Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-23 / 8. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. február 23. 8. srárn. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •« Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. « Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. •• Szalmáiéiig. A képviselőház — úgynevezett parlamenti hálózatunknak ez a kitűnő darálógépe — gyors iramban letárgyalta az elmúlt héten a kerületek beosztásáról szóló törvényj avaslatot, amely csütörtökön a főrendiházi tárgyalás folytán már minden valószínűség szerint félig törvény is lesz. S miután a kormány érthető módon siet azzal, hogy ez a torzalkotása döntő módon befolyásolhassa a közvéleményt, a királyi szentesítés sem késhetik majd soká, vagyis mire március szellői az emberi szabad ságvágy fuvallatát csapják az emberek arcához, törvény lesz ebből is, a sajtójavaslatból is. Tisza István grófban van akkora cinizmus, hogy valamennyi alkotmánybiztositéknak összetiprási terminusából, eme legfrisebb törvényhajtások életbeléptetésére március tizenötödikét — március idusát! — fogja megjelölni. E szédítő iramú 'törvényalkotás mellett hol kullog a főváros állásfoglalása? Mi az, ami megakasztotta / útjában annak a közgyűlési határozatnak érvényesülését, hogy a kerületi beosztásnak a fővárosra sérelmes intézkedései ellen hatalmas propagandát teremtsenek ?! Hát már nem sérelmes ez a javaslat azóta, amióta félig törvény lett belőle?! Szomorú közállapotunknak még lehangolóbb tünete, hogy ezekre a kérdésekre sehonnan sem érkezhetik felelet. A felháborodás miatt, hogy a fővárosi kerületek számát olyan mostohán állapították meg s annak, hogy a kerületek határait a belügyminiszter fogja megjelölni — ime — csak pillanatnyi fel- lobbanás volt, szalmaláng és semmi más. A felzúdulásnak ez ünnepi pillanatában a főváros egész polgárságát átölelő, nagy, hatalmas mozgalmat inauguráltak s azóta? — azóta egyetlen lépés sem történt abban az irányban, hogy a polgárság felemelje tiltakozó szavát a törvénytiprások utolsó láncszemének halálszoritása ellen — hallgat a plebs, mert nincs senkisem, aki a felbuzdulásnak ünnepi, ájtatos Ígéreteit beváltsa . . . Nem rekriminálni akarunk, csak kétségbevonhatatlan, szomorú tényeket állapítunk meg: Ez az egész mozgalom, amely olyan diadalmasnak Ígérkezett, a tétlenség és ener- giátlanság mocsarába fulladt, mert senkisem vette komolyan a felháborodását. Fájdalmas, hogy ezt ilyen rideg őszinteséggel kell leírnunk, de egyszer már meg kell mondani, hogy sem egyeseknek, sem a közgyűlésnek nem szabad a polgárságot olyan dologban animálni, amelynek kérlelhetetlen keresztülviteléhez sem a közgyűlés, sem az egyesek nem éreznek elég energiát magukban. Most már minden elkésett ... Az ősrégi elmélet megdöbbentő precizitással érvényesült: a láng fellobbant és kialudt, mert csak szalmaláng volt, olyan, mint sok más szalmaláng, amely diadalmas tavaszt Ígért, de hamarabb elhamvadt a dermedés téli ködében, mint a sárgult falevél, amely ősszel a földre hullt . . . A beruházások és az ügyosztályok. A polgármester rendeletét nem hajtották végre. — Kölcsöntárgya- lások beruházási programm nélkül. — Akésedelmeskedő ügyosztályok. Yázsonyi Vilmos doktornak a szerdai közgyűlésen egyhangúlag elfogadott indítványa, amely a közmunkák felvételére vonatkozik, a munkanélküliséggel kapcsolatosan egyszerre tette aktuálissá a főváros beruházási programmját is. Az idei költségvetés tudvalevőleg törölt minden olyan tételt, amelynek halaszthatatlansága nem domborodik ki egészen s a háztartási egyensúly kedvéért, s a deficitmentesség kedvéért a halaszthatatlan beruházásokat is elodázták arra az időre, amikor a főváros a megjavult pénzügyi viszonyok között két kézzel dúskálhat a feléje nyújtott kölcsönökben. A költségvetés megszavazása óta hosszú hónapok teltek el s bár a pénzügyi helyzet jelentékenyen javult, még mindig nem érkezett el az ideje annak, hogy a főváros a 120 milliós kölcsönfelvételre kapott felhatalmazás keretében gyors és olcsó pénzhez juthasson. A Városháza tájékán már hetek óta rebesgetik ugyan, hogy Bárczy István dr. polgár- mester az eredményesség látszatával fáradozik a kölcsön létrehozásán s egy ízben már a „Független Budapest“ is leszögezte’ a kölcsön- tárgyalások egyik fontos aktusát, de maga a tény, hogy a szükségletek fedezésére szolgáló milliók már rendelkezésére is álljanak a fővárosnak, sajnos, még mindig nem következett el s igy egyelőre annak az egyhangú indítványnak sorsa is, amelyet a beruházások felvételére fogadott el a közgyűlés, bizonytalan és illuzórius. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros ügyosztályainak épen e stagnálás folytán joguk volna ahoz, hogy a hozzájuk tartozó beruházások ügyét szép csendesen elaltatnák. Minden kölcsönnek az a természete, hogy addig, amig nincs meg, semmit sem lehet rá építeni, de azért minden szükséglettel tisztában keli lenni, ha az céloztatik, hogy a kölcsön perfektuálása esetén a szükségletek kielégítésének semmi sem álljon az útjában. Csodálatosképen a dolognak ez a része az, amely meglepő fejetlenséget árul el a fővárosnál. Hónapokkal ezelőtt kapta a tanács azt a felhatalmazast, hogy százhúsz milliós kölcsönt perfektuáljon, s ebből fedezze a beruházásokat, de mindmáig sem a tanácsnak, sem a közgyűlésnek fogalma sincs arról, hogy abban az esetben, ha a kölcsön márólholnapra effektuálódna, melyek azok a szükségletek, amiket ebből a halaszthatatlanság sorrendjében kielégíteni kellene. A beruházási Programm ugyanis erre nézve semmi tájékozást nem nyujt, mert abban a szükségletek sorrendjét nem a halaszthatatlanság, hanem a nagy koncepciójú városfejlesztési programm szabja meg. A helyzet tehát ma az, hogy a kölcsön- tárgyalások lázasan folynak, de az illetékes hatóságoknak még fogalmunk sincs arról, hogy a kölcsönösszegből milyen szükségleteket s milyen sorrendben elégítenének ki, ha valamely váratlan körülmény folytán a főváros abba a kivételes helyzetbe jutna, hogy a kölcsönt a viszonylag legjobb feltételek mellett perfektuálhatná. Minden ódium ezért, mint alább kiderül, az ügyosztályokat terheli. Tény ugyanis, hogy Bárczy István dr. polgármester még a múlt, hónap folyamán, amikor a kölcsöntárgyalások megindultak, épen a munkanélküliségre való tekintettel is, bizalmas rendeletet intézett az egyes ügyosztályokhoz, hogy február tizenötödikéig terjesszék be a pénzügyi osztályhoz azon szükségleteiknek jegyzékét, amiket a főváros a felveendő kölcsönből elégíthetne ki. Erre az intézkedésre tudvalevőleg azért volt szükség, hogy még a kölcsön perfektuálása előtt megállapittassék a beruházások sorrendje, hogy abban a pillanatban, amikor a milliók a főváros rendelkezésére állanak, az egész vonalon megkezdhető legyen a munka, amivel az az intenció is kielégettetnók, amit a közgyűlés Vázsonyi indítványának egyhangú elfogadásával eléggé érthetően dokumentált. De mi történt? Erre nézve átadjuk a szót Bérezel Jenő dr. pénzügyi tanácsnoknak, aki a „Független Budapest“ munkatársának ebben az ügyben a következő felvilágositást adta: — Tény, hogy van ilyen polgármesteri intézkedés s az is tény, hogy az ügyosztályoknak február tizenötödikéig be kellett volna terjeszteniük hozzám szükségleti kimutatásaikat, De a mai napig, február huszonegyedikéig meg alig egy-két kimutatás erkezett be hozzám. Ilyen körülmények között, de általán mindaddig, amig a kölcsön nem per- fektuálődik s amig az illetékes faktorok el nem döntötték, hogy melyek azok a be-
