Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-25 / 43. szám
2 Független Budapest nak egész napon keresztül való árusítása már az élelmezési hivatal közrehatása folytán valósul meg a közeljövőben. Igen fontosnak tartom, hogy a közönség a beköszöntő téli időben ne kockáztassa egészségét hosszas álldógálással a boltok előtt, ne legyen kénytelen ott ücsörögni és a napot lopni. Ebben a tekintetben alapvető módosításokat szeretnénk keresztülvinni a mai viszonyokkal szemben. Hogy e módosítások miben fognak állni, azt minden esetben az adott helyzet elbírálásával állapítjuk meg. — Ami az élelmiszer-hiányokat illeti, valami nagy javulást várni nem lehet. Ismerjük az idei termést és a meglévő készleteket, amelyekhez legfeljebb rekvirálás utján lehet valamit hozzászerezni. A kilátások bizony nem rózsásak, sőt a rendkívüli viszonyok kényszere alatt még redukciókra. is el kell készülve lenni- Rajta leszünk azonban, hogy az országos élelmiszerelosztás terén Budapest igazságos helyzetben legyen. Az élelmiszerek szétosztása. (Milyen a helyzet a főváros elárusító üzemeinél ? — A zsirelárusitás nehézségei. — További megkönnyítések az élelmiszerek szétosztásánál. — A zsirjegy behozatala. — Folkusházy tanácsnok nyilatkozata.) Még mindig nem szűntek meg a közönség heves panaszai amiatt, hogy az élelmiszerekhez csak nagy nehézségek és hosszú fáradozás után jut hozzá. Az élelmiszerboltok előtt lejátszódó jelenetek sokkal ismeretesebbek, semmint azok tarthatatlanságát bővebben kellene ecsetelni. A közönségnek néha félnapig is kell tolongania az élelmiszerboltok előtt, ami által napi időbeosztását felforgatják és elvonják rendes munkájától. Ezeken az állapotokon változtatni kell. Most, hogy a kormány felállítja az élelmezési diktatúrát, a főváros feladata kizárólag az élelmiszerek kiosztásában fog kimerülni. Minden gondját árrá fordíthatja tehát — és kell is, hogy arra fordítsa — hogy a szétosztás gyorsan és rendben menjen végbe és azok az anomáliák, melyek oly károsan tapasztalhatók, végkép megszűnjenek. Az élelmiszerek szétosztására a fővárosnak három nagy üzeme van: a községi élelmiszerüzem, a lóhusüzem és a zöldségüzem, mely utóbbi a burgonya-árusítást is intézi. Az élelmiszer- és lóhusüzemnél a helyzet ma az, hogy 41 hatósági élelmiszerboltban és 30 lóhuskimérő-boltban, összesen tehát 71 helyen folyik ezidőszerint az élelnűszereladás Ezekben a boltokban egész napon át kaphatók kolbászáruk, vaj, túró, sajt (főként hollandi sajt, amit az élelmiszerüzem 6 К-ért ad, mig egyebütt 8—12 К az ára), tojás (32 fillér áron, szemben a magánkereskedelem 36 filléres árával), a lóhusüzemben azonkívül lóhusból készült hentesáruk is. Egyedül a zsir nem kapható a nap minden órájában, hanem csak minden második nap délután 4 órától. Az élelmiszerüzem vezetőségétől azt az információt kaptuk, hogy a zsirárusitásnál az összes jelentkezők rendben kielégittetnek ; akinek zsir nem jut, főzési szurrogátumul vajat kap. Számokat osztanak ki a közönség között. Egy óra alatt 600—700 embert látnak el zsírral, a szétosztott napi mennyiség körülbelül egy waggont tesz ki. Az élelmiszerüzemnél azt hangoztatják', hogy a közönség jórészt maga oka annak, hogy oly hosszú ideig kell álldogálnia a boltok előtt. Sokan ugyanis már délelőtt 11 órakor odaáll- nak a bolt elé, délután kettőkor pedig már egész tömegek hemzsegnek a bolt előtt, holott ha félórával a kiosztás megkezdése előtt, vagyis félnégykor kezdenék meg a gyülekezést, ugyanúgy megkapnák a részüket. A zsirkiosztásnak meghatározott órára való korlátozását azzal indokolják, hogy a többi időt az árunak előállítása, csomagolása, kifuvarozása és üzleti elszámolása veszi igénybe. Utalnak arra, hogy a mostani fuvarviszonyok mellett a fuvarozás nagy nehézségekbe ütközik s hogy a személyzethiany is útját állja a további decentralizálásnak. A hatósági zöldség- és burgonyaelárusitó boltokra vonatkozóan azt az információt kaptuk, hogy csak az utóbbi hetekben léptették életbe a boltok jelentékeny számú decentralizálását. A hatósági zöldségüzemnek azelőtt 26 elárusító helye volt, ezek számát 56-ra emelték. A nagyobb piacokon három boltot is rendeztek be, hogy a közönségnek minél rövidebb ideig kelljen ott vesztegelnie. Itt is a fuvarozási nehézségeket hozták fel a boltok további szaporításának akadályául. Viszontelárusitók, akik az elfuvarozásról maguk gondoskodnak, mindenkor kapnak árut. Személyzethiányról nem panaszkodnak, mert elárusitónőket is alkalmaznak. Egyebekben azt az álláspontot hangoztatták, hogy az élelmiszer-boltok előtt való ácsorgás- hoz hozzá kell szokni, ez háborús jelenség, amelynek csak a normális viszonyok helyreállása vet majd véget. Ez még minden háborúnak kisérő jelensége volt a nagyvárosokban. Mindent elkövetnek azonban, hogy a kiosztás minél kevesebb alkalmatlansággal járjon a közönség számára és például a burgonyánál, ha a készletek lehetővé teszik, szabályozni törekszenek a kvantumot s a rendes napi 3 kg.-os adag helyett 5 kg.-ot osztanak szét, hog}' a közönséget egyszerre két napra való burgonyával lássák el. Ilyen recionális fogásokkal próbálják enyhíteni a helyzetet, jeléül annak, hogy megtesznek mindent, ami — szerintük — technikailag lehető. Nem tartják célravezetőnek azt a több oldalról felmerült eszmét, hogy kocsik járják be a várost és osszák szét az élelmiszereket. Ezt az eszmét csak első pillantásra látják tetszetősnek, úgy vélik azonban, hogy legfeljebb csak békeidőben lehetne kísérletezni vele, amikor a fuvarozás és a munkeerők tekintetében kedvezőbb a helyzet. Egy milliós nagyvárosban ezt aligha lehetne megcsinálni; a külföldön már eredménytelenül próbálkoztak vele. Ilyen bizonytalan, illetve előre balsikerrel fenyegető kísérletekbe nem mennek bele, viszont az adott viszonyok közt mindent megtesznek, hogy a szétosztás minél gyorsabban és praktikusabban menjen végbe. Mondanunk sem kell, hogy ezeket a félmegoldásokat keveseljük. A munkaerő hiányát sem ismerhetjük el helytálló érvnek. Miért ne alkalmazhatna elárusitónőket az élelmiszerüzem is, nemcsak a zöldségüzem ? Es miért ne lehetne rokkantakat alkalmazni az elárusitáshoz ? Ha megfelelően szaporítanák a személyzetet a zsirárusitásnál, az üzleti adminisztrációs munkák a személyzetnek csak egyik részét kötnék le és egész nap folyhatna az árusítás. A fuvarozás tekintetében is további energikus és ötletes intézkedésekkel még inkább enyhíteni lehetne a bajokat. Felkerestük Folkusházy Lajos tanácsnokot, a közélelmezési ügyosztály vezetőjét és felvilágosítást kértünk tőle arra nézve, hogy a mostani bajok megszüntetése céljából tervez-e a főváros újabb intézkedéseket. Folkusházy tanácsnok a következőket mondta a »Független Budapest« munkatársának : — A mostani helyzet nagyrészt átmeneti és állandóan dolgozunk a viszonyok megjavításán. A legtöbb kifogás a zsireladás miatt van. Közölhetem, hogy ezeket a zsir- jegynek a legközelebbi jövőre tervezett behozatala meg fogja szüntetni. Amint zsirjegy és megfelelő zsirmennyiségek lesznek, a közönség hosszabb időtartamra egyszerre meg fogja kapni a zsírt, egész nap lesz árusítás és ezzel megszűnik az álldogálás a zsiráru- sitó-boltok előtt. Ennek a megvalósítása egykét hét kérdése. Lapunk más helyén közöljük báró Kürthy Lajosnak, az élelmezési diktatúra kiszemelt vezetőjének nagyérdekű nyilatkozatát, aki szerint mélyreható befolyást kiván gyakorolni arra, hogy véget érjenek azok az anomáliák, melyek úgy a zsir, mint a többi élelmiszer kiosztása körül mutatkoznak. A közönség méltán elvárhatja, hogy ne érjék be az eddigi tökéletlen szétosztási rendszerrel, hanem kellő hozzáértéssel és eréllyel teljes rendet teremtsenek a szétosztás körül. Az élelmiszer-ügy adminisztrációját végre akkép kell megszervezni, hogy a közönség gyorsan és könnyen jusson hozzá az élelmiszerekhez és exisztenciális munkájában ne legyen hátráltatva. Miért nem szeretjük Budapestet ? — Egy vidéki lap perfidiája. — Azoknak, akik azt hiszik, hogy Budapest gyűlölete csak képzelődés, bemutatunk alább egy cikket, amely Nagyváradon a Tiszántúl című napilapban jelent meg. A cikk érdekes kifejezője bizonjms "körök véleményének, amelyet ismernünk kell, hiszen ennek ismeretében jobban megértjük mindazokat a támadásokat, amelyek közvetve és közvetlenül érintik Budapestet. Azoknak a felszólalásoknak, amelyek bizonyos köröknek Budapest elleni állandó aknamunkájára hívták föl a figyelmet, teljes mértékben igazuk van, ezt bizonyítja az alábbi cikk is. A cikk a következő : Miért nem szeretjük Budapestet? Bárczy István polgármester, aki sem a királyi, sem az udvari tanácsosságot nem fogadja el, mert bécsi kollégája V b. t. t., arra a panaszra fakadt, hogy nem szeretjük eléggé Budapestet. A fővárosi lapok felültek Bárczy űr könnyeinek és érzékeny szavakkal tolmácsolták az országnak Bárczy úr legújabb óhaját. Ez a mottó nem új. Ezelőtt öt-hat évvel Ady Endre, (van-e, ki e nevet még ismeri?), a dekadens nyugat dadogó prófétája az ütlegek ellen szintén ezzel a jelszóval védekezett: Szeretném, ha szeretnének. Ócska szellemesség, s amint Adynak sikerült a közszeretet- lenség. Bárczy úr sem lesz szerencsésebb levitézlett költőj énéi. A vidék szeretetére ne apelláljon Bárczy úr. A vidék ismeri a világ legszebb városát, a romantikus hegyekkel diszitett metropolist, de ismeri rossz tulajdonságait is, és mindig jobban kiábrándul belőle. London angol, Páris francia, Róma olasz, Pétervár orosz, de Budapest a világ legnemzetietlenebb fővárosa. Nem azt kívánjuk, hogy a pestiek ingujjban, árvalány tollas kalapban, dolmányban, fokossal és buzogánynyal sétálgassanak a Dunaparton és a Váciutcában. Isten őiizz ! De amint az angol, francia, olasz, orosz főváros visszatükrözted az angol, francia, olasz, orosz erényeket és hibákat, így legyen Budapesten is. De Budapesten nincsenek magyar erények, csak nemzetközi bűnök. Budapesten őrült hajsza, kozmopolita allűrök, kaján marakodás és zsargon van, mely ráüti bélyegét mindenre, sajtóra, - színházra, irodalomra, kávéházra, az egész közéletre, a hajszoló és meghajszolt emberekre. Ez a bélyeg minden, csak nem magyar és nem keresztény. Pest mulatós város. Az angol nem vesz tudomást London lebujairól, ha zsebre vágta is a bevételt. A francia pocsolyát csinál az idegennek, de ő csak a beléptidíjat szedi, a budapesti kő i olyan lump és erkölcstelen Budapest ethikája is idegen. Nem törekszik arra, hogy normalis világnézlete erősödjék, neki a vallási körmenet csak látványosság. Pest több mint félmillió katholikusa mellett a város izraelita, a Szent István-napi körmenet és a felzarándokolt vidékiek csak arravalók, hogy a pestiek megbámulják s lefotografálják őket. A vidék csak arra való, hogy mint áldozatokat kifosszák, megzsarolják őket. érthető, ha nem éreznek FEST, TISZTIT! Gyűjt őteiepek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58— 45, 128—13.
