Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-18 / 42. szám
Független Budapest 3 viddel a polgármesteri állás átvétele után megjelent a Sas-körben, ott maguk a .Sasok is elismerték a főváros válságos pénzügyi helyzetét. 1907. évben Bécs aktiv vagyona 566 millió volt, adóssága pedig 573 millió. Budapest aktíváinak összege ugyanakkor 375 millió volt, adóssága pedig 159 millió. Ma a főváros adóssága 358 millió, aktívái azonban 645 milliót tesznek ki, vagyis a fővárosnak 300 millió aktiv vagyona van ma, amit főként Bárczy gyümölcsöző beruházási politikájának köszönhetünk. Ezzel szemben az ő idejükben semmiféle beruházás nem volt s a főváros kasszája mégis kongott az ürességtől. — Ami a most itt-ott kiütközött adminisztrációs sebeket illeti, azt mondom, hogy a visszaélések akkor rendszert alkottak a városházán. A régi átöröklött bűnök maradványa, hogy egyesek visszaéléseket követnek el, mert Polónyi uralma idején a városházán Csáky szalmája volt minden, se ellenőrzés, se rend, se szabályrendeletek nem voltak. — Ilyen volt pénzügyileg és adminisztrációs tekintetben a Polónyi-éra és ezt az érát akarta igazságügyi minisztersége alatt Polónyi minden eszközzel visszaerőszakolni s mostani vádaskodásai is csak dühödt, rosszindulatú kísérletek, hogy visszaállítsa uralmát, amely alatt stagnált a főváros fejlődése, a főváros pénzügyileg le volt zülve s a panama rendszer volt. Zsákutcában a kisipari hitelszövetkezet ügye. (Heves érdekellentétek a nagyiparosok és a kis- i ?ar között. — Felebbezés a közszállitások miatt. A kormánynak nem szimpatikus, hogy a főváros megnyerje magának a kisiparosokat. — A miniszteri jóváhagyás még mindig késik. — A kisiparosok az alakuló közgyűlésen a maguk érdekében akarják módosítani az alapszabályokat. Sürgető küldöttség megy a miniszterekhez.) A székesfőváros kisipari köreiben újabban ismét élénken foglalkoznak annak a kisipari hitelszövetkezetnek ügyével, amelyet a főváros a kisipar hiteligényeinek elősegítésére szándékozik létesíteni. A javaslat tárgyalásánál sérelmek érték a kisipart, de legfőbb bajnak azt tartják, hogy a javaslat eddig nem nyert miniszteri jóváhagyást és Így a hitelszövetkezet még mindig nem kezdhette meg működését a kisipar javára. A főváros még ez év elején tervbe vette, hogy az Albrecht-Hildegard alap egy részének felhasználásával hitelszövetkezetet létesít. A szövetkezet tervét és alapszabályait dr. Vita Emil tanácsnok kiváló gyakorlati és szociális érzékkel dolgozta ki. Vita tanácsnok ela- borátuma a legközelebbről érdekelt kisipari körök meleg elismerésével találkozott s ezek az alapszabályok minden pontját változatlanul magukévá tették. A főváros julius havi közgyűlése aztán kínos meglepetést hozott a kis- és középipari érdekeltség számára, l'hék Endre bizottsági tag, aki az Országos Iparegyesületben is vezetőszerepet visz, felszólalt és a javaslat két pontjának törlését indítványozta. E két pont szerint a hitelszövetkezet hitellel támogathatna egyes kisipari konzorciumokat városi és állami közmunkák elnyerésénél. A közgyűlés többsége hozzájárult Thék javaslatához és ennek folytán törölték az alapszabályok 26. §-át, amely szerint a szövetkezet kellő biztosítékok mellett hitellel támogathatja a szövetkezeti rendes tagokból alakult vállalkozó csoportokat, továbbá a 42. §. g) pontját, mely igy szólt: a hitelszövetkezet alkalmi egyesülések, konzorciumok és munkákészitő csoportok alakításánál, azok alapszabályainak és szerződésének megállapításánál közreműködik, működésüket irányítja és ellenőrzi, de a szövetkezet számlájára vállalkozásba nem bocsátkozhatni. A kisipari érdekkörök erre mozgalmat indítottak az eredeti alapszabálytervezet visszaállítása céljából. A budapesti ipartestületek és országos kis- és középipari szabad érdekképvisele'ek felebbezést jelentettek be a főváros tanácsánál. A memorandumot julius végén nyújtották át dr. Déri Ferenc alpolgármesternek és kérték, hogy azt juttassa el az illetékes minisztérinmokhoz. Kifejtik a felterjesztésben, hogy épen a törölt pontozatokban nyilatkozott meg legkifejezőbben a tanács akciójának célja:, hitelt nyújtani a tőkeszegény kis- és középiparosságnak, hogy ez szakképességeinek megfelelően érvényesülni tudjon még a tőkeerős nagyiparosok mellett is. Hangsúlyozta a felebbezés, hogy amikor az alapszabályok a nagyobb iparosok érdekeiről eléggé gondoskodnak azzal, hogy