Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-08 / 45. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. november 8. 45. szám. ' .'муч! Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ф Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Diagnózisa van már az élelmiszerekkel űzött visszaéléseknek, csak ép az orvosságát nem bírják kitalálni ennek az utálatos, sőt förtelmes betegségnek. Amikor a világháború kitört, a polgári élet legsúlyosabb megzavarását azokban a fertőző bajokban látták az emberek, amelyek szükségképen erednek az emberiségre erőszakolt vérözönből; a kolera, a tífusz és a többi fertőző bajok azonban csak röpke pillanatig tudtak életjelt adni magukról, mert az orvosi tudomány, mint éber őre az emberi szervezetnek, meg tudta akadályozni a garázdálkodásukat. De hamar kiderült, hogy ezeknél a fertőző, bacillusoknál sokkal veszedelmesebb az a betegség, amit elvetemült emberi agyak eszeltek ki a háborúban sínylődő néptömegek számára. A világégés első hónapjai óta dívik az élelmiszerek hamisítása, az árüzérkedés és minden egyéb, ami ezt az állapotot azóta a legsúlyosabb problémává teszi. S bár kezdettől fogva orvosai ennek a betegségnek az állam, a városok, sőt maga a szenvedő társadalom is, még sem bírnak rá olyan orvosszereket találni, amelyekkel épp úgy csirájában meg lehessen fojtani a bacillusait, ahogyan az orvosi tudomány megakadályozta a fertőző betegségek elterjedését. A hiba nem a diagnózisban rejlik, amely tökéletes, hanem az orvosokban, akik tehetetlenek. Van törvényünk, amely bünteti az élelmiszerekkel űzött visszaéléseket, de azok, akik már megtanulták, hogy mikép kell vitustáncot lejteni a paragrafusok között, egyszerűen fittyet hánynak a kihágási eljárás összes rendelkezéseinek s vígan folytatják dúsan jövedelmező mesterségüket. Fogadni mernénk reá, hogy Goldmann József tejnagykereskedő, fővárosi bizottsági tag urat éppenséggel nem fogja megrettenteni az a néhány száz korona büntetés, amit a tejhamisitásért majd a nyakába sóznak. S ha még egyszer nyakoncsipik, akkor sem adja be a derekát, mert tisztában van vele, hogy mindössze néhány napot vagy néhány hónapot kell elszenvednie, ha tiltott módon megduplázza a nyereségét, de végeredményében a gyökeres vagyonszaporodástól még sem lehet megfosztani. Bizonyos tehát, hogy rossz az orvosság, amelylyel ezt a betegséget ki akarják irtani. Bacillusai benne maradnak a szenvedők testében és tovább rágódnak a csontokon, amiket karmaik közé kaparintanak. Bezzeg mindjárt más lenne a helyzet, ha más, hathatósabb és erősebb orvosszereket vennének igénybe a fertőző baj kezelő orvosai. Ha kivételes időket élünk, miért ne lehetne kivételesen büntetni is azokat, akik rendszeresen visszaéléseket űznek az élelmiszerekkel ?! Miféle akadalya van annak, hogy a háború további tartamára a kormány a kivételes törvények alapján máskép bánjon az élelmiszerhamisitókkal és árdrágítókkal, mint béke idején ? Békében könnyen érthető, hogy enyhék e visszaéléseknek büntető paragrafusai, hiszen a meggazdagodási konjunktúrák nem olyan csábítók, hogy ellensúlyozhatnák a fenyíték erkölcsi hatását. De ma, amikor a lelkiismeretleneknek meg se kottyan egy-két hónapi fogház, ha ennek ellenében máról-holnapra ezreket és százezreket vághatnak zsebre, vétkes könnyelműség meg nem változtatni a büntető rendelkezéseket. Fegyházat nekik! MÉRLEGEN. Ж r Álláspontunk rövid és világos •. mi azt akarjuk, hogy a polgárság a város falai között boldog és megelégedett legyen. Világos, hogy ezt csak úgy lehet elérni, ha minél szélesebb rétegek beleszólást nyernek az ügyek intézésébe s valóban a nép letéteményesei lesznek azok, akik a városházán közéletesdit játszanak. A jogos magánérdekeknek nálunknál fanatikusabb elismerői nincsenek, de sohasem szabad összetéveszteni azokat a fogalmakat, amiket a közérdekről szokás faragni, azokkal a fogalmakkal, amik a magánérdeket takarják. Egészen bizonyos, hogy a közérdek mindig bele fog ütközni a magánérdekekbe is, de azért több a lúd, hogy disznót győzzön s ezeknek a hízott s most fölöttébb szimpatikus állatoknak is bele kell nyugodni abba, hogy a hizáshoz szükséges holmikat ne onnan kaparintsák el, ahol a Indáknak kell jóllak- niolc. A közösség érdekeiért elkövetett igazságtalanságok végeredményében sohasem azok, mert hiszen a köz alá tartoznak azok is, akiknek hasznait elvindikálta magának a közérdek. S hogy mindannyiunknak egyformán legyen hasznunk mindabból, ami mindannyiunkat megillet, egyetlen paradoxona a közösség fenntarthatóságának. Ni, ni, milyen egyszerűen és logikusan oldotta meg Kürthy báró a főváros tej problémáját. . Rátért arra az útra, .amelyet mi már eíső perctől fogva abajgatunk a tisztelt tanácsnak, de süket fülekre találtunk, mert követelésünk érvényesülhetésének útjában a tisztelt tanács fülei előtt éppen azok a bizottsági tagok állottak, akiket elsősorban érint ez a szigorú rendelkezés. A kávés urak a maguk jövedelmeiről még a betegek, csecsemők és gyermekek kedvéért sem voltak hajlandók lemondani. A gyermekhalandóság, gondolták ezek a duskeklü üzletemberek, csak emelkedjen akármilyen arányúvá, de ők még sem mondanak le a délutáni kávéról, mert akkor hogyan gazdagodhassanak meg egy-két esztendő alatt ! S ők, részint, mint bizottsági tagok, részint mint olyanok, akik egész sereg városatyát meg tudtak mozgatni, ha szükségük volt reá, másfél esztendőn át, amióta ez a tejprobléma felszínen mozog és sanyargatja az embereket, keresztül tudták; vinni akaratukat. Örömünkben és boldogságunkban, hogy Kürthy báró radikálisan megoldotta ezt a gordiuszi csomót, csak tapsolni tudunk neki, mert ezzel az első ténykedésével sok-sok garanciát árul el abban az irányban, hogy véres komolysággal fogja fel feladatát. A közélelmezési hivatal és a főváros. Kürthy Lajos báró újabb nyilatkozata a „Független Budapestének a fővároshoz való viszonyáról, a téli közéíeimezésről, az élelmiszerhamisításokról. A főváros szerdai »élelmezési közgyűlésén« a tanács beszámol azokról az intézkedéseiről, melyeket az élelmiszerkészletek beszerzése és felosztása terén a nyár óta foganatosított. Ez lesz az utolsó beszámolója a tanácsnak arról a munkájáról, amelyet még a közélelmezési hivatal felállítása előtti hatáskörrel végzett. A jövőben az eddigi mérvű önálló ténykedése még szükebb korlátok közé kerül, amennyiben teljesen a közélelmezési hivatal fenhatósága alatt fog működni. Az élelmiszerkészletekről való gondoskodás és a szétosztás körül az élelmezési hivatal veszi át a döntő szerepet, az intézkedés felelősségét. A fővárost érintő minden közélelmezési ügyben azonban meg kell hallgatnia a közélelmezési hivatalnak a főváros illetékes tényezőit. A fővárossal az utóbbi időben több Ízben — igy a műszerüzem és a Zita-kórház, valamint legújabban a Húskereskedelmi Rt. ügyében — megtörtént, hogy az állami hatóságok a főváros megkerülésével jártak el. Báró Kürthy Lajos, a közélelmezési hivatal elnöke e héten saját ini- ciativájából gyors intézkedéssel betiltotta a kávéházak délutáni uzsonnakávéját. A főváros számos rosszakarói közt természetesen akadták olyanok, akik ezt is úgy magyarázták, hogy Kürthy báró célzatosan kerülte meg intézkedésével a fővárost s még csak véleményét sem látta szükségesnek kikérni. A főváros közönsége választ várt Kürthy bárótól ezekre a mende-mondákra. A »Független Budapest« munkatársa kérdést intézett erre nézve Kürthy báróhoz, aki alábbi nyilatkozatában teljesen tisztázza, mennyire alaptalan és méltatlan a dolgok ilyetén beállítása. A főváros lakossága egyébként megelégedéssel vette tudomásul a kávéházi uzsonna betiltását. Szívesen mond le róla, mert reméli, hogy ezzel tényleg a gyermekeknek és a betcgekneic jut a tej. Meg lehet állapítani, hogy Kürthy bárónak ez az intézkedése nem váltott ki haragot vagy visszatetszést a közönségből, sőt imponált neki a gyors és határozott cselekvés. A közönség most már azt reméli, hogy Kürthy báró a közélelmezés egyéb kérdéseiben is hasonló erélylyel fog eljárni, hogy az a bizonytalanság, melylyel a beköszöntő téli hónapok élelmezési szükségleteinek elébe nézünk, mihamar megszűnjék és a túlságos nélkülözések és mizériák elkerülésével rend teremtődjék ebben a rendkívül súlyos kérdésben. Hogy a közönség körében mily nagy népszerűség és felcsigázott érdeklődés kapcsolódik már Kürthy báró munkájához, mi sem bizonyítja jobban, mint-
