Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-09 / 45. szám
2 Független Budapest arra, hogy békés időkben szerzett, többé-kevésbé jogtalan előnyük milyen terheket raknak a főváros vállaira. íme: A székesfőváros a korházaihoz szükséges gyógyszerszállításra nézve még az erősen régmúlt időkben szerződést kötött a fővárosi gyógyszerésztestülettel. A gyógyszerek árai ebben a szerződésben a belügyminiszter által megállapított hivatatos gyógyszer-árak alapján szabálvoztattak, vagyis alapul a gyószertárak rendes forgalmi árai szolgáltak. Aki csak valamennyire is tisztában van a gyógyszertárnak, mint üzletnek s nem mint közegészségügyi intézménynek lényegével, annak szinte felesleges is magyarázni, hogy a hatósági árak a gyógyszertáraknak legalább ötven százalékos hasznot biztosítanak. Hiszen vannak gyógyszerek, amelyeknél a haszon néhány száz százalékra rúg, de ki törődik ilyennel békés időkben nálunk s ki merné ezt kifogásolni, amikor a gyógyszertárak tulajdonosai — kevés kivétellel — tekintélyes pártemberek is, akiknek befolyása a gondos ellenőrzés határain is túl terjed?! Denique, a fővárosra nézve a helyzet az, hogy tényleg nem fizeti meg drágábban a gyógyszert, mint ahogy azt a belügyminisztérium megállapítja, sőt az igazság kedvéért tartozunk konstatálni, hogy egyes gyógyszereknél határozottan jelentékeny ármérséklést biztosit számára az a szerződés, amely a gyógyszerésztestülettel még ma is érvényben . van. Persze, a gyógyszerésztestület arról nem tehet, hogy a főváros kórházai épen azokat a gyógyszereket fogyasztják a legkisebb kvantumban, amiknél a szerződés 30—50 százalékos ármérséklést biztosit a fővárosnak. Ebben — szerintük — nyilván a kórházi adminisztráció a hibás, avagy az orvosi kezelés, amelynek ezekre a gyógyszerekre ritkábban van szüksége. Mindazonáltal az adminisztráció szempontjából az a döntő, hogy a főváros a leggyakrabban szükséges gyógyszereket semmivel sem fizeti meg olcsóbban, mint más beteg, bár összehasonlíthatatlanul nagyobb meny- nyiségben veszi igénybe, mint a mindennapi betegek. Csak egyetlenegy példára hivatkozunk: az aszpirin, vagyis a legnagyobb mennyiségben fogyó gyógyszer, ép annyiba kerül a fővárosnak, mint bárki másnak. Vagyis ennél a gyógyszernél nem élvezi a főváros azt az ármérséklést, amire a kvantum miatt joggal igényt tarthatna, noha laikusok szerint is az aszpirinnél néhány százszoros a gyógyszertárak percentuális haszna. Ilyen körülmények között teljesen indokolt és jogos volt az a múltkori állásfoglalásunk, hogy a hadiállapotra való tekintettel legalább ne monopolizáltassék a fővárosi gyógyszerszállítás, hanem egyforma arányban részesedjenek belőle azok a gyógyszertárak is, amelyek ma — miután nem tagjai a gyógyszerésztestületnek — abból teljesen ki vannak rekesztve. A háború szociális lélektana diktálja azt, hogy kivételes időkben a főváros is éljen kivételes jogaival. Mi ugyan azon az állásponton vagyunk, hogy a gyógyszerésztestülettel kötött szerződés a maga egészében revideálandó s nyilvános pályázatot kellene hirdetni a gyógyszerszállításokra. De ha már a főváros úgy érzi, hogy a szerződés időtartamáig kötve van a keze, akkor is nyitva áll számára az ut az ideiglenes kórházak gyógyszerellátása tekintetében, mert a gyógyszerésztestület csak az állandó kórházak gyógyszerszükségletét vindikálhatja magának e szerződés alapján, mig az ideiglenes kórházakra nézve joga van a fővárosnak önálló versenytárgyalás alapján intézkedni. Ez egy pillanatra sem lehet vitás s ezért kötelessége az illető ügyosztálynak, hogy a kisegítő kórházak és barakkok gyógyszerszükségletét nyilvános pályázat utján szerezze be. Ilyenformán legalább a kizárt gyógyszertárak is abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy szállítói legyenek a fővárosnak. Az árkülönbözetből pedig, amit egy nyilvános pályázat a főváros javára \ mindenesetre eredményezni fog, mindenki képet alkothat majd magának arról a kihasználásról, amelynek a főváros, mint erkölcsi testület a szállitásoknál ki van téve. A harc az élelmiszeruzsora ellen. — A főváros akciója. — A közélelmezési bizottság hétfőn nagy- fontosságú ülést tartott, amelyen a mi sür- j getésünkre is végre komoly és egészséges indítványokkal állott elő abban a tekintetben is, hogy miképen lehetne korlátokat szabni az élelmiszerdrágaságnak. A bizottság elfogadta az ügyosztálynak : azt a javaslatát, hogy a főváros a maga részére jogot kapjon a fontosabb élelmicikkek maximális árának megállapítására. Mondani sem kell, hogy ez az egyetlen eszköz arra, hogy az élelmi szer uzsora a fővárosban egyszersmin- denkorra megakadályoztassék. Ám nem elegendő, ha a főváros most megragad ennél a lépésnél s nem igyekszik teljes erővel érvényt szerezni álláspontjának. A kiindulás helyes, jogos és indokolt. De szükséges ahoz, hogy sikerre vezessen az is, ; hogy a polgárság egész egyeteme, amit a törvényhatósági bizottság képvisel, egész súlyával támogatására siessen a közélelmezési bizottság határozatának. Szükséges, hogy a tanács rendkívüli közgyűlést hívjon egybe, amelynek tárgysorozatára egyedül a közélelmezés kérdésében való állásfoglalást tűzze ki. S ezen a közgyűlésen szankcionálja azután a közélelmezési bizottság erélyes és okos ideáját, hogy a kormánynál arra hivatkoz- hassék, mikép az egész fővárosi polgárság egyöntetű akarata az, hogy bizonyos élelmicikkek maximális árát maga a főváros szabhassa meg. Mi kizártnak tartjuk azt, hogy a kormány, amely nemcsak tudatában van a felelősségének, de már ismeri az élelmiszeruzsora visszaéléseit is, ne adná hozzájárulását ehhez az egyetlen egészséges és célravezető megoldáshoz. Egy szerencsétlen indítvány. A szerdai közgyűlés elé Harsányi Adolf bizottsági tag indítványt terjesztett, hogy a főváros kötelezőleg taníttassa elemi iskoláiban a német nyelvet, mint rendes tantárgyat. Nincs tudomásunk róla, hogy a tanács milyen javaslattal terjeszti a plénum elé ezt az indítványt, de annyit már eleve megmondhatunk, hogy a bizottsági tag ezzel igen kényelmetlen helyzetbe sodorta a tanácsot. Ez mindenképen szencsétlen indítvány, mert pedagógiailag kivihetetlen. Harsányi Adolf bizonyára elfelejtette már, hogy egy évtizeddel ezelőtt, amikor az elemi iskolákból kiküszöbölték a német nyelv tanítását, ez nem annyira a germánellenes áramlat befolyásának volt az eredménye, hanem logikus következménye annak a pedagógiai elvnek, hogy az elemi iskola az államnyelvé s minden más kulturális eszközt a tanuló csak akkor bir el sikeresen, ha átevickélt az elemi ismereteken s bekerült a felsőbb oktatás úgynevezett „karmai“ közé. Mi soha egy pillanatig sem tételeztük fel józan ésszel, hogy Bárczy István polgár- mester, aki a kultúrának egyik leglelkesebb hive, annak idején a germánellenes áramlat nyomása alatt járult volna hozzá a német nyelv kiküszöböléséhez. Már akkor tisztában voltunk vele, hogy a polgármestert, mint egykori közoktatási tanácsnokot tisztára jól átgondolt pedagógiai szempontok vezették s ugyanebből a szempontból ma sem lehet más álláspontja, mint akkoriban volt. Ezért szerencsétlen a Harsányi Adolf indítványa, mert megoldhatatlan, de a mai szituációk között könnyen azt a gyanút ébreszthetné, mintha a főváros ridegen elzárkózna az elől, hogy a német kultúrát beossza elemi iskoláiba is. Holott ez a szempont, ami miatt hajdan élet-halál harcok folytak, ma már idejét multa és ósdi. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a germán kultúra ma már csak megtermékenyitőleg hathat mindenféle más kultúrára, de csak azok között a keretek között, amikben a tanulók számára megbecsülhetetlen értéke van: a felsőbb oktatás terén. Igenis, mi is kívánjuk, hogy a német kultúrának minél tágabb tere nyíljék, mert megtanultuk, hogy az többé a mi kultúránkra nem lehet veszélyes, ellenben olyan esélyeket plántálhat át a magyar társadalomba, amiknek megbecsülhetetlen az értékük. De mindent idejében, módjával és hasznosíthatóan ! Harsányi Adolf legokosabban tenné, ha indítványát, mint pedagógiailag kivihetetlent, visszavonná. PÉNZ ÉS HITEL A magyar hadikőlcsőn. A pénzügyi kormány hadikölcsönért fordult az ország lakosságához s felhívásában, amely jegyzésre szólít fel mindenkit, akinek heverő tőkéje van, a hazafias áldozatkészségre hivatkozik. Mi ugv tartjuk, hogy ennek a kölcsönnek a hazafisághoz semmi köze sincs, mert ez nem áldozatkészséget kér vagy követel, hanem olyan elsőrangú üzletet kínál, amely a lehető legnagyobb előnyöket biztosítja a spekulánsoknak. A magyar állam a legjobb árfolyam mellett akar kölcsönt felvenni a magyar társadalomtól. A helyzet tehát az, hogy egy állami kölcsönnek összes jótéteményeivel nem a kiváltságos bankokat ékesítik fel, hanem egyformán részt kínálnak belőle mindenkinek, aki jelentkezik a haszonrészesedésért. Hol rejlik itt a hazafiság, amikor ez a legreálisabb üzlet, ami üzletembernek csak kinálkozhatik ? Mi tehát egyesegyedül csak ebből a szempontból mérlegeljük ennek a kormányvállalkozásnak értékét s nyíltan megmondjuk, hogy bolond az, aki nem jegyez ebből a kölcsönből. A pénzügyi körök számítása szerint körülbelül 6-7 százalékos az a kamatozás, amit a magyar hadikőlcsőn nyújtani fog. Melyik az a bank vagy takarék- pénztár, amely ilyen kamatozásra pénzt tud elfogadni ? Mondani sem kell, hogy a pénzügyi világnak ezen a héten ez az esemény képezte a szenzációját. A kölcsönre való jegyzés ugyan csak csütörtökön kezdődik, de már is olyan méretekben nyilvánul meg a készség, hogy teljes bizonyossággal áll az, mikép a kölcsön jegyzése, amelynek nincs limitálva a határa, példátlan számaránynyal fog bezárulni. A tőzsde hangulatában az uj kölcsön kibocsátása természetszerűleg jelentékeny változást idézett elő, amennyiben a vezető állami értékek megszilárdultak s a bizalom hatványozottan megerősödött. ffUDŰÍlRIM sebbek eiet-, tue-, baleset, szavatossági-, betöréseslopás elleni, üveg-, jég- és állat-biztosításoknál ffuDGARlfl Felvilágosításokkal, prospektusokkal is díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kér., Károly-kSrut 3. szám. TeUjon: 153-96,2-11,2—12. KartelUn kívül is »tdrmesdg képviselőségei Réttvenylöke 6.000,000 korona, or sad g mindem résmi ben. össze* biztosítékok 22 millió korona KOVALD FEST, TISZTIT! " *■ ■ Ней# (*yn jtöteDpek a székesfőváros minden részében. — Tr«nvifißi«+ot « Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
