Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-27 / 39. szám
о Független Budapest zában hat szobás lakása van, amely igen nagy értéket képvisel. Műkincseit, értékes szőnyegeit és száznál több nagybecsű festményeit foglaltatta le a főváros és gondoskodott arról is, hogy másutt elhelyezett értékei is zár alá kerüljenek. Ugyanakkor azonban, amikor a tanács gondoskodik a főváros kárpótlásáról Dénessel szemben, nem szabad figyelmen kívül hagynia azt a körülményt, hogy igazolásra szólítsa föl azokat a cégeket is, akik Dénessel üzleti összeköttetésben állottak. Ki kell deríteni azt a furcsa körülményt, miképpen történhetett meg az, hogy ezek a cégek állandóan napi áron alul vásároltak a fővárosi kórházak kötőszer-készletéből? Nem volt-e gyanús nekik soha, hogy Dénes a napi áron alul vesztegeti el a műszer- tizem készletét ? Szakembereknek tudniok kellett, hogy az anyag mibe kerül és hogy mennyiért lehet adni, éppen ezért nekik már régen föl kellett volna tűnnie ennek a körülménynek. Hogy van az, hogy ezelőtt két esztendővel pusztán gyanús múltja miatt jelentették fel Dénesi, most pedig egyetlen szót sem szóltak ellene ? A tanácsnak föl kell kérni az ügyészséget, hogy ebben az irányban is terjessze ki a nyomozást, mert ezt a főváros érdeke kívánja ígyBeszámol a közmunkatanács. (Vaskos kötet — a semmittevésről. — A legfeleslegesebb intézmény — mint a főváros kerékkötője.) A közmunkatanács három év óta nem adott beszámolót munkásságáról és valljuk meg, ezt nem is vette észre senki. Nem hiányzott senkinek a közmunkatanács működéséről szóló jelentés, mert mindenki régóta tisztában van azzal, hogy a közmunkatanácstól a főváros fejlődése szempontjából semmi jelentősebb vagy üdvösebb dolgot nem várhatunk. Nem bizonyult annak a közmunkatanács egyetlen nagyobb ténykedése, az uj építésügyi szabályzat megalkotása sem, amely a most megjelent 1913/15. évi beszámoló szerint az utóbbi években a közmunka- tanács legfontosabb munkája volt. Nem is szólva arról, hogy a közmunkatanács e téren csak kerékkötője volt azon intenciók érvényesülésének, amelyek a főváros haladottabb műszaki erőit vezették, — az uj szabályzat felől nagyon megoszlanak a vélemények és annak hibái napról-napra élesebben tűnnek ki. Az uj építésügyi szabályzat megalkotása legimpozán- sabban bizonyította be, hogy a közmunkatanács nemcsak hogy felesleges szerve a közigazgatási 'organizmusnak, hanem működése egyenesen kárára van az egészséges fejlődésnek. Semmi szükség arra, hogy konzervatív szellemű hivatalnokok az alkotó munkában kiforrott itéletű városi építészek feladataiba vaskalapos módon belekontár kódjának. A közmunkatanács eredeti rendeltetése sem ez volt. Az 1870-iki X. törvénycikk szerint hatásköre abból áll, hogy a főváros műszaki munkáit állami részről ellenőrizze, illetve a fővárosban levő állami létesítmények ügyeiben a főváros és a kormány között a közvetítő szerv szerepét játsza. Ennek dacára azt látjuk, hogy a közmunka- tanács döntő faktor a főváros összes nagyobb építési és egyéb műszaki kérdéseiben és közegei messze túllépik eredeti adminisztratív hatáskörüket. És hogy ezt milyen eredménynyel teszik, arra legbeszédesebb példa a Gellért-hegy elkerítésének esete. EpitészkörÖkben még sokáig a tehetségtelenség és ízléstelenség klasszikus példájaként fogják emlegetni, mint csúfította el a közmunkatanács a saját »művészi« tervei szerint készült törpe tornyú, groteszk kőkerítéssel a Gellért-hegy monumentális szépségét, mint kövezték ki a