Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-02 / 31. szám

Tizenegyedik évfolyam.

1916. augusztus 2.

31. szám.

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja.

Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ előfizetési ára

a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt : Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor.

Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VÍRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest VII., Szövetség-u. 22.

TELEFONSZÁM: József 45—82.

A kölcsön sikere.

Az aláírásokat már lezárták s amint hozzávetőlegesen megállapították, a jegyzés erősen túlhaladja a kölcsönre limitált végösszeget. Az ötlet egészségesnek, az alkalom kiválónak bizonyult arra, hogy a főváros pénzügyeit valami módon ismét a rendes kerékvágásba juttassa. A nyolcvan millió a bankok, vállalatok és a magántőke üzleti hajlandóságából igen tekintélyes túljegyzéssel rendelkezésére áll.

Olyan eredmény ez, ami ugyan előrelátható volt, de mégis örvendetes szimp- tómaként kezelhető. A főváros eddig de faktó rá volt szorulva a tőke jóindulatára és előzékenységére s rendszerint a pénzügyi világ mohósága szabta meg számára a hitel mennyiségét és minőségét. Ezúttal az első eset játszódott le abban az irányban, hogy mostantól kezdve a kölcsön karakterét és feltételeit a főváros szabja meg. Aki hitelre szorul, mindenesetre előnyös feltételeket szab annak, akitől kölcsönt akar felvenni. De nem reális állapot, ha e kölcsön feltételeit a hitelező önmaga szabja meg. Eleddig ez volt a helyzet, ezentúl mindenesetre máskép, lesz. A mostani kölcsön, mint az ezirányu községi hitelműveletek úttörője fog szerepelni.

De ami a kölcsön túljegyzéséből még ennél is ékesebben beszél, az mindenek- fölött az abszolút bizalom, amivel a pénzügyi körök a főváros fejlődésével szemben viseltetnek. Az uralkodó rezsimnek lehetnek hibái, kinövései, sőt tulhajtásai is, de abban mindenesetre korszakos munkát végzett, hogy sikerült minden téren a fejlődés realitását elismertetnie. Eloszlott ebben a tekintetben minden animó- zitás és minden közöny. Valamennyi állami, pénzügyi és társadalmi tényező, íme a kölcsön túljegyzése nyíltan elismeri, hogy a békekötés után ragyogó jövő vár a fővárosra, a fejlődésnek és átalakulásnak olyan korszaka, amely a megélhetés uj lendületein kívül friss jövedelemforrásokat és a községi gyarapodásnak szédületes perspektíváját Ígéri.

A nagy bizalomnak, amellyel a nyolcvan milliót a konzervatív hajlamú tőke most a főváros rendelkezésére bocsátja, ez a nyitja, de ez is adja meg a kölcsön karakterét. Ezért tulajdonképen sem egyénnek, sem összeségnek nincsen semmi része a lejátszódó pénzügyi sikerben, hanem döntő része van benne az időnek, amely nemcsak a népek sorsával bánik tetszése szerint, hanem azokkal az egyebekkel is, amikben a nép összessége elhelyezkedik.

Ezért némi túlzással szerencsésnek lehet nevezni a rezsimet, amely a nyolcvan milliós kölcsönt megköti, de a szerencse istenasszonya nem azért hordozza őket tenyeren, mintha képességeik túlszárnyalnák a kort, hanem azért, mert lelkiismeretes és becsületes munkásságuk arra az időre esik, amikor a főváros történetének legfér^esebb lapjai Clio vérbemártott tollával Íródnak.

MÉRLEGEN.

Ж

Bárczy

a frontra ment, hogy a budapesti fiuknak szeretetado- mányokat vigyen s a polgárság üdvözletét, visszavá- rási vágyát tolmácsolja. Ahány szülő sóhajtozik csendes elvonultságában magzata után, ahány hitves a levegő ködfátyolán keresztül összeölelkezik hites urával, ugyanannyi néma megbízatás bujkál a polgár- mester tarsolyában, amivel a frontra látogatott. Nem az első útja ez Bárczynak, de vágyva-vágyunk reá, hogy az utolsó legyen. Hadd higyüék a példátlanul jó, kedves, derék, önfeláldozó fiuk, hogy büszke városuk polgármesterét már csak akkor látják viszont megint, amikor széles és beláthatatlan diadalmenetben végig szántanak újra rugalmassá lett léptekkel a főváros utcáin. Bizonyos, hogy Bárczy nem mulasztja el az alkalmat, hogy a tekintet szeretetsugárzásával a közeli viszontlátásra biztassa a pesti fiukat. S ha meggyőződik róla, hogy a viszonyokhoz képest jól megy a soruk, megnyugtatja őket is, hogy itthon sincs semmi baj, semmi veszedelem. Az élelmiszeruzsorások már kitombolták magukat s hogy baj nélkül élünk, ennek az is a bizonyítéka, hogy a polgármester szeretetado- mánnyal közéjük mehetett. . .

*

A tej drágulás sál

karöltve jár, mint a hosszú betegséggel a halál, a tejínség is, amely a polgárságot fenyegeti. Amióta a háború kitört, rövid időközönként ez már a negyedik eset, hogy a tejmizériák felszínre kerülnek s a polgárságnak követelnie kell a végleges szanálást. Hírlik, hogy erre nézve meglalá ták már a kellő formulát. Nem tartozik reánk, a polgárságra sem, hogy a tanács milyen eszközökkel igyekszik harmóniát teremteni közérdek és magánérdek között, de azt joggal kívánjuk, hogy ez a kapcso'at mindenekfölölt teljes mértékben és véglegesen biztosítsa a tejszükséglet zavartalan ellátását. A tejért, kibírható határok között folyva, semmiféle ár sem magas, mert ebben rejlik a jövő generáció fejlődésének egyik bi tositéka, amint ezt már annyian és annyiszor elprédikálták. De mi nem is erre fektetjük a főszerepei, hanem pusztán arra a rideg tényre, hogy a tejjel az isten szerelméért ne űzzenek semmiféle spekulációt, mert ez mindennél jobban megboszulja magát.

*

Nem szivesen

vállaljuk azt a szerepet, hogy Catóként hordjuk körül a fejünket e hasábokon, de néha valóban szükség van reá, hogy a tisztelt tanács egy kis ötlet-injekciót kapjon. A közlekedés mizériáiról prédikálván hónapokon át, az ügyosztály végre ráeszmélt arra, hogy ölhetett kezekkel igazán nem lehet változtatni az állapoton, így jött arra reá, hogy például a séta- és szórakozóhelyekkel való összeköttetést okvetlenül javítani kell. Azóta az omnibuszok egy óráig közlekednek, a publikumnak kevesebb a baja a konflisokkal, ha ma meg- állítsz egy bérkocsit, nyomban a rendelkezésedre áll,

szóval rend és békesség lett az egész vonalon s ime — semmiféle alkalmazottja a társaskocsi-vállalatnak nem halt, sőt nem is döglött bele, hogy a szükséglet igényeinek kielégítésére jobban igénybe vevődik. Ebből pedig az a tanulság, hogy a praktikus szempontok ilyen időben, mint a mostani is, felül állanak minden írott és Íratlan szabályon.

Hatósági feladatok.

(Küzdelem a tüdővész ellen. — A venereás betegségek terjedése. — Az alkohol pusztítása. — Gyermekvédelem.)

Egész röviden rámutatni kívánunk egy pár olyan kérdésre, amelyekkel a hatóságoknak a legközelebbi jövőben kell foglalkozniok. Akkor, amidőn a nemzetet külső ellenségei, ha erőben nem is, de számban mindenesetre meggyengítették, ami a háborúnak elmaradhatatlan következménye, a megoldásra váró és a már eddig is hangoztatott számos feladaton kívül, a hatóságok legközelebbi teendői közé tartozik : a nép egészségének minden tekintetben való megvédése. Csupán egy életerős, egészséges nemzedék képes biztosítani hazánk jövőjét és a magyar nép boldogulását. Mindnyájan tudjuk, hogy nemzetünk életerejét a külső ellenségnél is jobban veszélyeztetik azok a betegségek, amelyek ellen a küzdelmet fölvenni most már igazán elkövetkezett az utolsó óra.

Elsősorban kell itt megemlékeznünk a tiidő- vészről, amelynek óriási és folyton növekvő pusztítását fölösleges számadatokkal bizonyítgatni. A tüdővész elleni küzdelem a háború előtt nálunk is megindult, neves és agilis emberek állottak a mozgalom élére, de a közbejött háborús események másfelé irányították a hatóságok figyelmét és igy az a munka, amely ezen a téren megindult, egyelőre szünetelni volt kénytelen.

Amig a himlő elleni védekezést a himlőoltásról szóló törvény kötelezőleg Írja elő mindenkire nézve, amig a trahoma pusztításainak meggátlásáról szintén törvény intézkedik, addig a tüdővész elleni védekezés terén a hatósági intézkedések csak igen szűk keretekre szorítkoztak. Az újabb időben létesült és létesülő tüdőbeteg-szanatoriumok, tüdőbeteggondozó intézetek mindenesetre jelentős eredmények, mégis a tüdőbetegek számának a növekedése mutatja, hogy ezen a téren még nagyon sok a tennivaló.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a főváros polgármesterének azt az évekkel ezelőtt tett igen helyes intézkedését, amellyel elrendelte a tüdőbetegek kötelező bejelentését, azonban eltekintve attól, hogy ez a rendelet ma már csaknem teljesen feledésbe ment, végrehajtásának gyakorlati jelentősége amúgy sincsen, mert addig, amig a betegek megfelelő gyógyításáról gondoskodás nem történik, a betegek bejelentése úgyszólván hiábavaló. Arra kell tehát törekedni, hogy a tüdőbetegek kötelező bejelentésére vonatkozó rendeletnek érvényt szerezve, a hatóságnak legyen gondja arra, hogy a bejelentett betegek mindannyian megfelelő kezelés alá kerüljenek. És ha az ország fővárosában ebben az irányban megindul a mentési akció, ennek a hatása nem veszhet el nyomtalanul az országban sem.

A venereás betegségek elleni küzdelmet a fő-