Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-16 / 11. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. március 16. 11. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. • * Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. c< Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. .. Szervezkedjünk! A demokraták szervezkedése nem olyan tünet, amely felett a tények regisztrálásával napirendre lehetne térni. Intő példa ez arra, hogy a közeledő választásokra valamennyi ellenzéki pártnak egyforma következetességgel kell előkészíteni a talajt. Kétszeresen áll ez a kötelezettség a függetlenségi pártra, amely az összes ellenzéki frakciók között számszerű túlsúlyban van s ma talán még jobban, mint valaha, érvényesítheti elveit. Nem foglaltatik ebben szemrehányás a budapesti függetlenségi pártok számára, de túlságos elismeréssel sem lehet köszöntem azt a tényt, hogy a közélet reakciós tünetei és alkotmányromboló velleitásai ellenében bizonyos fásultsággal, inkább teherként, mint diadalért hevülő zajongással hordják magukon a kerületi függetlenségi pártok a függetlenségi elvek bélyegét. Tisztelet a kivételnek, amely a hetedik kerületi függetlenségi pártot magasan kiemeli a testvérpártok közül. Ebben a kerületben lázasan folyik a polgárok szervezkedése s tizennyolcezer választónak politikai szerepe, mint kaleidoszkóp, amelynek színeit össze kell tartani, éber és gondos mérlegelés tárgya itt. Erre a mintára szervezkedjenek a többi kerületekben is s végezzék ezt azzal a körültekintő lelkiismeretességgel, amely a jövő elszánt, sőt élet-halál harcának egyetlen biztos bázisa. A hetedik kerületi függetlenségi párts a demokraták határozottan jó példával járnak elől. Az elernyedt idegekbe uj, friss vért kell önteni, hogy a szervezet, mint agép, preciz lélegzetvétellel funkcionáljon. Ne áltassa magát senki azzal a reménnyel, hogy a reakciót a saját kinövései fogják megölni. A reakció szívósabb, mint Antheusz s valamennyi ostorcsapástól, amit a haladás és liberálizmus mér reá, ujult erőre kap a szemérmetlenségénél fogva, amely a hatalom birtokába juttatta. Kár volna azzal áltatni magunkat, hogy a harc legszenvedélyesebb pillanataiban a meggyőződés ereje és igazsága úgy is egy táborba fogja terelni a reakció ellenségeit. Ma már nem ágyúgolyó, hanem a tömegek szervezettségének súlya dönti el a háborút. Az egész vonalon szervezkedni kell, ha a kerületi függetlenségi pártok nem akarják azt, hogy kicsússzék lábuk alól a talaj s a majoritás nyomán élvezett, vezetői fölényt kiragadják a kezükből. A szervezkedéshez viszont, ha sikert akar remélni és elérni, önzetlen és fáradhatatlan munka, lázas tevékenység s a lelkek mélyén szunyadó elkeseredésnek felkorbácsolása kell: Az emberek többsége, — mondjuk meg nyíltan és őszintén — a közélet harcainak kristályos tisztaságára vonatkozólag elveszítette bizalmát. Ezt a bizalmat tessék a szervezkedéssel visszaadni nekik, mert a harc sikerének ez a legbiztosabb záloga. A függetlenségi pártok győzzenek meg egyenként és összesen mindenkit, hogy az a törekvés, amely a reákció letörésében látja a liberális haladás egyetlen biztosítékát, nem azért akarja kezébe ragadni a hatalmat, hogy éljen és visszaéljen vele. De lehetetlen fásult egykedvűséggel eltűrni azt, hogy a felvilágosodás századában a politikai és társadalmi egoizmus, az érdekek korlátlan érvényesülése, kiváltságok tobzódása s klikkek szipoly ózó hatalma verjen halálos béklyókat a polgári elv korlátlan érvényesülésére. A szerdai közgyűlés megint százezreket fog megszavazni iskolákra és a tanitók létszámának szaporítására. Nem tartozunk azok közé, akik e kétségkívül kulturális célt szolgáló kiadásokat kifogásolják, de el nem mulaszthatjuk újból megjegyezni, hogy a túlságosan pazar iskolapaloták épitóse éppenséggel nem szolgál pedagógiai célt. Nemcsak az óriás költségből lehetne megtakarítani valamit, de egyenesen szolgálatára lehetne lenni a pedagógiának. Nem szabad, hogy a külvárosi szegény ember gyereke olyan óriási különbséget láson az elemi iskola s a szülei lakásának berendezése között, mert ez kelti fel benne korán a fényűzés, a tiltott dolgok utáni vágyat. Akárhányszor tapasztalhatták azok a pedagógusok, akik megfigyelni is tudnak, hogy ez a nagy ellentét nem vezet jóra. Nem kifogásoljuk azt, hogy egy iskola épülete ne legyen művészi s berendezése ne legyen higiénikus, de a pompának, a pazarlásnak semmi értelme. Abból a pénzből, amelyből ma Budapesten egy iskolapalotát építenek, mindenütt a világon kettőt tudnának emelni s a közoktatás ügyét, a közművelődést inkább szolgálja két egyszerűbb iskola, mint egy pazar pompájú palota. A szerdai közgyűlés elé kerül á Bajza- utcai polgári fiúiskola építési költségeinek megszavazása. Az építésre 1911-ben 514.000 koronát szavazott meg a közgyűlés s a tanács most kevésnek tartja azt az összeget. Még 146.000 koronát kér a közgyűléstől s ezt a többletet a felszerelések beszerzésével б a központi fűtés és szellőztetés berendezésével okolja meg. Azt hisszük, hogyha a köz- onti fűtés ilyen sokba kerül, bátran lemondatnak róla. Vájjon egy polgári fiúiskola tanulói megfognak-e sértődni, ha egyszerű kályhák fogják fűteni a 14 előadó-termet? Meri azt jegyezze meg jól mindenki magának : az egyéni érdekek összetartó erejét, — akár a parlamentben, akár a közgyűlési teremben, — csak az önzetlen szervezkedés kristálytisztaságu fölényével lehet majd legyűrni. Mindaddig, amig a kerületi függetlenségi pártok nem szervezik újjá a maguk erkölcsi hatalmát s uj, modern eszközökkel, — nem a régi frázisok, hanem a belső meggyőződés és a társadalmi igazság erejével —nem tömörítik össze egyetlenegy táborba mindazokat, akik gyűlölik a reakciót s világosságra, fényre vágyódnak, gondolni sem lehet arra, hogy a harc, amely küszöbön áll, sikeres is lehet. . . A Simor-utcai elemi iskola építésére 840.000 koronát szavazott meg a közgyűlés 1911-ben. Ma ezt az összeget is kevésnek találja a tanács és még 300.000 koronát kér a közgyűléstől. A megokolás persze megint az, hogy az első megszavazás ideiglenes tervek alapján készült, a végleges tervek pedig központi fűtést meg miegymást akarnak. Vájjon mért kell állandóan ideiglenes tervek alapján határozni, amikor — tapasztalás szerint — ez egyenesen felhívás a túlkiadásra. S ha szabad kérdenünk, hogy nem lehet egy ideiglenes tervbe bele nem venni a bebntorozás, a tanszerfelszerelés és az építés vezetési költséget. Mert mindezeket mint uj szükségleteket kérik most a közgyűléstől. 1,400.000 koronáért akarnak építeni egy egyszerű elemi iskolát a külvárosban, szegény szülők gyermekei számára ! De nem kevésbé érdekesek az átalakítások és javítások költségei. A Lajos-utcai kisdedovót áthelyezik a Lajos-utcai elemi iskolába, amelynek egy részét erre a célra 17.000 korona költséggel alakítják át. A belvárosi főreáliskolát 21.600 korona költséggel kibővítik, az Erdélyi-utcai elemi iskola padlóját linóleummal fogják fedni (újabb 21.000 korona) a Práter-utcai polgári leányiskoláét szintén (11.000 korona) a Kada-utcai iskola padlóját 3000 korona költséggel javítják, a belvárosi főreáliskola folyosóját újra burkolják (6000 korona), a Váci-úti elemi iskola gázfűtését kicserélik kályha fűtésre (17.500 korona). S most ehez még zsámitsuk hozzá a személyzeti kiadásokat! Az alábbi kimutatás a szerdai közgyűlés által megszavazandó iskolai költségeket mutatja tételenkint, de a személyzetnek járó összeg csak az év utolsó négy hónapjában van felvéve. Százezrek iskol ;í к i*;i. Megint új tanítói állások.