sziklatömegei természetes szépségével ható dunai hegyoldalát. A közmunkatanács tehát határozottan hatásköri túltengésben szenved, amikor legfelsőbb aeropágnak tolja fel magát a főváros műszaki ügyeiben, sőt odáig megy, hogy dezavuálva a főváros építésügyi vezetőit, maga tervez és alkot. Ez mindenesetre kissé messze esik volta- képeni hivatásától, az ellenőrzés munkájától. Talán a hetvenes évek fejletlen építészeti viszonyai között, amikor a közmunkatanács létesült, még volt némi értelme a közmunkatanács fennállásának és beavatkozásának, de ma, amikor a főváros építkezéssel foglalkozó ügyosztályait nem — mint még akkor — jogászok, hanem szakképzett modern technikusok vezetik, akiknek egy hasonlóan modern magánépitészi kar áll segítségre, ma valóban csak minden lében kanál, okvetetlenkedés a közmunkatanács működése a főváros műszaki ügyeiben. A közmunkatanács híveinek is be kell látniok, hogy a közmunkatanácsnak sürgősen vissza kellene térnie eredeti rendeltetéséhez, amelyből most már a főváros műszaki ellenőrzésének feladata is elhagyandó. A főváros műszaki vezetése ma már nem szorul semmiféle gyámkodásra és épen elég, ha a belügyminisztériumtól van bizonyos tekintetekben függővé téve. Erre a közvetítő szervre többé nincs szükség és ha a gyakorlati radikálizmus szempontját követjük, azt kell kívánnunk, hogy a fővárosban levő állami létesítmények ügyeit is vegyék ki a közmunkatanács kezéből, mert semmi értelme, hogy az illetékes szakminisztériumok ne maguk érintkezzenek a fővárossal, hanem továbbra is egy külön költséges aparátus tartassék fenn erre a célra. E tekintetben a közmunkatanács annak a régi bürokratikus szellemnek maradványaként áll fenn, amely annál jobbnak tartotta valamely ügy elintézését, mennél több hivatalos retortán ment az keresztül, mennél több hivatal pecsétjével volt az ellátva. A háború után állami adminisztrációnknak is meg kell ujhódnia. Az erők logikus felhasználásának, a racionális takarékosságnak és a céltudatos gyakorlati szellemnek kell érvényesülnie az adminisztrációs szervezetben és akkor a közmunkatanácsról ki kell derülnie annak, hogy egyike a legfeleslegesebb intézményeknek s igy mielőbb megszüntetendő. Munkáját megoszthatják az illetékes minisztériumok között, amelyek munkásságát amúgy is csak csorbította a közmunkatanács külön ténykedése. A főváros pedig megszadadulna régi kölöncétől és saját műszaki ügyeiben végre elérné indokolatlanul meghosszabbított kiskorúságának megszüntetését. Azt hisszük, sem az állam, sem a főváros nem látná ennek kárát, sőt a háború utáni szűkös időkben megtakarítást hozna az állam számára, a főváros építkezései pedig rosszabbak semmi esetre sem lennének. lopás elleni, üveg-, kötvények a legelőnyösebbek élet-, tűz, baleset szavatossági-, betöréses- jég-és állatbiztosításoknál. Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a fftWCÁBIÍ Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kivi'il. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11, 2—12. A bécsi Duna-konferencia. — Mi lesz a budapesti kereskedelmi kikötővel ? — A Duna-konferenciának furcsa utóhangjai hallhatók most városházi körökben. Azt mondják, hogy az egész hangos apparátussal előkészített konferenciának csupán hangulatkeltés volt a célja. Csak divatba akarták kissé hozni a Dunát, ártatlan csevegéseket folytatni arról, hogy illenék már egyszer igazán csinálni vele valamit. Talán nem is igaz, hogy egyáltalán szó volt arról, hogy Budapest legyen a dunai központ és hogy e körül