Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-12 / 39-41. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. október 12. 39—41. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. ** Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. e« Félévre 8 korona. H—— ДИИМИИ—и Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: В. VIRÁGH 6ÉZA Szerkesztősét! és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22. :: TELEFONSZÁM: József 45 82. :: Egyesült erővel. Az első közgyűlés, mint a normáik élet legfényesebb bizonyitéka, lezajlott tehát. A főváros, hasonlóan a ,öbbi törvényhatóságokhoz, megindította a községi élet megakasztott lavináját és megadta az első lökést ahoz, hogy a mérhetetlenül felhalmozódott adminisztráció teendők sorra elintéztessenek. Nagy megnyugvására szolgálhat minden polgárnak, hogy ez az első őszi közgyűlés a legteljesebb harmónia jegyében zajlott le. A polgármesternek komoly és. markáns beszéde és Vázsonyi Vilmos doktornak mély és tartalmas felszólalása meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a közgyűlés összes fák órai minden erejükkel és igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy a közigazgatási élet harmóniáját és zavartalan folytonos., ágát a hadiállapot dacára is fenntartsák. A teendők beláthatatlanul hosszú sora ád módot és alkalmat ezeknek a tényezőknek, hogy a polgári élet szükségleteit a normális idők viszonyaihoz képest — persze a lehetőség határain belül — kielégítsék. Lehetetlen feladatok megoldását senki sem kívánja a főváros vezetőitől. De azt joggal reméli minden polgár, hogy ezekben a súlyos időkben is fokozott ambícióval és körültekintéssel fognak munkálkodni azon, hogy a polgárság javai megóvassanak és érdekei, megvédelmeztessenek. Vonatkozik ez a kívánság mindazokra a dolgokra, amelyek az adminisztráció élet folytonosságának zavartalanságát biztosítják. Mert azt senki sem kívánja a főváros vezetőitől, hogy e történelmi napokban az alkotás vésőjét és kalapácsát forgassák a kezükben. Az alkotás pillanatai akkor következnek majd el, amikor vitéz katonáink leszerelik a fegyverüket s egy diadalmas békekötés ragyogó perspektívát fog nyitni a mérföldcsizmákkal járó fejlődésnek. A törvényhatóság feladata most csak az lehet, hogy erre a fejlődésre szilárd bázist teremtsen. Kipuhatolni a mindennapi élet legsürgősebb óhajait s megállapítani a polgári és köz szükségletek méreteit, hogy a békekötés után rendszeresen és teljesen kielégíthetők legyenek, ez már egymagában is olyan feladat, amely egész férfiak egész munkaerejét és teljes lelkesedését igényli. Mi hisszük és bizunk benne, hogy mindez nem fog hiányozni sem a törvényhatósági élet vezetőiből sem a közgyűlés tagjaiból. S feltétlenül reméljük azt is, hogy az elkövetkezendő normális idők nem találják majd készületlenül a törvényhatósági bizottságot, hanem egy minden irányban megalapozott felkészültség fogja biztosítani azt a fejlődést, amelyre olyan bízón, olyan szent áhítattal vár a főváros minden polgára . . . 8 ha a harcban a bátorság nélkülözhetetlen erény, szolgáltasson a főváros példát arra, hogy ismeri és gyakorolja azokat az erényeket is, amikkel azoknak kell rendelkeznie, akiket nem szólított csatatérre a védkötelezettség. Kétszer él, aki kötelességtudóan él. A közgyűlés adjon módot a polgárságnak, hogy a megbecsüléssel — kötelességüket teljesítő férfiak e második életével ne maradhasson adósa senkinek. Mérlegen. * * * A héten nagy ünnepségek között felavatták a Váczi-körutat, Vilmos császár-útnak. A házakat fellobogózták, és végig az útvonalon kivillágitották, sőt este tüntető körmenet is volt a díszes elnevezésű körúton. Szép lelkes és imponáló volt ez valóban, de nem értjük a Közmunkatanács csökönyösségét, hogy miért ép csak ezt az aktus tartotta szükségesnek s miért nem tünteti el Budapest tipográfiájáról a „párisi“ és „Szerb“ utca elnevezést, amikor a Vilmos császár-út régi neve távolról sem sértette annyira a közhangulatot, mint ez?! Érthetetlen ez, mert amenyire szüksége volt a lelkesiiltségnek ahoz, hogy a németek nagy császárjának nevét hordaná valamelyik útvonalunk, ép annyira nélkülözhetetlen az is, hogy a kellemetlen, sőt visszataszitó utcaelnevezések eltűnjenek a föld színéről. Azt követelni, hogy ez megtörténjék, már nem is a kritikának, hanem a jó Ízlésnek van joga. Szeretnők már egyszer a Közmunkatanácsról is azt állítani, hogy tisztában van a jó Ízlés követelményeivel. Sok mindenkinek nevét végtelen gyönyörűséggel olvassuk azok között, akik a 1 ülönbözö háborús akciók közölt, amiket a társadalom propagál, akár vezetői, akár közkatonai tisztet töltenek be, — csak épen csodálatosképen azok hiányzanak, akiknek tevékenységétől máskor, békés időkben olyan hangos a forum. Hol vannak ezek a hangos legények? Avagy csárdájukban nem folyik most az ital s mámoritó igézeteiknek nincs egyelőre jövője ? Mégis furcsáljuk nagyon az esetet, hogy derék klikkférfiaink, akik máskor kikiabálják a tüdejüket, ezuttcd a csendes homályban bidyósclit játszanak —- a névtelenséggel. Vájjon mért nem lépnek ki most is a porondra s tüdejüket és zsebüket mert nem koptatjcík azért, hogy a különböző társadalmi akciók nagyobb sikerre vezessenek ? Ha a tisztelt olvasó még nem tudná ennek az okát, hajlandók vagyunk megsúgni neki. A háborús társadalmi buzgóságokért nem járhat ki semmiféle konc. S őket nem olyan fából faragták, hogy hiábavaló, haszontalan (magyarul: hasznot nem hajtó /) dolgokért fecséreljék el drága energiájukat. Ha majd ha véget ért a háború s ismét remélni lehet valamit, méltóztatnak látni majd, hogy újra feltűnnek az égi bogárkák s körillröpködik — a húsos fazekot. Nos, váljék egészségükre a gusztusuk! Elvégre gyomor kell hozzá, hogy bizonyos emberek csak akkor érezzék jól magukat, ha az önzés paroxiz- musában kéjeleghetnek . . . * * * Vázsonyi Vilmos gyönyörűen aposztrofálta azt a kötelezettséget, amelyet a háborús állapot a közgyűlés minden egyes tagjára ró. Akinek nem inge, ne vegye magára, de helyénvaló volt nyíltan kimondani, hogy a háború végéig a közgyűlési teremből kiküszöbölendő minden politikai tendencia s az elintézés alá kerülő ügyeket csak adminisztratív szempontból kell kezelni. Vázsonyi nem beszélt ugyan ilyen határozottsággal erről a kérdésről, de abban, amit a polgármesterrel való kontaktusról mondott, ez kifejezetten benne volt. Szólt pedig ez az oldalvágás azoknak, akik már elíelejtették, hogy a világháború révén világtörténelmi idők gócpontjába kerültek s már kezdik úgy tekinteni a háborút, mint a mulatságukra rendezett, nagyszerű színjátékot, amely azonban nem gátolhatja meg őket abban, hogy hétköznapi passzióikat is kielégítsék. A közgyűlési terem a hétköznapi színpadok közé tartozik tudvalevőleg s Isten uccse ha Vázsonyi nem nyilatkozik ilyenképen, még megtörténhetett volna, hogy valamdyen üzletes dolognál nyílt porondon hajba kaptak volna a protegálók. Ilyen komédiákra pedig ezekben az időkben valóban nincs szükség . • .