Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-31 / 13. szám

4, március 31. 13. szám. NAGY BUDAPEST A ’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv. Salgó Ignác, Serényi Megalkuvás. Mondjuk meg nyíltan és őszintén : a ke­reskedelmi miniszter állásfoglalása a Kossuth Lajos-utcai villamos ügyében derékban vágta ketté azt a szép tervet, amit a főváros meg akart valósítani. Az érdekek harcában a fő­város kénytelen lesz megint a megalkuvás útjára lépni, ha azt akarja, hogy a közérdek egészen háttérbe ne szoruljon. Alert azt a tényt, hogy ennek a villamos vonalnak fel­állítását a közérdek parancsolja, se vitatni, se letagadni nem lehet. A forgalom kielégítése enélkül sánta lábakon jár, mint az olyan fél- lábu, akinek futóversenyben kellene részt- vennie. A megindult tárgyalások eddigi menetéből könnyű leszűrni azt a megállapítást, hogy az lletékes tényezők végeredményében meg fog­nak hajolni a miniszter álláspontja előtt. Nem szándékunk, hogy ebből vádat ková­csoljunk a főváros ellen s kiskaliberüséget hányjunk a szemére. Sőt ellenkezőleg: okos­nak tartjuk, ha a közérdekért a maga üzleti érdekeiből is szívesen hoz áldozatot. Ez ugyan nem kongruens így, de viszont nincs is más teendő, mert egészen bizonyos, hogy ezt a kormányt más álláspontra birni, avagy a főváros álláspontjának helyességéről meg­győzni ab ovo lehetetlen. Ezek után csak két teendő marad a fő­város számára: Az egyik az, hogy vonja le a konfliktusnak gyakorlati tanulságait. Ha a miniszter ragaszkodik ahoz, hogy a Kossuth Lajos-utcai villamost a közúti társaság építse meg, bizonyára a miniszter is, az általa pro- tezsált társaság is hajlandó ezért áldozatokat is hozni. A főváros okos körültekintéssel szabja meg, hogy melyek volnának azok a rekompenzációk, amikre momentán a legna­gyobb szüksége volna a forgalomnak, ha azt akarná, hogy a villamos forgalom mai fonák­ságai, hibái kiküszöböltessenek. E helyütt nincs terünk arra, hogy szakszerűen rámu­tassunk valamennyi hibára, amely a forgal­mat megnyomorítja. Csak a peage-rendszer keresztülvitelére, az átszálló forgalom rende­zésére s a mostohán ellátott vonalak kiépíté­sére mutatnánk reá, mint amelyek hiánya balkáni nívóra sülyeszti le a forgalom mai lebonyolítását. Ezúttal pompás alkalom nyí­lik a fővárosnak arra, hogy ezeket a hibákat kiküszöbölje. A Kossuth Lajos-utcai villamos ígérkezik olyan jövedelmezőnek, hogy ezért érdemes lesz meghozni egyes, jelentéktelen és kis befektetést igénylő reformokat. A másik tanulság már nem olyan közel­fekvő, de elvi területen mozogván, értéke megbecsülhetetlen lesz a főváros számára, ha szigorú következetességgel keresztülviszi. S ez az, hogy a forgalom irányítása szempont- fából a közérdek csak akkor lesz kielégítve teljesen, ha a villamos vasutak egészen a főváros hatáskörébe kerülnek. Mindaddig, amíg ez az elv korlátlanul nem érvényesül, a jogos és legjogosabb magánérdekeknek áv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári ! ezer és ezer koncessziót kell hozni s muszáj megalkudni a körülményekkel, amelyek ke­resztezik a közérdek útjait. Ha tehát ma a megalkuvás álláspontjára lép a főváros, ez a világért se jelentse azt, hogy az egész vo­nalon el akarja ejteni a közérdeknek azt a fonalát, amely a xhllamos vasutak teljes meg­váltásával egyedül vezethet el arra az útra, amelyen a forgalmi igényeket tökéletes biz­tonsággal s modern szellemben lehet kielé­gíteni. A fővárosnak tehát hangsúlyoznia kell a mostani megalkuvásnál, hogy szilárdul el van tökélve arra, hogy annak idején nem fog ismerni — semmiféle pardont. Kortesgyűlések az Elöljáróságon. Mi történik a hetedik kerületben? A községi választások már előrevetik árnyékukat: a kitaposott utakon a régi em­berekből alakulóban van az uj klikk, amely­nek célja az, hogy megint magához ragadja a vezetés uralmát s klikkérdekek istápolásá- val nyomorítsa meg a főváros községi és politikai életét. Ezúttal megint a hetedik ke- j rületről van szó, ahol Ehrlich G. Gusztáv régi hatalmának visszaszerzésére minden kínálkozó eszközt megragad. Ehrlich bukásának okai ismeretesek. A kisemberek, akiket hosszú ideig járszalagon vezetett, egy szép napon rájöttek arra, hogy Ehrlich G. Gusztáv a maga politikai ábránd­jait elégíti ki az ő vállaikon s ez a kiábrán­dulás magával hozta azt is, hogy a hetedik kerületi Ehrlich-párt szétzüllött egészen. A nagy fellélegzés után, hogy a kerület végre megszabadul a terrortól, Ehrlich G. Gusztáv ismét módokat és eszközöket keres magának, hogy valamiképen érvényesülhessen. Ezek között az eszközök között nem utolsó az, amely asztaltársaságok megalakításával csá­bítja Ehrlich táborába az embereket. A klikk­vezér csatlósai minden lehető helyen tudni­illik asztaltársaságokat alakítanak s a kerület polgárait tndtukon és beleegyezésükön kívül e társaságok választmányi tagjául választják meg. A legtöbb esetben a kiszemelt vad beleesik a hálóba, mert a kisemberek, külö­nösen a házmesterek, megtiszteltetésnek veszik a megválasztásukat s boldogan, de öntudat­lanul sietnek Ehrlich G. Gusztáv karjai közé. Nincs és nem lehet kifogásunk az ilyen korteseszközök ellen, mert hiszen előbb-utóbb rájönnek ezek a léprecsalogatottak arra, hogy szerepeltetésükkel csak az Ehrlich céljainak sze­kerét tolják előre. De viszont a kerület min­den jóérzéséi polgárának joga és kötelessége tiltakozni az ellen, hogy az Ehrlich-klikk korteseszközeinek hatósági támogatással hiva­talos színezetet is adhasson. Ehrlich G. Gusztáv ugyanis attól sem riad vissza, hogy hivatalos presszió színeze­tével csábítsa táborába a hiszékenyeket. Példa erre a következő meghívó: Albert, Zólyomi Dezső. MEGHÍVÓ a VII. kér. kereskedők és iparosok szövetsége előké­szítő-bizottságának f. évi március hó 19-én (csütörtökön) Л. u. 5 órakor a VII. kér. elöljáróság üléstermében (VII. Dob-u. 51 I. em. 13.) tartandó ülésére. Budapest, 1914. évi március hó 16-án. Az előkészitő bizottság nevében Ehrlich G. Gusztáv. Az ügy fontosságára való tekintettel megjelenését kérjük. Felvilágosítást szívesen nyújt Ehrlich G. Gusztáv. VII. Wesselényi-u. 15. Telefon 109-38. Telefon 109—59. Amint látni méltoztatik, a hetedik kerületi kereskedők és iparosok szövetsége, tehát ugyanaz a cégér, amely alatt négy évvel ezelőtt is kortesgyiiléseket tartott az Ehrlich-párt, már­cius tizenkilencedikén bevonult a hetedik kerü­leti elöljáróság üléstermébe, a főváros egyik hiva­talos helyiségébe, hogy Ehrlich G. Gusztáv szervezkedési propagandájának módozatait megállapítsa. Nyilván senkinek semmi kifo­gása nem lenne az ellen, ha a kerület keres­kedői és iparosai komoly társadalmi akció keretében tömörülnének érdekeik megvédésére. De ez a komédia, amely ilyen átlátszó eszközökkel igyekszik megint korteshadjáratra indulni, tisztán mutatja a célt, amely felé Ehrlich G. Gusztáv tör. A négy év előtti eset: gyűléseket rendezni, arra összetoborozni a jóhiszemű kisembereket, összetartani őket mindenféle ígéretekkel a választások lezajlá­sáig s ha már leszavaztak az Ehrlich-párt embereire, a legközelebbi választásokig ismét szélnek ereszteni őket anélkül, hogy a keres­kedők és iparosok érdekeivel bárki is törődne, ez az Ehrlich G. Gusztáv kortesrendszere. A fene bánja, hogy sikerül-e és kiket lépre- csalni megint ezzel a módszerrel. De az már mégis csak felháborító, hogy ilyen átlátszó kortescélok számára a főváros egyik hivatalos helyisége, az elöljáróság ülésterme is nyitva áll. Senkisem törődik azzal, hogy Kiss Ferenc elöljárót milyen szálak fűzik Ehrlich G. Gusz­távhoz, de azt lehetetlen eltűrnie a polgár- mesternek, hogy Kiss Ferenc úr az elöljáróság épületét is felhasználhassa kortestanyáid s a hivatalos presszió színezetével csábítsa oda a hiszékenyeket, miután Kiss Ferenc tudva­levőleg egy gyékényen árul most az Ehrlich- párttal, mert az tartja még őt csak egyedül. Követeljük ezért, hogy a tanács akadályozza meg az ilyen visszaéléseket! A korteskedésnek is kell hogy legyen tisztességi határa, s tűrhe­tetlen állapot, hogy az elöljáró ilyen presszó­val befolyásolhassa a kerületi választók véle­ményszabadságát. A tanács és a polgármester úr a múltakból tudhatja, hogy ez az Ehrlich- féle „kereskedők és iparosok“ szövetsége milyen célokat szolgál. S ilyen célok szolgálatára az elöljáróság épületét igénybevenni egyenesen abszurdum. S a polgármesternek sürgősen kell gondoskodnia arról, hogy ez a visszaélés meg ne ismétlődhessék. * A Liget-Klub a hetedik kerület kültelké­nek intelligenciáját foglalja magában s bár még csak egy esztendős mindössze, már is arra az eredményre tekinthet vissza, hogy e

Next

/
Oldalképek
Tartalom