Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-24 / 21. szám

4 Független Budapest Új kereskedelmi fiúiskola, Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a fővárosi szülők gyermekei mind nagyobb számmal keresik fel a keres­kedelmi iskolát. Az alig néhány esztendővel ezelőtt az Izabella-utcában megnyílt kereskedelmi iskola helyi­ségei már röviddel utóbb szőkéknek bizonyultak, mert sokkal több volt a jelőntkező tanulók száma, mint amennyit az iskola befogadhatott. Ez okból a Kertész­utcai iskolába telepítették ki ideiglenesen azokat a tanulókat, akik az Izabella-utcáhól kiszorultak. Ezt a Kertész-utcai fiók-kereskedelmi iskolát a tanács a jövő évtől kezdve önálló felső kereskedelmi iskolává szer­vezte át. Mindenesetre örvendetes, hogy a fővárosban a gyakorlati pályára nevelő felső kereskedelmi iskolá­kat szaporítani kellett. A tanév vége a főváros iskoláiban. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak az a rendelete, hogy az iskolákban az előadásokat május 31-ig be kell fejezni, a főváros iskoláira nem terjed ki, mert a fővárosi iskolákban a íanács állapítja meg a tanév befejezésének az idejét. Minthogy a fővárosra vonat­kozólag nem állanak meg azok az indokok, amelyek kívánatossá teszik a tanévnek, különösen a vidéki iskolákban, korábban való befejezését, a tanács úgy intézkedett, hogy a felső kereskedelmi fiúiskolák és reáliskolák kivételével az összes többi fővárosi iskolák­ban a tanévet a szokásos évzáró vizsgálatok megtar­tásával & rendes időben kell befejezni. Az évzáró vizsgálatok elhagyását a tanács már az előző években kérte a kultuszminisztertől, de erre a felterjesztésre válasz még nem érkezett. A közvilágítási üzemek zárszámadása. A gázművek és elektromos művek zárszámadását úgy a világítási üzemi bizottságban, mint a pénzügyi bizott­ságban is nagyon kevés érdeklődés mellett intézték el, elleniedben az előző évek tágulásaival, amikor mind a két bizottság hosszasan és behatóan tárgyalta a záró­számadásokkal kapcsolatos jelentéseket. A világítási üzemi bizottságban csupán a szén dolgában kértek felvilágosítást, a pénzügyi bizottságban pedig minden hozzászólás nélkül fogadták el mind a két üzem zár­számadását. Ezek után a közgyűlésen sem várható nagyobb vita ezeknek a tárgyalásánál. PÉNZ ÉS HITEL. A háború terheinek fedezése. Mennyivel egészségesebb belső kölcsönök útját megvívni a pénzügyi háborút, mint külső financiális segítséget és a jegybankot igénybe venni, arra ellenségeink pénzügyi háborúja adja meg a feleletet. Anglia matematikai pontossággal kiszámította, hogy reá a háború anyagi áldoza­tot nem jelenthet s pusztán e számítások alap­ján idézte föl e szörnyű háborút. Számításaiban azonban csalódott, mert sem a külföldön el­helyezett kölcsönei, sem pedig belső kölcsönei nem sikerültek és ezért fedezetlen bankjegyet, az úgynevezett Courency Notes-okat volt kény­telen forgalomba hozni. Az angol jegybank ki­mutatásaiban ezek a bankjegyek nem szerepel­nek s ezért teszi az Economist a következő szemrehányást az angol kormánynak 1915. november 20-i számában : »Nem vállalkozhatunk arra, hogy a bankjegyek fedezeti viszonyait pontosan megmagyarázzuk, mert az angol bank heti kimutatásai, mint általában az állami pénz­ügyeinkre vonatkozó közlések — úgy látszik - valójában csak azoknak a szerencsés bürok­ratáknak informálására szolgálnak, akik el van­nak látva azzal a titkos kulcscsal, melynek segítségével az egyes kimutatásokon el lehet igazodni.« Még rosszabb a helyzet Franciaországban, ahol a jegykibocsátóbank bankjegyforgalma 15'2 milliárd frank, amelyből a francia kormány 71/^ és szövetségesei 1 milliárd frankot vettek hadi- előlegként igénybe. Az orosz papirpénzgazdál- kodást pedig a leghívebben jellemzi, hogy az orosz állami bank bankjegyforgalma a háború kitörésekor 1.636 millió rubel volt, amely 1915. január első napján már majdnem megkétszere­ződött, amennyiben 3.031 millió rubelt tett ki, s rá egy évre, 1916. február 8-án, pedig már elérte az 5.776 millió rubelt, ami koronára át­számítva 14'/2 milliárd koronát tesz ki. Pénzügyi hadviselésünk tehát fölényben áll ellenfeleink háborús pénzügyei fölött s ennek a legreálisabb pénzügyi helyzetnek előnye még fokozódik, ha azt vizsgáljuk, kik vettek részt s milyen arányban hadikölcsöneink jegyzésében. Az első hadikölcsönünknél a 950 koronáig ter­jedő jegyzések összege 60l/h millió korona, amely a másodiknál már 63'2 millió koronára emelkedett s a harmadiknál ismételt szaporodás után 68'3 millió koronára nőtt. A 9.950 koro­náig terjedő aláírások összege, tehát az összes kis aláírások az első hadikölcsönünknél 337'3, a másodiknál 367‘3, s a harmadik hadikölcsö­nünknél pedig 433'4 millió koronát tett ki, ami mind a három kölcsönnél együttvéve 1.138 millió koronára rúg. Igen figyelemreméltó ez a szám­adat, mert a 4'2 m lliárd koronát kitevő 3 hadi- kölcsönünknek több mint 26 százaléka. Ausz­triában pedig ezek a kis, tízezer koronát el nem érő aláírások az 1.430 millió koronát is túl­haladják. Nagyjelentőségű számok ezek, mert ridegen tanúsítják azt a fölemelő tényt, hogy nálunk a lelki impressiók mellett a gazdasági előfeltételek sem hiányoztak, s az áldozatkészség párátlanul fényes pénzügyi hadviselést eredményezett. Elegendő ezen néhány számadat fontosságára abból következtetnünk, hogy mikor Olaszország nekünk megüzente a háborút s az olasz pénz­ügyminiszter kölcsönért fordult az olasz néphez, a kölcsönre" mindössze 1.200 millió lira jött össze, amelynek 75°/o-át olasz bankok, biztositó társaságok és^ vállalatok jegyezték, úgy, hogy a nyilvános aláírás az olasz kormány részére mindössze 300 millió lírát eredményezett. Természetes, hogy hadikölcsöneinkre az aláírások nem csupán készpénzjegyzések voltak, hanem az aláírók egy része igénybe vette a ban­kok és az Osztrák-Magyar-Bank által engedélye­zett lombard kölcsönt is. A lombard kölcsönök összege a három magyar és osztrák hadiköl- csönnél nem tett ki 5 milliárd koronánál többet, amely összeg állandóan jelentősen csökken, ami nemcsak az aláírások egészséges voltára, hanem arra is élénk világot vet, hogy az aláírók komoly tudatában voltak annak, hogy a lombard utján eszközölt j gyzéseiknek kölcsönét vissza kell fizetniük. Munkájukat tehát a kölcsönfelvétel miatt már évekre előzetesen eszkomptálták s ezeknek a szorgalmas és dolgos kezeknek mun­kájából származó és félretehető takaréktőkék fognak szolgálni a lombardkölcsönök teljes vissza­fizetésére. Egyedül az okoz ma gondot, hogy az állam hogyan fogja tudni büdzséjébe a nagy kamat­terhet beállítani. A mig ugyanis a háború ki­törése előtt nálunk az évi kamatteher 220 millió korona volt, addig a három magyar hadikölcsön évi kamata 230 millió koronát tesz ki és ez a kamatszaporodás napról-napra nagyobb. Nem­csak nálunk, hanem minden egyes hadviselő országban igen jelentős összeget képvisel az uj államadósság s ezzel egyúttal az állami kamat­teher emelkedése, mert amig Oroszországban a háború kitörése előtt az államadósságból egy fejre 276 frank jutott, 1915. december utolsó napján ez a számadat már 535 frankra emel­kedett. Nálunk pedig háború előtt 280 korona esett az államadósságból egy egyénre, amely 1915. december 31-én már 485 koronát tesz ki. A megszaporodott államadósság kamatait, a háború költségeit el tudjuk viselni, mert ha háború után erőteljes, intenzív munka indul meg nálunk, az uj adókból — amelyek elsősorban a nagy tőkét togják érinteni — fedezhetők lesznek. Nem a tőke hatalma, hanem a munka ereje a gazdasági haladás legfőbb biztosítéka. Háború előtt Angliában egy fejre 127, Francia- országban 115, Németországban 75 és nálunk 791/2 koronaadó esett, tehát nem nálunk volt a helyzet a legrosszabb, sőt itt még aránylag az adóteher normálisnak mondható. A hosszú háború azonban ezt az arányszámot meg fogja kétszerezni s hogy ez gazdasági romlásunkat elő ne idézze, itt logikus és intenzív munkának kell megindulnia. A lelkesedés és az elszántság biztosítják győzelmünket a harctéren, a rend­szeres munka ereje a gazdasági versengés küzdő­terén. * A PénzJntéze i Központ. Junius elsején tartja a Pénzintézeti Központ alakuló ülését a pénzügyminisztériumban, s már a legerősebb küzdelem folyik az igazgatósági tagsági helyekért. Ezzel szemben a pénzügyminiszter a vezérigaz­gató személyére nézve még nem döntött, úgy, hogy az intézet minden valószinüség mellett vezérigazgató nélkül kezdi meg működését. Nem lehet a vezérigazgatói tisztséget egyelőre betöl­teni, mivel alkalmas egyéniséget erre az állásra a pénzügyminiszter nem talált. Igen nagy vetél­kedés indult meg a vezérigazgatói székért, az önjelöltek sűrű sorokban jelentkeztek, azonban ajánlkozásukat illetékes helyen figyelembe nem vették. Akiket ellenben a pénzügyminiszter erre az állásra felkért, azok két oknál fogva nem vállalkoztak. Először jelenlegi, fényesen dotált állásukat nem akarták felcserélni az új intézet vezérigazgatói székével. Viszont tárgyalt a pénz­ügyminiszter otyan jelöltekkel is, akik azért uta­sították vissza a felkínált vezérigazgatóságot, mert nem éreztek magukban elég erőt e nagy feladat teljesítésére. A gazdasági élet állandó stréberei, a közgazdaság jól ismert álláshajszolói ellenben már döngetik a pénzügyminiszter kapu­ját igazgatóságért s kérdés, hogy lesz-e annyi energia a pénzügyminiszterben, hogy az önjelöl­teknek kereken kiadja az útjukat. * A termés. .Soha féltőbb gonddal és na­gyobb aggodalommal nem kisértük az időjárást figyelemmel, mint most, a háború második évé­ben. Érthető tehát, ha a szombati hivatalos vetésjelentést az egész ország nagy érdeklődés­sel várta, s a földmívelésügyi miniszter jelentése teljesen kielégítette a vetéshez fűzött várakozá­sokat. Az időjárás általában igen kielégítő volt, megfelelő csapadékban hiány nem mutatkozott, s az utóbbi hetek állandó meleg, napsugaras napjai a legjobb hatással voltak úgy a négy főkalászos, mint a kapás növényekre és a gyü­mölcsösre. Különösen a négy főkalászosból van jó. kilátás bőséges termésre, s reméljük, hogy az idő továbbra is barátunk marad és akkor sokat érő termésünk lesz. Hat hét választ el még bennünket a termés betakarításának első stádiumától, a kaszák megfenésétől. Ez a hat hét igen elegendő volna a termés megfelelő jó kifejlődésére, ha az idő a maihoz továbbra is jó marad. Nagy szükségünk van jó termésre, s az eddigi előjelek szerint jól fogunk aratni. * A kamatláb. Még arra soha nem volt eset, hogy a magánkamatláb és hivatalos ráta között 2 százalék legyen a. marge, mint most. Az alacsony kamatláb föltétien azt jelenti, hogy több a rendelkezésre álló tőke, mint amennyit a kereslte.’elem és ipar abszorbeál. A sok fölös­leges tőke, a nagy pénzbőség dacára igen sok olyan eset fordul elő, amikor a bankok az adósfeleknek 8, sőt 9 százalék kamat és keze­lési díjat számítanak. A 3 százalékos pénzért tehát ma 9 százalékot szedni olyan uzsora, amilyennel még akkor is ritkán találkozunk, amikor 6 százalékos az Osztrák-Magyar Bank kamatlába. Ezt az anomáliát okvetlen meg kell szüntetni, mert ha a bankok a betétek után 3 százalék kamatot fizetnek, illegitim az adós felek­től 9 százalékos kamatot szedni. A most meg­alakuló Pénzintézeti Központ figyelmét már eleve felhívjuk ennek a súlyos igazságtalanság­nak, ennek a lehetetlen állapotnak megszünte­tésére. Véget kell már egyszer vetni ennek az uzsorás helyzetnek, mely az adós anyagi ro:n- lását idézi elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom