Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-05 / 1. szám
- ■-/ . с Tizenegyedik évfűJyasn. 131$. január 5. Я ЛС/LU tó 1. szám. FOggcflen Budapftsl VárospoBitikai Зар, a Budapesti függetlenségi és 48~as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja MegjolaniSc minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAöY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 18 kor. О Félévre 3 korona. Főszerkesztő: D«-SOMOQYi LAJOS Felelős szerkesztő: 3. VIRÄSH @ÉZA Szerkesztősé ej és kiadóhivatal; Budapest Vll. Szöveiség-u. 22. TELEFOÍJSIÁM József 45—82. Ujssztsndő. Sok nyomorúságától az 'ó-esztendőnek köny- nyen váltunk meg s most. reménykedve lessük: vájjon mit hoz az uj? Meghozza-e erő- feszitéseink méltó jutalmát, a boldogító békét és nyugalmat? Bizony, a főváros már megérdemelné, hogy pontot tehessen háborús tevékenysége mellé. Nem mintha kifáradt volna egészen. Korántsem! Hiszen a fáradság ismeretlen fogalom ebben a titáni küzdelemben. Az idegek acélozottsága szinte hihetetlen fokra emelkedett s azt mondhatnék, hogy a gyémánt keménységével vetekszik. De az eszközök, amelyek e háborús tevékenység lebonyolítására a főváros rendelkezésére állanak, hova-továbh elfogynak, mint a gyertyaszál s akkor hiábavaló lesz minden szilárd elhatározás. Legkevésbé pénzügyileg bírja el a főváros a háborús terheket. A magisztrátusnak . :nóv г .л ■■- int: hete th ' gondokat -too." hogy rto kép oldja meg a pénzügyi problémákat, amik elébe tolulnak. A deficit hónapról-hónapra ijesztően nő s a fedezet lassanként mindig kevesebb és kevesebb lesz. Nem hihetjük el, hogy akár a monarchiában, akár a szövetséges országokban még egy főváros ilyen súlyos helyzetbe került volna, mint Budapest. Az a világvárosi lendület, amit a főváros a háború előtt vett, nagyszabású komunnizálási terveivel hosszú és békés fejlődési korszakra szorult volna. Ehelyett váratlanul betoppant a világháború s a megcsappant jövedelmek helyébe csupa uj gondokat, friss terheket sózott a nyakába. Ezért megfoghatatlan az a ridegség, amellyel a hivatalos körök a főváros háborús tevékenységét jóformán semmibe se veszik, gondjait lekicsinylik, vágyait cs óhajait kinevetik s egyáltalán nem törődnek vele, hogy az ország szive milyen súlyos helyzetben vergődik. S ezért volt igaza VázHonyinak, amikor méltó kifakadásában azt irta a minap a «.Független Budapestének szóló jubiláns üdvözletében, hogy szeretné behozni a bot-büntetést. mindazok számára, akik polgári származásuk dacára piszkolják Budapestet. Szomorú tünete ez annak az elfajulásnak, amely a főváros dolgainak megítélésében bizonyos köröknél lábrakapotf. Mert a főváros minden gyöngédséget és szeretetet megérdemel. S az uj esztendő, amely olyan sivár titokzatossággal kopogtatott he hozzánk, akkor volna a főváros számára az igazi boldogság esztendeje, ha eszreteritené a- tévelygőket és megszerezné fej - lódesenok mindama szeretet éltető melegét, amely szükséges ahoz, hogy a gyönyörű bimbóból lióditóan pompázó rózsa válhassck. Mi, amikor sok-sok reménykedéssel köszöntjük az ujesztendőt, ennél jobbat igazán nem tudnánk kívánni a fővárosnak. Mérlegen, * * Ä főváros közegészségügyét meglehetősen komoly veszedelem fenyegeti: Kiütéses himlőt hurcoltak be ide azok a menekültek, akik hónapokon át szabadon tanyáztak Budapesten. Ezúttal nem a dolog egészségügyi része érdekel bennünket, mert hiszen meg vagyunk győződve róla, hogy a tiszti főorvosi hivatal lefogja küzdeni ezt a nehézséget is, épp úgy., aroint megakadályozta a járványok elíajiílíását.; I>-". ..