Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-02 / 9. szám

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja

——^—i i

Megjelenik minden hótfőn, a szükséghez képest többször is. •• Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. e« Félévre 8 korona.

Főszerkesztő: D*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA

мдии11ц»||,'1ед—и—ним——ем«:

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. ..

Olcsóbban!

abban az irányban, hogy a pénzét ne a bankoknál, hanem elsősorban a főváros kölcsön- müveleteinél kamatoztassa. Mert ha a lokálpatriotizmusnak van jogosultsága valahol, hát elsősorban itt fizetődik ki gazdaságosan. Ez olyan tény, amely bizonyításra sem szorul.

S ha a városi tanács, amely egyébként olyan érdemesen kalkulálja ki az okos adminisztráció esélyeit, ezen a téren is megszívleli ezeket a nyilvánvaló tanulságokat, a legközelebbi kölcsönnél, ami egy esztendőn belül

okvetlenül esedékessé válik, nem lesz kénytelen olyan feltételeknek vetni alá magát, amelyek nemcsak indokolatlanok, hanem többé-kevésbbé megalázók is. Kellő időben s ne mindig az utolsó pillanatban, amikor összébbszorul nyakán a kötél, pénzügyi érzékkel, körültekintéssel s bizonyos indokolt ravasz- kodással s nem unosuntalan kiszolgáltatva önmagát a tőke kapzsi természetének: ezek azok az előfeltételek, amelyek biztosítanák a fővárosnak, hogy tisztességesebb lehetne a legközelebbi kölcsöne.

A főváros gazdaságos beruházásai

A városgazdasági ügyosztály programmja.

tanácsnok ?

Mennyit kér Márkus

Ezen a rohamon is túl volnánk valóban: a főváros rendezni fogja a függő kölcsöne ügyét s még marad néhány milliója arra is, hogy a legsürgősebb beruházások igényeit kielégítse. Senkisem ringatja magát abban a boldog, öntudatlan hitben, hogy olcsó, avagy csak középfinoman drága pénzhez jutottunk; a mai pénzügyi viszonyok között, amikor a magyar állam méregdrága kamatra kötötte le magát, eleve bizonyos volt, hogy a főváros kölcsöne sem kerülhet kedvezőbb konjunktúrák közé. Szomorú valóság ez, de leszámoltunk vele abban a pillanatban, amikor a kölcsön szükségessége pillanatnyilag elodázhatatlan veszélyként jelent meg a községi háztartás láthatárán.

Ami mégis kikivánkozik mindenkiből, ez az a megállapítás, hogy ideje volna már az ilyen kedvezőtlen konjunktúráknak egyetlen tanulságát levonni. Bármennyire az általános pénzügyi helyzet irányítja is a tőkének egy kölcsönműveletben való részvételét, mindig & bizalom mértéké?i múlik az a körülmény, hogy milyen feltételeket szabnak a bankok a kölcsönt vevőnek. Ahol a bizalom alapjai megrendithetetlenek, a kölcsön feltételei is, mint enyhülő időben a barométer higanya, fokozatosan lejebb szállanak. Fájó és vérző szívvel emlékezünk vissza arra a tényre, hogy Prága városa nyolc-tiz hónappal ezelőtt, vagyis a legkritikusabb pénzügyi viszonyok között, aránylag milyen előnyös feltételű kölcsönt kapott! Pedig akkoriban függesztették fel Csehország autonómiáját és az államháztartás deficites tünetei miatt, vagyis eggyel több okuk lehetett volna ezzel is a pénzügyi köröknek a legszélső bizalmatlanságra. De kölcsönt adni Prága városának, a legkitűnőbb • befektetések egyike volt s ezt a körülményt a prágai magisztrátus alapon ki is használta. De ezen a téren nemcsak ez a város jár jó példával elől. Bécs tanácsa, amelynek annyi ötletét szinte szolgai alázatossággal szoktuk lemásolni, a városi üzemek jövedelmezőségéről olyan tetszetős képet tud festeni, hogy még az is kedvet kap a kölcsönkötvényeinek megvásárlásához, aki a tőkéjét bizonytalanabb alapokon sokkal drágábban tudná értékesíteni.

Mindebből dupla tanulság szűrődik le: a városi üzemek jövedelmezőségének szilárdságát kell csalételül odatartani a hízásra éhes tőke elé: a főváros háztartása nem olyan kétségbeejtő, amilyennek a pótadó-kulcs fenntartása miatt, unosuntalan a közvélemény elé állítják, mert szilárddá teszi azt a fokozatosan szaporodó gazdasági üzem, amely valóban tisztes jövedelmezőségeket igér. Ez az egyik. A másik még ennél is kézenfekvőbb tanulság: Tessék a tőkeerős polgárságot meggyurni

A „Független Budapest'1 tudvalevőleg feladatául tűzte ki, hogy a főváros egyes ügyosztályainak programmját ismerteti. Fontos ez első sorban azért, mert mindenki, aki a városi tanács terveiről informálódni akar, ezúton teljes tájékozódást szerez, másodsorban pedig azért, mert az illetékes köröknek ezáltal módjukban van az, hogy kellő időben, még mielőtt fait accompli elé állítanák, megtehessék ezekre a munkaprogrammokra észrevételeiket. Ezúttal a városgazdasági ügyosztály tervei iránt érdeklődtünk s kérdezősködé- sünkre Márkus Jenő dr. tanácsnok a következő felvilágosításokkal szolgált:

— Az ügyosztály legsürgősebb feladatai közé tartozik tudvalevőleg a Széchenyi-fürdő szállodájának felépítése s a népfürdő kibővitése. Ezenkívül ugyancsak a fíirdőprogramm keretében a Gellért-fürdőhöz tartozó népfürdő építkezésének megkezdése s ugyancsak az ottani kazán és gépházépitési munkálatainak befejezése. Mindezzel a fürdőprogramm megvalósítása rohamos lépésekkel halad majd előre s miután mindez halaszthatatlan teendő, remélem, hogy eme terveim megvalósításánál semmiféle akadályba nem fogok ütközni.

— A gazdaságos beruházások közé tartozik természetszerűleg a hirdető vállalat fokozatos továbbfejlesztése, amit akként fogunk megoldani, hogy kilencvenkét uj hirdető-oszlopot állítunk fel a főváros különböző pontjain. A hirdető-oszlopok helyének kijelölése még nem történt meg, de ebben a tekintetben gondoskodni fogunk arról, hogy az elhelyezéssel a közönségnek s a hirdetőknek érdekeit a legminuciózusabban kielégítsük. Ugyanebbe a programmba illeszkedik be az is, hogy huszonkettővel szaporítani fogjuk a nyilvános órák számát s itt is tekintettel leszünk a legvégső célszerűségi és kényelmi szempontokra.

— A városgazdasági ügyosztály idei költségvetésében nagyobb összeg szerepel a városháza kibővitése címén. Ennek az a háttere és magyarázata, hogy a központi városháza középső szárnyát két emelettel akarjuk kibővíteni, hogy elhelyezhessük azokat a hivatalokat is, amelyek most helyszűke miatt a szomszédos bérházakban vannak.

— Egy millió hétszázezer korona az az összeg, amelyet az ügyosztály a most perfek- tuálás alatt álló kölcsönből okvetlenül igényel, hogy a legszükségesebb beruházásokat elvégezhesse. A napokban egyébként beterjesztettem a pénzügyi osztályhoz azoknak a legsürgősebb közmunkáknak jegyzékét, amelyek idestova halaszthatatlanokká válnak. Tiz millió kilencszázezer koronát kértünk erre a célra s ezt az összeget három év alatt akarjuk felhasználni. Hogy mennyit kapunk a kölcsönből, arra természetesen még hozzávetőleg sem adhatok ma feleletet. Annyi bizonyos, hogy az 1,700.000 koronára okvetlenül szükségünk van még ebben az évben s a 9,200.000 korona is a következő években folyósítandó lesz, mert a VII. kerületi elöljárósági épületet is fel kell már építeni s a VIII. kerületi, úgyszintén az L, II. és V. kerületi elöljáróságok épületét is muszáj lesz kibővíteni, ha azt akarjuk, hogy az adminisztráció simán és precízen bonyolitódjék le.

— Magától értetődik, hogy ezeknek a beruházásoknak fedezete egy későbbi kölcsönből fog kiszakittatni, mert elkerülhetetlen lesz, hogy a főváros az ezen a téren jelentkező szükségletet ki ne elégítse.

— Szándékosan szólok legutoljára az állatkertről, amelynek programmja most van összeállítás alatt. Az eddigi években teljesen tájékozódtunk afelől, hogy mikor és milyen újításokkal érhetjük el azt, hogy az állatkert jövedelmezősége állandósitassék. Ezek szerint augusztus a legrosszabb hónap s igy minden igyekezettel azt akarjuk elérni, hogy erre a hónapra olyan attrakcióval szolgáljunk, amely akkor is oda vonzza az embereket. Most folynak a tárgyalások egy olyan attrakció megszer-