Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-03 / 5. szám
Nagy Budapest 5 Rejtelmek a főváros mozija körűi. Mi lesz a tanácsi vizsgálattal ? Többször irtunk már arról, hogy a Magyar Tanitók Otthona abból a 150.000 koronából, melyet Kinizsi-utca 16. szám alatt lévő háza átalakítására kapott a fővárostő], — mozit épített. Közönséges mozit, amely semmivel sem különb a főváros többi 128 mozijánál. Eleinte azt hittük — s jóhiszeműen azt is kellett hinnünk, hogy a Magyar Tanítók Otthona maga viszi a maga moziját. Ha már hozzájutott egy moziengedélyhez, mely a mai viszonyok között igen nehéz, bizonyára maga akar jövedelmet szerezni, anélkül, hogy ebből a jövedelemből másoknak juttatna. A dolog nem igy van s ez annál súlyosabb s annál inkább követeli a főváros szigorú vizsgálatát. A Magyar Tanitók Otthona azon a címen kapta meg a moziengedélyt, hogy gyermek nevelő-előadásokat fog rendezni a főváros iskolái számára. Ezt a főváros is igazolta, amennyiben engedelmet adott az iskoláknak arra, hogy e „pedagógiai mozielőadásokat“ látogathassák. De pedagógiai előadások nincsenek, ellenben van egy „kulturszinpad“ nevű mozi — anagyközönséq számára. A mozi — mint teljesen megbízható forrásból értesülünk — már nem a Magyar Tanitók Otthonáé. A Tanitók Otthona a mozit csak felépítette a főváros 150.000 koronájából s azután átadta Zitkovszky Bélának, az Uránia- szinház volt operatőrjének. A mozi irányításához, előadásaihoz, programmjához a Magyar- Tanitók Ntthonának semmi köze. Hogy miért mondott le a Magyar Tanitók Otthona a moziról, azt mi nem tudjuk megállapíteni. De hogy nem ingyen tette, az valószínű. De volt-e joga a Magyar Tanitók Otthonának a főváros pénzén épült mozit átadni? Volt-e joga a Tanitók Otthonának egyáltalán mozit építeni, amikor a 150.000 korona segélyt nem mozi-ópitésre kapta? Ezekre a kérdésekre feleljen a tisztelt tanács. Mert ilyenformán úgy áll a dolog, hogy a főváros 150.000 koronát adott egy Zitkovszky Béla nevű egyénnek, hogy az mozit nyisson rajta. Ki csinálta ezt, ki járult hozzá ahoz, hogy ezt meglehessen tenni? Mit tárgyal a közgyűlés? Ez a kis cikk csak a napirendre felvett tárgyakkal foglalkozik, tehát meglehetősen unalmas. Mindössze huszonnégy tárgy s ezek között is majdnem csupa költségfedezeti meg túl kiadási ügy. Megint el lehet majd mondani a közgyűlésről, hogy csak az volt érdekes benne, ami nem volt a napirenden: az indítványok és az interpellációk. Az első pont mindjárt egy kis burkolt egyházi szubvenció. A terézvárosi templom plébánosa fűtésre kór 1729 korona 80 fillért. Semmi kétség, hogy meg is kapja. A husvásár rendezése céljaira a közélelmezési osztály 16.000 koronát kór, hogy a központi vásárcsarnok baromfi-piacán egy fabódét emeljen. Megokolás: a mai hely már olyan szűk, hogy ott a nagyban való hus- vásárt nem lehet megtartani. 27.000 korona kell ezután a Flórián-téri élelmiszer-piac rendezésére és burkolására. S ha már a nyílt piacoknál tartanak, egy füst alatt megszavazhatják a Bosnyák-tóri nyilt piacon emelendő „hivatalos épület“ 14.000 korona s egy közkút 3000 korona költségét. De vájjon hol vannak a többi nyilt piacok ? Most aztán egy csomó költségfedezet és tul- kiadás követsezik. Iktassuk csak ide valamennyit sorjában : 3000 korona, 10-000 korona, 1700 korona, 14.000 korona, 6500 korona, 14.500 korona, 464 korona 9 fillér, 1146 korona 51 fillér, 1026 korona 48 fillér. A közegészsógi osztály uj orvosi állások szervezését javasolja. Kettőt Szent János-kór- k 'zba (két segódorvost), amely szervezés a folyó évre 2500 korona költséget okoz, a Szent Margit-kórkázba pedig egy főorvosi állás servezósét, mely a folyó évre 1800 koronába kerül. A segélyek következnek ezután. Az Omke 8000 koronát kap ezidei kongresszusára, a Magyar-Bosnyák Gazdasági Központ pedig 5000 koronát. Itt látjuk végül a múlt közgyűlés napirendjéről levett Erzsébet-sugárut szabályozás módosításának ügyét is, melyet a tanács letárgyaltatok a középitési bizottsággal. Hogy ez mire volt jó, azt igazán nem tudjuk megmondani. Előző számunkban, amikor Teleki Béla indítványáról irtunk, megjegyeztük, hogy az indítványa szinte azt célozta, hogy a Steinhardt Antal és a többi steinhardtok minél többet beszélhessenek. A középitési bizottságban csakugyan felszólalt ez a derék és önzetlen Steinhardt s mégis az történt amit a tanács javasolt. Ami még ezútán következik, az szóra sem érdemes. De próbáljuk megcsinálni a szerdai közgyűlés pénzügyi mérlegét. Vájjon egy ilyen kicsi, jelentéktelen ülésen mennyi it szavaznak meg az egybegyült város:k ? íme : Egyházi segély 1.729 К 80 f. Husvásár 16.000 — Piac-rendezés 44.000 n — Költségfedezet 2.726 ;; 48 Túl ki adás 49.610 60 Egyesületi segély 1.300 ?