Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-13 / 37. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. szeptember 13. 37. szám. шняшнЕШитпннншмвянвянвмшвншннн|тни1шанииваоБШ1. г -------------тпггтг-тпгггттт—i г iwiihiim Vá rospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. + Félévre 8 kor. Weisskirchner. Szavahihető emberek mondják, hogy őexcellenciája, a bécsi polgármester úr felpattant a helyéről s elfelejtvén csapot- papot, finom pörköltet és a kenyérnek nevezett fehér kalácsot, ridegen kijelentette, hogy akkor ő pakolni fog és elutazik. Világ csúfjára itt hagyta volna egyszerre a dunakonferenciát, ha tárgyalni merészelték volna a napirendnek azt a pontját is, hogy hol legyen a dunai központ: Bécsben-e, vagy Budapesten?! Weisskirchner úr feldühösödését könnyű megérteni, ha megismeri a laikus azt a kulisszatitkot is, hogy a németek Budapest mellett akartak szavazni s ezzel biztosítva is lett volna a magyar főváros számára a többség. A bécsi polgármestert gyakran magasztaltuk ezeken a hasábokon, Isten ments, hogy ezúttal kisebbíteni akarnék érdemeit, amiket Bécs adminisztrálása körül lépten- nyomon szerez. Valóban Lueger méltó utóda ő, de simább modora és a viszonyokhoz mért simulékonysága abban a pillanatban elillan nála is, amint valahol Budapest előnyére rivalitást szimatol. Lueger hírhedt magyar gyűlölete csak kitör belőle és hiába igyekszik diplomata érzékkel takargatni, ha arról van szó, hogy a császárvárost valahol, valamiben háttérbe akarják szorítani. Bármennyire gyűlöletes és visszataszító is a magyarság, a főváros magyar polgársága szemében a túlhajtott önzésnek ez a féktelen kapzsisága, azt a nüánszot nem lehet elvitatni tőle, hogy Bécs érdekében, a császárváros érdekeinek védelmében még attól sem riad vissza, hogy levetkőztesse az európai modort s kitörjön belőle a legvadabb erőszakoskodás. Lám a kényes pontot le is vették nyomban a napirendről s magasabb politikai hatóságok döntésére bízták a vitás ügyet. Egyetlenegy embernek erőszakoskodása elegendő volt ahoz, hogy megfossza Budapestet attól a szereptől, amit a konferencia túlnyomó többsége eleve neki szánt, hogy — egyelőre legalább — kitolja annak az érvényesülésnek lehetőségét, amely a magyar fővárost a dunai hajózás érdekeinek centrumává akarta avatni. A megdöbbenésbe, amit Weisskirchner bécsi polgármesternek ez az erőszakos sakkhúzása vált ki, mindenesetre jó adag keserűség is vegyül. Mért nincs nekünk is egy ilyen Weisskirchnerünk, amikor arról akarnak dönteni, hogy bizonyos centrifugális törekvések hol fussanak Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA össze, az osztrákok fővárosában-e, avagy Budapesten ? Mért kell az ilyen hatalmi játékoknál mindig nekünk húzni a rövi- debbet ? S ha már egyszer az érdekek túlsúlya egyenesen a magyar fővárost predesztinálja valamilyen vezető szerepre, mint a jelen esetben is. — mért nem csap az öklével az asztalra a mi Weisskirchnerünk is s mért nem mondja a magyar temperamentum izzó szavával: »de az istenit az úrnak, hát szokjék le már arról az örökös, durva féltékenykedésről ! * MÉRLEGEN. * ж Minden élő ember gyanús most a városházán, legalább olyan szél fuj, hogy mindennek panama-szaga van. Ne haragudjanak a tisztelt vértisztitó urak, de ebből a levegőből soha sem fog megszületni az a megváltó, ami után olyan sóváran áhitoznak. Azt még csak elérik imitt-amott, hogy egy-egy kis panamista belepusztul a maga apró játékaiba, de a nagy panamák, az igaziak, amik a rendszerből folynak, vigan duruzsolnak továbbra is s lehetetlenné teszik az igazi tisztogatást. A rendszeren méltóztassanak tehát változtatni valahogy. Mert amig jóindulatú elnézések, apró kedvezések és kedvtelések fognak vigan divatozni, a pünkösdi királyságnak sem fog vége szakadni. Higyjék el nekünk : amig nem küszöböltetik ki azt az anomáliát, hogy derék és tisztességes hivatalnokseregnek önző magánemberek kénye-kedvétől függ a mindennapi kenyere, addig sem a klikk-uralmat, sem természetes nehezékét: a panamát nem fogják tudni lerázni az adminisztráció nyakáról. Ám törjék a fejüket olyan megoldáson, hogy a városatyák ne legyenek nagyobb és félelmetesebb urak a tanácsnál, akkor elhisszük a panamaszaglászóknak, hogy komolyan a szivükön viselik- a közigazgatás megtisztításának kolumbuszi problémáját. A legfőbb piaci fórum nyíltan hirdeti, hogy van elegendő paradicsom azóta, amióta nem maximálj a a paradicsomárakat. »Száli, te dicsekszel«, mondaná erre a ravasz izrae ita-bölcs s valóban fején találná a szöget, mert ha van bőven paradicsom a piacokon, akkor viszont a szegény embereknek felkophatik tőle az álluk, mert nem tudják megfizetni, olyan magasra szökött fel az ára. Hol itt tehát az érdem ? Az-e talán, hogy az árszabályozó hatóság a hadseregszállitók számára lehetővé tette a paradicsom-beszerzést ? Köszönjük szépen ezt a gyengéd gondoskodást, de az ilyenből igazán nem kérünk többé. Tessék csak továbbra is rendet tartani az árak felett s gondoskodni arról is, hogy legyen árú is az illető szezoncikkből a piacokon. S ha mégis árfelhajtás miatt' eldugják az uzsorások az árút, ám pusztuljon el raktáraikban egészen az a bizonyos szezoncikk, de mégse lehessen igazuk nekik azáltal, hogy — de genere hadser egszállitó-siránkozá- sok — szabadjára engedik a vakmerő és becstelen spekulációkat. ж Néhány szót kellene persze vesztegetni a kötszerüzem-féle botrányra is, ha egyáltalán érdemes volna foglalkozni ilyen szabadjára engedett dologgal. A vizsgálat stádiumában tartjuk szigorúan magunkat a sajtótörvény illető paragrafusaihoz, de ennek dacára kénytelenek vagyunk leszűrni ebből az esetből is azt a tanulságot, hogy a fővárosnál a protekció nem arra való és megfelelő embereket állít a legkényesebb pozíciókba s ebből származik rendszerint a legtöbb baj és veszedelem. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45—82. Vizsgálat a műszerüzem ellen. A városháza megint «botrányának lett a központja. A legújabb leleplezés azonban nem újkeletű, csupán most tört ki, most került nyilvánosságra egy följelentés, illetve bűnügyi vizsgálat folytán. Nekünk régi álláspontunk, hogy vizsgálat stádiumában lévő ügyeket nem ismertetünk. Maga az ismertetés is állásfoglalás lehet, már pedig a sajtónak nem az a hivatása, hogy ügyekben, melyek bűnügyi vizsgálat anyagát képezik, állást foglaljon vagy befolyásolni próbáljon. A bűnügyi vizsgálat haladjon a maga utján s annak elvégeztével akár kritikában is lehet részesíteni azokat, akik nem cselekedtek helyesen. Most pedig egy ilyen ügyről van szó. Mi tartózkodtunk az ügynek mindenfajta ismertetésétől, most azonban a napisajtó egy része hosszasan tárgyalja, nem térhetünk tehát ki legalább az ismertetés elől. A műszerüzem ellen, amióta csak megalapították, sok volt a panasz. Volt közöttük alapos, volt közöttük alaptalan, most azonban a vádak egész garmadával özönlenek. Fényes László újságíró jelentette fel a műszerüzemet, illetve igazgatóját, Dénes Gy. Aladárt. A följelentést nem a főváros illetékes hatóságánál, nem a polgármesternél tette meg, hanem elment egy képviselőhöz, akinek útján a belügyminiszternél interveniált. A képviselő azt mondotta, hogy interpelláció tárgyává kívánja tenni a műszerüzem dolgát, azért kér vizsgálatot. Ugyanezt természetesen meg lehetett volna tenni közvetlenül a polgármesternél is és nagy megszégyenítése a városnak a belügyminiszter részéről, hogy a dolog igy történt. Az egész főváros, a főtisztviselők és általában az adminisztráció mint vádlottak vannak beállítva ebben az ügyben s e sorsukban osztozik velük a törvényhatósági bizottság is. Nem pusztán Dénes Gy. Aladár az, aki mint terhelt szerepel ebben az ügyben, hanem az egész hivatalos főváros, az egész rendszer, — s ekkor a főváros még azt sem tartja érdemesnek, hogy az ügyről annak tendenciózus beállítása hivatalosan tájékoztassa a közvéleményt. Nem a műszerüzemről van sző, hanem a főváros egész adminisztrációjáról. A hallgatás beismert jelent s nem a műszerüzemről írták azt, hogy »a székesfőváros gazdálkodásában ezek a nagy, súlyos visszaélések a sűrűn szövött háló képét mutatják«. Szabad ezt zsebre vágnia a fővárosnak? Ha történt is visszaélés és ha a konkrét esetben súlyos vádakkal is lehet előállani, ezt a kijelentést nyugodtan, szó nélkül lehet fogadni ? Úgy hisszük, a főváros vezetősége igen nagy hibát követ el akkor, amikor homokba dugja a fejét s azt hiszi, hogy ezzel már lecsillapított mindent. Tessék beismerni, ha visszaélés történt, vagy tessék bebizonyítani, hogy nem történt visszaélés, de beszélni kell, tájé-
