Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-20 / 38. szám

4 Független Budapest Hírek a városházáról. ж Magyarevits Mladen kitüntetése. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma jelentette, hogy a király Magyarevits Mladen doktornak, Budapest székes- főváros tiszti főorvosának a magyar királyi udvari tanácsosi címet díjmentesen adományozta. A király kitüntetése olyan férfiút ért, aki mindenképpen rászol­gált a legmagasabb elismerésre. Lapunk olvasói szá­mára, akik Magyarevitset közelebbről ismerik, nem szükséges bővebben méltatnunk az ő működését. Több mint negyven esztendeje szolgálja a fővárost s ezalatt a hosszú idő alatt a hasznos közegészségügyi refor­moknak egész sorozatát valósitotta meg. Hogy a fővá­rosban a közegészségi viszonyok az utóbbi esztendők alatt jelentékenyen javultak, abban igen nagy érdemei vannak Magyarevitsnek. Az elmúlt esztendőben nyu­galomba kellett volna mennie, de csudálatosán nagy munkaképességére és kiváló érdemeire való tekintettel a polgármester előterjesztésére a törvényhatóság egy­hangúan fölkérte, hogy a köz érdekére maradjon meg állásában. Magyarevits most hetven esztendős, de ma is fiatalos munkakedvvel és ambícióval dolgozik. Az utóbbi időben sokszor betegeskedett, ez azonban nem gátolta meg kitűnő munkájának folytatásában. Királyi kitüntetése alkalmából meleg és közvetlen szeretettel veszi őt körül a főváros közönsége. A cukorkagyártás korlátozása. Sietve kell megj egyezni, hogy nem nálunk korlátozzák a cukorka­gyártást, hanem Németországban. A hadi élelmező hivatal megtiltotta a pralinék, geléek, cukrozott man­dulák. kandirozott gyümölcsök és ehez hasonló édes­ségek gyártását, amivel az a eélja, hogy a rendelke­zésre álló cukor a közönséghez jusson, ne pedig a gyárakhoz. Mi egyik legutóbbi számunkban foglal­koztunk ezzel a kérdéssel és szóvátettük azt, hogy a budapesti fűszeresek legnagyobb része elvonja a cukrot a közönség elől, mert azt maximális áron fölül érté­kesítik a Budapesten nagyon elszaporodott cukorka­gyárakban. Ezek a cukorkagyárak ilyenformán köz­vetlen okozói a budapesti cukorhiánynak, amit a ható­ságnak is tudnia kell. Miért van az, hogy még sem tesznek ellene semmit, amikor még a fejüket sem kellene törni, csak egyszerűen lemásolni a német- országi okos rendelkezéseket. PÉNZ ÉS HITEL Aprópénz hiány. Ezerféle bajunkhoz most egy újabb járul. Nincs aprópénz, különösen a koronás és a 20 és 10 filléres váltópénzekben érezhető hiány. Mióta a háború kitört, ez a második eset, hogy nincs*elég aprópénzünk. Ezelőtt két évvel, a háború első heteiben nagy tezaurálás indult meg az ezüst- és nikkelpénzben, mert a félelem és bizonytalanság hatása alatt mindenki igye­kezett magát megfelelő ezüstpénzzel ellátni, sőt a szükségen felül otthon is sokat rejtegettek. A kormány akkor úgy segített a bajon, hogy kétkoronás papírpénzeket hozatott az Osztrák- Magyar Bank utján forgalomba s a kétkoro­nás papírpénz csakhamar pótolta az ezüst egy­forintos és kétkoronásban mutatkozó hiányt. Amint akkor kétkoronás surrogotumról kel­lett gondoskodni, úgy most az egykoronás fize­tési eszközt kell pótolni. Nincs tehát más vá­lasztás, egyedül csak az, hogy egykoronás pa­pírpénzzel kell a forgalmat ellátni. Németország is behozta az egymárkás papirt, s a német va­luta ennek nem látta kárát. A kis bankjegyek­től azonban nálunk idegenkednek. Ezelőtt 25 évvel, mikor a valutát rendezték, a legkisebb bankjegynek az 50 koronás bankjegyet akarták deklarálni. A cél és terv az volt, hogy a for­galmat aranypénzzel és ezüst-váltópénzzel te­lítsék, s ezért döntöttek nagy bankjegyek mel­lett. A huszkoronás bankjegyet is csak átmene­tileg adták át a forgalomnak. Rájöttek azonban évek múlva, hogy a husz­koronás mellett egyéb kis bankjegyre is múlha­tatlanul szüksége van a forgalomnak, s ezért tizkoronás bankjegyet is adott ki az Osztrák- Magyar Bank. Az arany valutához való görcsös ragaszkodás azonban azt eredményezte, hogy a törvényhozás kimondta, hogy a 10 koronás pa­pírpénznél a 40 százalékos fedezettel nem elég­szik meg, hanem teljes 100 százalékos fedezetet kíván. Nagyot fordult a világ sora az utolsó 20, de különösen a háborús években, s rá kellett arra jönnünk, hogy valutáris okokból gátat emelni a forgalom sima lebonyolításának nem logikus és nem helyes. Valutánk lehet jó, ha növeljük is a papirpénzmennyiséget, mert nem a kvantitás, hanem a fedezet a döntő. Ha a kétkoronás pa­pírpénz bankszerüleg van fedezve, akkor valu­táris hátrány nem származik abból, hogy for­galomba kerül. Ugyanezen logika magyarázza, hogy egykoronás papírpénzt is lehet forgalomba hozni, csak legyen meg a bankszerű fedezet. Minden háború beigazolta eddig, hogy a há­borús félelem tezaurálással jár, s gondoskodni kell megfelelő surrogatumokról. Mikor Ferencz József trónralépett, a sok háború annyira összezilálta Ausztria pénzügyeit, hogy a jó pénz teljesen eltűnt a forgalomból, s annyira érezhető [volt az aprópénzhiány, hogy a korcsmárosok és iparosok maguk csináltak pléhből és kemény­papírból pénzsurrogatumokat, amelyek akadály- talanul cirkuláltak a forgalomban. Természetes, hogy az állami pénzügyek rendezésénél ezeket a pénzeket a forgalomból ki kellett vonni, s hosszú életűek igy nem is voltak. Ma csak arról van szó, hogy a háború fon­tán erősen megritkult az aprópénz a forgalom­ban. A fronton tömérdek sok váltópénz megy veszendőbe. A katonák zsebeiben több a lds- tipusu váltópénz, mint a nagy bankó, s mivel sok katona esik fogságba, sok eltűnik, kikerül velük együtt az aprópénz is. Az ideiglenesen, egy időre elvont váltópénzt kell tehát úgy he­lyettesíteni, hogy a forgalom ne lássa kárát hiányuknak. Amint a papír kétkoronásokat el­fogadja a közönség és jóságukban nem kétel­kedik, épen úgy várja és szívesen veszi az egy- koronáról kiállított váltópénzt is. A vas 20 és 10 filléreseket pedig nagyobb tömegben kell forgalomba hozni, mert minden skrupulus el­tűnik Helfferich axiomaszerű kijelentése mellett, hogy »a győztes államnak lesz a valutája is győztes.« Domány Gyula. ж A háborús drágaság. Mindenki érzi, hogy a drágaság napról-napra nő s igy a megélhetés gondja növekednek. Élelmiszerek, ruházati cik­kek hihetetlen árakat érnek el s amig minden drágul, a jövedelem nem szaporodik. A terme­lők nem érzik annyira a drágaságot, mert meg­felelő készletek fölött rendelkeznek s fölösle­geikért olyan árakat kapnak, melyekből szük­séglett cikkeiket könnyen beszerezhetik. Külö­nösen a hivatalnokot érinti a nagy drágaság, akik a legnehezebb életviszonyok közé kerültek a háború folytán. Szánalmas és siralmas hely- zetüket már többször feltárták, fizetésjavitást követeltek, amelynek a mai viszonyokhoz kel­lene simulnia, de sokat eddig elérni nem tud­tak. A bankhivatalnokok ügyét ezért most a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete vette a kezébe. Az egyesület arra törekszik, hogy minden budapesti pénzintézetnél elérje azt, hogy a háborús pótlék elérje a törzsfizetés 60 százalékát. Akciót indit továbbá a vidéki bankhivatalnokok érdekében is s a viszonyok­nak megfelelő drágasági pótlékot fogja köve­telni. Ha az egyesület erélyesen kezeli az ügyet s az akció részére minden tagját megnyeri, kizárt dolog, hogy a kívánt eredmény elmarad­jon, mert soha jogosabb igényekért nem küz­dött, mint most. Lássák be a nagybankok, hogy azt a sok milliót, amelyet a háborún kerestek, hivatalnokaik segitségével harácsolták össze. Jutassanak tehát nekik abból legalább annyit, amely a gondtalan megélhetést biztosítja. Milliós adomány. Az a speciális jelenség mutatkozik a háború alatt, hogy sokan hirtelen meggazdagodnak és milliós vagyonra tesznek szert, sokan pedig a végenyészet, a nyomor ösvényébe jutnak. Magáncégek és társas válla­latok, melyek a háború alatt a hadügyi kor­mánnyal összeköttetésben és részükre dolgoz­nak és szállítanak, duzzadt erszényre tesznek szert, mert a hadseregszállitás jó üzlet. Nem jut azonban mindenkinek osztályrészéül a had­seregszállitás, mert nem lehet mindenki vállal­kozó, sokkal több a máról holnapra élő, inkább csak vegetáló ember. Azok, akik a háborút le­fölözik, a legkülönfélébb módokon használják fel hirtelen szerzett millióikat. Egyik érdekes esete a háborús nyereség felhasználásának a Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság esete. Ez a vállalat rogyásig jóllakott háborús milliók­kal és most gyorsan szerzett millióit túl akarja adni. Részvényeinek kilenctizedé a nagybank, a Magyar Általános Hitelbank kezében van. Csinál ezért egy alaptőkeemelést s az uj 300 koronás részvényeket átveszi a Hitelbank név­értéken az 1380 korona árfolyamérték helyett. Négy-öt millió repül be tehát a Hitelbank abla­kain, amelyért még csak hidegvízbe sem már­totta az ujját. Kiváncsiak vagyunk, hog}^ a bankok barátjának, Teleszky János pénzügy- miniszternek mi a felfogása erről az erkölcste­len tranzakcióról ? Mennyiben tudja ezt össze­egyeztetni a 269/1916. M. E. számú rendelet­tel ? Ha a pénzügyminiszter válaszolna, felelete elvi jelentőségű volna. A kenyér. Bizonyos törvényszerűség jut abban kifejezésre, hogy minden háborús év több gondot okoz, mint amennyiben küzdelem­mel járt előző évben a szükségletek fedezése. Ebben az évben jó termés Ígérkezett, a betaka­rítás serényen folyt s már az értékesítésnél tar­tottunk, amikor a háború története bővült. Beleszólt ugyanis az áruló Románia is a hábo­rúba s gyors sakkhuzással berontott Erdélybe. Természetes, hogy a kiürítés, a megszállott te­rületek evakuációja nem lehetett olyan gyors s ezért sok ingóvagyon jutott kezükre. Gabona, állatállomány s egyéb élelmicikk maradt ott, amelyeket a románok hirtelen támadása követ­keztében elcipelni és megmenteni nem lehetett. Készletünk igy jól leapadt s ezért most több a gond az évi kenyérszükséglet miatt. Különösen sok szemes termény maradt ott s az elmene­kült lakosságot is innen kell élelmezni. A ke­nyérgond, a gabona elosztása ezért pontossá­got igényel és arra kell, hogy a kormányt kész­tesse, hogy kényszerrekvirálás utján ossza szét a termést. A háború óta ugyanis a városi la­kosság kukorica- és árpakenyeret eszik, kalácsra már csak hírből emlékezik, mig a vidéken barna kenyeret nem látni, ott nullás lisztből sült me­leg cipót eszik még a szegényebb néposztály is. Erre terjedjen ki a kormány figyelme és ennek az anomáliának vessen egyszer véget, mert már épen elég megpróbáltatásnak volt eddig a városi lakosság kitéve. KRISTÁLY forrás ásványvíz vendégeimnél igen kedvelt és a szállít­mányok mindig a legjobb állapotban érkeznek meg. Restaurant Karl Hiller, = Berlin N. W., Unter den Linden 02—63. ^lilllllllMHIIIIII .......IUI........................................................................^

Next

/
Oldalképek
Tartalom