Weisskirchner jogtalan álláspontja került fölül. Most minden csak hangulatkeltés, még a legközelebbi bécsi Duna-konferencia sem lesz több annál. Persze, hogy a főváros és a magyar szakkörök asszisztálni fognak a bécsi »hangulatkeltésnél« is.1 Pedig aligha tévedünk, hog}^ ennek a hangulatkeltésnek már meg lesz a határozott iránya, még pedig a magyar állás pontra kevésbbé kedvező iránya. Aminthogy hipokrizis be nem vallani, hogy a budapesti konferenciának az volt részünkről a célja, hogy a budapesti cenlrum mellett a méltányos német körökben kialakult hangulatot határozattal pecsételje meg. Ez nem sikerült, ismerjük el ezt és ne akarjuk áltatni magunkat. Semmi szükségünk arra, hogy Bécscsel szemben igazságtalanul vallott kudarcunkat szépitgessük, leplezzük önmagunk előtt. Ez semmivel sem viszi előbbre érdekeinket, úgyszintén az a legújabb dunai »vívmány« sem, amit hallomásunk szerint, sikerült elérni a bécsi konferencia előkészítőinél. Arról van szó, hogy tekintettel a magyar résztvevőkre, a bécsi konferenciának, nem mint eredetileg tervezték, Österreichischer Wasserstrassentag, hanem Kongress der Mitteleuropäischen Wasserstrassen lenne a cime. A bécsiek hajlandók nekünk ezt a kis szívességet megtenni, hogy jámboran statisztáljunk azon a konferencián, melyet a bécsi központ lelkes hívei rendeznek, élükön a ravasz Weisskirchnerre], aki büszkén mutathat majd rá arra, hogy ime ott ülnek szelid megadással Budapest emberei és némán tudó másul veszik, mint viszi ő sikerre akaratát, miközben a bécsi lokálpatrióta-szivek hevesebben dolgoznak feléje. Hát mi a történtek után szégyenletesnek tartjuk ezt a nekünk szánt alárendelt szereplést. Nem igaz, hogy a bécsi konferencián szó sem lesz a centrum helyéről, Bécsben mindenki tudja, hogy az egész konferenciának csak az a célja, hogy Becsnek állítólagos dunai jelentőségét kidomborítsa, illetve egy sorba állítsa Budapestével. Már'pedig ez az, amit nekünk nem lehet és nem szabad elismernünk. Ha képviseltetjük magunkat a konferencián, akkor mi magunk adjuk meg a szankciót az illetéktelen bécsi törtetésekhez. Valóban csodálni való, hogy a történtek után sem tudunk gerincesek lenni. Nincs szükség semmiféle tartuffeös- ködésre ahhoz, hogy a budapesti centrumot megcsináljuk. Nem alakoskodás kell ide, hanem — munka. A dunai centrum helyét úgy sem konferenciák és szónoklatok fogják megszabni, de még Weisskirchner- nek a Luger szellemétől ihletett magyarellenes magatartása sem, hanem egyszerűen az, hogy melyik város építi meg mielőbb a maga kereskedelmi kikötőjét raktál házakkal és megfelelő fel zerelésekkel, A budapesti kereskedelmi kikötő terve már évtizedes jubileumokra tekinthet vissza. Ha a főváros igazán akarja a budapesti központot, akkor lásson hozzá a kereskedelmi kikötő megvalósításához és forszírozza ki a kormánynál azon munkafeladatok kivitelét, melyek a kikötő- épitésnél az államra hárulnak. Tervszerű, határozott, lendületes munkával kell válaszolni Weisskirchnernek, nem pedig uszályhordozónak beállani Weisskirchner kíséretébe azon a dunai konferencián, amely volta- képen ovációzó örömünnepe lesz az osztrákoknak Weisskirchner mellett. A budapesti konferencián megtanulhattuk, hogy Bécs méltányosságára nem számit- hatunk, Bécscsel tehát semmi dolgunk többé, a konferenciájához semmi közünk, csinálja ő a maga dolgát, КШ1 П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. ■ V VbLbBv Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58 45, 128—13. MIHI _________—
