Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-19 / 29. szám

4 Független Budapest Melly Béla elégtétele. Ismeretes az az ügy, amely Melly Béla árvaszéki elnök és Gaál Endre gyógyszerész között támadt. A gyógyszerész, akinek állandóan dolga volt az árvaszéken, sértően nyilat­kozott Mellyről, aki ezért beperelte a bíróságnál. Az Ítélet indokolása olyan volt, amelyet Melly sértőnek talált magára nézve s emiatt panaszt tett az igazság­ügyminiszternél. Az igazságügyminiszter teljes mérték­ben honorálta Melly panaszát s azt a bírót, aki az indokolást készítette, más, lényegesen kisebb hatás­körrel bízta meg. A zsír ára. Az élő sertések árának a maxi­málására vonatkozó rendelet a fővárost is arra kötelezte, hogy a sertéstermények kicsinybeni árát július 15-ig állapítsa meg. Ezek a kicsiny­beni árak azonban csak késedelmesen jelentek meg, aminek az az oka, hogy Bécsben is kés­tek az árak megállapításával, már pedig nálunk az áraknak a bécsi árakhoz kell simulni ok, mert különben az árút. mind kiviszik az országból és igy Budapesten még nagyobb lenne a zsir- mizéria. Éppen ez a paritás kívánta meg azt, hogy bár a zsir ára nagyban 8 К 52 f-ben van megállapítva, mely árhoz rendes körülmények között csak 40—50 ft szoktak hozzászámítani, a... főváros mégis kénytelen volt a zsir kicsinybeni árát 9 К 40 f-ben megállapítani, úgy gondolkod­ván, hogy inkább legyen valamivel drágább a zsir, de legyen, semmint olcsó legyen az, ami nincs. A piaristák telke. A kegyestanitórendiek uj palo­tája elkészült. A rend augusztus elején bolthelyiségeket, novemberben pedig az egész rendházat át fogja adni a fővárosnak, amiért is ennek a teleknek a végleges felhasználása tekintetében is kell intézkedni. Minthogy a mostani viszonyok között nem valószínű, hogy a végleges felhasználás tekintetében dönthessenek, a városgazdasági ügyosztály hivatása lesz a régi rend­háznak és a vele kapcsolatos épületeknek ideiglenes értékesítése tekintetében előterjesztést tenni. Sümegi Vilmos dupla bizottsági tagsága. A törvényhatósági bizottság a legutolsó közgyűlések egyikén több megüresedett tagsági helyet töltött be, igy betöltésre került a közgazdasági bizottságban Légrády Ottó lemondásával megüresedett egyik tagsági hely is. Minthogy a lemondott Légrády Ottó Vl-ik kerületi bizottsági tag volt, erre a tagsági helyre a Vl-ik kerületnek kellett jelölnie. Megtörtént azonban az a furcsa eset, ami eddig még sohasem történt meg, hogy erre a tagsági helyre a kerület Sümegi Vilmost jelölte, aki a közgazdasági bizottságnak amúgy is tagja volt, igy azután a közgyűlés őt másodszor is megválasztotta a közgazdasági bizottság tagjává. Most nem marad más hátra, minthogy Sümegi mind a két tagsági helyéről lemondjon és a legközelebb azután harmad­szor is megválaszthatják őt a közgazdasági bizottság tagjává, de csak egy helyre. PÉNZ ÉS HITEL. A háború költségei. Pozitív adat eddig nem állott rendelkezésünkre arra vonatkozólag, hogy a háború mibe kerül Magyarországnak és mibe kerül a magyar és osztrák monarchiának együttvéve. Teleszky Já­nos pénzügyminiszter végre szerdán Földes Béla képviselő beszédére reflektálva, néhány adatat felemlített a háború költségeire vonatkozólag. Beszédében bejelentette ugyanis, hogy a világ­háború a magyar államnak havonta 450—470 millió koronába került a háború első periódusá­ban. Ez az összeg a második háborús évben felemelkedett 560—600 millió koronára, amely­ben benne foglaltatik a hadierő szükséglete, a hadbavonultak családtagjainak segélyezése, a- külföldön levő honfitársaink segélyezése és a tisztviselők háborús pótléka. Teleszky bejelentése egyáltalában nem lepett meg bennünket. Az eddig nyilvánosságra jutott adatokból ugyanis — csekély eltéréssel — meg lehet állapítani, hogy a világháború eddig mibe került a két államnak s a háború költségeit hogyan teremtettük elő. Pénzügyi hadviselésünk­nél állandóan az a főelv dominált, hogy belső, konszolidált kölcsönök útján teremtsük elő a hadviseléshez szükséges pénzt. Ezért a magyar és osztrák monarchia pénzügyminiszterei négy ízben is fordultak kölcsönért a két ország lakos­ságához, amelyekre az alábbi összeállítás sze­rint összesen 19’68 milliárd korona gyűlt össze. A hadi kölcsönökre eszközölt jegyzések ugyanis igy alakulnak: Magyar Osztrák Összesen millió koronákban I. hadikölcsön . . . 1-17 2T4 3-31 II. » ... 1*12 2-69 3-81 III. » . . 1.93 4-32 6-25 IV. » ... 1 '90 4-41 6'31 A négy hadi kölcsönre tehát majdnem 20 milliárd korona jegyzést eszközöltek a monarchiá­ban, holott a háború kitörése előtt Magyarország és Ausztria összes államadóssága 16'371 mil­liárd korona volt. Ez az egyetlen számadat is mutatja, hogy ennek a háborúnak méretei min­den eddigi háborút felülmúlnak. A 20 milliárd koronát kitevő négy hadikölcsö- nön felül felvett még a monarchia Németország­ban két ízben is valutaszabályozó államkölcsön^ melynek összege azonban nem haladja túl az 1.200 millió koronát. A háború financirozásához azonban ezek az államkölcsönök nem voltak teljesen elegendők, s ezért a két kormány kény­telen volt az Osztrák-Magyar Bankot, mint hadi bankot is igénybe venni. Erre különösen Teleszky pénzügyminiszter is rámutatott beszédében. A jegybank tudvalevőleg a háború kitörése óta kimutatást státusáról nem tesz közzé, s ezért kénytelenek vagyunk megelégedni az osztrák államadósságot ellenőrző bizottság azon legutóbb publikált adatával, hogy a két kormány a jegy­banknál 5.600 millió korona erejéig adósodott el, melyből a kvóta szerint Ausztriára 3.562 8 és Magyarországra 2.037'2 millió korona esik. Ha a jegybank-adósságot hozzászámítjuk a hadi kölcsönökhöz, úgy a monarchia eddig 27 milliárd korona hadi adósságot csinált, amelyből egy napra átlagban 35 millió korona jut. Termé­szetes, hogy az átlagos napi hadiköltség nem jelenti azt, hogy a monarchia minden hónapban egyforma összeget költ el a háborúra, mert amig az első háborús évben egy hónap alatt a háború csak egy milliárd koronába került, addig a máso­dik háborús esztendő minden hónapja már másfél milliárd koronát nyelt el. A hadi költségek emel­kedését nemcsak az újabb és újabb katonai be­hívások teszik érthetővé, hanem a drágaság emelkedése is növeli, még pedig jelentékeny mértékben a hadi kiadások összegét. Amig mi egy nap alatt átlagban 35 millió koronát áldo­zunk a háborúra, addig Németország napi hadi költsége 70, Franciaországé 60, Oroszországé 63 és Angliáé 100 millió márkát tesz ki. Egye­dül Olaszország költ háborújára kevesebbet, mert átlagos napi hadiköltsége 21 millió márka. Természetes, hogy a legnagyobb gondot az okozza, miből fedezzük a folytonosan szaporodó kamatterheket. Háború előtt az évi kamatteher nálunk 300 és Ausztriában 440 millió koronát tett ki. Éhez járul most a négy osztrák és magyar hadi kölcsön évi 738 millió korona kamatja, továbbá az az egy százalékos kamat, melyet a két állam a kvóta arányában a jegy­banknak fizet. A jegybankkölcsön tulajdonképen hat százalékos, de mivel a két kormány a jegy­banktól 5 százalékos bankjegyadót kap, ezt kompenzálják, s igy a kölcsön csak egy százalé­kos kamatterhet jelent. Az egy százalékos jegy­bank-kamattal a magyar hadi kölcsönök évi kamata 409'7 és az osztráké 828'2 millió koro­nát tesznek ki. Ezeket az uj kamatterheket ré­szint az uj, részint a később jövő uj adókból fogjuk fedezni. D. Gy. A pénzbőség. Egészen különös helyzet ural­kodik a pénzpiacon. Napról napra több a pénz, s ezzel szemben kereslet egyáltalában nem tapasz­talható. A vidék ontja a pénzt, mert annyi be­tétet kap s annyi adósságot fizetnek nála vissza, hogy a sok pénzzel nem tud mit csinálni, te­kintve, hogy a hiteligények végtelen csekélyek. A fővárosi pénzrezervoirokhoz tehát nagy töme­gekben érkezik a pénz, s ezért a nagy bankok igen alacsony kamatot térítenek a betétek után. Folyószámla követelések után ma a nagy inté­zetek átlagban 3 százalékot fizetnek, s a könyv­betétek után pedig 31/2 percentet. Ennek dacára szívesen veszik e betétet, mert a mai helyzet nem állandósulhat, s háború után minden bi­zonynyal nagy pénzigények fognak jelentkezni. A pénzbőség érezhető a magánforgalomban is, amennyiben mindenki több pénz fölött rendel­kezik, mint amennyi pénze volt háború előtt. Hisz maguk a jegybankok illusztrálják legjob­ban a sok pénzt, amennyiben minden jegyki­bocsátó bank négy-ötszörannyi banjegy fölött rendelkezik, mint ezelőtt 2 évvel. A Haditermény jubileuma. Egy éve múlt annak, hogy a kormány a gabonakereskedelem szabályozása és a közfogyasztás érdekében megállapította a Hadi­termény Részvénytársaságot. Ez az egy esztendő elég volt annak beigazolására, hogy olyan fontos érdek, mint a közfogyasztás, tényleg szükségessé teszi háború alatt a kenyérmagvak pontos elosztását. A Haditer­mény ezt a munkát nem végezte altruisztikus alapon, teljesen önzetlenül. A forgalomban gazdátlanul olyan hírek cirkulálnak, hogy a Haditermeny egy év alatt a jutalékokon 25—30 millió koronát keresett, 3 mil- liárdon felüli forgalmat ért el. Ezeket a híreket senki nem cáfolja, tehát világos, hogy a Haditermény tény­leg olyan jövedelemre tett szert, amilyent egy magán- vállalat soha el nem érhet. Szerencse, hogy a nyere­ség nagy része a kormánynak jut hadsegélyezési célra, mert az alapszabályok megállapítják az osztalék maxi­mumát. Központok. Ismét gazdagabbak lettünk egy köz­ponttal. Megalakult a Kávéközpont és működése épen úgy érinteni fogja a közélelmezés kérdését, mint ahogy a Cukor-, Szesz- és még néhány központ beleszólást nyert a közfogyasztás kérdésébe. Már egész termé­szetesnek találjuk a központok létesítését és elszapo­rodását. Nagy probléma azonban, hogy a háború után milyen helyzetbe jutnak a központok. A mai viszo­nyokat tekintve, nagy a valószínűsége annak, hogy a központok rögtön a háború befejezése után nem fog­nak felszámolni s nem fogják működésüket beszün­tetni. Háború után ugyanis a nyersanyag beszerzése és szétosztása fogja a legnagyobb gondot képezni s ezért a kormány nem fogja a központokat rögtön lik­vidáltatni, hanem a nyersanyag beszerzését és a szük­ségletnek megfelelő szétosztását fogja rájuk bízni. Nagy a valószínűsége annak, hogy a háború után még legalább 4-5 évet fognak a központok megélni. Közgazdasági hírek. Uj nagyvágó Budapesten. A Magyar Élelmi­szer Szállító r.-t. égisze alatt Budapesten uj nagy­vágó alakult, amely pénteken tartotta meg alakuló közgyűlését. A Budapesti Husnagyvágó r.-t. három millió korona alaptőkével indult meg és célja a hús­ipar terén fennálló mindennemű szükségletet kielégí­teni. Hogy célját elérhesse, foglalkozni fog hizlalással (e célra előleget nyújt a gazdáknak), exporttal és importtal, hentesáruk gyártásával stb. A tál saság ala­pitói közt van néhány nagyvágón kívül az Általános Fogyasztási Szövetkezet is, amelynek már eddig is nagyszabású húsüzeme volt. Az igazgatóság tagjai lettek : Stern Samu, a Magyar Élelmiszerszállitó r.-t. vezérigazgatója, Hoffer Gyula, az Általános Fogyasz­tási Szövetkezet igazgatója, Pollák Simon, a Világos­ság könyvnyomda igazgatója, Bruszt Sándor magán­bizományos, Spitzer József magánbizományos, Horn Ignác kereskedő, Becz Mihály és Horovitz Lajos. A felügyelő-bizottság tagjai lettek: Gróf Lajos bizo­mányos, Balta Géza, a Kassai Jelzálogbank vezér- igazgatója, Weiser Kálmán bankigazgató. Ügyvezető­igazgató : Singer Adolf. A fiumei Kereskedelmi Részvénytársaságot (ez idő szerint Budapest, V., Nádor-utca 19) a magyar királyi kormány 2307—1916. M. E. sz. rendeleté A magyar szent korona országainak kávéközpontja, vagjns a »Kávéközéppont« teendőinek ellátásával bízta meg. E megbízatásnak megfelelően a tegnap a Lévay Adolf elnöklése alatt megtartott igazgatósági ülésen elhatároztatott, hogy a társaság eddigi behozatali tevé­kenységét, illetőleg a saját számlájára való kereske­delmet felfüggeszti. Tekintettel a reá váró nagyobb terjedelmű tevékenységre, a társaság Bodó Arnoldot budapesti székhellyel mint ügyvivő-igazgatót szerződ­tette. Egyben a társaság eddigi ügyvivő-igazgatóját, Virág Henriket vezérigazgatóvá nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom