Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-01 / 44. szám

4 sitja az áramot. A főváros tehát amikor meg­váltja ezt a telepet, egyben tabula rasál is csinál a villanyadó számára, aminek megvaló­sítását egyébként kényszerű szükségességnek tartom, mert a telepek anyag- és pénzszükség­leteinek ára az utóbbi időben emelkedett és a megnövekedett áramtermelési költségeket a főváros a mai pénzügyi helyzetben nem vállalhatja magára. — Hogy nem-e kell most a pénz más célra és érdemes e a fővárosnak drága köl­csönpénzeket befektetni a megváltásba, ezt döntse el a polgármester és a törvényhatóság. Ha a megváltás hasznot hoz a fővárosnak a magas kamatláb dacára is, akkor kétségte­lenül nem kell habozni a megváltással. Erről győződjön meg előbb alaposan a tanács, mert a mai viszonyok közt különösen szem előtt tartandónak vélem, hogy koczkázatos vállal­kozásokba ne bocsátkozzék a főváros. Elve az legyen, hogy ha megcsinálja a telep át­vételét, az átvétel körül a leggazdaságosabban járjon el és ne legyen gavallérosan adakozó a társasággal szemben. Ha pedig megtörtént az üzembevétel, törekedjék az uj telepet úgy gyümölcsöztetni, hogy ez indokolja legjobban a megváltás szükségét és hasznát. Úgy e tanácsnoki, mint a szakértői nyilatko­zatból megállapítható, hogy a megváltás tényét semmiféle külső körülmény és semmiféle finán- ciális ok többé meg nem akadályozhatja. Az Általános Villamossági megváltása után pedig elértük azt, hogy a közvilágítási üzemek ki­vétel nélkül a főváros kezében fognak koncen­trálódni. Hírek a városházáról. Magyarevits Mladen meghalt. A szerdai közgyűlés intézte el Magyarevits Mladen nyug­díjazás iránti kérelmét és a tiszti főorvos vasár­nap délután már halott volt. A jól megérdemelt nyugalmat már nem élvezhette, úgyszólván mun­kája közben érte a halál, hiszen valamennyien tudjuk, hogy súlyos betegsége ellenére is foly­tonosan dolgozott. A hetvenedik évében járt és csupán a legutóbbi idők fájdalmai viselték meg, addig úgy dolgozott, olyan tevékenyen és annyi ambícióval, mint sok fiatal kollégája sem. Két­ségtelen, hogy a főváros közegészségügyének megjavítása körül igen nagy érdemei vannak; tizenkét esztendőn át vezette a tiszti főorvosi hivatalt s ami reform ezalatt az idő alatt történt, az jó részben az ő nevéhez fűződik. A mellett, hogy -mint orvos és közigazgatási szakember a legkiválóbbak közé tartozott, mint ember is egyike volt azoknak, a kiket személyük szere- tetreméltóságáért a népszerűek között emleget­tek. Határozottan népszerű volt úgy bizottsági tagok, mint kollégái és a nagyközönség körében és ezt teljes mértékben meg is érdemelte. Alig valamivel halála előtt udvari tanácsosi címmel tüntette ki a király: ezt a címet, éppen mint a nyugalmat, már nem élvezhette Magyarevits. Amint megszűnt dolgozni, megszűnt élni is. Em­lékét kegyeletes szeretettel fogja mindenki meg­őrizni a városházán. Magyarevitset kedden délelőtt féltizenegy óra­kor temették a kerepesi temető halottasházából. Koporsójánál Bárczy István dr. polgármester mondott megható búcsúztatót. A koporsót az­után Szentendrére szállították, ahol a családi sír­boltban helyezték örök pihenőre Magyarevits Mladent. Kürthy Lajos báró és a főváros élelmezése. Kürthy Lajos báró, az Országos Közélelmezési Hiva­tal vezetője már a múlt héten érintkezésbe lépett a főváros közélelmezési ügyosztályával, hogy informá­lódjék a fővárost érdeklő legaktuálisabb kérdésekről. Kürthy bárónak Folhisházy tanácsnok szolgált infor­mációkkal, majd Kürthy Lajos báró a tanácsnok kí­séretében ellátogatott ji közvágóhidra, ahol alaposan megszemlélte az ott folyó munkát. Kürthy báró most naponként órákat szentel a főváros élelmezési ügyé­nek tanulmányozásában, igy a legközelebb az összes fővárosi élelmezési szerveket személyesen fogja meg­tekinteni. Független Budapest Drágul a lakás. Az utóbbi hónapokban egyre csökken az üres lakások száma Buda­pesten, aminek természetes következménye a lakások megdrágulása. Nemsokára már ott tar­tunk, ahol a háborút közvetlenül megelőző idő­ben, amikor a minimumra csökkent az üres lakások száma. Kétségtelen, hogy ez a helyzet még rosszabbodni fog, mert a háború után még több ember fog felözönleni Budapestre, akik alig fognak tudni elhelyezést találni, mert a háború alatt az építkezési tevékenység teljesen szünetelt. Éppen ezért a fővárosnak már most elő kellene készülnie arra, hogy megkezdett építési akcióját folytassa, illetve minden lehető eszközt elő kell készítenie arra, hogy a magán- épités Budapesten könnyűvé tétessék. Ha igy haladunk, ahogy ma, valóságos katasztrófára fog vezetni a lakásszükség. A napilapok fővárosi tudósítóinak szindi­kátusa. Az elmúlt csütörtökön megalakult a »Buda­pesti napilapok fővárosi tudósítóinak szindikátusa«, amely az első esztendőre Salgó Ignácot, a »Neues Pester Journal« fővárosi rovatvezetőjét és B. Virágh Gézát, a »Budapest« fővárosi rovatvezetőjét választotta meg szindikusokká. PÉNZ ÉS HITEL. Gazdasági fejlődésünk új irányai. A háború későbbi hónapjaiban, a hosszú hadakozás harmadik évében már világosan áll előttünk, hogy gazdasági helyzetünk alakulása háború után tökéletesen új irányú lesz. Amig háború előtt nálunk kifejezett irány, egy állandó jellegű és pregnáns alakulat tapasztalható nem volt, addig az elmúlt háborús esztendők be­igazolták, hogy egy ország szilárd gazdasági élete, külföldi forgalomban figyelembe jöhető produktivitása nemcsak az élénk kereskedelmi összeköttetésben juthat kifejezésre, hanem egy fix irányt követő gazdasági fejlődés a leghűbb jellemzője egy ország gazdasági életének. Háború előtt nálunk a túlzó agrárius irányzat volt előtérben. Egyoldalúan fejlődtünk, de ez a fejlődés sem volt erőteljes. A föld intenziven megművelve nem volt, állandóan nagy kiterje­désű ingatlanok hevertek parlagon, ami a ter­méseredményen évről-évre kifejezésre jutott. Emellett iparunk és kereskedelmünk sem tudott jelentékeny szerepre szert tenni. Hazai ipari termelésünk még a felét sem tudta produkálni szükségleteinknek, úgy hogy a külföldi behoza­talunk állandóan emelkedett. Ilyen körülmények között a szegényedés egyre nagyobb arányokat öltött. Kivitelünket fejleszteni nem tudtuk, behozatalunk ezzel szem­ben emelkedett s idők folyamán súlyosabb egyenleget mutatott kereskedelmi mérlegünk. A külföld eladott drága árért mindent, ellenben mi export útján külföldi követelésre nagy mér­tékben szert tenni nem tudtunk. A háború megtanított mindnyájunkat arra, hogy intenzív munkával előre meghatározott úton kell a fejlődés irányait egyengetni. A gazda­sági fejlődés intenzív munkát igényel és erre a legjobb példát a németek szolgáltatják. A német ipar, a szervezett német agy csodálatos ered­ményt produkált a háború folyamán s amit megkezdett, tovább folytatja, mert félmunkát végezni nem akar. A német agy és nem a német fegyver nyeri meg ezt a háborút, és amilyen jól tudják ezt Németországban és az egész világon, annyira dolgoznak a német kezek — mintegy kalapácsütésre — a békés gazdasági élet előkészítésére. Nálunk is most igen élénk akció indult meg a többtermelés érdekében. Rájöttünk arra, hogy aránytalanul többet tudunk termelni, mint ameny- nyit eddig produkáltunk. A többtermelés nagy eredményeket fog felmutatni gazdasági életünk fejlődésében, jobban fogunk élni, ha a föld erejét erősebben kihasználjuk. Ami különös súlyt és lebecsülhetctlen fontosságot tulajdonit többter­melési akciónknak, az, hogy mellette az ipar és kereskedelem is gyönyörűen fejlődhet. Mező- gazdaságunkat úgy rendezzük be, hogy terme­lési fölöslegeinket a hazai ipar dolgozhassa föl. Kettős célt érünk igy el egyszerre. Nemcsak a föld termelőerejét használjuk ki, hanem iparunk részére is nagyszerű termelési alkalmakat te­remtünk. Dolgozni, ez lesz a jelszó a háború után. Sokat sokkal többet leéli felmutatnunk, mint amennyit elértünk a háború előtt. Meg van minden ok arra, hogy a többtermelési akció sikerrel járjon. Az intenzív munka, a gondol­kodó ag}/ irányítása be fogja igazolni, hogy fejlődőképes és nagy gazdasági jövőjű állam vagyunk. (D.) * Az élelmezés kérdése. A rendkívül magas húsárak következtében — amint ismeretes — a fogyasztás érdeklődése a szárnyasok felé for­dult és miután ezek ára a megváltozott viszo­nyokhoz képest aránylag még olcsó volt, ter­mészetes, hogy a liba, csirke és pulyka igen nagy keresletnek örvendett. A belföldi fogyasz­tás mellett azonban Ausztria és Németország minden részéből is nagyarányú vásárlási moz­galom indult meg és a magyar baromfinak min­denfelé oly nagy kelete volt, mint még soha ennekelőtte. Ez a nagy kereslet azután a barom­fiak árában is intenzív emelkedést idézett elő és legutóbb már ott tartottunk, hogy a hollandiai csirke is gravitált hozzánk. De a magas árak — úgy, mint a húsnál — e helyütt is csök­kentették a fogyasztást, úgyannyira, hogy külö­nösen a fővárosi piacon az eladók nem voltak képesek készleteiket állandóan és idejekorán értékesíteni. Közben a nagy konjunktúra kihasz­nálása céljából óriási módon elszaporodtak a baromfitenyésztők és a vidéken még ma is több tízezer szárnyas látható, hogy a »husinségen« segítve, soha nem létezett magas jövedelmet biztosítson a tenyésztő részére. A nagy készlet okozta bőséges kínálat és a magas árak okozta csökkenő kereslet végre megállították az áremel­kedés folytonosságát, aminek hatása máris érez­hető, mert az árak alakulásában bizonyos eny­hülés tapasztalható. Néhány nap óta ugyanis feltűnően olcsóbb a hús ára is, mert itt is ki­derült, hogy a háborús állapot nem volt ele­gendő ok ahhoz, hogy az árakkal túlzásba men­jenek. Egyes vidéki piaczokon már ma is kap­ható 9—10 koronás marhahús és miután a le­folytatott adatgyűjtés megállapította, hogy a marhaállomány alig 15 százalékkal csökkent, joggal remélhető, hogy az árak kialakulása ezután nagyobb »szenzációkkal« fog szolgálni. Egy mindenesetre bizonyos és ez az, hogy csakis olcsóbb árak mellett lehet ismét normá­lis fogyasztásra számítani. A pénzbőség. Ä harctérről érkező kedvező jelentések erősitik a pénzpiac bizakodó hangula­tát. Általában tapasztalható, hogy a pénzpiacon napról-napra nagyobb a kínálat, amellyel szem­ben kereslet egyáltalában nem mutatkozik. Ért­hető is, ha a kamattételek állandóan alacsonyak, mert minden vállalat annyira el van látva pénz­zel, hogy hitelt igénybe egyáltalában nem vesz. Vidékről is igen sok pénz érkezik a fővárosba. A vidék pénzintézeteinek betétei fokozatosan emelkednek, s mivel saját piacukon elhelyezni nem tudják, a fővárost árasztják el pénzfölös­legeikkel. Ez az oka annak, hogy a folyószámla­betétek kamatlába állandóan igen alacsony, mert alig van tartozó folyószámla, ellenben annál több a nagy követelést mutató számla. A deviza­piacon a kurzusok a hét folyamán nem emel­kedtek. A konjunktúra. Néhány nap óta a tőzsdén a municióipar papírjai csekély árfolyamvesztesé­get szenvedtek. Akik a gazdasági eseményeket állandóan szemmel kisérik, ebből a kurzus­hanyatlásból azt a következtetést vonták le, hogy a konjunktúra irányában és fejlődésében változás állott be. Tévedés azonban néhány árfolyamkilengésből az egész gazdasági élet alakulására következtetést vonni, mert soha élénkebb vállalkozás, nagyobb munkaalkalom nem volt, mint most, a háború harmadik évé­ben. Elég néhány olyan adatra hivatkoznunk, amelyek mélyen belevilágítanak a mai gazda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom