Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-05 / 27. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. julius 5. 27. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ^ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-82. Közérdek és csokoládé. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, sem Harrer tanácsnoknak, sem Glück Frigyesnek nincs teljes igaza. Minden dolgot abból a nézőszögből kell elbírálni, amit a legtisztább közérdek állít fel. Ebből a szempontból vizsgálván a Gerbeaud-féle telekvásárlási ügyet, meg kell állapítani, hogy az olyan telekvásárlásoknál, ahol a vevő »iparpártolási alapon kíván olcsóbb árakat, a közérdek elve sántít, mert az ipart nem egyeseknek juttatott, többé-ke- vésbbé kifogás alá eső anyagi kedvezményekkel, hanem egészséges üzleti szellemmel és helyes irányitó érzékkel kell pártolni. Régen túlhaladott álláspont, hogy a magyar ipart azok fejlesztették a leg- kevésbbé, akik akár az államtól, akár a fővárostól olcsóbb telket, avagy anyagi hozzájárulást vettek igénybe. Természetesen ez alól az általánosítás alól is van kivétel, de specialiter Gerbeaud esete semmikép sem lehet ez. Gerbeaudnak ugyebár mindeddig nem jutott eszébe, hogy -csokoládégyárat alapítson. Nem pedig azért, mert a főváros eddig még sohasem mondta ki aproximative, hogy az iparfejlesztési érdekek feltételeinél bizonyos szempontokat figyelembe fog venni. De mihelyt a Harrer-féle, a telekspekuláció ellen megalkotott javaslat érvényre emelkedett, az elsők között jelentkezett gyári telekért a forgalmi értéken alul levő árfolyamon. Mennyiben különbözik ez a telekvétel a telekspekuláción alapult üzletektől? Valójában semmiben sem különbözik. Gerbeaud azt a hasznot, amit a telekspekulánsok készpénzben szoktak bezsebelni, abból a különbözetből akarja biztosítani magának, amennyivel a forgalmi értéknél olcsóbban szeretné megkapni a fővárostól a kiszemelt telektömböt. Amig ‘tehát a telekspekulánsok csak azért vettek telket a fővárostól, hogy drágábban adjanak túl rajta, Gerbeaud is csak azért akar csokoládégyárat alapitani, hogy az alapitás rizikóját ugyancsak a fővárossal fizettesse meg. Ez a tárgyilagos igazság. Már most, ami Harrer tanácsnoknak a jóhiszeműségét illeti, ehhez szó sem férhet. A közgyűlés minden tagja, de a főváros valamennyi polgára tisztelettel és becsüléssel gondol arra a munkásságra, amit a telekspekuláció kiküszöbölése érdekében folytatott. Tényleg a régi, többszörösen kompromittált telekvásárlási komédiák egyszersmindenkorra kiküszöbölődtek volna, ha nem jelentkezik Gerbeaud úr s egy elmés csavarintással a felállított szabályon, illuzióriussá nem teszi azokat a rendelkezéseket, amiket ezen a téren a főváros önönmagának is felállított. Ismételjük: lényegében nincs különbség a régi üzletek s a Gerbeaud által forszírozott uj telekvásárlási komédia között. A főváros ebből is csak ép úgy károsodnék, ha nyélbe ütné, amint károsodik az előbbiekből, csak azzal a különbséggel, hogy a Gerbeaud-féle telekvásárlásra ráragasztana —- egy szépségflastromot. De a közérdek szempontjából ezzel ép úgy kitenné ezt az ügyet is a ragályos legyek tanyájának, amint ki voltak téve ennek a korábbiak. Mailjükbe őszintén önmagunknak, hogy Glück Frigyesből a főváros legelemibb érdeke beszélt, amikor kicsattant amiatt, hogy a hetedik kerületi bizottsági tagok szakértői becslését nem akarta akceptálni a tanács. Elvégre ezek tudják a legjobban, hogy egy kerületükbéli telek minimálisan mennyit ér. S tényleg nincs semmi ráció benne, hogy Gerbeaud szép szeméért semmibe se vegyék a közérdeknek azt a parancsoló szavát, amely Ehrlichékben -— isten tudja miért, — megnyilatkozott. A közgyűlés bölcseségének meg kell találni az igazság Ariadne-fonalát, amely- lyel ebből a Gerbeaud-féle csávából minden megalázás nélkül kivezetheti a tanácsot és Glück Frigyest is. MÉRLEGEN. ж A közélelmezés orvoslására megindult összes akciók egyszerre elhallgattak, mintha darázs csípte volna meg őket embriójukban. Igaz, hogy a polgárság sem panaszkodik már, mert félig-meddig beletörődött abba, hogy ki van szolgáltatva a pillanatnyi esélyeknek, amiken a tanács hiába akar változtatni, nincs meg a kellő energiája és összeköttetése hozzá. A zsirjegyek bevezetésének például bizonyára az a legnagyobb akadálya, hogy a megszabott mennyiségre vonatkozó utalványokat a fővárosi nyomda a legnagyobb gyorsasággal meg tudná csinálni de a főváros nem tudja garantálni, hogy a zsirjegy birtokosa akadálytalanul meg is kaphassa a maga zsirmennyiségét. Ilyen körülmények között kár is felcsigázni rendszabályok akarásával a képzeleteket, hiszen a beletörődés egészségesebb, mint a bizonytalan várakozás. Samu dr. politikai pártállása dacára valóban a fővárosi polgárság érdekeinek legmesszebbmenő megvédésével formu'ázta meg a városi álláspontot az adójavaslatokkal szemben. Ez a rideg tárgyilagosság, amely a rendkívüli közgyűlésen elhangzott beszédében megnyilvánult, lerázta magáról a pártkeret minden béklyóját s a polgári meggyőződés igazságával szállott síkra a polgári zsebek olyan megterhelése ellen, amit válság nélkül nem lehet megúszni. Most már csak az a fontos, hogy a fővárosnak munkapárti képviselői is magukévá tegyék a Glückstahl dr. álláspontját. De attól félünk és joggal, hogy ezek az urak a pártkereteken nem fognak tudni majd úgy felülemelkedni, mint Glückstahl bizottsági tag úr, akinek még nincs mandátum a zsebében vagyis nincs mit féltenie a kormánytól, ha rezonál. ж A kormány már belemegy abba, hogy felemelje az állami tisztviselők drágasági pótlékát. Ha ennyire jutottunk, el- érkezhetik az ideje annak is, hogy a főváros tisztviselői is megkapják azt a drágasági pótlék-különbözetet, amit a kormány azon az alapon disputáit el tőlük, hogy a főváros sem adhat többet a hivatalnokainak, mint az állam. Avagy a városi tisztviselői gárda belemegy abba is, hogy a háborús kölcsönöket tényleg csak a békekorszakban kezdjék levonni. Kiváncsiak vagyunk, hogyan oldják meg majd ezt a kérdést? Gerbeaud és a közgyűlés. (Miért mondott le Glück Frigyes ? — Glück Frigyes nyilatkozata.) Az utolsó nyári szünet előtti közgyűlésnek számit a szerdai, ha csak a tanács meg nem gondolja magát — s úgy hisszük, meggondolja — és a julius 12-iki közgyűlés napirendjére a zárószámadáson kívül más egyebet is fölvétet. A szerdai közgyűlésnek két kiemelkedő tárgya van: Gerbeaud ügye s a Lovar- egylet dolga. Gerbeaud ügyével már múlt számunkban részletesen foglalkoztunk. Azóta letárgyalta az ügyet a pénzügyi bizottság is, meglehetősen szenvedélyes vita közepette, de úgy hisszük, a pénzügyi bizottsági szavazásával és Glück lemondásával még nincsen élintézve az ügy. Emlékeztetnünk kell a bizottságot Ehrlich G. Gusztávnak arra a nyilatkozatára, hogy ő a Kerepesi-uti 7.400 öles telekre bármikor hoz a fővárosnak nyolcvan koronás vevőt. Ez a kon- templált ötven koronás árral szemben 222.000 korona többletet jelent a fővárosnak. Mért nem mondotta még senki Ehrlichnek, hogy hózza ide a nyolcvan koronás vevőt ? Reméljük, Ehrlich állja a kijelentését — de mért nem bízza meg senki? Nem bíznak talán benne? Akkor éppen azért kellene őt felszólítani, mert napnál fényesebben beigazolódnék, hogy a tanácsi előterjesztés pártolóinak volt igazuk. Egy tény: Gerbeaud ur nem érdemli meg a főváros kedvezését. Szakítsunk végre azzal a fölfogással, hogy az idegen előtt arcra kell borulnunk s Így kell imádnunk őt. Gerbeaud ur Svájcból jött be Magyarországra. Elismerjük, tisztességes iparos volt, de tisztessége jutalmát meg is kapta, mert kivételes helyzetet biztosított magának s milliókat szerzett Magyarországon. Nem azért maradt itt, mert a mi szép szemünket szereti, hanem a koronáinkat. Most sem azért akar csokoládégyárat alapitani, mert rajong a magyar ipar fejlesztéséért, hanem azért, mert jól megy az üzlete s a gyár révén még több hasznot remél. Ne féljünk mi attól, hogy majd Gerbeaud ur