■) — Orvosi fizetés 4 360 „ — Összesen : 119.726 К 88 f. Lám, egy ilyen jelentéktelen közgyűlés s néhány korona hijján 120.000 koronát szavaztak meg az urak ! Ezzel a kiadással szemben vájjon ki hivatkozhatik a bevétel tételére? Mert a bevetel bizony nem lesz más, mint azok a szép beszédek, amelyeket — kénytelenek leszünk bevenni . . . Vegyünk mérlegeket! Az élelmes mérleggyáros. A szénmizériák keltették azt az akciót, amely arra törekszik, hogy a szállított szenet minden házban le lehessen mérlegelni. Ba- ránszky Gyula tette a jogügyi bizottságban azt az indítványt, hogy a közgyűlés kötelezze a háziurakat arra, hogy a házaikban tizedes mérleget helyezzenek el a lakók használatára. S hogy a háziurak ne járjanak rosszul: minden lemért 50 kiló szén után jogukban van 2 fillér dijat szedni. Ezt az indítványt nem fogadta el a közgyűlés, még pedig azzal a megokolással, hogy gyakorlati eredménye amúgy sem volna. Mert hogy lehetne megállapítani a kihágást? A lemórésnól nincsen hatósági személy, már pedig mire támaszkodhatik akkor a kihágási biró? A házmester vallomására vagy a lakó cselédjének vallomására? Ebből sok bonyodalom származnék, sokkal több, mint amennyi ma van. A szabályrendelet intézkedik arról, hogy a kicsiben szállított szenet miképen kell szállítani s ezt ellenőrizni lehet a szenes üzletében, his -en az köteles hitelesített mérleget tartani. Csak az a baj, hogy a legtöbb esetben nem a lakó megy szenet rendelni s nem a lakó van jelen a szén lemérésénél, hanem a cselédje. De ugyanez a helyzet lenne a kapu alatt felállított mérlegeknél is. Ezt az akciót azonban mindjárt felhasználta a Schember C. és fiai hidmérleggyáros cég. Beadványt nyújtott be a tanácshoz s ebben felajánlja a maga mérlegeit. Egyelőre —mondja a beadvány — rendeljen a főváros próbaképen tiz mérleget a saját bérházai számára s ha ezek beváltak, kötelezze a háztulajdonosokat arra, hogy tőle vásárolják a mérlegeket. Nem is rossz üzlet: Budapest összes házainak mérleget szállítani! De nem lesz belőle semmi. Most legalább úgy áll a dolog, hogy a mérleggyárát el fogják utasítani kérésével, még pedig azzal a megokolással, hogy a közgyűlés már egyszer állást foglalt a mérlegek dolgában. Becsapták a fővárost! A kormány ígér — de nem fizet. Harmadik esztendeje, hogy a főváros megvásárolta a Hieronymi-telkeket az angyalföldön néhány százezer koronáért. A telkekre, amelyek a Kraus-Mayer-féle nagy telekkomplexum szomszédságában vannak, semmi szüksége sincsen a fővárosnak s a vásár csupán azért történt meg, mert azt a kormány rákényszerítette a fővárosra. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter szegényen halt meg s a kormány a főváros pénzéből akart juttatni a családnak. Azok, akik a pénzügyi bizottságban megszavazták a vásárt, még emlékeznek ennek az ülésnek különös körülményeire. A pénzügyi-bizottság ülései mindig 11 órakor kezdődnek, ezúttal azonban fél 11 órára hívták össze a bizottságot. A 11 órás kezdet azonban olyan régi szokás, hogy a legtöbb bizottsági tag meg sem nézi a meghívót. így történt akkor is. Fél 11 órakor csak négy-öt bizottsági tag volt jelen, a beavatottak, akik tudták, hogy a kormány kívánságára kell szavazniok. Véletlenül történt csak, hogy olyan bizottsági tag is elment fél 11-re, aki pontosan megnézte a meghívót, de a kormány kívánságáról nem tudott semmit. Ennek nyíltan így magyarázták a dolgot: — A Hieronymi-féle telkeket meg kell vennünk, mert a kormány úgy kívánja. De ennek ellenében a kormány, illetve a földművelési minisztérium 100.000 koronával hozzá fog járulni a gázgyár partvédelmi munkáihoz. A tele к vásárt megszavaztát, az új óbudai gázgyárt már üzembe is helyezték s mi érdeklődtünk az iránt, vájjon a kormány betartotta-e Ígéretét? Azt a feleletet kaptuk, hogy nem. A kormány nem százezer koronát, de egyetlen fillért sem fizetett sem partvédelmi munkára, sem másra. Vájjon ezt a becsapást szó nélkül kell-e tűrnie a fővárosnak? Kik képviselik a főváros érdekeit, hogy a kormányt nem figyelmeztetik Ígérete betartására?