érdekelnie keli a főváros minden polgár t annak a. körülménynek, hogy énén; ueip г ,kaImazott' á kormány erélyesebb rendszabályodat azokkö szemben, akik mindenfajta -vidékről ideiglenesen ide telepítették át becses hajlékukat. Minket igazán nem érdekel egyéb ebbő1-a dologból, minthogy ezek az embekek >IpiViv tönkretették köz- élelmezésünket s meghonosították az élelmiszeruzsorát, most pedig járványos betegségeket hurcoltak he. Egyszer már igazán itt volna az ideje, hogy ne bánjanak oly mostohán ezzel a gyönyörű fővárossal. Az embernek vérzik a szive, hogy minden szenyet és piszkot úgy eresztenek rá a fővárosra, mintha itt levezető csatorna volna a közigazgatás az emberi salakoknak, amiket a háború vetett felszínre. Bővebben nem kell ezt megmagyarázni azoknak a tisztelt uraknak, akiktől függ többek között az is, hogy a menekültek ne találjanak biztos hajlékot a fővárosban. * * * A Népoperát a főváron luízi kezelésbe akarja venni. Őszintén szólva s anélkül, hogy elvben helyesel- hetnök ezt a megoldást, az adott körűimé nyék között sem a tanács, sem a közgyűlés nem tehet okosabbal. Mert mi a helyzeti A Népopera részvénytársaság, amely megbukott. egy fillérnyi tökével sem rendelkezik s иду azokat a terheket, amelyek a Népopera-épületre (szegény épületnek nem nagyon fáj) nehezednek, nem is törlesztheti. A törlesztéseket kénytelen-kelletlen akkor is, ha vállalta, akkor is, j ha nem akarja vállalni, a főváros, mint fix jogi személy, viseli az anyagi obi igái. Ez alól, sajnos, nincs kibúvó, mert hiszen a ; hitelezők e/árveie-ztethetnék az épületet, ami j ágy-e nem mehetne, mert a fundus \ instruktus a fővárosé. Maradt tehát a: a megoldás, hogy a főváros hasznosítsa az épületet, hogy legalább a terhek kamatait törleszthesse s azok ne nőhessenek lavina módjára a nyakára. Ennél pedig egészségesebb és őszintébb az a meghatározás, hogy vegye az egészet a főváros házi kezelésbe, természetesen a Népopera-részvénytársaság eddigi obi igájának teljes fenntartásával, aminthogy ez máskép cl sem képzelhető. Ilyen körülmények között tehát csak a legnagyobb elismeréssel lehet fogadni Márkus Jenő dr. tanácsnoknak ezt a legújabb előterjesztését. A fővárosnak ez a nagy tehetségű, igazán sokoldalú, főtisztviselője Íme a maga iniciati'cárjából most egészen uj és meglehetősen nagyszabású munkakört vesz magára, hogy a főváros gondjaiból a maga gondjává, nyessen le egyet-kettőt. Minden dicséretnél szebben beszél ez az elhatározás, de nem szeret nők, ha ezzel Márkus Jenő dr. munkaereje és munka bírása- elvonod nek ügyosztályának ama, feladataitól, amiket olyan sikeresen oldott meg idáig is. Remélhetőleg csak felesJár -- ,1, .. ,A ,.,.,7/ : ,f. i~ ,.u jobb félni, mint megijedniv . . * *1 * Kenyérjegyrendszer léj) életbe tizedikén s a közélelmezési ügyosztály reszortjaiban most lázas munka folyik, hogy az életbeléptetendő reformba minél hamarabb és mennél precízebben beleszokjon a főváros polgársága. Bizonyos, hogy nagy körültekintéssel kell az ilyen kezdeményező munkát elvégezni s ezért, ha eleinte Tesznek is e téren zökkenések, nem lesz muszáj okvetlenül azokat szidni, akik végrehajtják a kormánynak e reformra vonatkozó inttokécíé- jjSPr; seit. A publikumnak épp ugyrodfnézóssel és belátással kell' lennie, inito^a hatóságnak u legnagyobb előzékenység*’ I ás tárgyilagossággal '^egvizsgá1- naszt. A zu lisztkészleté; map' minden felmerülő pállott fontos, hogy a házi sírása cs beosztása a kenyérjegy-aMpo-. a legrigorózusabban történjék, mert csak igy érhető el az uj rendszernek az az intenciója, hogy mindenki —' kivétel nélkül mindenki hozzájusson a maga mindennapi kenyéradagjához. A hatóság legyen ré- pen és a szeme furakodjon he az apró visszaélések legrejtettebb zugaiba. Mert lesznek visz- szaélések, ez több, mint bizonyos, aminthogy még nem volt reform, amely visszaéléseket ne szült volna. Tűzifa és szénbajok. A fővárosban lévő szénkészlet mar betekkel ezelőtt alaposan megfogyott, a kokszból is csak kicsi mennyiséget tud szállítani
