Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-09 / 32. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. augusztus 9. 32. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ♦ Félévre 8 kor. „Erős kéz.“ A Zita-kórház botránya miatt a polgár- ^jnester indíttatva érezte magát arra, hogy be se várja a fegyelmi vizsgálat befejezését, aminek megindítását Buzay tanácsnok önmaga kérte, hanem élők és holtak felett való ítélkezési jogából kifolyólag »erős kézzel«, úgyszólván belemarkolt ebbe a panamaizű dologba és a közegészségügyi ügyosztály éléről elcsapta Buzay tanácsnokot. Minek szépítsük ezt az áthelyezést, amikor a tendenciája nyilvánvaló; a podeszta bizonyára abból indult ki, hogy Buzay, akit a fegyelmi vizsgálat félszeg helyzetbe hoz, nem maradhat tovább egy percig sem annak az ügyosztálynak az élén, amely olyan súlyosan kompromittálódott. Nem akarunk beleszólni a Zita-kórház botrányába, addig semmi esetre se, amíg a vizsgálat be nem fejeződik. De arra rá kell mutatnunk, hogy a polgár- mester ur ezúttal a dolog könnyebb és népszerűbb végét fogta meg, amikor a fegyelmi vizsgálat eredményére való tekintet nélkül az ügyosztály éléről elhelyezte Buzay tanácsnokot. Ha jogászilag vizsgálnék ezt a váratlan áthelyezést, azt kellene mondanunk, hogy a podeszta úgyszólván prejudikált a fegyelmi vizsgálat eredményének, amennyiben in contumaciam azt az ítéletet hozta, amely bűnösség esetén járt volna ki Buzay tanácsnoknak. A fővárosnak ez az igy megbélyegzett főtisztviselője mindeddig makulátlan fed- hetetlenségével élvezte a tanács és a polgárság bizalmát. Bármilyen súlyos visszaélések is történtek légyen az égisze alatt, a köztudat szerint a köteles hivatali gondosságnál egyéb nem terhelheti a lelkiismeretét. A limine mindenki, ha nem csalódunk, még a polgármester ur is meg van győződve arról, hogy lelkiismeretlen emberek csak a jóhiszeműségével, magyarul: a jó szivével élhettek vissza, ha mindazok a vádak valóknak bizonyulnak, amikkel a Zita-kórház élelmezését terhelik. Ebben az esetben pedig, anélkül, hogy ezzel a panama felett való törvényes és erkölcsi ítélkezés csak egy hajszálnyira is megbénult volna, kár volt ilyen ílagránsan prejudikálni a bekövetkezhető fejleményeknek s a népszerűség kedvéért feláldozni azt az elvet, hogy a tanács feje a tanács összes tagjainak hivatali tényeiért akkor is felelős, ha ezt a felelősséget ilyen *erős kezű« intézkedéssel elhárítani igyekszik magától. Ez a felelősségkapcsolat megköveFőszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA telte volna, hogy a polgármester mindaddig, amig a fegyelmi vizsgálat el nem dőlt, semmi egyebet ne tegyen, mint hogy függessze fel hivatalának vezetésétől Buzay tanácsnokot. Ez ugyan kevésbé népszerű intézkedés lett volna, de az igazságosságnak sokkal megfelelőbb, mint amaz, amely már a megtorlást is magában foglalja. Sajnos, az ilyen finom disztinkciók abban a pillanatban meghalnak, amint alkalom kínálkozik arra, hogy egy-egy népszerű lépésért nyilvános elismerést lehet learatni. S főleg, ha ez az elismerés arról az oldalról érkezhetik, amely közéleti Catóként lengeti hófehér szakállát. Mi is elismerjük, sőt jóleső érzéssel honoráljuk, hogy az ilyen tisztogatás mindennel felér, de nem fogjuk sohasem akceptálni, hogy feddhetetlen köztisztviselőkre emiatt mindjárt furkósbotot kelljen emelni. MÉRLEGEN. Milyen furcsa is ez az élet! Lám, a tanácsnokoknak az a bizonyos áthelyezése, amely már »hónapokkal ezelőtt tervbe volt véve«?, de valójában csak a Zita-kórház botrányával kapcsolatosan következett be, mennyire felforgatja az adminisztrációnak egész képét. Tessék elhinni, akadtak már olyanok is, akik esküt tettek reá, hogy Márkus és Berczell tanácsnokokat is büntetésből helyezte el ügyosztályuk éléről a podeszta. Holott nyilvánvaló, hogy amig Márkus tanácsnok egy holt anyagból, a városgazdaságból olyan eleven matériát csinált, aminek csodájára járhatnak az emberek, addig Berczell tanácsnok ritka szakértelemmel és szorgalommal hajtotta végre a főváros pénzügyeire vonatkozó generális elveket és utasításokat. Mindketten mintaképei az ideális főtisztviselőnek s bár Márkust azért állították a közegészségi ügyosztály élére, .hogy kipróbált, igazán tizenhárompróbás megbízhatóságával rendet teremtsen ott, Bercellt pedig azért az ő helyére, mert mozgékonyságától a városgazdasági ügyosztály további fejlődését várják, mégis, miután áthelyezésük egy büntető expedícióval kapcsolatosan történt, a rossz emberek könnyen hajlanak a rossz impresszióra. Már csak ezért is kár voit egyszerre olyan erős kézzel s ilyen tapintatlanul belenyúlni abba a bizonyos »darázsfészekébe. * A kötszerüzem igazgatója majdnem olyan úr, mint maga a polgár - mester, mert hiszen öt is automobilban ringatták csecsemő-korában s ma már a világért sem tudna leszokni a gépkocsiról, holott igen tehetséges és reggeltől estig dolgozó főtisztviselők örülnek, ha villamoson mehetnek hivatali do gaik elintézésére. De némely ember valóban burokban született, hogy minden : protekció, elnézés, automobil, szakérlelemhiány olyan bőven rendelkézésére áll. Nem csodálkoznánk, valóban nem lehetne rajta semmi kivetni való, ha egy szép napon a kötszerüzem, mint sóhivatal jelenne meg a közvélemény előtt és igazgatója egyszerűen pápai rangot nyerne, amivel természetesen a csalhatatlansága honorálódnék. . . % Végre a tanács is rájött arra, hogy lelkiismeretlenség néhány órán át a legképtelenebb tortúrának kitenni azokat a fogyasztókat, akik a hatósági üzem zsírjára szorultak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-82. Most már reggeltől estig akadálytalanul hozzájuthatnak megszabott zsiradagukhoz ezek a szegény emberek, ami nem azt jelenti, hogy több volna a zsír, hanem azt, hogy az ügyosztály megunta a sajtó örökös szemrehányásait s tisztviselői basáskodó hajlamainak gátat vetett. Sajnos, nekünk, szegény agyonbürokratizált embereknek már az is érték, hogy elmondhassuk : jobb későn, mint soha. A főváros uj jövedelmei. — Feleki Béla dr. nyilatkozata. — A főváros megzavart háztartási egyensúlyának a helyreállítása a főváros vezetőinek súlyos gondot okoz. E pillanatban csak azzal vannak tisztában az illetékes tényezők, hogy a zilált pénzügyi helyzet rendezése érdekében okvetlen tenni kell valamit és hogy a bajok orvoslása a közel jövő legsürgősebb feladatai közé tartozik. Hogy azonban mi a tennivaló és hogy az uj jövedelmi forrásoknak a főváros mérlegébe való beállítása miképen változtatja meg a megzavart egyensúlyt, arra vonatkozólag konkrét adatokat tartalmazó nyilatkozat mértékadó helyről eddig még nem hangzott el. A Független Budapest munkatársa ezért fordult Feleki Béla dr. bizottsági taghoz, a főváros pénzügyeinek egyik legalaposabb ismerőjéhez felvilágosításokért. Feleki Béla dr., akinek a véleménye pénzügyi kérdésekben is döntő szokott lenni, a hozzá intézett kérdésekre érdekes válaszokat adott. * Harmincmilliós deficit. Az első kérdésünk ez volt: — Mikor gondolják és mikép fogják a főváros megzavart pénzügyi egyensúlyát és háztartását rendezni ? Feleki Béla dr. válasza a következő : — Kétségtelennek tartom, hogy az egyik első őszi közgyűlésen ez a kérdés tárgyalás alá kerül. Ma már tudjuk, hogy az állam milyen uj adónemeket hozott be és igy a fővárosnak is kötelessége gondoskodni arról, hogy a háború alatt felmerült deficitet, ami — az eddigi háborús éveket tekintve — körülbelül harminc millió koronára fog rúgni és az uj adóssági terhek kamatait miképen fedezze. A felelet erre igen egyszerű : uj jövedelmi forrásokról kell gondoskodni. — Szóba is került már egyik vagy másik adónem, mert rendszeres adópolitikáról ezidöszerint nem lehet szó, aminthogy nem rendszeres adópolitika az államé, és kétségtelen, hogy a béke idejében az állam is újra át fogja dolgozni az adójavaslatokat és egy igazságos, a teherviselő képességet tekintetbe vevő adórendszer és adópolitika alapján fogja a rettentően felszaporodott állami terheket rendezni. Az uj városi adók. — Milyen adóforrásokra gondolnak a fővárosnál ? — ez volt a második kérdésünk. A felelet rá igy hangzik : — Szóba kerültek eddig különböző közvetett adók. vagyis helyesebben kifejezve, fogyasztási adók. Nem akarom kifejteni itt azt, hogy a fogyasztási adók bármilyen formában és bármire kivetve nem képezhetik egy helyes adópolitika alapját, a községi adóra is áll az, ami az állami adóra, hogy csakis egy igazságos, progresszív jövedelmi adó lehet egy helyes adópolitika
