Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-23 / 12. szám
1914. március 23. 12. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Gelcy József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. Kispest hat és félmilliós kölcsöne. Vízvezetéket és csatornát építenek. Lapunk legutóbbi számában irtunk Kispest község legközelebb felveendő beruházási kölesönéről. Körvonaloztuk, hogy mily elementáris érdeke Budapestnek, hogy a kölcsön felvételének részletei és hováforditásának módozataira befolyása legyen. Már a legközelebbi esztendők igazat fognak nekünk adni abban, hogy ez a kölcsön csaknem olybá veendő, mintha a mai Budapest venné fel Mert a természetes fejlődés és a most uralkodó közigazgatási lehetetlenségek megszüntetése követelik, hogy a szomszédos Kispest Erésébetfdívával, Újpesttel és Rákösszentmihály- lyal együtt mielőbb Nagy-Budapestbe olvadjon. Lehetetlen állapot ez, hogy a fővárossal szinte házsorban összenőtt Újpest külön közigazgatási területet képezzen és ugyanily lehetetlen lesz rövid időn belül a csoda módon terjeszkedő Kispest különállása is. Amerikaias a fejlődése, szédületes lakói számának a növekedése. 1873-ban szervezkedett Kispest a hozzátartozó Szentlőrincz pusztával nagyközséggé. Szentlőrincz 1909-ben vált el tőle és önálló köz- 1 séggé alakult Pestszentlőrincz név alatt. A kétezer katasztrális holdon fekvő község lakóinak száma 1901-ben még csak 10.890, 1911. január 1-én már 30.156, ma pedig a hozzácsatolt állami munkásteleppel együtt 44.000. Figyelembevéve azt, hogy a lakosságnak túlnyomó része Budapesten keresi meg kenyerét és csak a lakásinség és bázbéruzsora miatt menekült ki a fővárosból, másrészt azonban, a főváros összes kommunális intézményeit épp úgy élvezi, mint a benlakó pesti adófizető: természetes lépés lesz Kispestnek a fővárosba váló beolvasztása. Ha azonban nem lesz ingerenciája a fővárosnak arra, hogy a Kispest által most felveendő több mint hat milliós kölcsön ne legyen uzsora kölcsön, és uj beruházások olyanok legyenek, melyek Budapest eddigi alkotásaival és jövő terveivel harmonizálnak, akkor félős, hogy a beolvasztás öröme ürömmé változik. Kispest község szombaton délután tartott közgyűlése már az uj beruházóprogramm terveit és költségelőirányzatát tárgyalta. Eszerint szegényházra К 28.222.—, járványkórházra К 30.338.—, temetőőri lakás és ravatalozó helyiségre К 14.526.—. gyepmesteri telep épitkezéseire К 12.895.—, az összes utcák aszfaltirozása К 300.000.—, vízvezeték építésére P/.2 millió, csatornázásra két és fél millió, vágóhidra К 600.000.— és végül két nagy elemi iskolára 450.000 korona van előirányozva. Az építkezések költségeinek végösszege tehát közel batodfél millió korona. A felsorolt épitkezések között két fölötte fontos, Budapestet eminensen érdeklő uj létesítmény: a a csatornázás és vízvezeték. Ha ezeknek az épitésénél figyelmen kivid hagyják a pesti csatorna és vízvezeték hálózatot és a község vezetőinek szeme előtt nem lebeg az, hogy a pár év múlva bekövetkező egyesítés után úgy a csatorna, mint a vízvezeték bekapcsolódik a pestibe — létesítésüknél tehát első sorban erre kell gondolniok — akkor itt milliók fognak kárba veszni. A vízvezeték tervei és részletes költségvetése még csak most készül, a csatornázás kivitelére azonban más álláspontok alakultak ki és pedig a látszat szerint nem Budapest előnyére. A főváros a mai tervek szerint azt a főgyűjtő csatornát, mely hivatva lesz Kőbánya „Őhegy“ nevű dűlőjének csapadék és szennyvizeit levezetni, a Hungária- köruton építi meg. Ebbe az uj csatornába illeszkednék be Kispest egész csatornahálózata. Ha tehát Kispest nem fogja figyelembe Krónika. Dr. Jóljáró Mór főv. biz. tag levele ügyfeléhez, kaposi Kapzsy Áronhoz, a Kapzsy és Tsa. cég beltagjához. Tisztelt Barátom! A szerdai közgyűlés élvezetes és mulatságos volt. Mondhatom Önnek, hogy sem színházban, sem moziban, de még orfeumban sem tudnak produkálni olyan élvezetes és teljes, tökéletes humoru előadást, mint szerdán a tisztesnek nevezett közgyűlési teremben. Hogy sorjában haladjak, mindenekelőtt a karosszékek bérletéről volt szó. Olyan dolog ez — hiszen olvashatta a lapokban — amelyről nem illenék egyetlen szót sem mondani. Akkor, amikor milliós tulkiadásokat arcrándulás nélkül szavaznak meg, amikor sok milliós üzleteket minden különösebb utánjárás és vita nélkül intéznek el: — ennél a néhány ezer koronás dolognál egyre-másra keltek fel és „védték a főváros érdekeit“. Jó magamnak is nagy kedvem támadt felszólalni, hiszen az a jó, ha az ilyen kisebb dolgokból minél nagyobb lármát csapunk. De olyan zaj volt már s olyan türelmetlenség uralkodott a teremben, hogy meggondoltam magamat s csak csöndesen izgattam a vitának minél tovább való kihúzása mellett. Ön — azt hiszem —■ ért engem. Nekünk érdekünk, hogy ilyen kabarék legyenek a közgyűlési teremben, mert jobb, ha egyesek kis dolgok miatt lármáznak, mintha ugyanezt nagy dolgok tárgyalása közben tennék. Igen helyes a nyilvános árlejtés hangoztatása, mert ha sok kis dolgot nyilvános árlejtés alapján adunk ki, eleget tettünk kötelességünknek s a nagy dolgoknál annál inkább érvényesíthetjük a másik szempontot. Vád akkor nem érhet bennünket: — hiszen rámutatunk a nyilvános árlejtések sokaságára. Ez vezetett bennünket, akik tisztában vagyunk a fővárossal, a legnagyobb lármára. Valósággal rendeztük a vitát s az előadást; s csak az a kár, hogy Ealudi Gábor nem volt jelen, mert az ő dicséretét feltétlenül megkaptuk volna. De igy is megdicsértük egymást: szép cselekedet volt s nagy hatással lesz a jövőre. Ezentúl állandóan lármázni fogunk, amint a főváros tanácsa ilyen jelentéktelen dolgokban nem helyezkedik a nyilvános árlejtés álláspontjára. Lássa ; ez a szerdai vita nagymértékben hozzájárult ahoz, hogy az iskolaépítések 440.000 koronás uj hitelén senki sem akart hosszabban vitázni. Az egy Waigand József szólalt fel, de neki kissé gyönge a hangja s igy nem mindenki hallotta. Én odafigyeltem: igen mérsékelten beszélt s látszott rajta, hogy komolyan veszi a dolgot. Ez pedig baj. Az embernek mindig szélső álláspontra kell helyezkednie. Én például a Waigand helyében egész másképp beszéltem volna. Képzelje el: egy ember, aki semmiféle üzletet sem csinál a városházán Ha én ilyen ember vagyok, akkor egyszerűen azt mondom: — Igen tisztelt tanács! Minek kell az elemi iskolákba központi fűtés ? Az igen tisztelt tanács nagyon jól tudja, hogy sok igazgató tiltakozott a központi fűtés ellen, nem egy abból az okból, hogy az iskolába elfelejtettek megfelelő nagyságú pincét építeni. A központi fűtés csak a vállalkozónak kell: ezért akarnak most velünk 440.000 korona többletet megszavaztatni. Ez nem korrekt dolog, igen tisztelt tanács. Az iskolák eredeti terve óta olyan nagy befolyásra tett szert a központi fűtések vállalkozója? Ha szabad érdeklődnöm, ki támogatja ezt a vállalkozót? . . ... Én igy, ilyesféleképen beszéltem volna, de hát úgy van az már, hogy az ember okkor találná el a legmegfelelőbb hangot, amikor azon a hangon többé nem szabad beszélnie... Érzem már, hogy a lírába csap át e levelem, holott még egy dologról akarok önnek beszámolni, igen tisztelt barátom. A magyar iparról is vitáztunk. A Knuth Károly cég megfelebbezte a Sárosfürdő vízvezetéki munkáinak kiadását, pedig — mint tudja — ez a cég ki van már régen zárva a főváros szállításaiból. De nem is erről volt szó, hanem a magyar iparról. Volt egy idegen cég: ez kapta meg a munkát. Azt beszélték, hogy ez a cég direkt erre a munkára alakult, hogy valakinek mesés fürdőszobaberendezést csinált ; szó, ami szó, alaposan megvédelmezték a közgyűlésen. Úgy is kellett. Legyen a magyar is élelmes, fogadjon a magyar is lelkes szószólókat s akkor nem lehet többé idegen iparról beszélni. Nem hazabeszélés ez, igen tisztelt barátom, hiszen Ön a legjobban tudja, hogy a magyar ipar is boldogulhat a városházán. De a magyar ipar még olyan gyönge, hogy gyengéd vezető kezekre van szüksége, jóakaratu támogatásra, hogy el ne tapossák ezt az erőtlen gyermeket. S legyen nyugodt: azért vagyunk mi itt bizottsági tagok, hogy ezt a valóban hazafias feladatot szivvel-lélekkel támogassuk. Szívből üdvözli Dr. Jól járó Mór. főv. bizottsági tag.