háború tart, a háztulajdonosok nem hárithatják át a lakókra, akkor viszont el kell ismerni azt, hogy a főváros nem jár el méltányosan a háztulajdonosokkal szemben sem, amikor egyrészről most akadályozta meg a házbérek emelését, másrészről pedig ugyanakKor jelentékeny terheket készül rakni a háztulajdonosok vállára, akik közt számosán csakis házuk jövedelméből élnek. A háztulajdonosok negyedévi vizdijszámlája a 40 százalékos vizdijdrágulás folytán tekintélyes mérvben fog emelkedni és bár igen helyesnek tartjuk, hogy a mostani nagy erőmegpróbáltatás idején a vagyonosabb elemek progresszive nagyobb közterheket viseljenek, mégis épen arra való tekintettel, hogy a háztulajdonosok vagyoni helyzete közt igen nagy eltérések vannak, úgy gondoljuk, hogy a kevésbbé vagyonos háztulajdonosoktól a lakbéremelést eltiltó rendelet számottevő áldozatokat követelt a mai általános drágaság idején. Méltányos volna tehát, ha más vagyonos elemek jövedelmeiből törekednének a szükséges milliókat megszerezni s a háztulajdonosok számára épen elegendő újabb megterhelés volna a lelekértékadó behozatala, amelynél a megterhelést más nagy érdekek indokolják, mint elsősorban a lakáskérdés megoldása. A vizdíjak emelése csak újabb alapot nyújtana a ház- tulajdonosoknak arra, hogy ha most nem is lehet, de a háború után e címen aránytalanul emeljék a béreket, a telekértékadó azonban elsősorban az üres vagy rosszul kihasznált telkek tulajdonosait sújtaná, azonkívül egészséges viszonyokat teremtene a lakáspiacon és mindenképen a szociális jólétet és városfejlődési érdeket szolgálná. Igaza van Vázsonyi Vilmosnak, amikor a vigalmi adót erkölcsös adónak mondja, de a városi politika és a szociális szellem szempontjából mi a telekértékadót tartjuk a legbecsületesebbnek. A vizdijak emelése helyett tehát a telekértékadók behozatalával kellene egészséges irányba terelni a lakásügyet. A tervezett többi uj adó dolgában pedig annak az intenciónak kellene vezetnie a huszas bizottságot, hogy nem szabad a roskadásig megterhelt szegényebb lateiner, tisztviselői és munkásosztály létfeltételeit még súlyosabbá tenni, hanem olyan uj adónemekre (luxusadók. telekértékadó stb,j van szükség, amelyeket a nagyobb teherbírású vagyonos elemek könnyen elbírnak s amelyeket átvállalniok erkölcsi kötelességük ezekben az időkben. Telefon: József 15-19. Telefon: József 15-19. BründlJános csász. és kir. udvari szállító egészségügyi műszaki berendezések gyára BUDAPEST, VII., Óvoda utca 34Központi fűtés és szellőztetés. Vízvezeték, csatornázás és légszesz- berendezések. Városi vízmüvek, csatornázások és deritőtelepek. Gyógy- és gőzfürdők. NEMZETI (ROTÁL ) ORFEUM-----------BUDAPEST, VII., ERZSÉBET-KÖRUT 31.-----------ME GNYÍLT! NAGY ENDRE állandó felléptével!
