Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-13 / 28. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. julius 13. 28. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. • • Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST" melléklettel egyOtt: Egész évre 16 kor. •« Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. .. A nyári szünet alatt lapunkhoz N mellékletet nem adunk. AGY BUDAPEST“-et szeptember elejétől kezdve ismét rendesen mellékeljük lapunkhoz. Post festum ... Tíz hónapi munka után a közgyűlés nyári pihenőre tért. Utoljára még két napos tárgysorozattal elparentálta a legszükségesebb tennivalóit, hogy ne érhesse közvetlen szemrehányás azoktól, akik egész esztendőn át sok-sok szófecsérléssel vádolták. Sajnos, ez a vád nem volt mindig egészen alaptalan, sőt e rövid tiz hónap alatt is hosszú időszakok váltakoztak, amikor a lehetetlenség in- goványai közé tévedt minden akaraterő s nem volt mód reá, hogy kigázoi hasson belőle. Nem célunk, hogy feleslegesen bántsunk meg olyanokat, akikben minden bizonnyal él az ügybuzgalom érzete, csak épen a megfelelő energia kellene, hogy a produktivitásuk kézzelfogható legyen. Mégis kénytelenek vagyunk leszűrni e tiz hónap munkaeredményéből egy-két olyan tanulságot is, amelyeknek elhallgatása talán olyikok számára kellemesebbé tenné a pihenőt, de végeredményben hézagokat hagyna a komoly igazság és a köztudat lelkiismeretének szava között s e hézagokon át nagyra nőhetne a bizalmatlanság, amivel a polgárság a városi adminisztráció munkáját szemléli. Kezdjük mindjárt a végső akkordok kézenfekvő tanulságainál: Lám, egyszerre, az utolsó közgyűlések tárgysorozatára mennyi mindenféle ügyet tudtak összehordani az ügyosztályok ! Pontosan a rég áhitott szünet beköszönése előtt értek-e meg ezek az ügyek az elintézésre, avagy jóakarattal, sőt igyekezettel elintézhetők voltak volna-e korábban is ?! A felelet túlnyomóan igenlő s ebből kettős vád háramlik a közigazgatásra: az egyik, hogy kötelességének tudata nem parancsoló szükségként írja elő számára a folytonos és fokozatos munkát, a másik: semmi rendszer sincs abban, ahogyan elintézés alá bocsátja az ügyeket, sőt ellenkezőleg: pihenő előttre teszi a munkatorlódást ahelyett, hogy a kellő munkaidőben forszírozná ki a közgyűlés jóváhagyását, vagy negacióját. Ezek a szempontok nem mellékesek olyankor, amikor a főváros fejlődésének gerince tulajdonképen az a munka, amit a közgyűlésnek, vagyis a törvényhatósági bizottsági tagoknak kell elvégezniük. S bármennyire disz, megtisztelés s még az ég tudja micsoda ez a tagsági jog, bizonyos emberi jellemvonásokkal itt is számolni kell s ezek szinte kötelezőleg Írják elő, hogy a pihenésre vágyó idegekkel kár produktiv munkára törekedni ! A fáradság emberi érzés s rendszerint a nemtörődömség is velejár. S mindkettőt bőven észlelni lehetett az utolsó közgyűléseken, holott épen ezekre torlódott össze a tiz hónapi munkaidő igen tekintélyes munkahalmaza. S kit érhet szemrehányás amiatt, hogy a bizottsági tagok a nyári pihenő előtt kelletlenül s főleg igen kis számban dolgoznak? Nyilván önmagukat is, mert hiszen a tagsági jog és kötelezettség nincs időhöz kötve egyáltalán, de első sorban és legnagyobb mértékben az adminisztrációt, amely tiz hónap alatt sorra halogatta az ügyeket, hogy az utolsó pillanatban az időbeli kényszer hatása alatt intézhesse el. Ez olyan faktum, amelyért minden felelősség a tisztviselői kart terheli s minden odium az adminisztrációért felelős közegekre hárul. Az ügyosztályok, — igenigen kérjük ezeket — ne nyugtassák meg a lelkiismeretüket, hogy jól munkálkodtak e tiz hónap alatt, mert — íme — őszre alig Még létezik, bár semmi szükség nincs reá s a közérdek szempontjából ma már egyenesen merénylet a kerületközi bizottság. Ezt igen könnyű olyan tényekkel bebizonyítani, amelyek a közelmúltban játszódtak le a polgárok szeme előtt. A kerületközi bizottság tudvalevőleg azért alakult meg az egyes kerületek delegáltjaiból, hogy a tisztviselői kar érvényesüléséből kiküszöbölje a személyi harcokat, amik egykoron ólomsullyal nehezedtek a főváros adminisztrációjára s igen gyakran bénitólag is hatottak. A kerületközi bizottságnak tehát az az egyetlen létjogosultsága, hogy tisztviselőválasztásoknál mentesítse a közgyűlést a személyi harcoktól s olyan jelölést állapítson meg, amelyet a bizottság természetéből kifolyólag az abban helyetfoglaló pártok valamennyi tagjának respektálnia kelljen. Nemde, ez világos, mert csak igy érhető el a cél, amelyért a főváros tanácsa respektust vállalt a bizottsággal szemben, holott semmiféle statutum ilyen szervet nem ismer s az elismerésére még kevésbé szab direktívákat. Annak dacára tehát, hogy ez az intézmény valójában egy levegőben lógó s fiktiv hatalom, amelynek működése törvényellenes, a kerületközi bizottság mégis teljhatalmulag vállalja ma is azt a feladatot, hogy a tisztviselői kar jogos érvényesülési törekvéseit hagytak valami restanciát: A helyzet épen ellenkezőleg áll, mert kilenc hónap alatt alig- alig produkáltak valamit s csak az utolsó hónapban igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy a rájuk bízott feladatokat sikeresen megoldják. Valóban: az utolsó közgyűlések rengeteg anyagot] intéztek el: de kérdjük azokat, akik ezt az anyagot töviről-hegyire ismerik, — vájjon egy kis igyekezettel nem lehetett volna-e nagy részét elintézni hamarább ?! Bizony a felelet, ami igazságosan kijár erre a kérdésre, a közigazgatás úgynevezett faktoraira nem túlságosan hízelgő. S ebben rejlik a tanulság, amit megszivlelésre leszűrni akartunk: a tisztelt ügyosztályok a nyári pihenő után úgy végezzék a munkájukat, hogy a rájuk bízott feladatokkal olyan időben álljanak a közgyűlés elé, amikor a bizottsági tagokban van kedv, energia, ötlet és határozottság a döntéshez. Ha ezt megszívlelik, sohasem érheti őket az a vád, hogy sebtiben, sőt talán suba alatt és az utolsó kögyiiléseken gyarapítják a munkájuk numerikus értékét. .... 1 :=i tag jainak többségi garanciájával kielégítse. S mi történik e feladat megoldása körül ? Semmi egyéb, minthogy a kerületközi bizottság megállapodásait ebben a bizottságban helyetfoglaló pártoknak tagjai egész egyszerűen nem respektálják, sőt semmibe sem veszik, hanem olyan egyéni álláspontokat foglalnak el, amelyek alkalmasak arra, hogy a már eltemetettnek hitt személyi harcokat újra a legádázabb keretek között felidézzék. Két példával is tudjuk illusztrálni ezt: az egyik a főügyész választásnál jelentkezett, amikor Szabó Imre doktort a kerületközi bizottság túlnyomó szavazattöbbséggel első helyen jelölte s ennek dacára a választáson csak a legizgalmasabb tusa után tudott néhány szavazattöbbséget elérni. Nemde, ez csak úgy volt lehetséges, hogy a klikkvezéreknek egyébként hü csatlósai ezúttal egyáltalán nem respektálták a megállapodásban rejlő erkölcsi obligót s úgy és arra szavaztak, ahogyan jól esett nekik s akire akartak. A másik eset még kézenfekvőbb: a-legutolsó közgyűlésen jegyzőválasztás is volt napirenden. Erre az állásra a kerületközi bizottság egyhangúlag jelölt első helyen valakit, (az elv szempontjából mellékes, hogy kit) s ennek dacára az illető csak a legádázabb harc után tudott négy szavazattöbbségre szert tenni. Ugy-e itt is nyilvánvaló, Miért van még kerületközi bizottság ? — A klikkek egymás között. —
