Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-08 / 45. szám

4 Független Budapest Vázsonyi javaslata és a választói névjegyzék. — Egy közgyűlési közbeszólás utóhangjai. — A főváros október 25-iki közgyűlésének, amelyen Vázsonyi választójogi javaslatát el­fogadták, futólag volt egy érdekes momentuma, amely anélkül múlt el, hogy az ott érintett fontos kérdés tisztázódott volna. Székely Ferenc ugyanis beszéde folyamán mint impozcms érvet hozta fel Vázsonyival szemben, hogy a legköze­lebbi községi választás már az uj országgyűlési választói jognak megfelelő választási rend sze­rint fog lefolyni. Vázsonyi ezt közbeszólással megcáfolta, Székely azonban fentartotta állítá­sát. A közgyűlési napló erről a kővetkezőkben számol be : Székely Ferenc: Az eddigi előadásokban soha­sem volt szó arról, hogy voltaképen a régi és elavult fővárosi választói jogról lépjünk át az általános, egyenlő és titkos választói jogra és a virilizmus eltöröltessék, hanem van egy közbenső törvény, az 1915-iki törvény, amely a legközelebbi választásnál érvényben lesz, a legközelebbi vá­lasztás az 1915-iki törvény alapján eszközöltetik. Ezen választási rend alapján a választók száma körülbelül megkétszereződik és ennél a válasz­tásnál már a munkásság is érvényre jut. (Zaj.) Dr. Vázsonyi Vilmos: Hogyan ? Nem magya­rázná meg? Az 1913-iki lista alapján írták össze a választókat. Székely Ferenc: Egészen kétségtelen, hogy a választóknak jelentékeny száma jut érvényre a következő képviselőválasztásnál és egészen két­ségtelen, hogy a munkásosztály is képviselve lesz úgy az országgyűlésen, mint a városházán is. A választójogi vita folyamán tehát felvetődött az a kérdés, hogy a legközelebbi községi vá­lasztást mily alapon ejtik meg. Székely Ferenc nyilván a javaslat hatásának gyöngitése céljából hangoztatta a választók számának szaporodását, nem nyert azonban eldöntést, hogy megfelel-e a tényeknek Székely állitása. Erre vonatkozóan a községi választások ügyében behatóan tájé­kozott részről a következőket mondották a » Független Budapest« munkatársának : — »Egészen kétségtelen«, hogy Székely Ferenc érvelésében semmikép sem támasz- kodhatik fix rendelkezésekre, hanem legfel­jebb csak a kormány esetleges jövőbeli szándé­kainak tudatában mondhatta azt, hogy a munkásosztály a legközelebbi községi válasz­táson szavazathoz jut. Az eddigi helyzet telje­sen igazolja Vázsonyi közbeszólásának igaz­ságát. Székely nagyon is rosszul tudja azt az 1915-iki törvényt, amelyre oly fennen hivatkozik. Épen az 1915-ben alkotott tör­vényben van lefektetve a reakciós furfang. A helyzet ugyanis az, hogy a Tisza-féle or­szággyűlési választójogi javaslat egyáltalán semmi intézkedést nem tartalmazott a községi választásra nézve, viszont a községi törvény kimondja, hogy aki országgyűlési választó, annak egyben szavazata van a községi vá­lasztásokon is. Ezt a pontot kellett kijátszani, hogy meggátolják azt, hogy a Tisza-féle amúgy is csekély jogkiterjeszlés hatása-a községi vá­lasztásoknál érvényesülhessen. A háború elején, 1915-ben kimondotta ezért a képviselőház, hogy a községi választásokat nem az 1914. évben készült válaszától névjegyzék, hanem a régi összeállítású 1913. évi lista alapján eszközük. Ma úgy állunk, hogy ha a háború még több évig eltart, sok év előtti lista alapján történnek majd a községi választások. Vázsonyi tehát helyesen hivatkozott arra, hogy a választók az 1913-iki lista alapján írattak össze és ha Székely mégis kétségtelennek tartja, hogy megkétszereződik a községi választók száma a legközelebbi választásra, ez az ő hatás­kereső felelőtlen ígérgetése, amiről nem tudni, mit szól még hozzá Tisza István. Kiviláglik e nyilatkozatból, hogy Székely fe­lette rosszul volt tájékozva az l:915-iki törvény lényegéről, amely éppen ellenkezőleg a régi rendszer élettartamának meghosszabbitását cé­lozta. Ezért Székely nem is tudott Vázsonyi cáfoló közbeszólására pozitív tényekkel vála­szolni, hanem csak »egészen kétségtelennek« jósolta a választók számának emelkedését. .Szé­kely Ferenc Vázsonyi javaslatát akarta kiseb­bíteni, valójában azonban elősegítette annak sikerét, mert emlékezetbe hozta a régi rend­szer mesterséges fentartására foganatosított intézkedéseket s ezzel is bebizonyította, mily nagy mértékben van szükség az általános köz­ségi választójogért folyó harcra. Hírek a városházáról. A tanács jelentése a közélelmezésről. Lapzártakor, az utolsó pillanatban került nyil­vánosságra az a tanácsi jelentés, amelyet a szerdai közgyűlés elé terjesztenek a főváros eddigi közélelmezéséről. Fenntartván magunk­nak a jogot, hogy e jelentésnek minden adatát a közgyűlési vitával egyetemlegesen utólag és tárgyilagos elbírálás alá vegyük, már most kény­telenek vagyunk leszögezni, hogy a jelentés sivár és semmi reményt nem nyújt arra nézve, hogy a mai állapotokon a tanács a maga hatás­körében változtathasson. Kiderül e jelentésből, hogy a főváros az általa beszerzett élelmicikkek­nél csak elosztó szerv, semmi önálló ingeren- ciája nincs, mindent a kormány és annak szer­vei intéznek, tehát, ha egyes élelmicikkekben hiány mutatkozik, ezt is csak a kormány, illetve a Közélelmezési Hivatal szüntethetné meg. Ilyen körülmények között csak problématikus értékű a tanács jelentése, ilyen lesz a hozzáfüződő közgyűlési vita is. A hiányzó élelmicikkekért és a főváros lakosságának minden nélkülözéséért egyesegyedül a kormány felelős, a jővárosnak sem hatásköre, sem elegendő ingerenciája nincs a fennálló bajok orvoslására. A tanács jelen­tésének ez az igazi, hú és objektiv szurrogátuma. Cukorjegy — Szombathelyen. A közönségnek cukorral való ellátása tárgyában a polgármester szak­közegek bevonásával értekezletet tartott. A cukorjeg}'-- rendszer e hónap 15-én a lehetőséghez képest életbe lép. Ezt megelőzőleg a hatóság a napokban az összes háztulajdonosokhoz összeiró lapokat küld ki. A házi­gazdák a kimutatásokba lakóikat a családtagok száma szerint kötelesek bejegyezni s a bejegyzett adatokért a felelősség őket terheli. A polgármester minden lehe­tőt elkövet arra vonatkozólag, hogy a közönség fejen­ként és havonként egy kiló cukrot kaphasson, mert több város ennél kisebb mennyiséggel volt kénytelen beérni. KOMMUNÁLIS SZEMLE. * Becsben szabályozzák a liszteladást. Bécsből' jelentik : A községi polgári párt ülésén előterjesztet­ték és egyhangúlag elfogadták a városi tanács terve­zetét a liszteladás rendezése tárgyában. A terv sze­rint minden kerületben kijelölik azokat az üzleteket, amelyekben az illetékes lisztbizottság lisztjegyci alap­ján mindenki megkapja a neki járó egész- lisztmeny- nyiséget. Ezáltal lehetővé válik a tömeges csoporto­sulás elkerülése. Minden egyes lisztjegyet a megfe­lelő üzlethez utalnak és az illető kereskedő a meg­határozott időben tartozik a lisztjegyre eső mennyi­séget haladéktalanul kiszolgáltatni. Körülbelül ezer üzletben fogják a lisztet árusítani Mindenki abba a boltba megy és abban az időben, amelyre lisztjegye szól, más üzletben nem vásárolhat. Fiume város uj kölcsöne. A város részére dr. Vio Antal podeszta a budapesti bankoktól három millió koronás kölcsönt akar felvenni. Ebből fizetnék a város háztartásának költségeit, valamint az előbbi két milliós kölcsön törlesztési részleteit. ^«bbbikih iBBRid■■■■на 1вавав11яанввокя»^ Of* kötvények а legelőnyö- sebbek élet-, tűz, baleset- szavatossági-, betöreses- lopás elleni, üveg-, jég-és állatbiztosításoknál­Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—9S, 2—11, 2—12. ffunCÜRifl Debrecen város hizlal. Debrecen város közgyű­lése elfogadta Grüner Lipót tanácsnok előterjesztését a sertéshizlalásra vonatkozóan. E szerint Theil med- gyesi és Nagy Jakab debreceni vállalkozóval olyan szerződést kötnek, hogy ezek tartoznak összesen 2.000, esetleg 2.500 darab sertést hizlalni a városnak a sa­ját rizikójukra s a hízott sertéseket a városnak a maximális áron átadni, ezzel szemben a város kötelezi magát, hogy a szükséges 10.000 vagy 15.000 méter­mázsa tengeri kiutalását a miniszternél kieszközli. A kérdéshez Reitz János és Szőllős Ármin vágóhídi igaz­gató szólaltak föl és kimutatták, hogy e mód mellett a város mitsem kockáztat és tavaszra zsírt és húst tud biztosítani a közönségnek. Rossz a pozsonyi jéggyár. Pozsony város tör­vényhatósági bizottságának május havi közgyűlésén az volt a legsürgősebb dolga, hogy elrendelje a maj­dan megépítendő vágóhíddal kapcsolatosan tervezett jéggyárnak azonnal megépítését. Augusztus elsejével az új ■ intézményt már üzembe is kellett volna he­lyezni, ha készen lett volna. A városi jéggyár azon­ban augusztus Te helyett október 15-ére készült csak el, de a két kompresszor közül az egyik olyan hibá­san működött, hogy a város főmérnöke kénytelen volt az egész gépberendezés átvételét megtagadni és a szál­lító céget a gép hibáinak kijavítására felhívni. Hogy a nyári évszakban a városi jéggyár működéséről ilyen körülmények között szó sem lehetett, az a fentiek után nem szorul külön megállapításra s egyelőre még most is bizonytalan, hogy a városi jéggyár mikor kezdheti majd üzemét. A késedelmes szállítás miatt a város kártérítést fog követelni a cégtől, ahol a jég­gyár gépberendezését megrendelték. Egy vaggon szilva közélelmezésre. Szeged városa egy vaggon szerbiai aszalt szilvát rendelt köz- élelmezési célokra. A vaggon szilva most megérkezett. A közélelmezési hivatal a szilvát a kiskereskedők kö­zött fogja szétosztani. Ebből a szilvából elárusitásra csak azok a kereskedők kaphatnak, akik kötelezik magukat, hogy a szilva kilóját 2-86 fillérnél drágáb­ban nem árusítják a közönségnek. PÉNZ ÉS HITEL. A háborús kereskedelem. A legkülönösebb változásokat von maga után a háború gazdasági téren és sok olyan átala­kuláson mentünk keresztül, amelyekre részint gondolni sem lehetett háború előtt, másrészt pedig ezek az átalakulások jövő gazdasági éle­tünknek tökéletesen új fejlődési irányt jelölnek ki. Igen érdekes és a jövő szempontjából már ma is nagy fontossággal bir kereskedelmi életünk szerves átalakulása. Ez alkalommal nem arra gondolunk, hogy a kereskedelemből a hitel tökéletesen eltűnt, s a váltóforgalom a mini­málisra csökkent, hanem arra a különös alaku­latra, hogy a kereskedelem lassankint száműzi a pénzt és átalakul ősrégi formájára, a csere­kereskedelemre. Ma még különösen hangzik, hogy csere­kereskedelemről beszélni és írni egyáltalán lehet, de a vidéki állapotok már sejtetik, hogy itt olyan mélyreható deformatio történik, amely a kereskedelem eddigi fejlődését létalapjában tá­madja meg. Ha a cserekereskedelem okait ku­tatjuk, elsősorban a pénzvásárló erejének csök­kenésére és a pénz tekintélyének tökéletes alá- hanyatlására kell utalnunk. Minden háborút nyomon kisér a nagy pénzforgalom, a papír­pénz állandó szaporodása és a sok pénz min­dig a pénznek, mint általános értékmérőnek és csereeszköznek, vásárlóerejét ássa alá. A régi háborúk történetéből vett hasonlatok azonban alig illeszthetők a harmadik éve tartó világháború gazdasági alakulataira, tekintettel arra, hogy az utolsó háborúnk ezelőtt 50 évvel zajlott le, amikor még modern gazdasági élet­ről alig lehetett beszélni. Az utolsó 50 év azon­ban nemcsak nálunk, hanem az egész világon a tőke segítségével olyan hatalmas fejlődést eredményezett, hogy a mai háborúk nyomán támadt gazdasági átalakulások sokkal nagyobb horderejűek, mint az 50 év előtti háborús gaz- dasági események.

Next

/
Oldalképek
Tartalom