ingatlanokra, értékpapírokra, gépekre és váltókra hitelt nyújt mert hiszen ilyenekkel inkább csak a nagyobb iparosok rendelkeznek, — akkor teljesen jogos és méltányos a 26. §. megtartása, mert ez viszont a kisiparosok érdekeit szolgálja olykép, hogy módot nyújt nekik társulás útján nagyobb vállalkozásokra is. Végül az alapszabályok első paragrafusát kiegészíteni kérik azzal, hogy a szövetkezetnek célja az is, hogy tagjait vállalkozásaikban és a kiadásra kerülő közmunkák elnyerésében segitse. A kisiparosok érdekében a közgyűlésen nem hangzott el szó és így győzedelmeskedett a nagyiparosoknak az az álláspontja, hogy a kisipar részvételét a köz- szállitásokért folyó versengésben ne segitse elő a főváros ; különösen az Országos Iparegyesület magatartását kifogásolják, mert a kisipari szakosztály véleményét meg sem hallgatták. Ezek után az Országos Ipar egyesületet alapjában a nagyiparosok félhivatalos testületének, a főváros közgyűlését pedig a nagyipari érdekek bástyájának tekintik. A közszállitási paragrafusok törlésével — nézetünk szerint •— egyébként is nagyon megcsappant a hitel- szövetkezet várható haszna. Kifogásolják azt, hogy a szövetkezet csak teljesen fundált hiteleket akar adni tagjainak, holott aki ilyen hitel igénybevételére képes, már inkább fordul a bankokhoz, mert míg a bankok 7 - 8°/()-ra adnak hitelt, addig a szövetkezet ugyan 5 - 6°/0-os kamatlábat alkalmazna, de ezzel szemben a szövetkezet tagjának kell lenni, ami legalább száz korona részjegyzést és bizonyos anyagi kockázatot jelent. Az a uézetük, hogy akinek módjában van fundált hitelt felvenni, az ezután is inkább a bankokhoz fog fordulni. Ha a szövetkezet megkívánja tagjaitól a kifogástalan erkölcsi előéletet, akkor legalább bizonyos részben egy erkölcsi fundust is el kellene fogadni. A fővárosnak persze ezzel szemben az a felfogása, hogy pénzét lelkiismeretesen kell kezelnie és csak olyan kihitelezésekbe bocsátkozhat, amelyekre fedezetet nyújtanak. A kisiparosok azonban így is meg volnának elégedve a Vita-féle alapszabálytervezettel, csak a közszállitási paragrafusokat hagynák meg. Sajnos, erre kevés kilátás van, mert a kisipari érdekek megfelelő pártfogás nélkül szűkölködnek, de ettől eltekintve, a Független Budapest információja szerint, a kormánynak politikai szempontból , sem szimpatikus, hogy a főváros mai vezetősége a közszállitásokban való támogatás révén tejesen megnyerje magának Budapest kis- és középiparos köreit. így hát a kisipari érdekeltségnek kevés kilátása van arra, hogy felebbezése kedvező elintézéshez jusson. Most abban reménykednek, hogy majd az alapszabályok jóváhagyása után tartandó alakuló közgyűlésen mint a tagok többsége viszik keresztül az alapszabályok módosítását, illetve a közszállitási paragrafusok resiiliiálását. Ezért elsősorban az alapszabályok miniszteri jóváhagyását akarják kisürgetni és értesítésünk szerint a közeli napokban a kereskedelmi, beliigy- és pénzügyminiszterekhez küldöttség megy. amely az alapszabályok mielőbbi jóváhagyását fogja kérni. Viszont úgy tudjuk, hogy éppen annak a szándéknak tudatában, hogy az alakulásnál módosítani akarják az alapszabályokat, késlekedik a miniszteri jóváhagyás. A nagyipari és kispari érdekek összeütközése ekként holtpontra juttatta a hitelszövetkezet ügyét. A fővárosnak ez az eredetileg nemes szociális érzékkel áthatott terve valóban nem érdemelte meg, hogy ilyen sivár érdekharcok tárgya legyen. KRISTÁLY forrás évenként 36 ezer m;1, 36 millió liier forrás ásványvizet szolgáltat. A ferencvárosi plébánosválasztás kulisszaharcai. A főváros legközelebbi közgyűlésen szerepel a ferencvárosi plébánosi stallum betöltése. Bán Sándor örökére Hunkár Géza belvárosi káplán és Siposs Ágoston, a ferencvárosi plébánia káplánja a jelöltek. A főváros IX. kerületének vezető köreiben már hetek óta izgalmas tárgyalások folytak a jelölések körül és mint értesülünk, a két párt közt az ellentétek rendkívül kiéleződtek, olyannyira, hogy a kerületben uralkodó függetlenségi párt egyik része nyíltan hirdeti elégedetlenségét a vezetőséggel szemben. Siposs Ágostonnak nagy és lelkes tábora van a kerület polgársága körében, amely érdemes és kiváló papnak tartja. Tizenkilenc évet töltött mint káplán a ferencvárosi plébánián, Bán Sándor halála óta pedig adminisztrátora is a plébániának. A kerületben mindenki ismeri és szereti; ha magái a kerület népét szavaztatnák