Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-20 / 38. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. szeptember 20. 38. szám. яшишшшяшашшшшяшэ Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 20 kor. ♦ Félévre 10 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: В VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Serbán úr. Bizonyos szégyenkezéssel írjuk le, mint már annyiszor, hogy az a leleplezés, amely Serbán János miniszteri tanácsos úr legfrissebb szerepléséről szól, tulajdonképen nem egy tünete a közéleti eltévelyedésnek, hanem szerves kiegészítő eleme annak az évtizedes animózitásnak, amelynek bölcsőjét még Tisza Kálmán kormánya ringatta s azóta ez, mint valami súlyos epidémia, fekszi meg a mindenkori kormányok gyomrát. Szégyenkezésünk onnan ered, hogy még egy világháborúnak hihetetlen erőfeszítései és szörnyű szenvedései sem lehettek képesek arra, hogy ebből a veszedelmes betegségből kigyógyitsák a mindenkori kormány szellemét. Bármilyen nézőszögből forgassuk is meg Serbán tanácsos úrnak a főváros ellen való kirohanását, nem tudjuk megtalálni azt a vezérfonalat, amely ennek a szereplésnek ethikai rugóihoz vezetne. A termelőknek annyiszor hangoztatott s e világháború alatt agyonistápolt érdekei, amiknek égisze alatt lejátszódott ez a szereplés, sohasem követelhetnek olyat, amely homlokegyenest ellenkezik a fo- g}^asztók legelemibb érdekeivel. Az egyetlen közgazdasági törvény, aminek megtanulására és gyakorlatiasitására a háború kényszeritett, mindenesetre az, hogy a termelők és fogyasztók érdekeinek becsületes összeegyeztetéséből kell megteremteni azt az itthoni ellenállási alapot, amely ethikailag állandósítani képes a győzelmi szervezetet — a front mögött. Épp úgy, amikép a fronton minden elképzelhető szükségeset megkapnak a katonák, hogy harci kedvük a győzelem kivívásáig fokozódjék, idehaza is, a polgári élet porondján, minden rendű és rangú küzdő elemnek meg kell adni a lehetőséget ahoz, hogy egyforma kitartással és lelkesedéssel harcolhasson a végső sikerért. A megélhetés nehéz és súlyos procesz- szusában mi más kellene ehez, mint az a becsületes akarat, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe rakjuk a termelők, a másikba a fogyasztók érdekeit s ahol a mérleg ajkai összeérnek, ott vágjuk el a közélelmezésnek gordiuszi csomóját ?! Ez nem igényelne sem művészetet, sem bűvészkedést, mindössze a tárgyilagosságnak azt a fokát, ahová felemelkedni megadatott mindenkinek, akiben lélek, szív, elme és értelem lakozik. Serbán János úr, ime, nem tartozhatik ezek közé. Ez az állami tisztviselő, akinek abból áll a hivatala, hogy felelősségteljes polcon egyformán istápolója legyen a termelők és fogyasztók érdekeinek s tartván a mérleget a kezében, hihetetlen precizitással állapítsa meg, hol fonódnak egybe a bölcs és igazságos technikai eszköz finom rezgései, a főváros tejellátásának kérdésében a hatalom jogán, amelyet görcsösen tart a kezében, éles tőrt dobott a fővárosi fogyasztók szivébe s nem riadt vissza attól sem, hogy a termelők érdekeinek abszolút terrorizálásában — dezavuálja a miniszterét!! Vájjon nem ered-e ennek a visszataszító szereplésnek gyökere ugyanabból az animózitásból. amely már időtlen idők óta úgy kezeli a főváros lakosságát, mint az állami gondoskodás alá került alanyok legalacsonyabbikát, mint a mostoha kezeli a gyermeket, akinek más méhben fogant meg az élete ?! A főváros polgársága, amely túlnyomóan csak fogyasztókból áll, Serbán úr kirohanásából is megtanulhatta most, hogy milyen .lyukból fig feléje a szel. S kötözni való bolond volna, ha a világháború befejezése után, mint egy ember, görcsösen összefogva, le nem rázná magáról azokat az apró férgeket, amelyek évtizedek óta büntetlenül rágódnak szabad fejlődésének egészséges testén. MÉRLEGEN. Ж Megdöbbentő tünet, hogy a Zita-kórház és a kötszerüzem botránya mikép vágta derékban ketté egy közbecsült fővárosi főtisztviselő hivatali karrierjét. Buzay tanácsnok fegyelmije egyformán fáj mindenkinek, aki benne mindig csak a fővárosért hevülő és rajongó hivatalnokot látta s nem vette észre, hogy az ő karrierjének bölcsőjét abban a korban ringatták, amikor a klikkuralom mindenre kiterjesztette megmételyező csápjait s az apró közéleti foltokat annál jobban becsülte, minél magasabb fokán a létrának állott az, akitől kipanamázni lehetett valamit. Buzaynak bűne ott kezdődik, hogy mint közéleti Rip van Winkle, átaludta azt az időt, mialatt új szellem kezdte bontogatni szárnyait. S ennek a változásnak első szárnysuhogása pont a szivén találta. Mi sokkal kevésbé tartjuk bűnösnek őt, mint azt a rendszert, amely a kérges és korhadt fájára hulló ökölcsapások alatt, mint megriadt gonosztevő, nyomban kiszolgáltatta egyik áldozatát a közfelháborodásnak s még annyi betyárbecsület sem volt benne, hogy a kulisszák mögött minden nyilvános meghurcolás nélkül igyekezett volna megmenteni őt. . Teleszlí у pénzügyminiszter úr nem átallotta, hogy nyilvánosan kipellengérezze a főváros pénzügyeit. A takarékos finánckapacitás fölényével intette meg a fővárosi, hogy bánjon csinjábban a milliókkal, amit gondjaira bicotl a közbizalom. Nem szállunk vitába a pénzügy- miniszter úrral, aki konzervativen igazgatja a számok rengetegét, csak épen arra akarunk rámutatni, hogy nem csoda, ha a főváros deficittel küzd, mert hiszen pénzügyi rendbehozásának a kormány a legnagyobb ellensége s fejlődésének szabad folyása elé ugyancsak Teleszky úr politikája dob állandóan erős és ledönthetetlen zsilipeket. Ha egyszer fáradságot venne magának a pénzügyi kormány, hogy ne csak kritizáljon, hanem bele is pillantson a főváros pénzügyeibe, bizonyára a pénzügyminiszter úr is rájönne arra, hogy nem eb az, akire karóval üt, hanem szegény pária, akinek súlyos bilincsek kötik meg a kezét. . . Ж Legyünk igazságosak s állapodjunk meg annál a fénynél, hogy a főváros a legrövidebb idő alatt a legjobban megszervezte az erdélyi menekültek segítő akcióját. A társadalom mellett, amely példátlán rokonérzéssel karolta fel ezt az odiózus ügyet, épp a főváros bizonyult a legagilisebbnek, a legfrissebbnek s ha jut a kötelességteljesitésért külön elismerés, úgy a főváros erre teljes jogcímet szerzett magának. Magyarország szive Budapest s benne visszhangja dobban minden országos szenvedésnek, pedig miiyen kevéssé veszik figyelembe ezt a mélyen érző szivet olyankor, amidőn előnyöket osztogatnak a kormánykezek ! .. . A telekértékadó. (Háborús építkezési adómentesség. — A magán építkezés szanálása.) Ila a telekértékadó a közelebbi jövőben megvalósul és ezáltal a beépítetlen vagy gyengén kihasznált telkek tulajdonosai építkezésre kényszerülnek, ez a kényszer a legrosszabb építkezési viszonyok között nehezednék reájuk. Az építkezés minden tényezője megdrágult, elsősorban a jel- záloghitel. Amíg a magas kamatozási hadiköl- csön-kötvények érvényben vannak, addig alig is lehet arra számítani, hogy alacsonyabb kamatláb mellett építkezési kölcsön legyen kapható. Az építkezési hitel lehetővé tétele igen nehéz probléma és amikép a képviselőházban megszavazott 50 milliós építkezési hitel is csak papíron maradt és drágasága miatt senki sem vette igénybe, azonkép alig remélhető, hogy ezt a kérdést egyhamar sikerülne kedvezően megoldani. Ullmann Gyula bizottsági tag ugyan már régebben felvetette egy városi épitőbank létesítésének eszméjét s azonkívül Kabdebo Gyula műszaki tanácsos is közelebbről foglalkozik ezzel a kérdéssel, de minden terv még csak embrionális állapotban van és egyelőre határozott kilátásokkal nem kecsegtethetjük magunkat. El kell készülve lennünk, hogy 2—3 éven belül a jelzáloghitel nem fog megolcsóbbodni és ugyanez áll csekélyebb mértékben az anyagárakra és munkabérekre. Az építkezési anyagok árai a háború alatt folyton emelkedő irányzatot mutattak. Átlagban 50 - 60°/o-kal szökött fel az áru, de van anyag, amelynél 2—300°/o-os is volt az emelkedés. A háború után — amikor a mostani részleges építkezési anyaghiány is megfog szűnni, mert a tégla- és cementgyárak ismét teljes üzemmel fognak dolgozni, a fakitermelés uj lendületet vesz és a fémimport számára megnyílnak a határok — természetesen csökkenés lesz az árakban, de ez nem lesz rohamos. Épitőanyággyárosok nézete szerint a
