Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-09 / 10. szám
1914. március 9. 10. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley Józseí, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. jYíegint közlekedési problémák. Kár, hogy a szerdai közgyűlésen túlsúlyban volt a tanács és sem Bodánszky, sem Kollár interpellációját nem lehetett a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzni. Az a válasz, melyet Rényi tanácsnok a közlekedési kérdések letárgyalására kiküldött bizottság s a Láncbid elzárása dolgában adott, épenséggel nem volt kielégitő, ami — tegyük hozzá — nem feltétlenül az ő hibája. Hibás itt a tanács és nemkevésbé hibásak azok a bizottsági tagok, akik szerdán olyan tudomásul nem vevő kedvükben voltak. Azok között, akik legjobban szerették volna, hogy a közgyűlés ne vegye tudomásul a válaszokat, ott láttuk az autóbusz-közlekedés legvadabb ellenzőit. Ott láttuk azokat, akik nyiltan nem mertek fellépni az autóbusz ellen, de titokban mindent elkövettek, hogy ne legyen autóbusz-közlekedés. Most már hogy lehessen komolyan venni ezeket az urakat akkor, amikor közlekedési problémák megoldásáról van szó ? Hogy a közönség türelmetlenségét némileg lecsillapítsák, hogy valami kis igyekezetei mutassanak, oda állanak a valóban türelmetlenkedők s a valóban tenni akarók közé, de .eszük ágában sincsen igazán cselekedni. Már ezért is sajnálatosnak tartjuk, hogy a tanács a közgyűlés végefelé 'a maga többségével leszavazta azokat, akik a közgyűlés napirendjén akarták látni ezt a kényes kérdést. Kényes kérdés: holott a közönség érdekéről van szó, holott olyan problémákat kell megoldani, amelyekre ma már — 1914-et írunk! — még emlékezni sem volna szabad. Ma még mindig ott tartunk, ahol évtizedekkel ezelőtt: Budapest közlekedése a legrendezetlenebb s a legdrágább az egész világon. Bátran mondhatjuk ezt. Ne hivatkozzék senki ilyenkor a nagy szakaszokra vagy arra, hogy tizenhat és húsz fillérért mekkora vonalat lehet befutni: a közlekedő vállalatok különfélesége s az átszálló-forgalom uzsorája lehetetlenné teszik az olcsó közlekedést. Ez a legnagyobb bűn és ez a bűn az oka annak, hogy a közönség legfontosabb érdeke kényes kérdés a városházán. Tudjuk jól, hogy már évekkel ezelőtt tettek kísérletet mindezeknek a hibáknak a megszüntetésére. A városi villamos részvénytöbbségének megvásárlása első lépése akart lenni egy nagyobbszabásu közlekedési politikának, de e nagy és határozottnak látszó lépés után hiába vártuk a másodikat. Nem történt semmi. Legutóbb csak hírek szállingóztak felemelt tarifáról és koncesszió meghosszabbításról, végül pedig — teljes határozottsággal — arról, hogy a főváros 1917-ben teljesen megváltja a Városi Villamos vasutat. Álljunk meg ennél a pontnál. Az egyik közlekedési üzem várositásának csak akkor van értelme, ha ez lépés a másik várositása felé. Ha a városi villamos és később az autóbusz is városi tulajdon, nem marad más hátra, mint a közúti villamos vasutat is megváltani. Enélkiil nem képzelhető el egészséges és egységes közlekedési politika. Mert ha a főváros a közlekedési eszközöket házi üzembe kívánja venni, akkor számol azzal, hogy nem kíván nyereséget. A forgalom ma úgy a Városi villamosnál, mint a közútinál 31/2—4°/o-ot jövedelmez, képzelhető, hogy a kölcsönpénzből dolgozó főváros sokkal rosszab- bul fog járni. Vegyük még ehez hozzá, hogy az alkalmazottak helyzetét feltétlenül javítani kell, tehát a város nem igen számíthat jövedelemre. Erre különben példák az összes házi kezelésben lévő közlekedési eszközök. Nem a házi vagy a vállalati kezelés helyességét akarjuk itt eldönteni, hiszen a házi kezelés egészen más célokat is szolgál, melyekre a magántőke képtelen. De arra akarunk rámutatni, hogy a vállalati üzem nem fog tudni együttműködni a házi üzemmel, a céljaik különbözősége miatt. Nem fog tudni együttműködni úgy, ahogy az kívánatos volna a nagyközönség érdekében, mert a közúti elsősorban osztalékpolitikát folytat, még pedig teljes joggal, mert a részvényesek nem azért adták oda a pénzüket, hogy jótékonykodjanak s szociális reformokat valósítsanak meg belőle. Ilyenformán csak két ut áll a főváros előtt: egyiket sem megváltani vagy mindkettőt megváltani. Annak a hangoztatásnak, hogy a főváros az egyik közlekedési vállalat tulajdonával féken tartja a másikat, nem hiszünk, nem hihetünk többé. A főváros eddig részvényKrónika. Dr. Jóljáró Mór főv. biz. tag levele ügyfeléhez, kaposi Kapzsy Áronhoz, a Kapzsy és Tsa. cég beltagjához. Tisztelt Barátom! A nagy kölcsön megvan. A tanácsnak megadtunk minden felhatalmazást; ha egy milliárdra kért volna, azt is megszavaztuk volna. Pénzről van szó; képzelheti, hogy mindenki azokra a terveire gondolt, melyeken a szűkös, pénznélküli időkben tűnődött. Valósággal lelkesedtünk a kölcsönért s eszünkbe sem jutott, hogy valami nagyon firtassuk a 86-os árfolyamot. Végre is, a kölcsön nem lehet rossz. Kölcsönnek ne nézd az árfolyamát —- mondták bizottsági tagtársaim, kiket igen tisztelek — s nem is néztük. Már ami a kölcsön felhatalmazást kérő előterjesztéshez csatolt programmot illet: azt többen akarták szóvátenni, köztük jó magam is. Ebben feltétlenül nagy hibák vannak. ‘Sok-sok telekvétel van például felvéve s én egyikben sem vagyok érdekelve, holott én egy igen olcsó, úgyszólván alkalmi vételt ajánlottam a fővárosnak, amit Ön is nagyon jól tudja. Legközelebb meg is tudakolom, hogy miért maradt ki ? A polgármester azonban eleve kijelentette, hogy ez a programm csak hozzávetőlegesen van összeállítva, mindez még a közgyűlés elé kerül s igy — akarva, nem akarva — kénytelenek voltunk megnyugodni ebben a válaszban. No de majd résen leszünk. A programmot tehát ha olvassa, egy csöppet se nyugtalankodjék miatta. A napirenden semmi érdekes sem volt, de annál nagyobb figyelmet keltettek az interpellációra adott válaszok. Mintha a közgyűlés súlypontja a napirendi tárgyakról az interpellációkra terelődnék át — amikor semmi pénz sincs a városházán. A budaiak nagyon okvetetlenkedtek; közlekedési bajokat firtattak s Rényi tanácsnok válaszait sehogysem akarták tudomásul venni. Magunk között őszintén megmondhatom, hogy Rényi semmi jelentősét sem válaszolt, de hol van az megírva, hogy egy interpellációra adott válaszban el kell intézni az egész közlekedési kérdést? Az egész kérdés különben is nem fontos. Kit érdekel ma a közlekedés kérdése ? Epiteni kell, vállalkozni, telkeket vásárolni, miegymás. A közútival egyszer már nagyon megjártuk. Emlékszik rá — sajnos, mondja ön bionyára — hogy a balkáni háború előtt, hogy mentek fel a Közúti papírjai. S mi lett a vége? A Közútit nem vették meg a főváros számára. Amióta ez a holt bizonyosnak jelzett tipp sem vált be, azóta nem szeretek közlekedési kérdésekkel foglalkozni. Bizonyára ön sem, tisztelt barátom. Aztán beszéltek még a könyvtárról, amely zárva van. Egy bizottsági tagtársam azt sürgette, hogy nyissák ki. Képzelheti, hogy senkit sem érdekelt ez a dolog. A központi pénztárt nyissák ki, a könyvtár elzárását még csak elbírjuk valahogy. Annál is inkább, mert a könyvtár nélkül minden bizottsági tag boldogulhat. Berger Rezső csak elég befolyásos ember, mégis azt kérdezte tőlem, hogy tulajdonképen hol is van az a könyvtár? A kereskedelmi kikötőről is beszélt valamit Vita tanácsnok, de ez sem keltett érdeklődést. Addig, mig a kereskedelmi kikötőről csak elméletben lehet tárgyalni s nem arról, hogy kinek mennyi munka jusson és ki mennyit keressen, addig bizony hiába várnak tőlünk érdeklődést. Az elméleti részt intézzék el a tudósok, mi valóban nem pályázhatunk a tudósok kenyerére. A kereskedelmi kikötő gyakorlati része olyan messzire van, hogy ma még szabadszemmel, de talán tábori látcsővel sem látni — mit hozzák tehát minduntalan a közgyűlés elé: igazán nem értem. Ezzel aztán be is fejezhetem levelemet. A jövő reménye éltetett valamennyiünket, amikor a közgyűlésről távoztunk, csupán Steinhardt Antal volt szomorú, mert azt beszélték, hogy az ő építése nem lesz benne a kölcsönprogrammban. De azért talán titokban még ő is reménykedett: a kölcsön milliói oly számosán vannak, hogy egy ügyes embert nem kell félteni. Üdvözli őszinte hive Dfé Jóljáró Mór főv. bizottsági tag.