meg, hát akkor lelkészéül valószínűleg egyhangúlag választanák meg, mert Hunkárt nem is ismerik a kerületben. Érthetetlennek látszik az is, hogy ha Siposs a kerület bizalmából éveken keresztül részt- vehetett a főváros törvényhatóságában, miért tartják alkalmatlannak a plébánosi állás betöltésére. Siposs régi függetlenség'i és mint városatya is híven kitartott a függetlenség'i párt mellett, annál különösebb, hogy a kerület függetlenségi elemei nem álltak egyértelműen jelöltsége mellé, hanem kettészakadva, részben az ő, részben Hunkár Géza jelöltségét támogatják Hunkár Gézának nem ez az első olyan szereplése, arpikor idegen kerüíetbeli plébániát akart elnyerni az elől, aki arra hosszú munkájával és népszerűségével inkább formálhat just. Emlékezetes, hogy az első kerületben dr. Platlhy György őt léptette fel Bargár elsőkerületi káplánnal szemben. Már akkor kinos megütközést keltett, hogy Platthy a függetlenségi Bargár- nak ellenjelöltet állított. A kifejlődött választási harcban végül is mindkét jelölt alul maradt és Zéliger Vilmos terézvárosi káplán lett az első kerület plébánosa. Platthy most újra kísérletezik annak érdekében, hogy Hunkárt plébániához juttassa, és odáig megy, hogy ő, aki a függetlenségi párthoz tartozónak vallja magát, megbontja egy kerület ellenzéki pártjának összhangját és frontot csinál olyan érdemes régi függetlenségi ellen, mint Siposs Ágoston. A kerület bizottsági tagjai közül a Hunkár-pártiak- nak élén Springer Ferenc dr. országgyűlési képviselő áll, a Siposs-pártiaknak pedig Weigand József dr. a vezére. Á jelölés rendkívül mozgalmas körülmények közt ment végbe és csaknem kenyértörésre került a dolog. A kerületi értekezleten ugyanis abban állapodtak meg, hogy csak a katholikus bizottsági tagok vesznek részt a jelölésben. A kerületnek tizenkét katholikus bizottsági tagja van, ezek közül ketten vannak a harctéren. Springer Ferenc dr. összehívta a katholikus tagokat az értekezletre, a meghívót azonban a legtöbben már csak az értekezletet követő napon vették kézhez. így történt, hogy az értekez’eten csak két bizottsági lag jelent meg, akik Hűnk árt jelöllek. A jelölést közölték a más vallásu bizottsági tagokkal, -akik azt természetesen tudomásul vették. A Siposs-pártiak körében nagy elégedetlenséget váltott ki a jelölés ilyetén módja és rendkívüli közgyűlés egybehivását kérték a kör vezetőségétől, amelyen határozati javaslatban akarták kimondani, hogy elitélik Springernek a jelölés körül elkövetett eljárását. A rendkívüli közgyűlés előtt bizalmas értekezlet volt, amelyen Springer sajnálatát fejezte ki afölött, hogy a jelölés nem ment teljes rendben és expiálásul felajánlotta, hogy újabb jelölő értekezletet tartsanak, kikötötte azonban, hogy az ellene beadott határozati javaslatot ejtsék el. Ez az újabb jelölő értekezlet meg is történt nyolc katholikus bizottsági tag ;elen- létében, akik közül öten Hunkár, hárman pedig Sípos jelöltsége mellett foglallak állást. Ezzel Hunkár jelöltsége lépett előtérbe s azt a más valláséi bizottsági tagok is tudomásul vették. A körnek két nap múlva tartott rendkívüli közgyűlésén azonban kimondták azt, hogy a Springer-ellenes javaslatot mellőzik ugvan, Siposs jelöltségéhez azonban továbbra is ragaszkodnak és erről a főváros összes bizottsági tagjait értesítik. Mint értesülünk, Springerek nem tartják Siposst plauzibilis jelöltnek, mert a kerületet a közgyűlésen könnyen az a megszégyenítés érhetné, hogy ha Siposst jelölik, nem választják meg jelöltjüket. Siposs ugyanis egyes verziók szerint, a közgyűlés egyes köreiben túlzott felekezeti álláspontja miatt népszerűtlenné tette magát. Bizonyos oldalról azt a fulmináns hangú interpellációt idézik most emlékezetbe, amelyet Siposs mint bizottsági tag 1910-ben terjesztett elő a felekezeti iskolák fentartása érdekében. Természetes, hogy Siposs pap létére mindig a vallásos nevelés melle tt szállt síkra a közgyűlésen, ez azonban még nem minősíthető felekezetellenes tendenciának. Ez a vád csak arra jó, hogy elősegítse Platthynak erőlködését, amellyel a budai kudarcért a ferencvárosi plébániával akarja kárpótolni Hunkárt. Ezért akarja Platthy megakadályozni, hogy Siposs foglalja el a Ferencváros plébánosi székét, ami azonban nem lehet gátja annak, hogy a kerület polgárságának szimpátiája napról- napra mind melegebben ne nyilatkozzék meg a kerület régi káplánja, Siposs Ágoston mellett.
