Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
2 is ezen az alapon hosszabitsák meg az iskola- széki tagok mandátumát. Tessék elhinni, hogy 'az ilyen kikötés nem szörszálhasogatás, vagy kákán csomókeresés, mert a jövőben bizonyára jelentkezni fognak azok, akik nehezen szerzett pozícióikat kardcsapás nélkül szeretnék majd megtartani s kardoskodni fognak amellett, hogy nem kell okvetlenül betartani a választási elvet, mert volt már erre precedens. A fővárost illik megóvni az Ehrlichék veszedelmes játékaitól s ez pedig csak úgy érhető el, ha egy ilyen elhatározásnál, mint ez az iskolaszéki tagok mandátumára vonatkozó is —- szigorúan megállapítják, hogy sohasem alkothat precedenst. * * * A közgyűlés tízezer koronát szavazott meg a vörös félhold számára, hogy a főváros szerény tehetségéhez mérten is dokumentálja, milyen becsesnek tartja a törökökkel való fegyverbarátságot. Semmi kifogásunk az ilyen nagylelküségi roham ellen, de nem látjuk sok értelmét úgy, hogy a főváros folyton csak adjon, de semmi ellenértéket se kapjon érte. Már egyszer hangoztattuk azt, hogy a mai időpont a legalkalmasabb arra, hogy — igenis r—{a főváros mindazokat az előnyöket biztosítsa magának, amiket például a császárváros élvez s autonómiáját ma erősítse meg annyira, hogy semmiféle politikai tendencia azt meg ne ingathassa. Mert azt senkisem vonhatja kétségbe, hogy a főváros nemcsak erejéhez mérten, de erején jóval túl is vesz részt a mai roppant erőfeszítésben s minden erőforrását a végsőkig kimeríti abban az irányban, hogy a világháború által reárott avagy önkényesen vállalt kötelezettségeinek eleget tegyen. Az elismerést pedig követnie kellene annak a kormány-tendenciának, Fogy a főváros fejlődéséhez szükséges eszközt hajlandó rendelkezésére bocsátani a tanácsnak. Ennek egyelőre nem volna semmi gyakorlati értéke, de meg lehetne az az erkölcsi haszna, hogy a jövőben nyíltan rá lehetne mutatni a hálátlanságra, amely persze okvetlenül be fog következni idővel. Mi nem tudunk olyan optimisták lenni, hogy minden rosszra el ne készüljünk előre. * * * Vízhiány volt az elmúlt napokban, ami semmiesetre sem arra mutat, mintha teljesen rendjén volna a vízvezetéki igazgatóság szénája. A vízhiányt kazánrobbanással mentegették, de mit tartozik az ilyen a polgárságra, amikor a vízellátásért drága pénzt kell fizetni, ami benne van a házbérben, tehát minden ember joggal megkövetelheti, hogy legalább ebben az élvezeti cikkben hiányt ne szenvedjen. A vízvezetéki igazgatóság egyetlen feladata, hogy a vízellátásról kellő előrelátással gondoskodjéle, vagyis megelőzzön egy esetleges kazánrobbanást, avagy úgy intézze a dolgait, hogy bármennyi kazán robban is fel, a vizfogyasztó publikum vízhiánynak ne legyen kitéve. Ez elemi dolog s valóban bővebb magyarázatra sem szorul. BRISTOL kalapáruda Váczi-körut 21. Független Budapest — Harc a széndrágaság ellen. — Mi lesz a hatósági árakkal? — A »Független Budapest«, amikor a múltkoriban kifej ez ép adott annak, hogy a főváros polgársága az élelmiszeruzsorán kívül hovatovább a szénuzsorának is ki lesz szolgáltatva egészen, felhívta a törvényhatósági bizottságot1 arra, hogy tekintet nélkül a szénnagykereskedőkre, akik a közgyűlés padjaiban ülnek, intézzen felszólítást a kereskedelmi miniszterhez, hogy állapítson meg maximális árakat a szénre és egyéb tüzelő anyagra is. A közgyűlésen egyetlen szó sem hangzott ,el ebben az irányban, ami nyilván annak tudható be, hogy a bizottsági tagok épen az enyhe télre való tekintettel még nem látták elérkezettnek az időt arra, hogy ebben az irányban interveniáljanak a minisztériumban. Mi ezt az álláspontot nem tartjuk helyesnek, mert épen most, amikor kevesebb szén kell, vagyis a drágaság nem hat olyan nyomasztólag a polgárságra, kell biztosítani a fogyasztókat arról, hogy a következő hónapokban, amidőn előreláthatólag teljes erővel tombolni fog a tél, ne legyenek kiszolgáltatva a szénuzsorának. A kereskedelmi miniszternek ugyan az az álláspontja, — amit Szeged városához intézett leiratában, precizirozott erre vonatkozólag, — hogy a szénnek és a tüzelőanyagoknak maximális árait megállapító hatósági intézkedésre azért nincs szükség, mert a szénuzsora ellen teljes védelmet nyújt egy miniszteri rendelet, amely a visszaélések üldözésére nézve tartalmaz utasításokat. Ali azonban ezt az álláspontot nem tartjuk kieligitőnek, mert ez nem a bajt megelőző, 'preventív álláspont, hanem csak a visszaéléseket megtorló hatósági eljárás alapja. Szükséges és elkerülhetetlen, hogy a városok polgársága, elsősorban a fővárosé, megvédessenek attól a zaklatástól, amelynek egyrészt a szén beszerzésénél, másrészt a szén árának uzsoraszerü emelkedésénél vannak kitéve. A kereskedelmi miniszternek — ez csak természetes — nem lehet tudomása arról, hogy a szénnagykereskedők milyen vexatórius eljárásra rendezkedtek be, hogy több esztendőre való hasznot biztosítsanak maguknak épen ezekben a súlyos időkben. A kiskereskedőktől teljesen önkényes árakat szednek, amit persze a fogyasztó visel, azután s emellett a legsilányabb minőségű tüzelőanyagokat sózzák a közönség nyakába, mig a jóminőségü szenet elraktározzák arra az időre, amikor majd spekulációjuk szerint a szén ára eléri a maximális emelkedési határt. Ezzel az eljárással szemben áll azután az, amire a polgármester is rámutatott, hogy szénhiányról egyáltalán szó sem lehet. Erre nézve abszolút hiteles, hivatalos adatokkal is szolgálhatunk a következőkben: A magyar királyi államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint a múlt hót folyamán az összes budapesti állomásokra vasúton és vizen az önkezelési szén- küldeményeken kívül 80.190 mm. porosz és 67.450 mm. hazai szén érkezett. A statisztikai hivatal szerint 1914-ben december 5-dikóig bezáróan a tavalyi év megfelelő időszakával szemben a következő volt a szénforgalom: Az idén érkezett 21,440.791 mázsa szén (1913-ban 20 millió 353.872). Az idén elszállítottak 2,485.612 mázsát (1913-ban 2,182.727). Az idén tehát több szén került Budapestre. Eszerint a legridegebb államvasuti kimutatás cáfol rá a legélesebben azokra a visszaélésekre, amiket a szénnagykereskedők a legfontosabb tüzelő-anyaggal, a szénnel űznek. Nemcsak hogy szénhiányról nem lehet szó, de az idén sokkal több szén áll a fogyasztók rendelkezésére, mint más esztendőkben, holott a háború folytán jóval kevesebb az önálló háztartás ma Budapesten, sőt a közüzemek is jóval kevesebb tüzelőanyagot fogyasztanak. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a főváros tanácsa és közgyűlése a polgárság anyagi érdekeinek védelmében felemelje tiltakozó szavát s minden eszközzel hasson oda, hogy a kereskedelmi minisztérium gátat vessen a szénnel és a tüzelőanyagokkal űzött spekulációknak és visszaéléseknek. A szénkereskedelem közvetítői olyan csekély hányadát képviselik a lakosságnak, hogy az ő érdekeik és gyors meggazdagodásuk kedvéért igazán nem érdemes kockára tenni a polgárság türelmét s megdönteni azt a hitüket, hogy egy világháború alatt sem részesülhetnek teljes hatósági védelemben. Mi lesz a közvilágítással ? A szerdai közgyűlés Polgár Károly indit ványára teljes egészében magáévá tette azt az álláspontunkat, hogy a közvilágítás redukálására semmi szükség sem volt, mert alig jelent akkora megtakarítást, amennyi kárt képvisel az, hogy a szegényes világítás leverő hatást gyakorol fővárosszerte. Ám dacára annak, hogy a közvilágítás visszaállítása immáron közgyűlési határozat, még mindig nem vesszük észre, hogy egyetlen lépés is történne ennek a határozatnak végrehajtására. Utána jártunk ennek a rejtélynek s megállapítottuk, hogy a közvilágítás visszaállításának nem a tanács, hanem a kereskedelmi miniszter a kerékkötője. A kereskedelmi miniszter határozott kívánságára történt augusztus derekán az, hogy a közvilágítást tetemesen redukálták s természetszerűleg ma is csakúgy tehet eleget a tanács a közgyűlési határozatnak, ha ehez a kereskedelmi miniszter is hozzájárul. Fia a polgármester megmagyarázza a miniszternek, hogy milyen szempontok vezették a főváros törvényhatósági bizottságát abban, hogy a közvilágítás visszaállítását határozza el, lehetetlennek tartjuk, hogy a kereskedelmi miniszter továbbra is fenntartsa eredeti álláspontját s ne járuljon hozzá, hogy épen a mai rendkívüli időkben a főváros mindent megtehessen abban a tekintetben, hogy polgárai ne érezzék a háború leverő hatását. Különben is, Karácsony estéjének hangulata egyenesen megköveteli, hogy erre az estére legalább feltétlenül visszaádlittassék a régi köz világítás. ZTIT! Gyűjtőiéi epek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
