Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-24 / 21. szám
о Független Budapest bányai polgári sörfőző telekcsere iránt való kérelme, a 21-ik pont pedig Harrer tanácsnok ismeretes javaslata a telekeladás uj rendjéről. Iiiáltóbb ellentétet, mint amely e két pont között van, még városházi fantáziával sem lehet elképzelni. De nemcsak mi látjuk e két pont között as ellentétet, hanem maga a tanács is, amikor óvatos kiméletességgel vigyázott arra, nehogy a kőbányai serfőző kérelme Harrer javaslata után kerüljön. Ha a közgyűlés megszavazza Harrer tanácsnok javaslatát, önmagától esik el a kőbányai sörfőző kérelme, hiszen éppen az ilyen kérelem az, amit a főváros a jövőben el akar kerülni. A Polgári serfőző hónapokkal ezelőtt azt kérte a fővárostól, hogy adja el neki kőbányai gyártelepe mellett fekvő tizenháromezer öles telkét. A kérelem már a közgyűlés elé került, még pedig a pénzügyi bizottság pártoló javaslatával. A közgyűlés akkor beleeg}rezett a kérelem teljesítésébe, de Perczel Béla indítványára csak azzal a feltétellel, ha a Polgári serfőző kötelezi magát arra, hogy a főváros telkét csak gyár céljaira használja, ellenkező esetben pedig a főváros az eredeti 28 koronás egységáron visszaveheti a telket. A közgyűlésnek ez a határozata tökéletesen egyezik Harrer tanácsnok javaslatával. Ez a javaslat is kimondja, hogy a főváros telkét csak gyár céljára szabad használni s ha a tulajdonos később parcellázni akar, csak a főváros engedelmével teheti s akkor is az érték- növekedés fele a fővárost illeti. A kőbányai Polgári serfőző nem egyezett bele ebbe a kikötésbe. Mi más ez, mint nyílt beismerése annak, hogy a telket nem gyár céljára akarja használni, hanem spekulálni akar vele. És mégis a főváros tanácsa, amely nagy lelkesedéssel üdvözölte Harrer tanácsnok javaslatát, hajlandó ezt a javaslatot megkerülni. El kell ismerni, a kőbányai polgári serfőző- nek igen ügyes és igen tapasztalt telekszakértője van. A vállalat felügyelő-bizottságában ott ül Auer Róbert, egy pillanatig sem kell tehát töprengenünk azon, hogy ki szolgált ilyen kitűnő tanáccsal a polgári serfőzőnek ? Emlékezünk Auer Róbertnek más hasonló kitűnő és önzetlen szolgálataira is. A polgári serfőző egyszerűen azzal a kéréssel állt elő, hogy van neki a Maglódi úton egy, a fővároséhoz hasonlő nagyságú telke : cseréljenek hát egymással. Az ötlet kitűnő, megvan a mód, hogy miképen lehet Harrer tanácsnok javaslatát kijátszani. Akik tehát aggodalmaskodtak a javaslat szigorúsága miatt, egészen nyugodtak lehetnek, nem kell a rendszabálytól félni, hiszen megtalálták már a kijátszás módját. Erkölcsös dolog-e ezt a két javaslatot igy egymás mellett előterjeszteni: feleljen erre a közgyűlés. Annyi bizonyos, ha teljesiti a polgári serfőző kérelmét, el kell utasítania Harrer tanácsnok javaslatát s azután sok-sok esztendeig senkinek sem szabad helyes telekpolitikáról beszélnie. Sem a tanácsnak, sem Vázsonyinak, sem a közgyűlés egyetlen tagjának, mert az ilyen tréfát nem lehet egynéhányszor elkövetni. Még Auer Róbert kedvéért sem. * Ez elé a közgyűlés elé kerül végre az alkalmazottak családi pótlékáról szóló előterjesztés, amelyet érthető türelmetlenséggel várt már a főváros minden tisztviselője és alkalmazottja. A javaslat teljesen megegyezik az állami alkalmazottak családi pótlékáról szóló szabályzattal. Mindössze egy az eltérés: Az állam csak a háború alatt ad 3-rlál több gyermek után is pótlékot, a főváros tervezete azonban nem intézkedik külön háború és külön béke esetére, hanem egyformán 100 korona pótlékot ad minden egyes gyermek után. Ez igy humánus és remélhető, hogy a jóváhagyásnál nem fog ismét akadékoskodni a belügyminister. Az ideiglenes hivatalnokok s az altisztek és szolgák helyzetének javításáról szóló előterjesztéseket is szerdán tárgyalja a közgyűlés. Nem mondjuk, hogy a segítés valami ideális, de tekintetbe kell venni a főváros szomorú anyagi helyzetét s akkor megállapíthatjuk, hogy a főváros csakugyan erején felül áldoz. A családi pótlék s a másik két előterjesztés évente több, mint másfél millió koronával terheli meg a költségvetést s ennek a másfél millió koronának födözetéről még nincs gondoskodva. A főváros igen nagy terhet vállal magára s ha most nem is tud véglegesen segíteni, mindenesetre méltányolni kell készségét és jóindulatát. * A szerdai közgyűlésen újra meg fogják sürgetni a hidvám eltörlését, sajnos azonban e kérelem teljesítésére ma kevésbbé van remény, mint valaha. Az államnak minden krajcárra szüksége van s igazán örülnünk kell, ha nemhoz be majd újabb igazságtalanabb adózást, minta hidvám. A gázgyár és az elektromos művek zárószámadása is a közgyűlés elé kerül s valószínű, hogy a gázgyár szénellátása dolgában végre autentikus nyilatkozat fog elhangzani. Elpocsékolt százezrek — megtakarítóit fillérek. — Epizódok a pénzügyi bizottság üléséből. — Vannak emberek, akik csodálatos számítással tudnak kezelni bizonyos dolgokat. Ez a megállapítás ezúttal a pénzügyi bizottság tagjaira is ráillik, akik között pedig vannak, akiket mindig közérdekű tevékenységiikértő szintén tisztelünk és nagyrabecsülünk. Hogy mi történt a pénzügyi bizottság minapi ülésén, amiért ez porkaptikus megjegyzés a toliunkra csúszott? Sok minden, aminek nincs összefüggése egymással, de egymás mellé állítva őket, mégis csak kiderül, hogy — nekünk lesz igazunk. A pénzügyi bizottság többek között mozgó barakkok létesítésére játszi könnyedséggel megszavazott néhány százezer koronát. Helyes, nincs is kifogásunk ellene, hiszen közegészségügyi viszonyaink lehető idealizálása a miprogrammunk- nak is egyik lényeges pontja. De ugyanazon az ülésen, amikor százezrek kiadását határozták el, ezúttal nagy vívmányként kezelték azt a tényt, hogy a jegyrendszernek háromszázötezer koronára kontem- plált kiadásából megtakarítottak — hétezer koronát ! Istenkém, minő nagy diadal! Végre egy előirányzat, a mit nem léptek túl semmivel, sőt még meg is takarítottak belőle. Szinte könnyezni szeretnénk a meghatottságtól, hogy a főváros mennyire takarékoskodó lett, ha ugyanakkor nem ötlene a szemünkbe a mérleg másik oldala is, amely a következő kaleidoszkópot mutatja: A jegyrendszer, amely eleinte üdvösnek és hasznosnak bizonyult, a második hónap után önmagától feleslegessé vált. A főváros biztosította magának azt a lisztmennyiséget, amelyre a lakosság szükségletének kielégítésére az új termésig szüksége van. A lisztet magánosok és pékek között az eddigi arányban maga a főváros osztja szét, vagyis egyszerűen kiküszöbölhetné a jegyrendszerrel járó összes kiadáso- -r kát, ha megállapítaná, hogy háztartásonként két hétre mikép osztja szét a lisztmennyiségeket. Ugy-e, ez világos és egyszerű, mert hiszen emigy sem lehetne túllépni a határokat, amiket az államérdek szabott, de a főváros mégis megszabadulna a jegyrendszer kiadásaitól s a jövőben megtakaríthatná a 305.000 koronának legalább a felét. De mennyit takarítana'meg a tisztelt tanács, ha a közélelmezés terén nem bolonditaná meg az embereket hetenként két-három olyan rendelettel, amit senki sem tart be s amik között nincs Isten, aki eligazodni tudjon ?! A rengeteg papírpocsékolás, a községi nyomdának feleslek ges túlterhelése csupa olyan kiadás, amire ilyen nehéz időben tényleg semmi szükség nincs. Amikor tehát a háborús adminisztráción évenként talán több százezer koronát takaríthatnának meg, ha észszerűen intéznék az összes dolgokat s előrelátással szabályoznák a fővárosi polgárság élelmezési és egyéb ügyeit, ne hozakodjanak elő nekünk ilyen hétezer koronás »vivmány«-okkal, mert ettől igazán — ökölbe szorul a kezünk. A gázgyár szene. — A kormány ajánlatta. — A gázgyár zárszámadásának üzemi bizottsági tárgyalásánál szóba került az a veszedelem, amelyre a zárszámadási jelentés is rámutat és amely a gázgyár üzemét fenyegeti abban az esetben, ha szénnel való ellátása nem lesz biztosítva. A tanács ennek a bajnak az elhárítása céljából már korábban felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben azt kéri, hogy az osztrák kormány segítségével mindent kövesfen el a gázgyár szénszükségle- tének a biztosítására. A kereskedelmi miniszter az államvasutak tartalékkészletéből hajlandó is körülbelül 100.000 méter mázsát a gázgyárnak átengedni, Ausztriából is körülbelül 2.500 vag- gonra lehet számítani, amit a gázgyár megkaphat. Az üzem vezetőségének a kormány támogatásával bizonyára sikerülni fog ebben a tekintetben elérni azt, hogy az üzemben zavarok ne álljanak be, amint különben ezt a reményét a világítási üzemi bizottság ülésén az elnöklő alpolgármester kifejezésre is juttatta. A mellőzött főváros. — Kormányjavaslatok a fővárosról — a főváros meghallgatása nélkül. — Az 1916. évi költségvetésnek a pénzügyi bizottságban való tárgyalása alkalmával Feleld Béla indítványozta, hogy a főváros felterjesztésben kérje a kormán}^ arra, hogy az olyan törvényjavaslatokat, amelyek bármilyen vonatkozásukban érdeklik a fővárost, még a képviselő- házi bizottságok tárgyalása előtt küldje meg a főváros hatóságának, hogy itt az illetékes szakközegeknek alkalmuk legyen a maguk nézetét kifejezésre juttatni. Ezt az indítványt a tanács is helyesli és elfogadás végett a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. Hogy mennyire jogos a fővárosnak ez a kérdése, legjobb bizonyitéka ennek az is, hogy a most készülő tanügyi reformokat sem közölték a fővárossal, minthogy pedig a főváros az országos közoktatásügyi tanácsban sincs képviselve, a fővárosnak, amely pedig sok milliót áldoz kulturális célokra, nincs módjában ezekhez a reformokhoz hozzászólni, hacsak a miniszter a főváros külön kérésére ezeket a reformtervezeteket meg nem küldi. Nagyon helyén való volna, ha a miniszterelnök a főváros ebbeli kérésének eleget tenne, mert igy a főváros jogos kívánságait sok esetben érvényre lehetne juttatni. KOVALD FEST> t'sztit! швПВЬямр Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képvisi Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58- 45, 128—13.
