Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-14 / 50. szám

2 Független Budapest Mérlegen. * * I5“* Ehrlich G. (fusztáv, a felejthetetlen klikk­vezér a pénzügyi bizottság minapi ülésén megint sikraszállt valamiért. Talán mondani sem kellene, hogy a községi szavazatokért, amik inoghatnak a jövőben. Inditványt tett ugyanis, hogy a kiskereskedők nagyobb mér­tékben részesittessenek a segélykölcsönben, mint a kisiparosok. Anélkül, hogy a dolog meritumába beleavatkozni akarnánk, mert nekünk egyformán fáj a kisiparosok és kis­kereskedők baja, — konstatálni kívánjuk, hogy Ehrlich G- Gusztáv ismét hazabeszélt, mint mindig, amikor sasszeme kortestalajt fedez fel. A hetedik kerületben több a kis­kereskedő, mint a kisiparos, ennek a tudá­sához statisztikai adatok sem kellenek. S amikor ez a segélykölcsön-ügy a bizottságban szőnyegre került, Ehrlichmindjártarragondolt: ,,Hopp, egy kis aranyhalacska, hátha ki lehetne halászni!“ Szerencsére voltak a bizottságban néhányan, akik rögtön átláttak a szitán s visszapofozták az Ehrlieh-féle indítványt. Elvégre azok, akik a kölcsönnyújtás felett dönteni lesznek hivatva, majd megtalálják az arány kulcsát, amelylyel a kiskereskedők és kisiparosok baján segíteni lehet. Csak arra kérjük ezeket az urakat, hogy Írják ki az ajtajukra: „Segélykölcsönben protezsálókat nem fogadunk.“ Ez szükséges, mert egyné­mely klikkvezérnek álmában már minden ilyen ajtókilincsen rajta van a keze . . . * * * A csavargozös részvénytársaság a paribérleti szerződésért majdnem dupla árat kínált jövőre. Vájjon mi következik ebből ? Nemde az, hogy a fővárosnál, a régmúltban, amikor a mai rezsim­nek még hire-hamva sem volt, bizonyos nagy- lelküségi divat járta, amely bizonyos jogokért, amik százezreket jelentenek egy-egy vállalatnak, megelégedett az obiigát egy arany váltságclijjal is, csakhogy bizonyos érdekcsoportokat kielégitsen. Örömmel vesszük tudomásul, hogy ennek a kor­szaknak az ideje végleg lejárt s a mai vezetőség tisztában van azzal, hogy bizonyos jogokért a fővárosnak meg kell kapnia az üzleti ellenértékét- Jól esett hallani ilyenformán, hogy a közgazda- sági bizottság milyen erélyes kikötéseket fűzött ahhoz, hogy a csavargozös részvénytársasággcd egy éves újabb szerződést kössön. Ebben nem rejlik az, mintha mi ellenségei volnánk a magán üzleti vállalatoknak, de úgy hisszük, hogy a fővárossal nexusba jutó érdekcsoportoknak is előnyösebb, ha tiszteséges árért megszerezhetik maguknak azt a bizonyos függetlenséget, amely őket mindenféle esetleges városatyai pressziótól teljesen mentesíti. Az üzlet ugyan üzlet, de abban a háború dacára is az angoloknak van igazuk, hogy a korrekt üzlet a baksicsrendszert nem ismeri. Az az olcsó cipő, amely kifejezetten mindenkinek ugyanabba az összegbe kerül, mert annak, aki tetemes árenged­ménnyel jut hozzá ehez a cipőhöz, ezer és ezer­féleképen a lelke üdvössége is veszélyben forog ... * * * A íőváros közegészségügye jobb, mint az előző esztendő ugyanezen hónapjában; a ko­leraveszedelem is teljesen elmúlt, vagyis a háború dacára jobb egészségügyi viszonyok­nak örvendhetünk, mint más esztendők ha­sonló időszakában Nem kétséges egyetlen ! pillanatra sem, hogy az érdem ezért a fő- ! város tiszti főorvosi hivataláé, amely ritka buzgalommal és odaadással vetett gátat az időszak járványos betegségeinek s a háború rémének, a kolerának is. Bár kevés az orvos s az ellenőrzés is roppantul nehéz, mert az emberek a háború miatt kisebb önfegyelem­mel rendelkeznek, mégis biztosítani lehetett azt a meglepően kedvező egészségügyi jelen­tést, amit a tiszti főorvos a közigazgatási bi­zottság hétfői ülésén mutatott be. Jól esik nekünk, hogy ezt igy ismételten leszögezhet­jük s újólag megállapíthatjuk, hogy a fővá­rosnak ez a szerve is hivatása magaslatán áll. Vájjon mi kifogása lesz ellenük a hiva­tásos áonkolyhintőknek, amikor arról lesz szó, hogy a tiszti orvosi status továbbfej­lesztessék ? Mit tárgyal a közgyűlés? A főváros tanácsának meglehetősen élénk tárgysorozatot sikerült összeállítania a szerdai közgyűlésre. A gázgyár költségvetése mindjárt az első lényegesebb tárgy, amely hivatva van a bizott­sági tagok ügyeimét és érdeklődését lekötni. A gázgyári költségvetés teljes tanúságot tesz annak az üzleti szellemnek kiválóságáról amelyet néhai Heltai Ferenc nyomdokaiban Ripka Ferenc dr. és Rózsa Károly a gázgyár vezetésében tovább fejlesztenek. Mindenki meggyőződhetik ebből a költségvetésből arról, hogy a községesítés arra való kezekben a fővárosnak nemcsak nagy anyagi, de igen jelentős erkölcsi hasznot is reprezentál, mert kétségbevonhatatlanúl igazolja a kommuni- zálási törekvés teljes jogosultságát. Egész sereg bizottsági és tanácsi jelentés tarkítja még ezenkívül a tárgysorozatot. A közgyűlésnek módjában lesz, hogy a kisipa­rosok és kiskereskedők támogatásáról s a kü­lönböző közjóléti kérdésekről határozzon és szankcionálja azt a nagyarányú munkásságot, amelyet a háborús állapot alatt a különböző ügyosztályok kifejtenek. A hatósági árak megállapításáról szóló miniszteri rendelet végrehajtását beielentő tanácsi jelentés valószínűleg nagyobb vitát is fog provokálni, mert értesülésünk szerint egyes bizottsági tagok követelni fogják a fogyasztóknak hatásosabb megvédését az élelmiszeruzsora ellen s a maximális árak mai keretében is olyan hatósági intézkedéseket fognak sürgetni, ame­lyek hivatva lennének arra, hogy a kis fo­gyasztásban egyszer s mindenkorra gátat vessenek az uzsorások manővereinek. Hatósági árakat a szénre! — Harc a széndrágaság ellen. — Bcirczy István polgármester szokott eré- lyével és határozottságával állott annak a mozgalomnak élére,, amelynek az a célja, hogy a fővárosnak szénnel való zavartalan ellátását biztosítsa. Bejelentése, amely erre az akcióra vonatkozólag a pénzügyi bizottság ülésén hangzott el, mindenesetre megnyug- tatólag kell, hogy hasson, mert kétségtelen ebből, hogy szénhiány nem lesz s gondoskodás történt a legmesszebbmenő irányban, hogy a fővárosnak szénnel való ellátása zavartalanul menjen végbe. De a hatóság minden jókaratu gondos­kodása hajótörést szenved azon a lelki isme­retlenségen, melylyél az úgynevezett pénz­bárók — a fővárosi szénnagykereskedők — a kedvező üzleti konjunktúrákat kihasználni akarják. A szén ára is uzsoraszerüen emelkedők s a busásabb profit reményében a szénkeres­kedelem raktáron őrzi az árut, hogy a szén árát minél magasabbra srófolhassa fel. Napról napra a panaszoknak egész légiója csopor­tosul, hogy milyen gálád üzleti játékot űznek a szénnel s mennyire visszaélnek a fogyasz­tók szorult helyzetével. Mindezzel szemben az állam hiába bizto­sítja azt, hogy elegendő szén legyen a fo­gyasztás kielégítésére, xú szén árának meg­határozását a szénkereskedők tartják a kezük­ben s kénye-kedvükre vannak kiszolgáltatva a fogyasztók. A legfőbb baj pedig az, hogy ezzel a fogyasztási cikkel is uzsoraszerü speku­lációt űznek, vagyis minden hatósági intéz­kedés, amely a szén mennyiségének folyto­nosságát biztosítja, végeredményében nem a fogyasztókra bir értékkel, hanem ennek a spekulációnak uzsorasánszait növeli. Ezen az állapoton haladéktalanul segí­teni kell s a főváros vezetőségének abban az irányban kellene interveniálnia a kormánynál, hogy a legrövidebb időn belül állapítson meg hatósági árakat a szénre is, mert csak ezzel lehetne gátat vetni a lelkiismeretlen árspeku­lációnak. Jól tudjuk, hogy az államvasutak, amely a tisztviselők nagy tömegét látja el a legjobb minőségű szénnel, mindezideig nem emelte fel a szén árát, mert a háború folytán a szén- termelés egyáltalán nem drágulhatott meg, legfeljebb a porosz szén szállításában állottak be forgalmi zavarok, amik ideig-óráig késlel­tetik a fogyasztók kielégítését. Ha tehát az államvasutak nem látott okot a szén árának felemelésére, a szénnagykereskedőknek sincs joguk ahoz, hogy horribilis áremelkedést diktáljanak s a fogyasztókat uzsoraárak fizetésére kényszerítsék- Minthogy azonban ezt nem lehet máskép megakadályozni, csak hatósági árakkal, ezért kötelessége a kormánynak, hogy legalább a szén­nél, amely semmiféle agrárérdeket nem képvisel, teljes tekintettel legyen a fogyasztók érdekeire s ha a főváros hatósági árakat követel, erre nézve haladéktalanul intézkedjék. Remél- hetőleg a főváros vezetősége is tisztában van ennek a lépésnek horderejével s nem fog el­zárkózni a polgári igények kielégítése elől amiatt, mert egynéhány szénnagykereskedő ül a közgyűlési terem padjaiban. Közgazdasági közlemények. A koksz biztosítása. A télen előreláthatólag nagy lesz a fővárosban a tüzelőanyag hiánya. A gázművek igazgatósága tehát gondoskodott a főváros közönsége részére a szükséges koksznak az eddigi áron való biz­tosításáról. Nehogy a tél folyamán a szállítási nehéz ségek miatt a közönség hosszabb ideig koksz nélkül maradjon, a gázművek igazgatósága arra kéri a közön­séget, hogy már most rendelje meg egész téli szükség­letét. Annak a mennyiségnek a vételárát, amelyet a vevő a megrendelt kokszból esetről-esetre szállíttatni kíván, legalább 10—14 nappal előbb be kell fizetni. A legkisebb mennyiség, amit a gázművek házhoz szállí­tanak, 250 kilogramm főt zsák). Rendelések személye­sen, vagy írásban eszközölhetők. Fizetést, rendelést stb. a Vili., Tisza Kálmán-tér 20. sz. I, emelet alatt levő koksz osztálynál .kell teljesíteni. sebbek élet-, tűs-, baleset, szavatossági-, betöréses- lopás elleni, üveg-, jég- is állat-bistositásoknál Felvilágosításokkal, prospektusokkal HljDíSD/Л és díjajánlattal szívesen szolgál a Jt—f—AL—J/l Általános Biztosító R.-T. igazgatósága S Budapest, VII. кет., Károly-kSrut 3. szám. j Telefon: 153-98,2-11,2-12. Kartellen kívül tdrumudg hépniuelőtégei Részvénytőke 6.000,000 korona. • mm ortmdg minden rétűiben, ötszel biztosítékok 22 millió korona • KOVÁID FEST, TISZTIT! Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35—37. (Jynjtötelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom